Fejezet

1001 5 |                   gyanitok én, - okoskodik a tekintetes Kardos, élénken
1002 5 |                  Kardos, élénken emlékezve a hölgygyel való párbeszédre,
1003 5 |              hölgygyel való párbeszédre, s a hiuság még saját név- és
1004 5 |                  nevét mi ketten kaptuk ki a semmiből, elengedhetlen
1005 5 |               engedjük. Sógorasszonyom nem a mindennapi asszonyok közé
1006 5 |                   jár, s azt óhajtja, hogy a törzsnek legyen már sudara
1007 5 |                  feleségem, hogy én járjak a toronyba, s én huzkodjam
1008 5 |                     s én huzkodjam fölfelé a fa sudarát, - mert ez is
1009 5 |                 sudarát, - mert ez is sok, a mire idáig vállalkoztam.
1010 5 |          vállalkoztam. Végzi be az öreg, s a vallomás után ugy meglátszék
1011 5 |                  után ugy meglátszék rajta a bevallott fáradság, hogy
1012 5 |                   száz esztendős, - de sem a név, sem a ki viselte, nem
1013 5 |             esztendős, - de sem a név, sem a ki viselte, nem mert odább
1014 5 |                    nem mert odább mozdulni a közbirtokosságból. Ha valaki
1015 5 |                  egy csonka tornyu faluba, a legelső faszopókás embert
1016 5 |                 hozzá, minőt Ariadne adott a Labyrinthusba, de fölfelé
1017 5 |                  Labyrinthusba, de fölfelé a magasba, vállalkozó, erős
1018 5 |                    háló ember legyen, mint a mi öreg apánk.~- Kedves
1019 5 |               tyukhordókánya; de mióta itt a méltóságos világban élünk,
1020 5 |                     mert, öcsém, bolond ez a nagy világ, egyik szobát
1021 5 |                    lakni, más hármat pedig a méltóságos titulusának;
1022 5 |                  azt gondolom, hogy ha még a madzagot sem tudták olyan
1023 5 |                     majd ugy elfogyasztjuk a szuszt, hogy fiunknak nem
1024 5 |                 fiunknak nem jut. Engem is a jövendő aggaszt, szeretném,
1025 5 |                    még fölebb, mint mi; de a ki nagyra csinálta a sárkányt,
1026 5 |                    de a ki nagyra csinálta a sárkányt, erős és hosszu
1027 5 |                kalácsot lehet késziteni.~- A mi a sörélesztőt illeti,
1028 5 |                    lehet késziteni.~- A mi a sörélesztőt illeti, kedves
1029 5 |                hogy kimondja neki azt, mit a nő térden állva is meghallgatna.~-
1030 5 |             egyszerüségében, szive egészen a nagyravágyó nő részére utalá,
1031 5 |           értelemben majdnem kimondá, hogy a bácsi a sógorasszony nélkül
1032 5 |              majdnem kimondá, hogy a bácsi a sógorasszony nélkül ezer
1033 5 |                    ezer mérföldnyire volna a méltóságos czimtől.~Az inas
1034 5 |                 czimtől.~Az inas jelentése a vendégeket fölriasztá székeikről,
1035 5 |                  majdnem szótlan haladt át a szobákon. A nő rettenetes
1036 5 |              szótlan haladt át a szobákon. A nő rettenetes józanságában
1037 5 |                  ugy képzelte maga mellett a rokont, mint egy óriás madarat,
1038 5 |                  melyet most fogott, és ha a társalgások szavai volnának
1039 5 |             volnának olyan érvényüek, mint a kötelezvény, melyet már
