Fejezet
1 1 | aludt az utolsó padban. No, ifiur, - mondja a mellette
2 1 | ugy is megevett a kutya.~- No, hallja az ur - mondja a
3 5 | esedezem. Mentegetődzik a nő, egyszersmind helyet mutata
4 5 | hogy a hiuság adóját a nő még férjétől is megvárja.~-
5 5 | Az ügyvédnek jól esett a nő vallomása. A multkori kikosarazás
6 5 | kimondja neki azt, mit a nő térden állva is meghallgatna.~-
7 5 | szive egészen a nagyravágyó nő részére utalá, s ez értelemben
8 5 | haladt át a szobákon. A nő rettenetes józanságában
9 5 | kiváncsi gyermek, - mosolyog a nő, - hisz megtudja nem sokára, -
10 6 | remél valamit a gyerekből.~- No, már nem akarom most mindjárt
11 8 | Elhiheted, mert apád mondja: a nő a férfi ellenében gyenge
12 8 | mennyire hátramaradt mellette a nő, kivel az életpályának megosztására
13 8 | mert az telhetetlenebb a nő hiuságnál, mely a piperén
14 8 | árulkodva ül ki. - A férfi a nő ellenében nem a vihar, mely
15 8 | idejekorán elárulta magát, hol a nő természetes esze és ösztönével
16 8 | kedves férjem, mondja a nő férjét megölelve, ha ellenkező
17 8 | mondanék, megbocsáthatod a nő szeretetének és az anya
18 8 | volt lehetséges, mikor a nő még azt hitte, hogy a hatalmon
19 11| eszedbe, hogy a hol egy nő ingatag volt, ott volt okvetlen
20 11| azon szinvonalra, hogy a nő a szeretet szavát kimondja,
21 11| szokott orditani, s ekképp a nő akarva, nem akarva szemlélődik,
22 11| együtt magasodik a gond, a nő gyermekét értelmessé, bölcscsé
23 11| Segítsek elmondani ötvent?~- No, no, gyermek, - inti az
24 11| elmondani ötvent?~- No, no, gyermek, - inti az édesanya
25 11| mostani bölcsek, hogy a nő bánatában és örömében is
26 12| tudom.~- Nem tagadom.~- No, lássa, öcsém, hogy tudom, -
27 12| Vigyázzon, - figyelmezteti a nő, - valamiképp ne essék háládatlanságba.~-
28 12| rajtkapott kandiság, mit a kaczér nő és hiu férfi meglevő lelki
29 13| között mulat, - ellenben a nő akkor is sirva fakad, ha
30 13| szóról-szóra veendő; de a nő keservesen sirt; mert férje
31 13| nincsen beleszólásuk. A nő, természetesen, elkeseredik,
32 13| szabadságából a gyöngédebb nő miatt, kihez le kell ereszkednünk,
33 13| tiszteletreméltóvá tették, - én a nő, nem tehetek kevesebbet,
34 13| erőszakolhatott semmit, a nő szelid jóságában, mint a
35 15| köszönettel is adósak. Mondja a nő palástolatlan éllel.~- Meghajtom
36 15| lemondást hallat? Kérdi a nő szinlelt kedélyességgel.~-
37 15| gondolatokhoz méltó, - ... mondja a nő némileg földerülve, vigyázzon,
38 15| Igaza van önnek,... mondja a nő majdnem szinpadilag... el
39 15| tekintettel, - rimánkodik a nő, megfogván az ügyvédnek
40 15| állatához.~- Uram!... mondja a nő kinos elszántsággal, - megérdemlettem
41 16| végezhessen el az ősz derekáig.~A nő megnyugodott, gyakran jelentkező
42 16| kezdé magától elháritani. A nő szerette volna nem hinni
43 16| fontoskodásnak állítá. A nő e szerént szerette volna
44 16| nejét megvigasztalja. A nő gyöngédeden foga meg kezét,
45 16| arczát keresé, s ime, a nő egy levelet tart kezében,
46 16| Nejének nyujtá a levelet. A nő elolvasván annak tartalmát,
47 16| merték.~- Férjem! - mondja a nő,... egyéb részleteket is
48 16| mondja tisztelettel a nő, - óhajtom gyermekemtől
49 17| Elhagyatva vagyunk! Mondja a nő könyekre fakadva.~- Özvegy
50 17| Jó gyermek, - mondja a nő szeretettel, - nagy gondot
51 17| áldva emlitsük, - mondja a nő majdnem fölkiáltva.~- Áldjuk
52 18| Sipos, - ám legyen, ön is nő, ki az ellentmondásban gyönyörét
53 18| megtagadás ösztöne, s a gyönge nő egy "nem" szócskával megvédte
54 18| sem tagadom: látom, hogy a nő a világban meg merem mondani,
55 20| részvétre talál; mert a nő önkénytelen is hiszi, hogy
56 20| Készen vagyok! - Felel a nő vendége elé sietve, - Jolán
57 20| Összeadás, kivonás, - felel a nő, - pontosaknak kell lennünk,
58 22| gondatlanul kiáltja:~- Bujj be, no!~Az előbbeni vereség elvette
59 22| helyezte, s ez állásnak én, a nő, tetemes vagyont áldoztam,
60 22| ebédig.~- Férjem! - fogadja a nő az öreget, - kivánjon szerencsét
61 22| szerepe lesz, - mondja a nő, legyen ön barátságos, uraöcscseinek
62 24| a prókátor sem dob ki.~- No, én nem mernék többször
63 25| mert nem érdemlem meg.~- No, no,... büszkeség ne legyen
64 25| nem érdemlem meg.~- No, no,... büszkeség ne legyen
65 25| Ez zsarolás. Mondja a nő ingerülten.~- Mi annak mondjuk,
66 25| Majd meglátom, - véli a nő, - az ügyvéd fiatalember,
67 25| játszott, az engedelmességét. A nő egyiknek sem engedett beleavatkozást,
68 26| ő méltósága, - ő maga is nő, hiu a végtelenségig, dicsvágyó
69 26| párbeszédet. Minden szót elnyelt a nő, s az első szakaszban tájékozta
70 26| lepályázná férjemet; gondolá a nő, de azért hallotta a fiunak
71 26| munkában, - gúnyolódik a nő, - az lesz ám még a kellemetlen,
72 27| gyanakszik, ingerkedik az urfi, - no ne féljen, e levelet hugomnak
73 28| nagyobb becsülettel, mint a nő, ha annak tisztaságát megőrzi.~
74 28| hunyászkodásnak; mert a mit e nő czifra kitüntetésből rárakott,
75 29| csak ne hízelgett volna a nő, - az erélylyel megbirkózott
76 29| évtizedek óta egyszer a nő a férj véleményéért és beleegyezéséért
77 29| játékszere nem leszek. Menjünk.~A nő vértanuhoz méltón hallgatott,
78 29| ejti.~A férjéhez hajoló nő haraggal olvasta el a következő
79 29| Ne késsék, - sugja a nő, - elsülyedek a szégyentől, -
80 29| segitek. - Ajánlkozik a nő.~- Ne fáraszsza magát, asszonyom, -
81 29| mondanivalója?~- Igen, - mondja a nő férjének kezeit megszoritva, -
82 30| nem szólok, - okoskodik a nő, - önnek bizalmát eljátsztam;
83 30| ablakhoz huzódott a legyőzött nő, s a Dunának jobb partjára
84 31| megvenni. Legyen férfi vagy nő, törekedjék lelki sulyával
|