Fejezet

4501 23|                     Kardos Jolán szólok, s a versenyre időt kérek, megcsodálnak,
4502 23|                Kardosné nem tudott felelni a zaklatott leánynak, tehát
4503 23|             leánynak, tehát Sipos vette át a szót.~- Igazat adnék a kisasszonynak,
4504 23|                  át a szót.~- Igazat adnék a kisasszonynak, ha kisasszony
4505 23|               kisasszonynak, ha kisasszony a törvényszék előtt személyesen
4506 23|                   szavaival védelmezné, és a jogos reményre az időt maga
4507 23|                  olyan férfi, ki ez ügyben a kisasszonyt az ügyvédnek
4508 23|                    merné szóba hozni, hogy a miatt önnek bánata legyen.
4509 23|                 bánata legyen. Kisasszony, a jogügylet tanult foglalkozása
4510 23|               foglalkozása az ügyvédnek, s a jogi szabályok magasztos
4511 23|                   belül köteles az ügyvéd, a félnek képviselője, a jogot
4512 23|              ügyvéd, a félnek képviselője, a jogot védelmezni, s a mit
4513 23|         képviselője, a jogot védelmezni, s a mit egyelőre bizonyitékkal
4514 23|            kötelessége szerént ragaszkodik a törvény által megengedett
4515 23|                    cselekedtem, bizonyitja a megrendelt elhalasztás.
4516 23|               pedig azt mondom, hogy éppen a kisasszony az, kit ugy akartam
4517 23|               anyát egészen megnyugtatták, a leányt valamennyire lecsendesiték.
4518 23|                    lecsendesiték. Kardosné a növendékek miatt a szomszéd
4519 23|                Kardosné a növendékek miatt a szomszéd szobába ment, Sipos
4520 23|                    ment, Sipos látta, hogy a leány egészen megnyugtatva
4521 23|                     azért elhatározá, hogy a végmegnyugtatásig el nem
4522 23|           kötelezettség háramlék rám, hogy a bizalmat csak addig tarthatom
4523 23|                    azt meg nem ingattam...~A leány Siposra nézett, s
4524 23|                   helyzetemet megitélhesse a kisasszony, fölemlitem,
4525 23|                köszönöm, hogy pályámra nem a kis ajtón, hanem a tárt
4526 23|            pályámra nem a kis ajtón, hanem a tárt kapun mehettem be,
4527 23|             kényelemmel rendelkezem, mit ő a legszélesebb bizalom folytán
4528 23|             köszönhetem, és tudom, hogy mi a hála! Bizalmas óráinkban
4529 23|       tapasztalatának tárházát is kinyitá, a tudásnak gyakorlati részébe
4530 23|                részébe avatott, s minthogy a rokonszeretetet elfösvénykedte
4531 23|        rokonszeretetet elfösvénykedte tőle a sors, a pályának örömeihez
4532 23|                elfösvénykedte tőle a sors, a pályának örömeihez menekült,
4533 23|                hűséges tanitványa. Ösmerte a megboldogult a pályát, annak
4534 23|                     Ösmerte a megboldogult a pályát, annak nehézségeit,
4535 23|               példánya. Megfogadtatá, hogy a nehézségek el nem csüggesztenek,
4536 23|                annak mentő eszköze van, ha a reményt annyira védhetem,
4537 23|             reményt annyira védhetem, hogy a biró végképp el nem lökheti.
4538 23|                   is, hogy az akadályoknál a mesterre emlékszem vissza
4539 23|                    s érette küzdöm tovább. A Kardos-oskolának engedelmes,
4540 23|                  tartom, miképp győzzek le a szavazatokért kettőt? hol
4541 23|        szavazatokért kettőt? hol van ehhez a tudomány és az a bátorság,
4542 23|                 van ehhez a tudomány és az a bátorság, mely nélkül néma
4543 23|                       ezuttal adós maradok a felelettel.~- Nem akar ön
4544 23|                    leszek az örökséggel?~- A boldogságnak nem ez a föltétele,
4545 23|                      A boldogságnak nem ez a föltétele, Jolán kisasszony, -
4546 23|                 magyarázza az ügyvéd, - de a vagyon az aggodalmaktól
4547 23|                    engem az ösztönöz, hogy a megboldogult ön helyett
4548 23|               atyjának szánta e viszonyban a szerepet. A sors beleszólt
4549 23|                   e viszonyban a szerepet. A sors beleszólt az emberi
4550 23|                    én meg nem adom magamat a balsorsnak sem, mig birkózhatom;
4551 23|                     mig birkózhatom; azért a dolgot éltetni akarom, mig
4552 23|                     Büszke férfi! - mondja a leány, - meggondolta-e,
4553 23|                  megkinozni.~- Miképpen?~- A fölidézendő mérkőzés által, -
4554 23|                    mérkőzés által, - felel a lány. - Tegyük föl, a rokonok
4555 23|                felel a lány. - Tegyük föl, a rokonok találkozni fognak
4556 23|            eladandó czikket, beszéltetnek, a tárgyakat változatos rendben
4557 23|      megmosolyognák gyöngeségemet, s midőn a győzelemre egy hajszálnyi
4558 23|                    ön, hogy rokonaimnak az a diadal is kijusson, hogy
4559 23|                 földi boldogságomnak vége.~A leány alig mert lélegzetet
4560 23|               barátságát egy másik szóért: a szeretetért.~- Mára tartotta
4561 23|                  tartotta ön e szót? Kérdi a leány megilletődve.~- Évekig
4562 23|                ügyben.~- Sipos! ... mondja a lány fölegyenesedve üléséből,
4563 23|                fölegyenesedve üléséből, és a bizalmas megszólitáshoz
4564 23|          ünnepélyesen.~- Visszavonulhatunk a családi ügytől?~- Többé
4565 23|                  kigunyoltatásom nélkül, - a visszavonulásban ön itélne
4566 23|                    engem.~- Jó, folyjon le a dolog reménység nélkül.~-
4567 23|                  Mint embernek semmi közöm a reménység tárgyához; de
4568 23|                   Azt is helybenhagyom; de a küzdelemre nem alkalmaz
4569 23|             tudtával egy kisérlet történik a mérkőzésre, mi a leányt
4570 23|                  történik a mérkőzésre, mi a leányt szeréntem megalázza, ...