1040 5 |                  közt megmondani, hogy ezt a kalitkába való madarat most
1041 5 |                   Még sem szabad megtudnom a mai napnak fontosságát?~-
1042 5 |               kiváncsi gyermek, - mosolyog a nő, - hisz megtudja nem
1043 5 |                 Végitélet volt! - Mosolyog a méltóságos asszony, vendégeinek
1044 5 |              vendégeinek helyet mutatva, s a mi az előzmények után igen
1045 5 |         legközelebb jelölt ki helyet; mert a mai nap elhatározandó volt
1046 5 |                 mai nap elhatározandó volt a teljes győzedelmet.~A háziasszony
1047 5 |                 volt a teljes győzedelmet.~A háziasszony nagylelkü volt,
1048 5 |                   tartá vendégeit, azoknak a bámulat jutott osztályrészül,
1049 5 |                 említetten kis robot, hogy a háziasszonyt minél több
1050 5 |                  czimben részeltessék. Ezt a vendégek hiven teljesitik,
1051 5 |             Ilyeneket is meg szokott hivni a háziasszony, hogy mint az
1052 5 |                    hogy mint az eczetágyon a friss fölöntés hamarább
1053 5 |             támaszkodjék. E két régibb már a vélemény kimondásában nem
1054 5 |               akart szorosan alkalmazkodni a háziasszonyhoz, és ellenvetéseikkel
1055 5 |              ellenvetéseikkel adtak munkát a vitázó nőnek.~Egyik e régiebbek
1056 5 |               közöl ki merte találni, hogy a háziur papucs alatt van.~-
1057 5 |                   jó férj! Mentegeti magát a gazda az asztal közepéről.~-
1058 5 |              mondja Verbőczy, - ellenkezik a találgató, régi jó magyar
1059 5 |                   jó magyar szokás szerint a hármas könyvből puskázván, (
1060 5 |                    mondott? Kiváncsiskodik a háziasszony.~- Határozottan
1061 5 |                    Határozottan azt mondja a férjnek: És a te hatalmad
1062 5 |                   azt mondja a férjnek: És a te hatalmad alatt lesz a
1063 5 |                   a te hatalmad alatt lesz a te nőd és attól származó
1064 5 |                 sógorasszonyának, - nálunk a szokás is törvénynyé válik,
1065 5 |                 törvénynyé válik, s ekképp a Verbőczy-idézet megdül.~
1066 5 |                    Verbőczy-idézet megdül.~A méltóságos asszony egy finom
1067 5 |               szempillantással köszöné meg a védelmet; mert a másik nem
1068 5 |               köszöné meg a védelmet; mert a másik nem engedett időt
1069 5 |                    másik nem engedett időt a közbeszólásra; mert az ujabb
1070 5 |                mert az ujabb ellent akarta a másik helyett kézbe kapni.~-
1071 5 |                  bátorsága e nagy lépésre?~A méltóságos asszony elhalaványult,
1072 5 |        elhalaványult, tudva, hogy néha még a legokosabb férfi is elszánja
1073 5 |                 miért kivántatnék bátorság a házassághoz? Kérdi az ügyvéd.~-
1074 5 |               amint az embernek eszébe jut a házasság, azt is kell gondolnia,
1075 5 |                 pazarol, hatalomra kap, és a mi legrosszabb, udvarlókat
1076 5 |                  udvarlókat is fogad el, s a férj a családi béke vagy
1077 5 |           udvarlókat is fogad el, s a férj a családi béke vagy álszégyen
1078 5 |                    türni, vagy ha elválik: a világ nyelvének táplálékul
