Fejezet

  1 2 |         pedig még ez sem használ, Vendel bácsi nem akarván hiába
  2 2 |       muszka klima nem, nem egem.~Vendel bácsinak torka ezen a dallamon
  3 2 |          méltán gyanittatja, hogy Vendel gazda nem csak azt teszi
  4 2 |    orvosság gyanánt meg nem eszi. Vendel bácsi ruhát, irodát tisztogat,
  5 2 |         is annyi, a mennyi befér.~Vendel bácsinak is megvolt a maga
  6 2 |          haris hangja után indul, Vendel pedig reggel korán tisztogatván
  7 2 |          agarászott volna gyalog. Vendel kezébe vette az egyik darabot,
  8 2 |         Sándor urfi, mint az öreg Vendel monda, csak még néhány napig
  9 2 |        meg legbizonyosabban; mert Vendel a tiszta ruhát lerakván
 10 2 |          meri törni a levelet, ha Vendel meg nem mutatja a tallért,
 11 2 |           akar, ifiuram, - mondja Vendel, kézre adván a ruhadarabokat, -
 12 2 |       forintja van kendnek nálam, Vendel, jó helyen van-e?~- Annyi,
 13 2 |              Jókor kelt föl kend, Vendel! - jegyzi meg a ferde sarku
 14 2 |           Ösmerem, urfi! - mondja Vendel, most már a hatodik levelet
 15 2 |           pottyant el zsebéből.~- Vendel! - kiált közbe Sándor, -
 16 2 |         cselekedtem, uram! mondja Vendel egész nyugalommal.~- Ugy
 17 2 |           neve önt fölháboritá, - Vendel bizonyitani fogja...~- Bizonyitom!...
 18 2 |    Bizonyitom!... Vakkantja közbe Vendel.~- Azt is, hogy tizszer
 19 2 |         az urfi.~- Urfi, - mondja Vendel, - sohase tessék ezen tünődni, -
 20 2 |     akarta megenni; mert ime, jön Vendel, vastag zsineggel áthurkolt
 21 2 |           kedves urfi, - válaszol Vendel, - tehát majd megkeressük,
 22 2 |         diadallal végzé a dolgot, Vendel pedig meghallván az öreg
 23 3 |       ajtón.~- Mit álmodott kend, Vendel? kérdi a hű cselédet, ki
 24 3 |        Hány esztendős lehet kend, Vendel?~- Egy hija sincs az ötvennek,
 25 3 |          Kend nem panaszkodhatik, Vendel, - vigasztalja Kardos ur,
 26 3 |         káromolja kend az istent, Vendel, bizony még ezt is a régi
 27 3 |     tekintetes uram, - magyarázza Vendel, - azért, amit mondtam,
 28 3 |       fogott.~- Nem addig van az, Vendel, most nem katona kend, miért
 29 3 |         tekintetes uram, - mondja Vendel csöndesebben és körültekintve,
 30 3 |         én, ha tudni akarja kend.~Vendel kezében tartott egy üres
 31 3 |      esztendős koromban! - Mondja Vendel olyanképpen, hogy ezt Kardos
 32 3 |           kend lesz az én póstám.~Vendel kézbe vette a levelet, s
 33 3 |        Értek bizony, - bizonyolja Vendel, - négy hadnagyot szolgáltam
 34 3 |         az én levelemre van irva.~Vendel megnézte a nevet, azaz:
 35 3 |     elmondhatom a magamét, - véli Vendel, - annál nagyobbat kiált
 36 3 |      bevágtam az utját, - erősíti Vendel, s hozzáteszi: - tűzbe dobjam
 37 3 |     kisasszony a markomba. Mondja Vendel, megfordulván az ajtó felé,
 38 3 |        ment el.~- Megálljon kend, Vendel.~- Megálltam! Felel a kiszolgált
 39 3 |       Jelent az a tallér valamit, Vendel?~- Igen is, jelent, mint
 40 3 |          még kend néhány perczig, Vendel!~- Halálos vétek volna hiába
 41 5 |     bácsihoz kerültem iskolába. - Vendel a juratériában csak olyan
 42 5 |           kártyával lehet ütni.~- Vendel erre rendkivül alkalmas
 43 5 |         kifogott rajtam, csakhogy Vendel nem tudja, mi az atout?
 44 6 |         le a keserü tapasztalást. Vendel nem szokott a tekintetes
 45 6 |        két félt megjutalmazandja.~Vendel volt a titkár, neki gyónta
 46 7 |       leteendők az ügyvédi esküt. Vendel is fölvette az ünneplőt;
 47 7 |         estére otthon maradjanak.~Vendel erősen kikefélkedett, vastag
 48 7 | lépcsőzeten megcsörrent a kard, s Vendel fölegyenesedve üléséből,
 49 7 |           fiskárius urat! Üdvözli Vendel az érkezőt.~- Az volnék,
 50 7 |      semmi.~- Kitelt az esztendő, Vendel bácsi.~- Beszegődünk ujra, -
 51 7 |      tekintetes uram, - okoskodik Vendel, - az öreg teins ur bizonyosan
 52 7 |      Csöngetett az öreg teins ur, Vendel előbb kinyitá az uj ügyvédnek
 53 7 |           fölfogadva, simább mint Vendel, e goromba katona, kinek
 54 7 |        lesett a pillanatra, mikor Vendel a meggyujtott gyertyával
 55 7 |        észre sem vették a csinyt; Vendel is léghuzamnak vélte, és
 56 7 | ólálkodott, s a másodszor benyitó Vendel kezében ujra elfujta a lángot.
