Fejezet

  1 7 |            Csöngetett.~- Hivja kend át Sipos urat, ha még itthon van.
  2 7 |             tekintetes urnak, - mondja Sipos, - bár elég erőm lenne az
  3 7 |       Kardosnak mégis lesz folytatása.~Sipos barátunk a szabadba vágyott,
  4 9 |            hazaérkeztéig tekintsünk be Sipos barátunkhoz, ő most az iroda
  5 9 |               az irodába, tudván, hogy Sipos egyedül van.~- Ha ön engem
  6 10|            rendezte el, mellette aztán Sipos barátunk lőn szomszéd. A
  7 12|                 Nem láttam, - válaszol Sipos, - de magam szeretnék hasonlója
  8 12|        megfelelek a kérdésre. - Mondja Sipos. - Ha tréfával akarnám a
  9 12|                oldalt billent a hintó.~Sipos, mint afféle könnyű legényember,
 10 12|            ember az én kedves barátom, Sipos, pesti ügyvéd, - és együtt
 11 12|       valóságos muzeumba való példány.~Sipos elpirult, eközben meghajtá
 12 12|          főnöke felé.~- Hogy elpirult, Sipos barátom, - mondja az ügyvéd, -
 13 12|                tudom, ezt gondolta ön.~Sipos nem szólt a tárgyra, hanem
 14 12|              benne a lelkesülést. Mire Sipos megérkezett, az ügyvéd otthon
 15 12|                kibeszélte a fájdalmat.~Sipos megérkezte után az estelit
 16 12|               szó volt rólam, - mondja Sipos, - az én jó akaróm engem
 17 13|            Boldog gyermek - szól közbe Sipos, ki a főnök szavainak értelmét
 18 13|              részvét könyűivel felelt, Sipos tehát gyöngéden összekapcsolá
 19 13|                   Kisasszony, - tréfál Sipos, - az én szerepem eddig
 20 13|                barátok maradunk, ugy-e Sipos öcsém?~- Azon ön ugy sem
 21 13|               kedves főnököm, - mondja Sipos gyöngéden eleresztvén az
 22 13|              rendezett urasági kertbe.~Sipos főnökének nagy kértére indult
 23 13|               megtagadni nem lehetett. Sipos korán kezdett az élet terheivel
 24 13|              Megadom magamat... mondja Sipos az anyának jelenlétében
 25 13|               egészben megoldani való. Sipos hirtelen eloltá gyertyáját;
 26 13|               lenni.~Önmagát birálgatá Sipos barátunk, - mogorvasága,
 27 13|      értelmességére szorultok, itt van Sipos, - ezt hagyom neked élő
 28 14|                a rokont is beeresztik.~Sipos elfeledé főnökének sorsát,
 29 14|             bizná a kedvező választ. A Sipos féle emberek akadoznak, -
 30 14|              is gondolt az ifju segéd.~Sipos némi kérdezkedés végett
 31 14|                az nem talált kifogást.~Sipos távozni akart, az öreg visszatartóztatá.~-
 32 14|           igából elég volt mára ennyi, Sipos barátom, üljön le mellém,
 33 14|           ajánlottai közöl.~- Nem ugy, Sipos barátom, - mondja az ügyvéd
 34 15|            megválásának utolsó estéjét Sipos nyakába varrta; mert az
 35 15|            Vendel a csöngetőt, a zajra Sipos besietett, és Vendel intéséből
 36 15|           magát néhány szóra, - mondja Sipos a szenvedőnek fejét karjára
 37 15|             megfordult az előszobából.~Sipos meglocsolta az öreget, homlokát
 38 16|           tanácsát ne vonja meg tőlük.~Sipos harmadnapra megkapá a levelet...
 39 16|               azzal, Vendel,... mondja Sipos kezét nyujtva az öregnek,...
 40 17|              váltott lovakon hajtatott Sipos a Balaton felé, az alatt
 41 17|      kényeztetni akarnak, - jegyzi meg Sipos, - kényelmes kocsiban jövök
 42 17|                volt nagy időköz, mióta Sipos nem látta, - a kornak haladása
 43 17|               vigasztalom önt, - kezdi Sipos, Jolánt egyedül találva
 44 17|                Hát a harmadik? - Kérdi Sipos hirtelen utánmondván a szavakat
 45 17|        jutalmat másodszor érdemli meg.~Sipos tisztelettel hajtá meg fejét, -
 46 17|        készséggel, asszonyom, - mondja Sipos - a kinek gyónnak, az hallgat;
 47 17|             erről nem szólok, - mondja Sipos a kert lugasában egy himzőkeretre
 48 17|          tanácsot merem adni, - mondja Sipos, és hirtelen átcsapva a
 49 17|                szavakat, - kap a szóba Sipos a mérnöknét kezénél is fogva,
 50 17|           megkülönbözteti?~- Tudom is, Sipos ur, - s ez az én bánatom,
 51 17|           mondani nagyon, - jegyzi meg Sipos egy mosolylyal; de a nagyot
 52 17|               Meg vagyok fogva, kedves Sipos, - én mindjárt indulni is
 53 17|             szivem dobbanását. Jöjjön, Sipos, jöjjön... bátrabb leszek.
