Fejezet

  1 1 |        kikérje a pört, s a mit én itt most érthető magyarsággal megirok,
  2 1 |               az európai nagy haladás most már kitalálta, hogy jogelvek
  3 1 |             szájjal ne maradjon, mint most, hát azt felelje: akkor
  4 1 |              bankjegyet, megeszi.~Kié most a kár?~Pártokra oszlik a
  5 2 |          fogott; mert ha fogta volna, most nem volna tekintetes Kardos
  6 2 |            egyet a nyeldeklőjén, s az most már akkora nyilas volt,
  7 2 |              is veszteség volna. "Már most ki hiszi el, hogy ez éppen
  8 2 |            mint a remonda, mintha még most is nyakán volna a kötőfék,
  9 2 |               olyan boldogságot, hogy most egy akós hordóból szeretne
 10 2 |                urfi! - mondja Vendel, most már a hatodik levelet irja
 11 2 |        nyugalommal.~- Ugy ez az ember most hazudott, a mikor a legutolsó
 12 2 |                 Éppen az a baja, hogy most az egyszer igazat mondott.~-
 13 3 |             sem csodálkozhatunk, hogy most már a nagyságos anyák is
 14 3 |       megöleli és megcsókolja; holott most mindenki kap keze után,
 15 3 |            nyelven: bolondot gondolt! Most jutott eszébe, hogy az uj
 16 3 |               mint Kardos ur szeretne most, de nem lehet, mert a "Nemzeti
 17 3 |          juratériába, megkérdezte: Ki most a legszebb leány Pesten?
 18 3 |           utjában a derék férjnek, és most sem bánná, ha az volna itt,
 19 3 |         megirva.~Talán egész életében most először ijedt meg az okosságtól;
 20 3 |          pörben az itélet készen van, most már az árverés következik,
 21 3 |              is megérik, - s neki ezt most be kell vallani a világ
 22 3 |              nem álmodott semmit; már most egészen más bekezdésről
 23 3 |             Nem addig van az, Vendel, most nem katona kend, miért nem
 24 4 |               volt szüksége a férjre, most akár meg is halhat; mert
 25 4 |            ütött, a mennyit üthetett, most már a fiu következik, az
 26 4 |              alatti atyafiság. Lássuk most a második számot.~2-ik rokon
 27 4 |        hihetnem, hogy ez orditozó, ha most nem érdemlette is meg a
 28 4 |             daczára, azért azt mondom most, hogy a róka maga sem tehet
 29 4 |        melyben meg kelle fogóznia; de most életének egyik válságos
 30 4 |           esztendős ügyvédkedése után most tudja, mily nehéz a birónak
 31 5 |             elfeledni.~- Majd később, most még türelemért esedezem.
 32 5 |  beszélgetésre tette az inditványt.~- Most nem szabadul meg, bácsikám,
 33 5 |           vissza erőszakolta könyűit, most, mint valami megtakaritott
 34 5 |                ettől ő megrészegedett most, és ha e pillanatban még
 35 5 |        méltóságos asszony vendégeinek most az egyszer megteszek annyi
 36 5 |             egy óriás madarat, melyet most fogott, és ha a társalgások
 37 5 |              a kalitkába való madarat most fogta.~Mielőtt az asztalhoz
 38 6 |              következménye. Ma, éppen most, elfáradt a számlálásban
 39 6 |             vagy felpörösnek nézte, - most lépett be hozzá annyi idő
 40 6 |       gyerekből.~- No, már nem akarom most mindjárt egyszerre agyonütni, -
 41 6 |               kend.~- Későn volna, ha most mondanám meg neki először, -
 42 7 |             küldtem el a más világra, most vénségemben eszembe jut
 43 7 |             kezet ád, sok szép legény most is ökörhajtó paraszt volna,
 44 7 |           fejében. Az emberiség adója most már gyakran eszébe jutott, -
 45 7 |             mondja végül az ügyvéd, - most már megint éledezem, - az
 46 8 |      lehalaványodik róla; pedig a mit most irni akar, leányának van
 47 8 |           ösmerik egyenességedet...~- Most jó izüt nevetnének, hogy
 48 8 |              délutánra fordul napja s most már megijed a nagy árnyéktól,
 49 9 |           fordult meg, és hol tartják most ládafenékre zárva.~Az udvaron
 50 9 |               be Sipos barátunkhoz, ő most az iroda főnöke, a legbizalmasabb
 51 9 |        elfogadja az ajánlkozó jobbot, most gunyosan nevetne az ügyvéd,
 52 9 |              előtt ilyen gazdag, mint most, még gorombább lett volna