1079 5 |                    az ájulás felé kergette a méltóságos asszonyt, valamint
1080 5 |                lehetett. Kertelnie kellett a prókátorkodás szokott utmutatásai
1081 5 |             szokott utmutatásai szerént.~- A házasodáshoz, szeréntem,
1082 5 |                   házasodáshoz, szeréntem, a próbálkozás előtt némi anyagi
1083 5 |                  tehát idáig nem akart; de a jövőben nem mer megházasodni.~-
1084 5 |           Csiklandós kérdés! Mondja valaki a társaságból, talán olyan,
1085 5 |                 Ezen is segitünk, - mondja a vitázó, én magamra vállalom
1086 5 |                vitázó, én magamra vállalom a leánykérés elintézését ott,
1087 5 |                leánykérés elintézését ott, a hol kegyed akarja, - egyetlen
1088 5 |                  van-e elegendő bátorsága?~A méltóságos asszony reszketve
1089 5 |          diplomacziai ügyességgel vágta el a vitát:~- Megenged méltóságod, -
1090 5 |                 már éppen házasodni kiván, a menyasszony választásnak
1091 5 |            nyilvánításáról lett volna szó, a vitázó nem erőszakolá a
1092 5 |                    a vitázó nem erőszakolá a harczot, minthogy a kiejtett
1093 5 |             erőszakolá a harczot, minthogy a kiejtett szavak azt is jelenthetek,
1094 5 |                  szabad. Megérté az ügyvéd a viszontszolgálatot, megjegyezvén,
1095 5 |                   Elmult volna e tárgy, ha a többi hallgató közől valamelyik
1096 5 |            valamelyik kérdezni nem találja a vitázó méltóságos urat.~-
1097 5 |                nagyságod legalkalmasabbnak a megházasodásra?~- Ez az
1098 5 |               huszonnégy esztendős korukig a szeleburdik, onnét harminczig
1099 5 |              szeleburdik, onnét harminczig a józan gondolkodásuak, -
1100 5 |       gondolkodásuak, - onnét harminczötig a késlekedők, harminczöttől
1101 5 |                    harminczöttől negyvenig a határozatlanok házasodnak.~-
1102 5 |                       Ó, igen, negyvenötig a vén piperkőczök, negyvenöttől
1103 5 |                 pedig azok, kik nem mernek a tébolydába menni; hanem
1104 5 |                    némi fáradság lepte meg a társaságot, többé nem volt
1105 5 |                   többé nem volt oly zajos a társalgás, és mindenki óhajtá,
1106 5 |                   lenne az étkezésnek. Még a csemegebor volt hátra, a
1107 5 |                   a csemegebor volt hátra, a háziasszony használván a
1108 5 |                   a háziasszony használván a kinálkozó csendet, figyelmezteté
1109 5 |              figyelmezteté vendégeit, hogy a mai napon nem véletlenségből
1110 5 |                     ámbár nagyon erőltette a mosolyt, mit aztán végképp
1111 5 |                   végképp megsavanyitottak a sógorasszonynak a köszöntést
1112 5 |         megsavanyitottak a sógorasszonynak a köszöntést bezáró szavai,
1113 5 |             köszöntést bezáró szavai, hogy a bácsi a még hátralevő esztendeiben
1114 5 |                bezáró szavai, hogy a bácsi a még hátralevő esztendeiben
1115 6 |                        Egy kis ösmeretség.~A születésnapi ebéd nagyon
1116 6 |              terhet vett észre, az időnek, a lefolyt ötven évnek sulyát.