 54 17|                én vagyok az ijesztő?~- Sipos ur, én elakadok, - jegyzi
 55 17|                és mellé egy jó barátot Sipos urban.~- Minek mondjuk önt? -
 56 17|                  hisz ön védangyalunk.~Sipos nem merte kimondani, de
 57 18|                a tegnapi elhatározást, Sipos magára vállalta a pesti
 58 18|              Bevégezvén a részleteket, Sipos előhozta a végrendeletet,
 59 18|                 hölgyeim - véleményezi Sipos, - a mérnök urnak elhunyta
 60 18|                 E kettő hiányozni fog, Sipos ur... részemre nem remélem;
 61 18|          örökséget?~- Ne oly komolyan, Sipos ur, - esedezik a leány -
 62 18|              Ez volt a tiszteletdij, - Sipos ur, - enyeleg a lány, -
 63 18|               nem fogadhatom, - mondja Sipos elkomolyodva, - e pillanatban
 64 18|              tulőszinteségre? - mondja Sipos, - ám legyen, ön is nő,
 65 18|              fogom olvasni. Ajánlkozik Sipos.~- Arra akartam kegyedet
 66 18|                    Lányom! ... olvasta Sipos a mérnök iratát, - az orvosok
 67 18|                 Eddig tartott az irat, Sipos elhallgatott, a lány is
 68 18|       értelmével volt eltelve, - utóbb Sipos visszaadá az iratot.~- Fogadja
 69 19|             teljes bizalmamat helyezem Sipos ügyvéd urban, azt fogom
 70 20|                             Mit tudsz?~Sipos készre várta mérnökéket,
 71 20|             vagy innen vagy túl volna. Sipos a lánynak egyéniségét vette
 72 20|                és késett a felelettel, Sipos hirtelen el akarta forditani
 73 20|               egyszer őszinte - mondja Sipos mély érzéssel - majd ha
 74 20|               védelmedre méltó vagyok!~Sipos bérkocsin hajtatott haza,
 75 20|               Mindig munkában, - kezdi Sipos a társalgást, talán rosszkor
 76 20|                néző szemei elől, midőn Sipos közelebb lépett hozzá.~-
 77 20|             már láttam, ... találgatja Sipos a finom himzetű kendőre
 78 20|           lennénk.~- Hálátlanok? Kérdi Sipos egészen a szótól megijedve, ...
 79 20|                ügyvéd lettem, - mondja Sipos bánattal, - az ügyvédnek
 80 20|              nem jött el ide, - mondja Sipos megbátorodva, ... ön bennem
 81 20|              maradt, hogy meg ne lássa Sipos a könyűt, mely szeméből
 82 20|             kegyeletes tárgyhoz nyult.~Sipos látta, hogy a leány nem
 83 21|             tekintetes ur, - okoskodik Sipos, - hogy a heringet sóval,
 84 21|             kivánja, ... hagyja helybe Sipos, - és a levelet elolvasá,
 85 22|              azon ajtódöngetést, mihez Sipos ügyvédnél volt szerencsénk.~
 86 22|    ösmerőseinkkel a törvényszék előtt.~Sipos felei helyett meghatalmazottképpen
 87 22|               szükségtelenek, - mondja Sipos ügyvéd, - más többséget
 88 22|            távozniuk kelle a teremből.~Sipos e szerént tudhatta, hogy
 89 22|             hogy az itélet készen van, Sipos ment a terembe legelöl.~-
 90 22|             Egy pillanatnyi csönd után Sipos csengő hangon mondja:~-
 91 22|        kardossfalviak elhalaványodtak, Sipos folytatá:~- Feleim egyike,
 92 22|               isten adománya, - mondja Sipos, - nem kizárólagos kiváltsága
 93 23|           anyám.~- Ha én nem mondom és Sipos ur nem mondja, ne törődjünk
 94 23|              zaklatott leánynak, tehát Sipos vette át a szót.~- Igazat
 95 23|               a szomszéd szobába ment, Sipos látta, hogy a leány egészen
 96 23|                e megnyugtatást; mondja Sipos, - mert nem akarnék önnek
 97 23|                kér egy másik ügyben.~- Sipos! ... mondja a lány fölegyenesedve
 98 24|           fogsz engem vinni, elkisérsz Sipos ügyvédhez, a szobaajtóig
 99 24|     kisodortatván otthoni légkörükből, Sipos lehetőnek tárta, hogy a
100 24|         megnehezitse a visszavonulást. Sipos nem szokta a mondatokat
101 24|                  az örökösödési ügyben Sipos ügyvédileg annyit tett,
102 24|           leánynak megzavarása nélkül.~Sipos jól kiszámitá, hogy az időnyerés
103 24|        elmulasztottat is, nemde? Kérdi Sipos egy mosolylyal, mit a vendégnek
104 24|         tekintetes ur kialkudni? Kérdi Sipos elhalaványulva.~- Ha mondanám
105 24|           feleletnek veszem~tisztelője~Sipos Antal, ügyvéd."~E levelet
106 24|         választ a kisasszonytól? Kérdi Sipos a helyezett érdekeltségében.~-
107 25|                        Oldaltámadások.~Sipos a mérnöknével tudatá a viszonyt.~
108 25|             után néhány nap mulva irta Sipos azt a levelet, melyről az
109 25|          tartsak. Végül, kedves anyám, Sipos az én meghatalmazottam,...