 53 9 |               könnyü felfödözni; de ő most nagyon szeretett hasonlitani
 54 10|           világos szoba, három ágyas, most mindjárt kinyittatom.~A
 55 10|               megyen a jövő hónapban. Most veszem meg nekik a szükségeseket;
 56 11|            asszonyt is földhöz vágja.~Most köszönje meg édesanyjának
 57 11|               a férfit, hogy vagyonát most már elverheti, s ha valakinek
 58 12|            megment a beszámitástól.~- Most méltó volna ön a büntetésre,
 59 12|             gondolt e körülményre, és most alkalmilag határozottan
 60 13|               legbiztosabb alapjának: most az összehasonlitás után
 61 13|             azért az egykor megszánt, most szenvedő és szeretetért
 62 13|               szivéből kitakarodom.~- Most én kérem önt, - nyujtsa
 63 13|       szeretni tudnak és sirni, és ha most a könyűket nem volnának
 64 13|          meggondolatlan fölemlitem.~- Most már ugy is tudora, Kardos
 65 13|     önzésfélét, és meggyőződött, hogy most már alkusznak vele. Ez egyszerre
 66 13|              voltam mindig, az vagyok most, és maradok örökkön örökké,
 67 13|               végén valami gunyhóban, most pedig az estelit is maga
 68 13|              fölfogásában. - Hibáikat most már nem maguk látták, hanem
 69 13|            magát az ifju hölgy előtt, most érzem, hogy a vita helyett
 70 13|               ajtó előtt, és még csak most jutott eszükbe, hogy itthon
 71 14|            Siposhoz fordulva, - ha én most eltalálnék valamit.~- Ugy
 72 14|     megházasodott volna! ezt gondolta most legutolján... neki is ilyen
 73 14|      ezerfélét tenne, éppen ugy, mint most álmodja, a mely álmot a
 74 14|          egykori szivélyesség helyett most szinlelni kellett volna,
 75 14|               és a tömeg között.~És ő most ez asszonykéz által ügyesen
 76 14|         dologgal foglalkoznak; mert ő most végrendeletéről gondolkozott.~
 77 14|             én vagyok, mit eltitkolni most már nem szükséges, de azt
 78 14|             ön hajlékában élveztem és most, e sorokat irva, kétségtelen
 79 14|               melylyel e levelet irom most, és ezen pillanatban még
 80 14|       megtisztelik.~Tudom, mit fog ön most gondolni! szigoruságában
 81 14|         szerént, kidobják az ajtón.~- Most mindjárt összeveszem kenddel.~-
 82 14|          szolgám volt kend, Vendel, - most már én sem akarok hálátlan
 83 14|           ügyvédnek nyilatkozata után most már térden állna, hálálkodnék,
 84 14|           vigasztalást.~Hátra van még most az utolsó, - kire minden
 85 15|          méltóságos asszony ajkára; - most, az észrevett hidegség után,
 86 15|              barátságtalan érzelme, - most a teljes nyári melegség
 87 15|            kezet sietett megcsókolni, most e testgyakorlati hajlongástól
 88 15|       aranynyal telt zsákot hordok, - most tudja meg, hogy nem az ő
 89 16|    nélkülözésre szoritaná szeretteit.~Most fontolá meg, hogy a hét
 90 16|              az elhunytnak emlékezete most már meg van szentelve előttem
 91 16|         megnyugtatók valának. Az anya most már elhatározá, hogy bevonul
 92 16|            férje fölszabaditá, - arra most már gondolni sem lehetett;
 93 17|           egyedül, - egyes perczekben most már egy ponton nyugodtak,
 94 17|         megragadt tárgyat, mely körül most már véleménye van, a szépnek,
 95 17|            tudhattam akkor azt, a mit most, hogy együtt apám és oktatóm
 96 17|               varrást kezébe fogva, - most számitsuk azt a tőkét, melyet
 97 17|         cselekedni gyöngék vagyunk.~- Most már nem engedek, szavát
 98 17|            nem tudnám elmondani, hogy most pénzért kell eladni tanulmányait;
 99 17|        vonakodik a tanácscsal élni, - most tőle várják a nyilatkozatot.~-
100 19|             én tanitottalak, különben most is a füled mellé dugnád
101 19|               szégyen a kereskedőnek, most százas nyereséggel tehetném
102 19|               nem igy végződék s neki most már nagyon is magyarul kellett
103 19|           rokon, - legjobb, mondja ki most, aztán én is mondok valamit,