1117 6 |              ötvent: huszig könnyen elért, a rá következő ötöt is utánmondá,
1118 6 |                   s itt már unalmassá vált a számlálás, tudva, hogy a
1119 6 |                   a számlálás, tudva, hogy a fele még hátra van. Lassan
1120 6 |                 hátra van. Lassan folytatá a másik felét, az ujabb ötnél
1121 6 |               ötnél rendesen megnyugodott. A számoknak megfelelő évekre
1122 6 |               hiven föltárta saját életét, a huszonötödik évkornak reményteljes
1123 6 |              könnyelmüségeit, melyek, mint a könnyü szellő, meghintázzák
1124 6 |                könnyü szellő, meghintázzák a virágot; de nem törik le. -
1125 6 |                 odább szilárdulni kezdett, a pályának küzdelmei nem döbbenték
1126 6 |             döbbenték meg, sőt fölingerlék a tetterőt; nem ijedt meg
1127 6 |                   lánggal égett bensejében a lelkesülés. Egy-egy gúny
1128 6 |                   emlékezet tovább vezeté, a negyvenedik év felé, mikor
1129 6 |                 negyvenedik év felé, mikor a győztes elől kitértek, s
1130 6 |                   győztes elől kitértek, s a pályának nem maradt nehézsége,
1131 6 |             irhatott akármit, gyöngeségeit a tekintély megvédé; de már
1132 6 |                    de már tapasztalá, hogy a negyven esztendős koráig
1133 6 |                tőkéjének kamatjait élvezi, a munka megszünt őt ösztönözni,
1134 6 |                    jó volt, ha az irodából a készet hozták át aláirás
1135 6 |                   Ma, éppen most, elfáradt a számlálásban az ötvenig
1136 6 |                hogy az életben az ötven év a negyven ellenében hátrány,
1137 6 |                 negyven ellenében hátrány, a higgadtság egy kis türhető
1138 6 |                   az életerőnek ernyedése, a fiatalkori tapasztalatlansággal
1139 6 |                    tovább czipelni, - hogy a tekintély jó kész tőkének,
1140 6 |             felöltözötten, csizmástul, mit a felnőtt embernek rossz néven
1141 6 |               néven sem lehet venni, pedig a fiatalembert kikaczagnák; -
1142 6 |                fiatalembert kikaczagnák; - a jártasság, bölcsesség mind
1143 6 |                 valahonnét - elkéstem; hát a ki rég lesi a perczet, hogy
1144 6 |                elkéstem; hát a ki rég lesi a perczet, hogy ezt elejbém
1145 6 |                  ezt elejbém kiáltsa, mint a méltóságos asszony bemondá
1146 6 |                 bemondá az ötven évet, azt a kort, melyben csak a bolondok
1147 6 |                   azt a kort, melyben csak a bolondok mernek még megházasodni, -
1148 6 |               megházasodni, - s toldalékul a hátralevő esztendőkről beszél,
1149 6 |              osztogathasson ki az ember. - A ki egy agglegényt ilyenre
1150 6 |                 készen nincsen erszényében a pénz, hogy mindjárt első
1151 6 |                    szóra visszafizeti.~Még a gyertyabél is megmozdul,
1152 6 |           szaglásuk számtalanszor megmenti a veszélytől, - az embernél
1153 6 |                  embernél az ész áll őrt s a vén prókátor majdnem imádkozott
1154 6 |                  imádkozott örömében, hogy a hol esze fölé kerekedett
1155 6 |                   hol esze fölé kerekedett a hiuság, a véletlen megőrzé
1156 6 |                  fölé kerekedett a hiuság, a véletlen megőrzé függetlenségét
1157 6 |               Napok teltek el duzzogásban, a jó kedv nem akart visszatérni;
1158 6 |              Egymagában dünnyögött, s mint a kinálatlan falatot, száraz
1159 6 |                  száraz torokkal nyelte le a keserü tapasztalást. Vendel
1160 6 |           tapasztalást. Vendel nem szokott a tekintetes ur dolgába avatkozni,
1161 6 |                magáról vett mértéket, hogy a koros ember, ha elveszti
1162 6 |                   koros ember, ha elveszti a kedvét, hetekig elmorog
