Fejezet

 1 1 |           kikérje a pört, s a mit én itt most érthető magyarsággal
 2 1 |            bizonyos volt benne, hogy itt soha sem kap annyit enni,
 3 1 |       legtehetségesebb fiatalemberek itt gyültek össze, s néha késő
 4 1 |             össze, s néha késő estig itt hordták föl a temérdek jogi
 5 1 |          szamárpadon.~A fiatal ember itt legelőször tapasztalá, hogy
 6 1 |         fujtak, varjut eregettek el, itt meg nyikkanni sem mertek,
 7 1 |       forintért egész hónapig ehetik itt ebédet; de óvakodjék a vitákba
 8 1 |              vitákba elegyedni. A ki itt föltáltja száját, gyomrába
 9 1 |            ki akkor a fiatal embert!~Itt osztogatták a hivatalokat,
10 1 |            legvadabb is kijózanodott itt, lassankint lehámlott róla
11 1 |           mondják neki: maradjon még itt egy törvényszünetig, és
12 1 |          legnevezetesebb jogi pereit itt ösmerhette meg néha a legapróbb
13 2 |             hoz, és egy jegyzéket.~- Itt az irás, - mindenik urnak
14 2 |           van, ki, mit bizott rám, - itt van az urfi leveleinek száma,
15 3 |             kezdé hányni-vetni, hogy itt az egyszeregynek lesz beleszólása.~
16 3 |             foglalás alá volna véve.~Itt vannak a szép szobák, szám
17 3 |       szerint méregdrága. Az emberek itt igen őszinték, megemlitik
18 3 |             egynéhányszor a kanalat.~Itt azt gondolta az öreg teins
19 3 |          most sem bánná, ha az volna itt, és megfelelne a váratlan
20 3 |        belőled már vált ember; hanem itt lehetek én feleségestül,
21 3 |              hall bennünket senki.~- Itt bizony nem kiabál kend.~-
22 3 |         lelkemre mondom, nem érek rá itt azzal időzni: elhiszi-e
23 5 |             tyukhordókánya; de mióta itt a méltóságos világban élünk,
24 6 |       következő ötöt is utánmondá, s itt már unalmassá vált a számlálás,
25 6 |        Csalódik, tekintetes ur, - én itt nem az volnék, ki a czukrot
26 6 |       függetlenségem sérelme nélkül.~Itt szerette volna az öreg a
27 6 |             nagy betüvel irjuk.~- De itt már nem engedek, öcsém.~-
28 6 |          ezen szavakkal lépett be:~- Itt vagyok, tekintetes uram.~-
29 7 |       megáldani a tekintetes urat.~- Itt a kezem foglalónak, édes
30 7 |                 véli a megszólitó, - itt a példa Kardos, egyike a
31 7 |             meg azt a gyertyát; mert itt farkasszemet kell néznünk.~-
32 7 |              hagyjon el engem.~- Hát itt maradok.~- Hála legyen az
33 7 |          később megérti, ha szivesen itt marad; s ha nyomtalan pusztulok
34 7 |            aggodalom nélkül maradhat itt.~- Mint eddig is, ugy jövőre
35 7 |            ügyhöz semmi kedve többé! Itt kezdődik az én oskolám,
36 7 |          oskolám, kedves öcsém, - és itt kezdődik a tér, melyre az
37 7 |          Vállalkozom!~- Kezet reá.~- Itt a kezem.~- Nem csüggedni
38 8 |                Kedves leányom!~A mit itt irva találsz, szeretném
39 8 |              előre megirtam."~Ime, - itt van a mérnök urnak néhány
40 8 |         fogadtam el...~- Hanem ha én itt nem vagyok ...~- Kilöktem
41 8 |          melyet bár a közelgő vénség itt hagyat velem, de némi örömmel
42 8 |             becses terhet nagylelkün itt szeretné hagyni, ha cserébe
43 9 |       tekintetes ur is hosszat megül itt a kalamáris mellett, - dörgős
44 9 |     Meghaltak, Vendel, - engem korán itt hagytak árvának.~- Keressen
45 9 |   postahivatalok egyikének pecsétje: itt a várt vendég, a mérnök
46 10|           hasonló nevü rokonokat vél itt megtalálni.~- Miképpen van
47 10|          könyvet, rámutatva a névre: itt van a tiszteletreméltó urnak
48 10|            viszonzá az emberséget.~- Itt méltóztatik szállva lenni?~-
49 10|         csakhogy helyet kapjanak; de itt nem volt könyörület, s egyik
50 10|          nekik a szükségeseket; mert itt tán olcsóbban kapom.~- Az