4571 23|                 nézve meghalt.~- Elfogadom a föltételt, jóságától csak
4572 23|                  Jolán kisasszony! - kérdi a fiu kalapját fölemelve.~-
4573 23|             édesanyának is?~Jolán hirtelen a fiunak ajkára tévé kezét,
4574 23|                   néhány pillanatra, utóbb a fő fölemelkedék, az ujjak
4575 24|                            Ujabb remények.~A remény az életnek sörélesztője!
4576 24|                    monda egy nem poéta, ki a mostani versfaragóktól abban
4577 24|                  követel halhatatlanságot.~A kardossfalviak hazamentek
4578 24|                Komáromból, bosszusan; mert a konczot elkapták a szájuk
4579 24|                    mert a konczot elkapták a szájuk elől, s esztendeig
4580 24|                    Egy esztendő hosszu idő a várakozónak, s a ki kénytelenségből
4581 24|                hosszu idő a várakozónak, s a ki kénytelenségből várakozott,
4582 24|        kénytelenségből várakozott, megérti a magyar közmondást, melyben
4583 24|                 magyar közmondást, melyben a mai veréb is többet érőnek
4584 24|                  is többet érőnek mondatik a holnapi tuzoknál.~A két
4585 24|               mondatik a holnapi tuzoknál.~A két rokon kifogyott a káromkodásból,
4586 24|            tuzoknál.~A két rokon kifogyott a káromkodásból, mert ezzel
4587 24|              lassan telt az idő, nyugodtak a méreg után, s a nyelv helyett
4588 24|                  nyugodtak a méreg után, s a nyelv helyett eszük foglalkozott.
4589 24|                képeket tol az ember elé, s a remény ilyenkor ver csirát
4590 24|                   egy esztendőből.~- Ugy-e a bárányból toklyó lesz egy
4591 24|                 lesz egy esztendő alatt?~- A malaczból süldő, sőt egy
4592 24|                 alatt minden változik, hát a mi szerencsénk nem nőhetne
4593 24|                    okoskodik az öregebb, - a multkor hamar elütöttük
4594 24|                    multkor hamar elütöttük a dolgot, az igaz, megijedtünk
4595 24|                    igaz, megijedtünk attól a fiatal prókátortól, s mindjárt
4596 24|                    mindjárt odanyargaltunk a méltóságoshoz, - most van
4597 24|                  hányjuk-vessük meg jobban a dolgot, talán drágábban
4598 24|                  eszed, - mondja bosszusan a fiatalabb, - gondolkodjál
4599 24|                   azért is mondom, hogy ha a gyapjunak föllebb mehet
4600 24|                föllebb mehet az ára, - azt a portékát áruljuk, a mi van,
4601 24|                    azt a portékát áruljuk, a mi van, irjuk meg a méltóságosnak,
4602 24|               áruljuk, a mi van, irjuk meg a méltóságosnak, hogy az egynegyedről
4603 24|             kináljuk meg az özvegyasszonyt a fele örökséggel, ennyiért
4604 24|                 szóba állhat velünk, talán a prókátor sem dob ki.~- No,
4605 24|              többször odamenni, - szabódik a másik, - hallod-e, még álmamból
4606 24|                    kérdéseket ad föl, hogy a hideg is kiráz.~- Ha te
4607 24|                  mersz elmenni. Kételkedik a bátya, hogy öcscsét feltüzelje.~-
4608 24|                      Meg is láthatod; mert a jövő pesti vásárkor elmegyek,
4609 24|                    két sor foga nőtt annak a prókátornak a régi mellé,
4610 24|                   nőtt annak a prókátornak a régi mellé, még sem félek
4611 24|                  Mondja még inkább fokozva a durva bátorságot.~- Ott
4612 24|                haza, előre meg is rendelem a borbélyt köpölyökkel.~-
4613 24|                   mondja nagy hangon, hogy a kocsis megfordult, meg is
4614 24|                    Marczi, te is hallottad a beszéd utolját, a jövő vásárkor
4615 24|                hallottad a beszéd utolját, a jövő vásárkor elmegyünk
4616 24|                 elkisérsz Sipos ügyvédhez, a szobaajtóig kisérsz, te
4617 24|                     Sok embernek megvan az a gyengesége, hogy a tagadás
4618 24|               megvan az a gyengesége, hogy a tagadás ellenében a Dunának
4619 24|                   hogy a tagadás ellenében a Dunának is neki szalad.
4620 24|                ezen eszközzel sarkantyuzta a vállalkozásra.~Koronkint
4621 24|                 ügyesen e tárgyra csavarta a beszédet, és a csirát keltegette,
4622 24|                    csavarta a beszédet, és a csirát keltegette, hogy
4623 24|                    csirát keltegette, hogy a testvér utóbb nem várta
4624 24|                    testvér utóbb nem várta a pesti vásárt, fölrakodott
4625 24|               hosszu kocsira, és megindult a budai oldalon Pestnek.~Sipost
4626 24|                    oldalon Pestnek.~Sipost a leánynak gyöngédsége és
4627 24|                  és tulérzékenysége nagyon a gyalogutra szoritotta. Ő
4628 24|                    által elérhetőnek vélte a rokonokkal való találkozást.
