Fejezet

  1 1 |                 mit akar, jó barátom? A mi annyit is tehet: ön gyanus,
  2 1 |            hagyta a rostélyos szeletet, mi a csütörtöki napnak jutaléka
  3 2 |                 haragudott a fiatalság, mi méltán gyanittatja, hogy
  4 2 |               keresni egy kéve zsuppot, mi a számadásban a széna közé
  5 2 |                nyalka szabásu lábbelit, mi Vendelt megmosolyogtatja,
  6 2 |              Hát ilyen hűséges cseléd a mi Vendelünk? Forditja gunyolódásra
  7 3 |            kipusztitották a farkast, és mi tőlünk akarnak venni jóféle
  8 3 |               István, megértette azt, a mi kellett. Legelső eredménye
  9 3 |            arczán a benső gondolat, mit mi ekképpen fejezhetünk ki:
 10 3 |              nyárnak, télnek, csak hogy mi rajtunk látszik meg a nyoma.~-
 11 3 |        megijedne kend egy asszonytól?~- Mi tagadás benne, - tekintetes
 12 3 |                 meg kend azt a nevet, a mi az én levelemre van irva.~
 13 3 |                 Tudja is kend kivülről, mi lesz a levélben. Csititja
 14 4 |                a nőtelenség kényelmeit, mi annál könnyebb, mert lakodalmas
 15 4 |                 megint Kardos volt, s a mi több, ez is megelégedett
 16 4 |                 ugy nevezett semmi, mit mi diákul nullának mondunk,
 17 4 |          kincsre, pénzért hazudsz, és a mi több, hivatalosan megesküszöl,
 18 4 |                a szerencse kisérte, s a mi egykor csiklandozta, hogy
 19 5 |         elárulta a benső érdekeltséget, mi azt gyaníttatja, hogy nem
 20 5 |                  s azon partie-ban, mit mi játszunk, minden kártyával
 21 5 |              csakhogy Vendel nem tudja, mi az atout? ő azt másképp,
 22 5 |               válik áldozatává, - kinek mi jól esik, legalább valaki
 23 5 |             mellett diadallal futá meg, mi rokonok pedig hálásan megösmerjük,
 24 5 |               szárnyai legyenek, mint a mi egy Kardos erszényéből kitelik.~-
 25 5 |               annyi szerepe mutatkozék, mi a czéhbeli bemondónak, hogy
 26 5 |              nyilatkozott még, fiunkkal mi szándéka van?~- Szólni,
 27 5 |          mérsékelvén, - családunk nevét mi ketten kaptuk ki a semmiből,
 28 5 |       elengedhetlen kötelességünk, hogy mi azt elhomályosodni ne engedjük.
 29 5 |               háló ember legyen, mint a mi öreg apánk.~- Kedves öcsém!
 30 5 |                 nagyon szép dolog, hogy mi is érjünk föl olyan magasra,
 31 5 |             röpülhetne még fölebb, mint mi; de a ki nagyra csinálta
 32 5 |           kalácsot lehet késziteni.~- A mi a sörélesztőt illeti, kedves
 33 5 |                bátyámat nem is érdekli, mi jutott eszembe? Kérdi az
 34 5 |         vendégeinek helyet mutatva, s a mi az előzmények után igen
 35 5 |            pazarol, hatalomra kap, és a mi legrosszabb, udvarlókat
 36 6 |             adni. - E dogmának nyomán a mi öregünk fölbontá a csomót,
 37 7 |           nagyon rövid az az imádság, a mi az én fejemben megmaradt,
 38 7 |            adósa, talán pénzzel? véljük mi, - ő meg azt hiszi, hogy
 39 7 |              meg az a mindennapi öröme, mi a családapának boldogsága,
 40 7 |              ingyen kinálkozó szeretet, mi önvéreink ragaszkodásából
 41 7 |               toronyig érne is; - tehát mi együtt maradunk, és biztositom,
 42 8 |            részt is kénytelen huzkodni, mi a párjának volt szánva.~
 43 8 |              rendezi el hálóját, hogy a mi a kétségbeesett nőt őrültté
 44 8 |                 különböztetni, mikor és mi a meghálálni való, s minthogy
 45 8 |        mutatónak állitá, maga nem tudá, mi ihlette lelkébe azt a nagy
 46 9 |             zsebből a másikba kergesse; mi természetesebb, mint az:
 47 9 |             sokan, azért a józanságért, mi a könyvben találtatik.~A
 48 10|          hagyván a mogorva embereket.~- Mi a félszer alatt hálunk ma.~-
 49 10|           akarsz menni a füszereshez?~- Mi tagadás benne, két órája
 50 10|        tekintetben.~- Már az igaz, hogy mi magunk urai vagyunk, - szántunk,
 51 10|         bátorkodott megszólitani, sőt a mi a czélzásból amannak is
 52 11|            ennek fele abból kerül ki, a mi meg van; másik fele pedig
 53 11|               másik fele pedig abból, a mi meg nincs.~- Kedves anyám,
 54 11|                 itt nem az a gond, hogy mi lenne jobb; hanem mi kerül
 55 11|               hogy mi lenne jobb; hanem mi kerül legkönnyebben? s azért
 56 11|                 nem kell sok csurgás, a mi benne van, csöpögve is hamar
 57 11|             milyen vevője találkozik, s mi válik belőle? A mely leányt
 58 11|             gyermek hajadonná, - mint a mi gyönyörü nyelvünk jelezi
 59 12|             akar másolat, - vallja meg, mi gyönyörüségük van az ilyen
 60 12|               gyötrelmekben küzd, - s a mi legnagyobb jutalmuk, őket
 61 12|      szeretetünk osztozni nem akar, s a mi belőle ránk nézve is kellemes,
 62 12|                 lenni, - tekintse, hogy mi kárvallott emberek vagyunk,
 63 12|               ránk akarna vitázni, hogy mi önt nagyon könnyünek véljük.~-
 64 12|             utjukban vagy nem tudom még mi nem lesz. A másik fél is
 65 12|              összepillantás alatt; de a mi legfőbb, mindenik tudta,
 66 13|         férfinak kezét összekapcsolá.~- Mi a régi jó barátok maradunk,
 67 13|       rajongásában mindent elmondjon, a mi a pillanatban a fülnek kedves.