110 25|    szembeszálljon.~A hétnek vége előtt Sipos az igy megkeritett méltóságok
111 25|                Magamat ajánlom! Mondja Sipos és a méltóságost egyedül
112 25|                a kulcsot, mely azonban Sipos szivéhez nem alkalmazható.
113 26|           eljöveteléig. Alkonyat előtt Sipos megérkezett, s a leánynak
114 26|             valamint a párbeszédet is.~Sipos nem szólt bele az utolsó
115 26|             méltóságos családnak; mert Sipos nem fog egyezkedni, éppen
116 26|           Jolán elmondá a párbeszédet, Sipos közbeszólás nélkül hallgatta
117 26|              megfeddésre méltó. Mondja Sipos elkeseredéssel.~- Megkimélhettek
118 26|                mentem önt tőle. Mondja Sipos nagy elhatározottsággal.~-
119 26|            Isten áldja meg önt! Mondja Sipos elbucsuzáskor, és a leánynak
120 26|             ezt bárkinek elmondhatják.~Sipos arra számitott, hogy a hir
121 27|            fejét, kinyugodni a mámort.~Sipos fölküldé Vendelt a mérnöknéhez,
122 27|      használhassák küldés végett; mert Sipos az urfi szerepével tisztában
123 27|                s ezt te nem akarhatod.~Sipos az utolsó szónál már belépett,
124 27|             levelet értettem. - Mondja Sipos fáradt hangon, melyet az
125 27|               én véleményemet.~Átvette Sipos a levelet, figyelmesen elolvasá,
126 27|                egymással beszélgettek. Sipos a prédaleső körmöket látta
127 27| kiméletlenségen?~- Ne féljen, - mondja Sipos az olvasást félben nem hagyva, -
128 27|               Meg; de nem ma, - mondja Sipos különös vidámsággal, - ön
129 28|                semmisiti; másodszor én Sipos ügyvéd urnak menyasszonya
130 29|    elviselhetlen volt; mert bizonyosan Sipos is tud belőle jó részt,
131 29|            most már visszafelé jőnénk!~Sipos is elment bucsuzni mérnökékhez
132 29|               kedves Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét bucsuzóra
133 29|         végtalálkozásra ő is megjelent Sipos kérelmére.~Az egész társaság
134 29|          gúnyolódást nem szenvedhette.~Sipos kerülte a kardossfalvi atyafiakat.
135 29|         szálljunk.~A fűszeres kedvéért Sipos megváltoztatta szándékát;
136 29|                a hivatalos eljárásnak.~Sipos a teremben volt a fűszeressel,
137 29|       Méltóságod igen kegyes. Válaszol Sipos teljes tisztelettel; mert
138 29|                kisasszonyt, ki helyett Sipos ügyvéd mutatja elő meghatalmazványát.~-
139 29|              urat megkérdezni, - mutat Sipos a fűszeresre.~- Uraságodnak
140 29|           tessék végig olvasni. Mondja Sipos.~Mindenkiben megszorult
141 29|                 itt kezemben, - mondja Sipos az eredetit fölmutatva.~-
142 29|               szavazzon unokahugára.~- Sipos barátom, - szólitja meg
143 29|                Elfogadom! - Jelenti ki Sipos.~- Hát a mi szavazatunk? -
144 29|            vége.~A végzés kimondatván, Sipos átnyujtá a levelet az öreg
145 30|               testi gyöngeség ellen.~- Sipos barátom! - mondja az öreg
146 30|              nekik, ha jó tanács kell, Sipos azzal is szolgál.~Ezek a
147 30|                öreg mellől pislogattak Sipos felé. Arczuk haragossága
148 30|             hogy valamit mondjon neki. Sipos emberösmerőleg leste ki
149 30|            Kilencz óra után fél órával Sipos kopogtatott az ajtón.~Vége
150 30|           szavát ma még megbánhatja.~- Sipos! ... nem e szavakat vártam.~-
151 30|                Az öreg Kardost részben Sipos vigasztalá meg, annál inkább