4629 24|               rokonokkal való találkozást. A találkozások kiszámitás
4630 24|                  is alkalmat szolgáltatnak a megösmerésre, és a miveltebb
4631 24|           szolgáltatnak a megösmerésre, és a miveltebb eszü fitogtatás
4632 24|                    is kifejti szellemét, s a másikban önkénytelen fölgerjeszti
4633 24|                   önkénytelen fölgerjeszti a becsülést. A testvérek egyszerü
4634 24|                  fölgerjeszti a becsülést. A testvérek egyszerü eszü,
4635 24|               hosszu pörbe zavarta őket, s a boldogtalanok az évi jövedelemnek
4636 24|                   hogy bizonyitékok nélkül a reménybeli jog csak reménység,
4637 24|                    csak reménység, min még a birói kedvezés sem segit.
4638 24|               vesződtek, - ez pedig mindig a nagy konczot emlegette.
4639 24|                   nézve az emberiség ügye, a haladásnak minden irányban
4640 24|                   szükségük. Ilyen emberek a végrendeleti viszonynál
4641 24|                Sipos lehetőnek tárta, hogy a mérnöknével találkozván,
4642 24|                   bennük annyi épség, hogy a műveltségnek sugara fölmelegiti
4643 24|         fölmelegiti lelkük kérgét, és mint a kopár földből kicsalja a
4644 24|                   a kopár földből kicsalja a tavaszi nap a termőerőt,
4645 24|             földből kicsalja a tavaszi nap a termőerőt, ugy ösmerendik
4646 24|                 ösmerendik meg ők is, hogy a tudás becsülésre méltó,
4647 24|                akár nő-ajak mondja ki.~Őt, a mivelt férfit is megragadá
4648 24|                 mivelt férfit is megragadá a leánynak értelme, sőt több
4649 24|                 előre törvén, megnehezitse a visszavonulást. Sipos nem
4650 24|           visszavonulást. Sipos nem szokta a mondatokat előre betanulni;
4651 24|                volna kifejezni véleményét. A társadalmi modor elszokott
4652 24|                   rosszul okoskodott, hogy a mely lép őt megfogta, két
4653 24|                 oly egyszerü madarat, mint a kardossfalviak, tökéletesen
4654 24|              kételkedett, de amint láttuk, a kezdeményezésnek utját elvágta
4655 24|             kezdeményezésnek utját elvágta a leány, egy vaskövetkezetességü
4656 24|                  vissza nem léphetett, ezt a leány is belátta, - de hogy
4657 24|                   ne történhessék, azt meg a leány miatt kellett elhatározni.~
4658 24|                   maradt egyéb hátra, mint a legapróbb körülményt is
4659 24|                 alkalmas rá, fölhasználni, a leánynak megzavarása nélkül.~
4660 24|                    hogy az időnyerés alatt a kardossfalviakban még egyszer
4661 24|   kardossfalviakban még egyszer lobbot vet a nyereségvágy, és hogy ezt
4662 24|                  nyereségvágy, és hogy ezt a méltóságos asszony is hihetőnek
4663 24|                    és nem lehetetlen, hogy a véletlen csapás ellen a
4664 24|                    a véletlen csapás ellen a méltóságos asszony inkább
4665 24|                    kemény küzdelemre akad.~A rábeszélés hatalmas fegyver,
4666 24|               rábeszélés hatalmas fegyver, a szerént, amint a rábeszélők
4667 24|                  fegyver, a szerént, amint a rábeszélők hatalmasak, befolyásosak
4668 24|                befolyásosak és érdekeltek. A méltóságos asszony nehéz
4669 24|                     nagyon egyszerü férjét a kitüntetésig előtolta, -
4670 24|                  rendezni.~Éppen igy volt; a méltóságos asszony uj hálókat
4671 24|                   csalhassa; de előbb jött a kardossfalvi Kardoss junior.~
4672 24|                 Kardoss junior.~Nem tréfa, a kocsis az ajtóig kisérte.~
4673 24|                   szivesen látott vendégem a Kardos-rokonságnak bármelyik
4674 24|                  De jól megnézzen ám engem a tekintetes ur, - mondja
4675 24|                    tekintetes ur, - mondja a vendég egy kis igazolással, -
4676 24|         igazolással, - nem én vagyok ám az a másik Kardoss, ne hogy összetévesszen
4677 24|                     ne hogy összetévesszen a tekintetes ur.~- Mindjárt
4678 24|                       Mindjárt megösmertem a tekintetes urat a szaváról.~-
4679 24|              megösmertem a tekintetes urat a szaváról.~- Arról, ugy-e
4680 24|                   tekintetes uram, hogy én a multkor egy szót se szóltam?~-
4681 24|                  Sipos egy mosolylyal, mit a vendégnek gyermeteg őszintesége
4682 24|             tekintetes uram, - fohászkodik a vendég, leülve a kimutatott
4683 24|               fohászkodik a vendég, leülve a kimutatott helyre, - két
4684 24|                  elvinnék ám én most, mint a tekintetes urral szóba álljak.~-
4685 24|                   s elhatározott szándékom a tekintetes urral oly megelőzőleg
4686 24|                mertem volna jőni magam, ha a testvéremtől jobban nem
4687 24|                    jobban nem félnék, mint a tekintetes urtól; mert a
4688 24|                   a tekintetes urtól; mert a tekintetes ur fél óra alatt
4689 24|                lesz velem, ha kidob is; de a testvéremmel együtt kell
4690 24|                    halálos holtig.~- Várom a tekintetes urnak előadását.~-