104 20|              a reménytelenségre; mert most már előnyös anyagi helyzetéből
105 20|        beszédet.~- Még ma esni fog.~- Most ön meg akar engem büntetni
106 20|            értelmét tapasztalá, a mit most ki nem magyarázott amaz,
107 20|             hőség jelentkezik, - csak most ne jőne senki, és még a
108 20|            voltak, - apja halála után most már csak anyjáé volt, annak
109 20|            fejét a halavány ifjura.~- Most már értem az ön szorgalmát,
110 20|               ön kezére meri bizni.~- Most bánom, hogy ügyvéd lettem, -
111 20|           kérdi:~- Elvihetem e kendőt most?~- Most? ... viszontkérdi
112 20|            Elvihetem e kendőt most?~- Most? ... viszontkérdi Jolán
113 20|               a tévedést észrevéve.~- Most, mert itéletemet olvasom
114 21|           azóta mindig volt ennünk, - most essünk kétségbe? Aztán ha
115 21|        vonzalmamat követhettem volna, most tudós ember volnék; mert
116 21|              árultunk: elájult volna. Most már az olajat is tisztitva
117 21|            itthon, te leszel a gazda. Most kisült, hogy a legokosabbat
118 21|              olyan közel atyafi, mint most. Hajdan csak a nyavalya,
119 21|        családunknak becsületére válik most mikor a tudatlanság megalázó
120 22|               Kardos Jolán kisasszony most lépett a tizennyolczadik
121 23|           törvényes eljárásnak tárgya most már ő volt, - előretolva,
122 23|            megrendelt elhalasztás. És most már legyen szabad kimondanom,
123 23|        fölemlitem, hogy én nem volnék most itt, ha egy Kardosnak tanitványa
124 24|     odanyargaltunk a méltóságoshoz, - most van időnk, hányjuk-vessük
125 24|        multkor egy szót se szóltam?~- Most helyrepótoljuk az elmulasztottat
126 24|             örömestebb elvinnék ám én most, mint a tekintetes urral
127 24|      beleizzadva a párbeszédbe, - már most kimondom, ha megszakadok
128 24|               nyögéssel, hozzátéve: - Most már üssön agyon a tekintetes
129 24|               nincsen bátorságom, hát most én dicsérem meg a tekintetes
130 24|             Mondja a vendég, - ugy-e, most ezt nem ugy álmodám?~- Az
131 25|           szavába kerül.~- Méltóságod most mindjárt megtudhatja, hogy
132 25|             igy monda.~- Az ügyeskedő most finomul tudtomra adá, hogy
133 25|       óhajtaná.~Az árnytól is tartott most már a tekintélyes ur, és
134 25|          eltaláltam, de a részleteket most már öntől várom, férjem.~-
135 26|              tartott a megkerülés; de most itt vagyok, hogy önöket
136 26|               másképp felelt, mint én most: mindennapi kenyerünket
137 26|            szégyenlené a lány, hogy ő most ily megalázva él, holott
138 26|          önnek bennem bizodalma, - én most nagyot gondoltam, mit ön
139 26|  megnyilásakor a mérnökné belépett; - most bucsuzom; de nem sokára
140 27|                    A levél.~De könnyü most Amerikába utazni, miután
141 27| kardossfalviak sopánkodásával, - azok most jégesővel, földindulással
142 27|            maradtak, mint máskor, s ő most egész nap főfájásban fog
143 27|               nagy nyalkán lépegetni, most már nem volt oly lompos
144 27|         kisasszony?~- E szenvedés még most az enyém, minek osztozzam
145 27|              elvihetem.~- Vigye el, - most már nem félek, s megirom
146 29|                  Én is elkisérem önt, most megelégszik velem?~- Készen
147 29|           hajónak megindulásakor - ha most már visszafelé jőnénk!~Sipos
148 29|             ezért sokat szenvedtem, - most türjön még két napot, -
149 29|         mondva, - mondja az elnök,... most a másik szavazatot kérem.~-
150 29|             urnő sem gondolt rá, - de most egyszerre ráemlékszik, és
151 29|             őszinte sorokat jegyezte. Most már méltóztatik tudni, miként
152 30|            kényelmet inkább igényelte most, mint feljövet. A föltámadt
153 30|             várnak, - ne kérdezzen ön most semmit, - fogadja őket rokonszeretettel,
154 30|                ha eddig vezetett, már most vezessen az életen végig.~-
155 31|              én is hathassak valamit.~Most már aztán szabadjon valamit