1163 6 |                hetekig elmorog utána.~Ujra a munkára adta magát, eközben
1164 6 |            érintkezett, és szemébe tünt az a fiatalember, ki Sándor helyett
1165 6 |                   lépett be hozzá. Külsőre a nyalkaságig csinos, irása
1166 6 |          határozott értelmü, néhány szóval a dolog velejét kimeritő, -
1167 6 |                   rossz prókátor volna az, a ki a kákán csomót nem tudna
1168 6 |                    prókátor volna az, a ki a kákán csomót nem tudna találni.~-
1169 6 |                    Ifiuram, - szólitja meg a szobába rendelt fiatalembert, -
1170 6 |               fiatalembert, - hol tanultuk a just?~- Nagy-Váradon.~-
1171 6 |                     mert ilyen is telik ki a juristából, - nos, hadd
1172 6 |           mindenkinek tenni valója?~- Fele a felpöröst védelmezi, fele
1173 6 |                     és föltéve, hogy éppen a felpörösöknek van igazuk,
1174 6 |                  tekintetes ur monda, hogy a felpörösöknek világos igazságuk
1175 6 |       függetlenségem.~- Igaz, - megmaradna a függetlenség, - de, szép
1176 6 |            függetlenség, - de, szép öcsém, a kereskedőnek pinczéjében
1177 6 |         kereskedőnek pinczéjében megrothad a czitrom, annak árát csak
1178 6 |                kapja meg, ha jól beosztva, a fonnyadót ügyesen elkeveri;
1179 6 |                   az öreg, nem szokván meg a fiatalemberben ennyi önállóságot, -
1180 6 |                   valami nagy bankót? Hisz a mit ön rendelt, mindössze
1181 6 |                   én itt nem az volnék, ki a czukrot árulja; hanem aki
1182 6 |                 Itt szerette volna az öreg a fiut megdicsérni, ha ez
1183 6 |                    fiut megdicsérni, ha ez a bevett ügyvédi szokással
1184 6 |                szokással megegyeznék, mert a főnökök minden időben azt
1185 6 |                időben azt hitték, nem kell a fiatalembernek szarvakat
1186 6 |                  adni. - E dogmának nyomán a mi öregünk fölbontá a csomót,
1187 6 |               nyomán a mi öregünk fölbontá a csomót, melyben az ifjunak
1188 6 |               munkálata is volt, böngészte a sorokat, azokban a fiunak
1189 6 |               böngészte a sorokat, azokban a fiunak lelki tehetségét,
1190 6 |                 valami megróni való hibát.~A jogelveket maga mondván
1191 6 |                jogelveket maga mondván föl a kidolgozás előtt, a munkának
1192 6 |                    föl a kidolgozás előtt, a munkának alapja ellen, természetesen,
1193 6 |         természetesen, nem volt kifogása - a kidolgozás még inkább megfelelt
1194 6 |            kidolgozás még inkább megfelelt a kivánatnak; hanem az öreg
1195 6 |                    indulván ki, megtámadta a helyesirást.~- Öcsém, nagyon
1196 6 |                Öcsém, nagyon fösvénykedünk a fekete lével, a méltóságod,
1197 6 |              fösvénykedünk a fekete lével, a méltóságod, magasságod,
1198 6 |           következetesen kis betűvel irja, a tiszteletet megadhatjuk
1199 6 |                    tiszteletet megadhatjuk a nélkül, hogy függetlenségünkből
1200 6 |                    nem, - de annál nagyobb a nyelvészeti bün, pedig nyelvünknek
1201 6 |              kihirdetett törvényei szerént a kezdő betüket illeti csak
1202 6 |                  kezdő betüket illeti csak a kitüntetés, hogy nagy betüvel
1203 6 |               tekintetes ur, - hanem mivel a helytelenségnek is kell
1204 6 |                bizonyos logikájának lenni, a "Kegyelmességed" szó czim
1205 6 |                 fogva nagyobb K-át igényel a méltóságos M-nél, - valamint
1206 6 |                    is kisebbnek kell lenni a nagyságosban az N-nek.~Az
1207 6 |                teins urat szivesen találta a gúny, - de nem merte a fiatalember
1208 6 |             találta a gúny, - de nem merte a fiatalember igazságát visszautasitani,