 68 13|              nők örömest elhiszik, hogy mi többet tudunk, és meg is
 69 13|              meg is tanulnák tőlünk, ha mi az első szóváltásban tudtukra
 70 13|                 hogy fölemelkedhessek a mi helyezetünk megértéséig;
 71 13|             akaratlan észrevegyék, hogy mi a gyöngébbnek támaszaiul
 72 13|          szükség a biróság itéletére.~- Mi történhetett velük?~- Egy
 73 13|               és mégis választékosan, - mi a különben hosszu utat nagyon
 74 13|               az időre bizták a többit, mi az egészben megoldani való.
 75 13|              Bácsi, engedje meg, hogy a mi szeretetünknek ne legyen
 76 13|                is rászorul, - nem tudom mi alakban és mi körülmények
 77 13|                 nem tudom mi alakban és mi körülmények között; de mikor
 78 14|               meg kell fontolnunk, hogy mi kelendő pénz vagyunk-e előttük,
 79 14|            ülnünk.~- Igaza van önnek, a mi nagy városi ügyességünk
 80 14|             megment a zaklatástól, és - mi tagadás benne - önnel ismétlődik
 81 14|              keresnek föl bennünket, és mi nem pusztán ügyvédeik, hanem
 82 14|                terveket nem kovácsolok, mi érdekelhetné önt az én dolgaimból?~-
 83 15|               időben bejelenteté magát.~Mi tagadás benne, régóta lepte
 84 15|               mint diadaluk osztalékát. Mi, nők, toldalékai vagyunk
 85 15|               nélkül is buján termel, - mi megvárjuk, hogy olykor meleg
 86 15|                merjük azt mondani, hogy mi lettünk nagyobbak, hanem
 87 16|          percznyi pontossággal beadá, a mi meg volt tiltva, a betegnek
 88 16|                 elmulasztott-e valamit, mi a tanulmányokban hasznos
 89 17|              sok igazat mondhatott, s a mi hiányzik belőle, szabad
 90 17|          hátramarad; mert annak tárgyai mi valánk, főleg én, s anyám
 91 17|                és ha talált olyan tért, mi a nőket megilleti, az én
 92 17|               Meglepett kisasszony.~- A mi önnél meglepetés, anyámnál
 93 17|          ékesitette föl olyan tudással, mi őt hasonlói közt megkülönbözteti?~-
 94 18|                 jól tudja, hogy a nevet mi teszi ösmertté, - a környezet,
 95 18|                készen kell lennünk.~- S mi lenne e rendeltetés?~- A
 96 18|         létezése okozata az oknak, s ha mi el nem találtuk, csak azt
 97 19|               még nem találtad ki, hogy mi testvérek egyenlően is osztozhatunk
 98 19|                aztán majd ők is tudják, mi az emberség, azaz legyen
 99 19|             mint szolgál az egészség?~- Mi, hála istennek, élhetünk,
100 19|            megegyengetve testét, - ez a mi meghalt rokonunk nem volt
101 19|                véli az idősebb rokon, - mi diákos emberek, hasonlón
102 19|        gondolkoztunk, - örülünk, hogy a mi kedves rokonunk is megértette
103 19| Kardoss-firmáért is mondhat egy szót, - mi kifogása van ellenem?~-
104 19|                 latus-féle.~- Maradjunk mi csak a summánál, kedves
105 20|                 jó tanácsokra ön lesz a mi hitelezőnk.~- Mindig csak
106 20|                hihetnem magamat, mint a mi vagyok és azt találnám kérni,
107 20|                nem folytatá a beszédet? Mi az, a mit egyszerre meg
108 20|             meggondolatlanságnak hitte, mi azt eredményezheti, hogy
109 20|                elfeledni, kisasszony.~- Mi még kevésbé, - különben
110 21|                tekintetes ügyvéd urnak, mi ...~- Volt már szerencsém
111 21|         tekintetes ur, - mit tagadnánk, mi még az atyafiságot sem osztogatjuk
112 21|            káposztafejet vagdaltak ám a mi eleink; hanem törököt, azt
113 21|                 is elhagyott valamit, a mi fölöslegesnek látszék, nehogy
114 21|           Elhatározott szándékunk; mert mi a Kardossok jogait el nem
115 21|                arra mindjárt. Maradjunk mi a régi mellett.~- Igy elmaradunk
116 21|                 igazságnak, hogy csak a mi mozog, az él. - Ha a földnek
117 21|               az örökölni vágyó, - ezen mi meg nem alkuszunk; hanem
118 22|              azzal a sima kedvességgel, mi a járatlant mulhatlan elbolonditja.