4691 24|                   jut hamarább eszembe; de a tekintetes ur majd összerakosgatja.~-
4692 24|                    majd összerakosgatja.~- A Kardos-ügyben méltóztatott
4693 24|            elfáradtam, - mondja, letörölve a meleget a homlokról, a multkor
4694 24|                mondja, letörölve a meleget a homlokról, a multkor Komáromban
4695 24|           letörölve a meleget a homlokról, a multkor Komáromban együtt
4696 24|                  azt hittük fölmenet, hogy a zsákot örökre bekötjük;
4697 24|              zsákot örökre bekötjük; hanem a tekintetes urnak éles kése
4698 24|                    urnak éles kése van, és a madzagot tövön vágta ki
4699 24|                tövön vágta ki kezünkből.~- A határidőn ismét bekötik
4700 24|                   ugy, huzkodja ki belőlem a szót a tekintetes ur, -
4701 24|                 huzkodja ki belőlem a szót a tekintetes ur, - ha megmaradunk
4702 24|                   holnap nem azt gondolja, a mit ma, s aztán, mi tagadás
4703 24|                    egyszeregy, - elhiszi-e a tekintetes ur?~- Meg ne
4704 24|           tekintetes ur?~- Meg ne ijesszen a tekintetes ur; mert mindjárt
4705 24|               elmondanom az egészet, aztán a végén is jókor lesz azt
4706 24|                egyik szavazatot kéri tőlem a tekintetes ur testvére részére,
4707 24|                  ha jól vélem.~- Eltalálta a tekintetes ur, ... az egyik
4708 24|                   szeretném megszerezni.~- A fűszeresnek levelét fölolvastam,
4709 24|              levelét fölolvastam, hallotta a tekintetes ur, - maguk sem
4710 24|                    tartottak rá számot, és a fűszeres szabott árából
4711 24|                   szeretettel, - esenkedik a junior; hanem a multkor
4712 24|                  esenkedik a junior; hanem a multkor jól értettem, hogy
4713 24|                 multkor jól értettem, hogy a tekintetes ur Kardos Jolán
4714 24|                    menjenek el szállásukra a nagy térre, ott van nevelőintézetük...~-
4715 24|                 Nevelőintézetük van? Kérdi a junior hüledezve.~- Igen,
4716 24|         tudományokban.~- Küldhet engem oda a tekintetes ur, - nem ugy
4717 24|                senki, azért jót állok, meg a bátyámért is.~- Nem tudok
4718 24|                 pedig szorosan ragaszkodom a fűszeres leveléhez, - méltóztatik
4719 24|                      méltóztatik emlékezni a tartalomra?~- Nem azért
4720 24|                 jöttem, esedezem, - mondja a junior beleizzadva a párbeszédbe, -
4721 24|                mondja a junior beleizzadva a párbeszédbe, - már most
4722 24|                megszakadok is bele, én azt a szavazatot ugy szeretném, ...
4723 24|                       Most már üssön agyon a tekintetes ur.~- Tőlem akarja
4724 24|              tekintetes ur.~- Tőlem akarja a tekintetes ur kialkudni?
4725 24|                      Ha mondanám se higyje a tekintetes ur, - mondja
4726 24|                   ur, - mondja kármentésül a vendég, - látva a lelki
4727 24|              kármentésül a vendég, - látva a lelki bántódást, - ha ezt
4728 24|                    az ablakon vettessen ki a tekintetes ur.~- Az alkuval -
4729 24|                  ur.~- Az alkuval - mondja a megbántódott fiatalember,
4730 24|        megbántódott fiatalember, erőltetve a szót, - nem voltam megbizva;
4731 24|               legyen panasza, ime, megirom a kisasszonynak, s ön fél
4732 24|                  ön fél óra alatt megnyeri a választ. Iróasztalához ült,
4733 24|              választ. Iróasztalához ült, s a következő levelet irta.~"
4734 24|                   elkerülte figyelmemet az a körülmény, hogy a Kardos-ügyben
4735 24|           figyelmemet az a körülmény, hogy a Kardos-ügyben még alku is
4736 24|                 még alku is fordulhat elő, a rokonok egyike e pillanatban
4737 24|                    elolvassa levelemet, és a könnyebbség okáért legyen
4738 24|               legyen szabad mondanom, hogy a nem feleletet érthető feleletnek
4739 24|               ügyvéd."~E levelet megmutatá a vendégnek, előtte bepecsételé,
4740 24|                  Tekintetes uram! - mondja a vendég hosszabb hallgatás
4741 24|                       Másképp mit csinálna a tekintetes ur?~- Olyant,
4742 24|             tekintetes ur?~- Olyant, miért a tekintetes ur megdicsérne;
4743 24|                   hát most én dicsérem meg a tekintetes urat.~- Köszönöm,
4744 24|                 Ugy-e, tekintetes ur, - az a kisasszony nem fog erre
4745 24|                    kisasszony nem fog erre a levélre felelni?~- Jót állok
4746 24|                 Nem messze esett - az alma a fájától, ha a tekintetes
4747 24|                      az alma a fájától, ha a tekintetes ur ösmerte a
4748 24|                    a tekintetes ur ösmerte a lánynak apját.~- Hiréből
4749 24|                 hogy mit tudok?~- Elhiheti a tekintetes ur, hogy a lányát
4750 24|             Elhiheti a tekintetes ur, hogy a lányát akárki bizvást kikérdezhetné,
4751 24|                  Igen is!~- Kapott választ a kisasszonytól? Kérdi Sipos
4752 24|                 kisasszonytól? Kérdi Sipos a helyezett érdekeltségében.~-
4753 24|             tekintetes uram.~- Mit mondott a kisasszony szóval?~- Édes