51 11|            mennyi virágon gázoltatok itt a földön. Az én vágyaim
52 11|        mérnök ur konyháján főzünk, s itt nem az a gond, hogy mi lenne
53 12|         kicsit jobbra, később balra, itt egy diófa, amott repczeföld-féle
54 12|              eltévedtünk, földültünk itt a faluvégén, és kemény fájdalmam
55 12|           napig el nem megy, ő, a ki itt sárföldi birtokos.~Milyen
56 12|            nem álom, hisz valóképpen itt van. A fiatalok szivében
57 13|         találgatja a kis lány, - van itt valami, a mit nem értek,
58 13|            kapva szivemre ölelem őt, itt vagyok magam, az engesztelhetlen
59 13|       szégyenleném, hogy egyszer már itt voltam.~Az anya fölkelt, -
60 13|          kelljen elfogadni azokat, - itt legfölebb is saját józan
61 13|             a napnak rendszeréhez, - itt kérdezni kell, őszinte feleletet,
62 13|            értelmességére szorultok, itt van Sipos, - ezt hagyom
63 14|         megösmerés legyen nyomatéka.~Itt nem a tanulmányi éveknek
64 14|            Majdnem fönnhangon monda: Itt meg vagyok fogva, s lelkem
65 15|           körtvély között.~Az ügyvéd itt a gyümölcstenyésztésre vágott
66 17|              fogok vállalkozni, - de itt egyelőre nem fogunk pörbe
67 17|              érzelemben; de ez éppen itt nagyobb bankjegy, mint az,
68 18|        halványuló arczczal.~- A pénz itt örökségnek neveztetik, -
69 18|             a megczáfolás; de ha már itt vagyunk a földön, rendeltetésünkre
70 18|         lélek? a tüdő, a sziv, a máj itt vannak; de hova lettek a
71 18|          gúnyban; de ellentmondás, - itt van nyavalyának, és pusztitja
72 19|          mint tudja, kedves rokon, - itt hagyott bennünket ebben
73 19|           mondaná valaki, - barátom, itt van háromezer forint, évenkint
74 19|              az intelligenczia lehet itt az egyedüli bázis, mert
75 21|              nem hazudott.~- A levél itt van; hanem mielőtt azt elolvasnám,
76 21|         Nyolczszáz esztendeje lakunk itt ez áldott földön, azóta
77 21|          jobbágyaink iránt?~- De már itt éppen nem engedek, tekintetes
78 21|           hasznát szeretném venni.~- Itt a fűszeresnek levele, tekintetes
79 21|           öregebb duzzogva mondja:~- Itt is voltunk!~ ~
80 22|        kardossfalvi Kardossok vannak itt, azt kell megmondani.~Az
81 22|              a kardossfalviakon, kik itt a háta mögött összekacsintgatának, -
82 23|              hogy én nem volnék most itt, ha egy Kardosnak tanitványa
83 24|     szavazatot, mint kettőt, s ő még itt kemény küzdelemre akad.~
84 24|            adja szavazatát.~- Megint itt vagyok ám, tekintetes ur!~-
85 25|             a köztünk keletkezett...~Itt elakadt a lány megneveznie
86 25|          történt?~Az öregebb testvér itt a méltóságos rokonnak, hogy
87 25|   fiatalemberrel nem lehet tréfálni.~Itt a méltóságos ur elmondá
88 26|        tartott a megkerülés; de most itt vagyok, hogy önöket szivből
89 26|         birkózott a haraggal, nehogy itt kitörjön. Vetélytársa nem
90 26| kardossfalviak alacsonyabban állnak. Itt meglelé az egyensúlyt, és
91 26|        Halljuk csak odább, hihetőleg itt nem szakadt meg a beszéd.~-
92 27|             véleményemet, tiz órakor itt legyen.~- Amint parancsolja,
93 27|           magyaráznák. Anyámtól kell itt tanácsot kérnem.~Kitekintett
94 28|             kijelölt helyre. Az urfi itt is éppen a kapuban találkozott
95 28|       ellenében nőfelelet, - a férfi itt csak nyomorult eszköz, -
96 29|    méltóságának cselédje.~- Az ur is itt van?~- Az ur és az asszonyság,
97 29|         elolvasá, ki-ki felelt, hogy itt van személyesen, kivéve
98 29|         eredetije is van?~- Nálam, - itt kezemben, - mondja Sipos
99 30|   felebarátságra mankót sem hagynak.~Itt sincs aggodalom!~Az embernek