119 22|            toldalékot is nyilvánitotta, mi a rokoni szivnek vigasztaló.
120 22|               is mond nekünk valamit, a mi nekünk tetszik.~- Még ma,
121 22|               ügyességének tulajdonitá.~Mi nem fogunk vitázni a hiuval,
122 22|                 hallgat.~- Mit fizetünk mi a két beszélőnek?~- Adni
123 22|                Kardosst a szavazásra.~- Mi, kardossfalvi Kardoss testvérek
124 22|          szavazunk, kijelentvén, hogy a mi véleményünk szerént köztünk
125 23|                 a sirást elerőltetve, - mi a nagy városban is ugy élünk,
126 23|                események sorába kerül a mi családi viszonyunk is, -
127 23|             köszönhetem, és tudom, hogy mi a hála! Bizalmas óráinkban
128 23|         kisérlet történik a mérkőzésre, mi a leányt szeréntem megalázza, ...
129 24|            alatt minden változik, hát a mi szerencsénk nem nőhetne
130 24|               azt a portékát áruljuk, a mi van, irjuk meg a méltóságosnak,
131 24|            gondolja, a mit ma, s aztán, mi tagadás benne, mi kettőt
132 24|                aztán, mi tagadás benne, mi kettőt adunk másnak, pedig
133 24|                 csak egy kellene, aztán mi lennénk az urak.~- Ezt az
134 25|               vita után, lássuk, máshol mi történt?~Az öregebb testvér
135 25|               Mondja a nő ingerülten.~- Mi annak mondjuk, ők méltányosságnak;
136 25|                eljárna; mert nem tudja, mi a magasztosság, - de én
137 25|           méltósága egy fejbólintással, mi más nyelven azt tenné: Elpusztulhat.~
138 25|              másik lakosztályba; mert a mi méltóságos asszonyunk szivdobogva
139 26|              bábra akarta fölrakni azt, mi az apára föl nem fért. A
140 26|         elemeket, azoknak alkatrészeit, mi a harmat, eső, dér, hó? -
141 26|                 vallja meg, rokonkám, - mi hasznát veszi ebben az életben
142 26|            éppen ugy nem a leány; tehát mi kell még? A kardosfalviakat
143 27|                ránk a tavasz napja süt, mi egy szál virág mellett is
144 27|           határozva, egy kis homály is, mi a hiunak légvár, a valót
145 27|            urfinak cselédjét.~- Hohó, a mi Vendel bácsink - kiáltja
146 27|                el, e levél megkisérti a mi bátorságunkat.~- Olvasd
147 27|            értelmét, az ügyes fogást, a mi a kapzsiságnak volt odalökve.~
148 27|            emberi alakban van valami, a mi érez.~- Nem közöljük Sipossal
149 27|          levelet, figyelmesen elolvasá, mi alatt a nők egymással beszélgettek.
150 29|     szócsavarásaira kurtán azt felelte: Mi már odahaza megegyeztünk,...
151 29|                 várost.~- Adná isten.~- Mi lelte önt? a nyugalomban,
152 29|                szó verte le lábairól. A mi hallatlan, évtizedek óta
153 29|                könnyebben keresik, mint mi.~- Ezuttal ugyan tiszta
154 29|                véleményét is kifejezve: Mi más vendégfogadóba szálljunk.~
155 29|           előtolt széket is elfogadá.~- Mi azért jó barátok maradunk.~-
156 29|         szavazatról rendelkezhetik-e?~- Mi megmaradunk előbbi szavazatunknál, -
157 29|               Jelenti ki Sipos.~- Hát a mi szavazatunk? - Kérdek a
158 30|                még olvassa el kegyed.~- Mi tévők leszünk ezután, kedves
159 31|               hagyjuk az agyafurtaknak, mi pedig becsüljük meg a szép
160 31|                megint másképpen, csak a mi legfőbb volna: függetlenségért
161 31|            irányában, - de nem mindent, mi azoknak gondtalan életet
162 31|                 tárgyakat vállalják el, mi a magasabb jogvédelem fogalmára