4754 24|                   szóval?~- Édes Vendelem, a tekintetes ur tudja már,
4755 24|                    és ujra kiderült, leült a vendég mellé.~- Tekintetes
4756 24|                  Tekintetes uram! - Mondja a vendég, - ugy-e, most ezt
4757 25|                      Oldaltámadások.~Sipos a mérnöknével tudatá a viszonyt.~
4758 25|                 Sipos a mérnöknével tudatá a viszonyt.~Az anyák még akkor
4759 25|               egyének merik megkérni; mert a kérő megerősiti az anyát,
4760 25|                   leánya szeretetre méltó, a mit az anya akkor is hisz,
4761 25|                   is hisz, mikor nem igaz. A mérnökné csak boldog lehetett,
4762 25|             boldogsággal. Távol esett tőle a világi fogalom, a jövendőnek
4763 25|               esett tőle a világi fogalom, a jövendőnek biztossága; mert
4764 25|                jövendőnek biztossága; mert a munkás emberek nem szoktak
4765 25|                    boldogságát látta, mert a választott egyén nemes szivvel
4766 25|                    táplálkoznak vele, mint a malaszttal, mely világot
4767 25|               gyujt az emberben, és vezeti a bizonytalan uton. Kardosné
4768 25|                 bizonytalan uton. Kardosné a nyilatkozatot helybenhagyásával
4769 25|            helybenhagyásával toldá meg, és a végén hallván a föltételt
4770 25|                    meg, és a végén hallván a föltételt is, kérte az ügyvédet,
4771 25|                  ügyvédet, ne koczkáztassa a boldogságot, rá se gondoljon
4772 25|             gondoljon az örökségi ügyre.~- A zaklatástól ne féljenek
4773 25|                    mikor hallom, hogy vége a dolognak.~E jelenet után
4774 25|                   nap mulva irta Sipos azt a levelet, melyről az előbbeni
4775 25|               Jolán anyjával azonnal közlé a levelet, és minden kérdés
4776 25|                 nélkül kimondá anyja előtt a választ.~- Ingerült vagy,
4777 25|              embereknek meg nem tilthatjuk a reménykedést, és eszüknek
4778 25|               Siposnak kár is volt fáradni a levélirással.~- Sőt inkább,
4779 25|                    cselekedte! - Okoskodik a lány. - Az ügyvéd nem tehetett
4780 25|               ügyvéd nem tehetett másképp, a kunyorálónak nem felelhetett
4781 25|                    én meghatalmazottam,... a köztünk keletkezett...~Itt
4782 25|                 keletkezett...~Itt elakadt a lány megneveznie kellett
4783 25|                  megneveznie kellett volna a viszonyt; mert arról akar
4784 25|                   ő szólni. Az anya látván a megzavarodott leányt, szivére
4785 25|                  kedves lányom, - mondd ki a szót, anyád hallja csak,
4786 25|                        mit hamar megtudhat a világ, - előbb mint az itéletet,
4787 25|                  mint az itéletet, s akkor a gondatlan ember az ezerek
4788 25|              választott.~- Mégis ugy félsz a zaklatástól.~- Az nemünk
4789 25|                      s én nem vágytam soha a zajra az örömben, bánatot
4790 25|                     büszkeség ne legyen ez a néhány szó!~- Magad sem
4791 25|                      mondja meggyőződéssel a lány, ha megérdemleném a
4792 25|                   a lány, ha megérdemleném a bánatot, te jobban sirnál,
4793 25|                     Az öregebb testvér itt a méltóságos rokonnak, hogy
4794 25|                  méltóságos rokonnak, hogy a határidő előtt találkozni
4795 25|                   közleni kivánja. Ajánlja a levelében, hogy Székes-Fehérvárott
4796 25|        Székes-Fehérvárott találkozhatnának a vendéglőben.~A férj átnyujtá
4797 25|            találkozhatnának a vendéglőben.~A férj átnyujtá az elolvasott
4798 25|                 tünődjék az; mert ő intézi a háznak diplomácziai ügyeit.~-
4799 25|              ügyeit.~- Ez zsarolás. Mondja a nő ingerülten.~- Mi annak
4800 25|             méltányosságnak; mert ők adják a két szavazatot.~- Kedvem
4801 25|                eljárna; mert nem tudja, mi a magasztosság, - de én nem
4802 25|                   őket? Mondja házsártosan a férj.~- Majd meglátom, -
4803 25|                      Majd meglátom, - véli a nő, - az ügyvéd fiatalember,
4804 25|                     az ügyvéd fiatalember, a fővárosban azon emberekkel
4805 25|                    mindennap találkozom, - a kisérlet nem árt, egy hétig
4806 25|                 nem árt, egy hétig ráérünk a válasszal, - addig talán
4807 25|           válasszal, - addig talán sikerül a másik oldalról.~- Van rám
4808 25|                   azt tenné: Elpusztulhat.~A méltóságos asszony fölkészült,
4809 25|                  ugy véletlen, találkozzék a befolyásos emberekkel, kik
4810 25|             ügyvédke apró féreg arra, hogy a hatalmas emberekkel szembeszálljon.~
4811 25|                 emberekkel szembeszálljon.~A hétnek vége előtt Sipos
4812 25|                 kitalálom, hogy méltóságod a Kardos-féle végrendeletre
4813 25|        vonatkozólag akar valamit mondani. (A méltóságos ur intett.) Ellenségeim
4814 25|              tettem.~- Barátom! ... mondja a méltóságos ur nagy bizalmassággal,
4815 25|            emberrel van dolgom.~- Köszönöm a megkülönböztetést, méltóságos
4816 25|                   ajánlom! Mondja Sipos és a méltóságost egyedül hagyá.