1209 6 |                  tartson. Nem maradt ideje a visszatorlásra, hirtelen
1210 6 |               hirtelen kellett szabadulnia a zavarból; tehát dolgozó
1211 6 |                kötött munkát:~- Ösmeri ezt a munkát?~- Vörösmarty költeményei; -
1212 6 |          Vörösmarty költeményei; - ugyanez a kiadás van meg nálam is.~-
1213 6 |           megesküvő tanukkal, - egyszerüen a meggyőződés szilárd és mocsoktalan
1214 6 |                    érzelmével nyert. Lelke a legközelebbi hetekben föl
1215 6 |            érkezhetett volna alkalmasabban a jónak magva, hogy gyökeret
1216 6 |                hogy gyökeret verjen benne. A büszke, gazdag, elkényeztetett
1217 6 |                   volna más is, ő is, - és a századik megéreti vele a
1218 6 |                   a századik megéreti vele a csodát, hogy saját alárendeltjét,
1219 6 |                   alárendeltjét, egy inast a jogtudomány terén, megtür
1220 6 |                egyenes szivü ember kezében a szilárd meggyőződés.~- Barátom, -
1221 6 |                    bogaras ember vagyok, - a tányérnyalók túlságosan
1222 6 |              megtanulni?~- Akarok. - Felel a fiu, megdöbbenve a váratlan
1223 6 |                   Felel a fiu, megdöbbenve a váratlan nyilatkozaton.~-
1224 6 |                   nem volt: ezt fogadja el a tekintetes ur kötelesség
1225 6 |                  nem fogjuk megbánni, hogy a sors összehozott bennünket.~
1226 6 |                  bennünket.~Meghajtá magát a fiatalember, kiment az ajtón,
1227 6 |                 még meghajtva magát. Talán a figyelemmel bocsánatot kért,
1228 6 |                   közt tiszteletlenségnek, a későbbi tapasztalás tanuskodik
1229 6 |                    érzelem tisztaságáról s a kölcsönös méltánylás mind
1230 6 |                  kölcsönös méltánylás mind a két félt megjutalmazandja.~
1231 6 |              megjutalmazandja.~Vendel volt a titkár, neki gyónta meg
1232 6 |                   találkozott. Becsöngette a külső szobából, honnét "
1233 6 |                uram.~- Ösmeri kend már ezt a fiatalembert, kit Sándor
1234 6 |             Mondhatom, embernek formálták, a kinek kezei alól ide szabadult.~-
1235 6 |                ügyvéd, - nem szeretném ezt a fiut elrezzenteni a háztól,
1236 6 |                    ezt a fiut elrezzenteni a háztól, azért jól vigyázzon
1237 6 |                 különben összeveszem vele. A mit ettől lát, azt bölcsen
1238 6 |                megtanulja.~- Előbb fogadna a tekintetes az urfi mellé
1239 6 |                   mellé egy hentest is, ki a papiroson az urfi disznait
1240 6 |                   győzöm köszörült késsel, a mennyit az urfi vakar.~-
1241 6 |                 gondol kend, válik-e abból a gyerekből ember?~- Az ember
1242 6 |           mindenféle ember mellé kerültem, a ki engedelmeskedni nem tudott,
1243 6 |                nélkül ugy megbomlott volna a gyenge kapitány mellett
1244 6 |                    gyenge kapitány mellett a rend, hogy a legénység talán
1245 6 |              kapitány mellett a rend, hogy a legénység talán visszájáról
1246 6 |                  visszájáról ült volna föl a lóra; egy főhadnagy volt
1247 6 |                főhadnagy volt az ezrednél, a fejős tehénre is félve ült
1248 6 |                 beszélte, hogy tüz kellene a pipájába, s addig hajszolta
1249 6 |                  az ellenség ágyuját, hogy a pattantyus kezéből elkapta
1250 6 |             elkapta az égő kanóczot, pedig a kardját sem huzta ki. A
1251 6 |                    a kardját sem huzta ki. A fiatalember sokféle, tekintetes
1252 6 |              Ekképp kend még remél valamit a gyerekből.~- No, már nem
1253 6 |            agyonütni, - tekintetes uram, - a fazekasoknál láttam a jó
1254 6 |                      a fazekasoknál láttam a jó példát, hogy ha a sárcsomóból