 57 7 |          fuvás neszét is meghallá Vendel, és a gyertyalángon is észrevehető
 58 7 |         feléje tódult a fuvallat. Vendel dörmögve tért vissza. Nem
 59 7 |     nélkül hagyták a dolgot, csak Vendel nem.~- Urfi, ha még egyszer
 60 9 |       komédiának.~- Elunta magát, Vendel?~- El én, tekintetes uram, -
 61 9 |          adom.~- Rövid a pokrócz, Vendel bácsi, magam is csak összehuzódva
 62 9 |  mesterség az a csillagvizsgálat, Vendel bácsi, nagyon félek, hogy
 63 9 |            Megfogadnám a jó szót, Vendel; de lássa én nem tudok ám
 64 9 |          is elhitte.~- Meghaltak, Vendel, - engem korán itt hagytak
 65 9 |         mint másnak.~- Azt hiszi, Vendel?~- Ha nem hinném, nem mondtam
 66 9 |           Legyen meg a kivánsága, Vendel, amint egy elhagyottra találok,
 67 9 |           viszi.~Az öreg megjött, Vendel átnyujtá neki a levelet.~
 68 14|      talált méltóságos rokonától, Vendel szóval is monda, hogy megjövetele
 69 14|          marad a holnapi napra.~- Vendel - szólitja meg a becsöngetett
 70 14|              Hol jár a kend esze, Vendel?... maga sem hiszi kend,
 71 14|       tekintetes uram... Csititja Vendel az ügyvédet.~- Éppen az
 72 14|        Hűséges szolgám volt kend, Vendel, - most már én sem akarok
 73 14|           nem várakozom, - mondja Vendel, puhára lágyultam én már,
 74 14|         lehetne kendet agyonütni, Vendel, - azért gondoskodtam, hogy
 75 14|          Bizony nagy bolond kend, Vendel.~- Elég jókora vagyok, -
 76 14|         valamit.~Ezzel megfordult Vendel, és katonás léptekkel hagyá
 77 14|       mérnök mellé becses példány Vendel, - nem oly értékes, mint
 78 15|         vánszorgott föl lakásába.~Vendel kinyitá az ajtót, urának
 79 15|          nyulva találta.~Megrántá Vendel a csöngetőt, a zajra Sipos
 80 15|         zajra Sipos besietett, és Vendel intéséből rögtön gyanitá,
 81 15|         villanyával erősitse meg. Vendel kínosan tipegett, topogott
 82 16|            tekintetes uram? Kérdi Vendel egész szomorusággal; mert
 83 16|        mindössze is.~- Nem azzal, Vendel,... mondja Sipos kezét nyujtva
 84 24|         Még néhány szót váltának, Vendel visszajött, mint gyaniták,
 85 24|         felelek.~- Jó hirt hozott Vendel bácsi! - Mondja az ügyvéd,
 86 27|        szerepével tisztában volt. Vendel tiz óra után ment föl, még
 87 27|           kuszált, mint valaha, s Vendel morogva megdicséré az urfinak
 88 27|           cselédjét.~- Hohó, a mi Vendel bácsink - kiáltja messziről
 89 27|      messziről az urfi, - él még, Vendel?~- Nem irták még meg a földi
 90 27|          Ej, ej, urfi, - dorgálja Vendel, hány mázsa levelet irt,
 91 27|          hozzám a régi számlával, Vendel, - egyszerre kielégitem
 92 27|      magát a belváros felé; hanem Vendel kezében mázsákat nyomott
 93 27|         vetném.~- Meg ne ijesszen Vendel.~- Én ijedtem meg, drága
 94 27|            Ha oly nagyon fél tőle Vendel bácsi, nem fogom elolvasni,
 95 27|    vágásra.~- Akkor vigye vissza, Vendel. Mondja Jolán, vissza akarván
 96 27|       későbben adja neki, - pedig Vendel már ura előtt állt.~- Küldték,
 97 27|             Jaj! - ha visszaadta, Vendel.~- Nem adtam vissza, - hanem
 98 27|        hogy hazajövök.~- Ruhámat, Vendel, - dolgaimmal azonnal készen
 99 27|              Nem lesz rá szükség, Vendel, - de köszönöm a hirt. -
100 28|    tisztelő rokona~Kardos Jolán."~Vendel vitte el a levelet a családfőnek
101 28|       találkozott vele.~- Hohó, - Vendel, - feleletet hozott?~- Dicsérjen
102 28|         megjobbitotta magát a vén Vendel? - az előtt feleletet sem
103 28|           is helyette.~- Adja ide Vendel.~- Lassan, nagyságos urfi,
104 29|       egyenesen a gőzhajóra ment, Vendel várta ott és a fűszeres,
105 29|     kényelmetlenséget is eltürte. Vendel már odahaza kikérdezte a
106 29|         nélkül is mehetett volna, Vendel előre örült, a maga esze