4817 25|                 méltóságost egyedül hagyá. A méltóságos ur átment a másik
4818 25|                     A méltóságos ur átment a másik lakosztályba; mert
4819 25|                   másik lakosztályba; mert a mi méltóságos asszonyunk
4820 25|               asszonyunk szivdobogva várta a kedvező választ.~- Ah, -
4821 25|                       ily hamar? ... Kérdi a mosolygó hölgy, - ki is
4822 25|                  csalódott volna. - Mondja a másik leeresztett hanggal.~-
4823 25|                  ne is tessék örülni; mert a fiatalember különös agyagból
4824 25|                    nem lehet tréfálni.~Itt a méltóságos ur elmondá a
4825 25|                    a méltóságos ur elmondá a találkozást szóról-szóra,
4826 25|             szóról-szóra, és megmagyarázta a méltóságos asszonynak, hogy
4827 25|                   hogy vannak emberek, kik a pénzt nem imádják, igényük
4828 25|                imádják, igényük mérsékelt, a birvágy nem nyavalyásitotta
4829 25|                    irtóztató élvezetük van a becsületességben.~- Ne ugy
4830 25|     becsületességben.~- Ne ugy magyarázzuk a dolgot, - okoskodik az asszony, -
4831 25|                 finomul tudtomra adá, hogy a kardosfalviak nála voltak,
4832 25|                akar bennünket vesziteni, s a zavarosban a másik szavazatokat
4833 25|                  vesziteni, s a zavarosban a másik szavazatokat rendelkezésére
4834 25|                 rendelkezésére nyerné, - s a nagylelküt komédiázná.~-
4835 25|                  komédiázná.~- Nem ösmerem a viszonyokat ily mélyen,
4836 25|                      Jó uton vagyok már, - a fonalat nem eresztem ki
4837 25|                kezemből! Mondja mosolylyal a hölgy, és megköszöné a méltóságos
4838 25|          mosolylyal a hölgy, és megköszöné a méltóságos urnak fáradozását.~
4839 25|              méltóságos urnak fáradozását.~A méltóságos ur megörült a
4840 25|                   A méltóságos ur megörült a vendég jó kedvének, értést
4841 25|                 boldoguljon, ha megtalálta a kulcsot, mely azonban Sipos
4842 25|                 szivéhez nem alkalmazható. A vendég eltávozta után egy
4843 25|                 egy darabig hányta-vetette a sajátságos tüneményt; mert
4844 25|          föltételezett. Röstellte is, hogy a fiatalembert tekintélyével
4845 25|                árnytól is tartott most már a tekintélyes ur, és másnap
4846 25|                bizony-bizony elvásik rajta a keményebb fegyver is.~A
4847 25|                    a keményebb fegyver is.~A férj méltán aggódott, szólni
4848 25|              szólni is szeretett volna, ha a férj szavának sulya lett
4849 25|                  szavának sulya lett volna a folyton mesterkedő és uralkodni
4850 25|              játszott, az engedelmességét. A nő egyiknek sem engedett
4851 25|              engedett beleavatkozást, csak a határozatot közlé velük,
4852 25|                 határozatot közlé velük, s a kijelölt vonalak között
4853 25|                  Önnek vendége volt? Kérdi a méltóságos asszony a férjet
4854 25|                 Kérdi a méltóságos asszony a férjet harmadnap mulva.~-
4855 25|               ügyvédről is szólt.~- Tessék a többit is elmondani, látom,
4856 25|                   mondhatnék ujdonságot.~- A mennyit mondék, csak eltaláltam,
4857 25|                mondék, csak eltaláltam, de a részleteket most már öntől
4858 26|                                            A méltóságos asszony fia.~
4859 26|                  asszony fia.~Arszlán lett a reményteljes csemete, szépen
4860 26|                  mi az apára föl nem fért. A fiu anyja parancsát várta,
4861 26|                  várta, de még nem hivatá.~A méltóságos asszony tervelt,
4862 26|                   tervben fiára számitott, a csinos, jól öltözött arszlánra,
4863 26|                    jól öltözött arszlánra, a méltóságos asszony fiára.
4864 26|                     Ha czélt akarunk érni, a fegyvereket készen kell
4865 26|                hogy milyen fegyverrel lesz a győzelem legkönnyebb.~Nőkre
4866 26|             méltósága, - ő maga is nő, hiu a végtelenségig, dicsvágyó
4867 26|                   végtelenségig, dicsvágyó a telhetetlenségig, - vonjunk
4868 26|            hizelkedjünk nekik.~Csöngetett.~A belépő inas által az urfit
4869 26|                 elegáns, - dicséri az anya a fiát, - idáig meg vagyok
4870 26|                   diplomácziai ügyességgel a rábizandókban pontosan jár
4871 26|                    el.~- Nagyon nehéz lesz a megbizatás, kedves anyám?~-
4872 26|             arszlánnak nagyon könnyű, - ha a szónak is hasznát tudja
4873 26|              szeles. Néhányszor emlité már a mérnökéket, a leányt föltünőnek
4874 26|                   emlité már a mérnökéket, a leányt föltünőnek mondá, -
4875 26|               tudtam, hogy az ilyen urfiak a szépet meglátják, - na,
4876 26|               nincsen szüksége bemutatóra. A multra nézve mentse ki magát
4877 26|               multra nézve mentse ki magát a családi viszonyokkal, és
4878 26|                   családi viszonyokkal, és a többi, - igyekezzék a nők
4879 26|                   és a többi, - igyekezzék a nők figyelmét megnyerni,
4880 26|            megnyerni, és jelentse ki, hogy a rokonsági viszonyt fönn
4881 26|                   is egy kicsit, hogy majd a nagyvilágba már begyakorlottan
4882 26|                 lépjen be. Eszén legyen, - a családra, tudja ön, szükségem
4883 26|                  csevegést ne sajnáljon, - a szó olyan tőke, mely nem
4884 26|                 remélem, nem lesz nehéz ez a leereszkedés a pásztori
4885 26|                    nehéz ez a leereszkedés a pásztori órákra. Menjen,
4886 26|               fiatal ember.~Bérkocsin ment a nagy térre, a jól ösmert
4887 26|               Bérkocsin ment a nagy térre, a jól ösmert házban utmutatás
4888 26|                utmutatás nélkül megtalálta a mérnökné szállását.~- Én
4889 26|                 vagyok, - mutatja be magát a hölgyeknek, - kegyeteknek
4890 26|            jelentkezem; de nagyon magas az a fal, mit egy végrendelet
4891 26|              közénk vont, - sokáig tartott a megkerülés; de most itt
4892 26|                  Nem várt vendég, - mondja a mérnökné tisztelettel, de
4893 26|               kisasszony is? Kérdi az urfi a leány felé fordulva.~- Örülök;
4894 26|                   mert azt vélem, hogy önt a rokonszeretet vezérelte
4895 26|                 ifju, ... én nem avatkozom a családi fontos ügyekbe;
4896 26|                 ügyekbe; mert nem szeretem a komoly tárgyakat, elálmosodom
4897 26|             tárgyakat, elálmosodom rajtuk.~A mérnökné helylyel kinálta
4898 26|                    hogy néha távoznia kell a növendékek miatt, vagy azok
4899 26|                     tudom, szintugy félnek a próbatétektől, mint én;
4900 26|                   nem szerettem tanulni.~- A történetet sem? Kérdi Jolán.~-
4901 26|              tartani? ezután is ilyen lesz a folytatás, azt meg ugy is
4902 26|               közelről fogjuk látni.~- Hát a természettant?~- Atyám azt
4903 26|                volt, - veti ellen Jolán, - a természettan megjutalmazza
4904 26|                 természettan megjutalmazza a tanulmányozónak türelmét,
4905 26|                   azoknak alkatrészeit, mi a harmat, eső, dér, hó? -
4906 26|           alakulnak ezek léggé és viszont, a légrészekből miként támad
4907 26|                 miként támad eső, dér, hó. A növényekben megtaláljuk
4908 26|                    növényekben megtaláljuk a légrészeket, és e gyönyörü
4909 26|                  hogy az anyag nem vesz el a világban, csak átváltozik.~-
4910 26|                    vannak.~- S talán éppen a természettanból is ön oktatja
4911 26|                   volt az egész évben, - s a kiszabott részt el is végeztük
4912 26|                    már.~- Ugyan ki volt az a kegyetlen, ki az én kedves
4913 26|             hasznát veszi ebben az életben a természettannak?~- Apámtól
4914 26|                Jolán büszkeséggel, s akkor a leány arcza valami magasztossá
4915 26|            magasztossá változott át; ámbár a vendég ezt valami kinos
4916 26|                     mintha ezt szégyenlené a lány, hogy ő most ily megalázva
4917 26|                    holott az egyik Kardoss a harmadik utczából is bérkocsin
4918 26|                  is bérkocsin hajtat ide s a kapu előtt hagyja a fogatot
4919 26|                  ide s a kapu előtt hagyja a fogatot ácsorogni.~A mérnökné
4920 26|                hagyja a fogatot ácsorogni.~A mérnökné jobban érté leányát,
4921 26|                jobban érté leányát, s hogy a vendég rokona ne lássa az
4922 26|                  megilletődését, ürügygyel a növendékekhez távozott.~-
4923 26|             távozott.~- Önt kifárasztja ez a pedáns foglalkozás, kedves
4924 26|                   fog ön cselekedni? Kérdi a leány inkább a beszéd folytatása
4925 26|           cselekedni? Kérdi a leány inkább a beszéd folytatása kedvéért,
4926 26|                 valósitani fogom, - szaval a fiu gyámatyai fontoskodással,
4927 26|                 idő kivántatik. Jegyzi meg a lány az avatkozót némileg
4928 26|               gyermekekkel vesződni?~- Mig a szükség e gondtól föl nem
4929 26|                   erre több idő kell, mint a bizalomra, - melyet, mint
4930 26|                    hisz bátyja vagyok...~- A harmadik izen, ... ekképp
4931 26|                   távol. Teszi hozzá Jolán a távol fokozat megemlitéséhez
4932 26|                  megemlitéséhez gyöngitvén a rokoni jogot.~A fiu erre
4933 26|                 gyöngitvén a rokoni jogot.~A fiu erre elvörösödött, és
4934 26|             egészen más értelmet ragasztva a harmadik iznek megemlitéséhez,
4935 26|                 mint rokon, - jó barát, és a többi, veti utána az urfi
4936 26|           engedhetem az idő fogainak, - az a vasat is megemészti.~- Én
4937 26|                   az ajtónak megnyilásakor a mérnökné belépett; - most
4938 26|                  megtiltom, - mondja Jolán a hizelkedést elutasitva.~-
4939 26|                  tilalom kiadva?~- Igen, - a többinek, minthogy nem beszélek
4940 26|                önnek. Ezzel meghajtá magát a leánynak, s aztán az anyjától
4941 26|                 ajánlkozást elutasitani, - a vendég elment, s Jolán kinos
4942 26|                 előtt Sipos megérkezett, s a leánynak izgatottságát látva,
4943 26|                Jolán elmondá, hogy ki volt a vendég, valamint a párbeszédet
4944 26|                    volt a vendég, valamint a párbeszédet is.~Sipos nem
4945 26|            mondásig; de az alatt birkózott a haraggal, nehogy itt kitörjön.
4946 26|            vakmerőség mélyen sérté Sipost, a czélkergető asszonynak számitgatását
4947 26|             elkábitásra.~Ám gazdagodjanak, a szavazat alku szerént biztositva
4948 26|                    szerént biztositva lesz a méltóságos családnak; mert
4949 26|                  egyezkedni, éppen ugy nem a leány; tehát mi kell még?
4950 26|                  leány; tehát mi kell még? A kardosfalviakat fogják e
4951 26|                 használnák e leányt, kiről a Mária képét lehetne lerajzolni,
4952 26|                képét lehetne lerajzolni, s a mintának lelke olyan hófehér,
4953 26|            kiválasztható.~Ajkára vette már a szót, hogy idő előtt sürgeti
4954 26|                     hogy idő előtt sürgeti a szavazást, és a leánynyal
4955 26|                    sürgeti a szavazást, és a leánynyal lemondat, csak
4956 26|                   leánynyal lemondat, csak a fájdalomtól mentse meg;
4957 26|                maróbb lenne.~Jolán elmondá a párbeszédet, Sipos közbeszólás
4958 26|                      tehát készen lehet ön a második látogatásra.~- Ments
4959 26|                  Ments meg isten! Ijed föl a leány.~- Jolán kisasszony,
4960 26|                      szólt, magát leküzdve a fiu,... a szó segitsen önön, -
4961 26|                   magát leküzdve a fiu,... a szó segitsen önön, - többé
4962 26|         menyasszonyom.~- Nem feledte el ön a föltételt?~- Fájdalom, e
4963 26|                    embernek megjelenése, - a végrendelet nem foglalkoztat
4964 26|                    Sipos elbucsuzáskor, és a leánynak kezét ajkához emelé.~
4965 26|                 Sipos arra számitott, hogy a hir megszaladja a várost,
4966 26|                     hogy a hir megszaladja a várost, és a legközelebbi
4967 26|                   megszaladja a várost, és a legközelebbi huszonnégy
4968 26|                 egymásnak az emberek, hogy a főváros legszebb hölgye
4969 26|                 hölgye kinek menyasszonya. A rossz hirnek egy pár óra
4970 26|                 kivántatik. E hir eljutván a méltóságos asszonyig, vagy
4971 26|                    az asszonyban támad föl a józanabb ész, vagy a fiu
4972 26|                   föl a józanabb ész, vagy a fiu találja ki, hogy jelenlétével
4973 26|                    nálánál magasabban áll.~A ifju Kardoss anyját otthon
4974 26|                  találta; mert ő méltósága a hatásnak igazolására várt.
4975 26|                 volt, - némely pillanatban a leereszkedés megszégyenité;
4976 26|             leereszkedés megszégyenité; de a kardossfalviak alacsonyabban
4977 26|                  az egyensúlyt, és kimenté a kárhoztatott lépést.~Az
4978 26|            utasitja az anyja, - hogy rohan a szobákon keresztül. - Üljön
4979 26|           megmagyarázom.~- Anyám, - mondja a fiu még fuldokolva, - sohasem
4980 26|               mondani.~- Okos is, anyám, - a férfiakat is zavarba hozná, -
4981 26|             Mérsékelje magát, édes fiam, - a dicsérettel igen bőkezű, -
4982 26|                 bőkezű, - mondja el inkább a párbeszédet, majd én megtalálom
4983 26|                    majd én megtalálom azt, a mit ön nem értett, és megbirálni
4984 26|                   és megbirálni nem tudja.~A fiu meglehetős élénk emlékezőtehetséggel
4985 26|       emlékezőtehetséggel ismétlé anyjának a párbeszédet. Minden szót
4986 26|           párbeszédet. Minden szót elnyelt a nő, s az első szakaszban
4987 26|                 szakaszban tájékozta magát a leány szellemi ereje felől.
4988 26|               lepályázná férjemet; gondolá a nő, de azért hallotta a
4989 26|                    a nő, de azért hallotta a fiunak előadását. Midőn
4990 26|            előadását. Midőn odáig ért, hol a fiu gondoskodási beavatkozásról
4991 26|                 beavatkozásról szólt, mire a leány a beavatkozás jogát
4992 26|         beavatkozásról szólt, mire a leány a beavatkozás jogát kérdé,
4993 26|         ismételteti az idézett mondatot.~- A bizalmat jogosan várhatom
4994 26|               vagyok. Erre ő azt mondja:~- A harmadik izen,... ekképp
4995 26|            kutatólag mondja fiához intézve a szót:~- Ugy? ... a harmadik
4996 26|                 intézve a szót:~- Ugy? ... a harmadik izén?... e leányt
4997 26|              hihetőleg itt nem szakadt meg a beszéd.~- A harmadízi rokonság
4998 26|                    szakadt meg a beszéd.~- A harmadízi rokonság a bizalomra
4999 26|                       A harmadízi rokonság a bizalomra nem akadály, sőt
5000 26|                  mint rokon, jó barát - és a többi, - mondám, az ön sorsát