1255 6 |                láttam a jó példát, hogy ha a sárcsomóból nem kerül ki
1256 6 |                   valami.~- Sugja meg kend a fiunak, hogy ezt a másikat
1257 6 |                    kend a fiunak, hogy ezt a másikat megbecsülje; mert
1258 6 |             tekintetes uram, mondás ám az, a mit ettől hall az ember,
1259 6 |                    kend.~- Többet érne, ha a tekintetes ur maga meghallaná,
1260 6 |                   ordít, hogy csodálom, ha a házi ur eddig föl nem mondta
1261 6 |                    ur eddig föl nem mondta a szállást.~Az ügyvéd néhány
1262 6 |              sohasem válik jogtudó, ekképp a régi viszonyok között még
1263 6 |                  régi viszonyok között még a gyámságos pártfogolás sem
1264 7 |                            Az utolsó este.~A juratéria reggelre üres
1265 7 |             vizsgát, magyar ruhában mentek a "Curia" nagy teremébe, leteendők
1266 7 |              ünneplőt; mert őt illette meg a becsületadás, hogy az ujdonsült
1267 7 |                 hogy az ujdonsült ügyvédet a juratéria ajtaja előtt várja,
1268 7 |                  irodába menni; megszünvén a főnök és volt jurátusai
1269 7 |                   és volt jurátusai között a különbség, az öreg ügyvéd
1270 7 |                  különbség, az öreg ügyvéd a fiatal ügyvédeket, mint
1271 7 |                  ez estére is elkészült, s a meghivásokat tisztelettel
1272 7 |                 estére otthon marad, miből a hü cseléd bizonyosan tudta,
1273 7 |              ismételve lesz s neki kellett a fiatalokat utasitani, hogy
1274 7 |                napra ünnepet ejtettek.~Már a délutáni egyet is elverte
1275 7 |                  délutáni egyet is elverte a toronyóra, mikor a lépcsőzeten
1276 7 |                 elverte a toronyóra, mikor a lépcsőzeten megcsörrent
1277 7 |                    lépcsőzeten megcsörrent a kard, s Vendel fölegyenesedve
1278 7 |                   készen várta az érkezőt. A nagyságos urfi már a "Curia"
1279 7 |              érkezőt. A nagyságos urfi már a "Curia" épületéből elment
1280 7 |                   Curia" épületéből elment a szülői házhoz, a másik tehát
1281 7 |                    elment a szülői házhoz, a másik tehát egyedül ment
1282 7 |                  kedves Vendelem, - mondja a másik az üdvözletet elfogadva, -
1283 7 |                   már pöröm?~- Ne busuljon a tekintetes ur, - vigasztalja
1284 7 |               tekintetes ur, - vigasztalja a rokkant huszár, - czudar
1285 7 |                rokkant huszár, - czudar ez a világ, ma-holnap már a jobb
1286 7 |                  ez a világ, ma-holnap már a jobb kéz is összemarakodik
1287 7 |                 jobb kéz is összemarakodik a balkézzel, mert az egyik
1288 7 |                   balkézzel, mert az egyik a tejfölben, másik a turóban
1289 7 |                   egyik a tejfölben, másik a turóban markolászott, s
1290 7 |        markolászott, s mindenik azt hiszi, a másik lopott többet. Pör
1291 7 |                     hanem mig meg nem unta a tekintetes ur ezt a kuszált
1292 7 |                   unta a tekintetes ur ezt a kuszált mesterséget, nekem
1293 7 |           tejesasszony, pálinkaáruló, mind a három olyan ellenség, hogy
1294 7 |                árvának az apját küldtem el a más világra, most vénségemben
1295 7 |             eszembe jut az ilyen is, hátha a szegény párák miattam orditanak
1296 7 |                    párák miattam orditanak a magas mennyországig, - tekintetes
1297 7 |                nagyon rövid az az imádság, a mi az én fejemben megmaradt,
1298 7 |             megmaradt, arra is kevés, hogy a mindennapi káromkodást leimádkozzam
1299 7 |                  nem tudok csinálni; hanem a tekintetes ur fiatalember
1300 7 |            felségére, - az fogja megáldani a tekintetes urat.~- Itt a
1301 7 |                   a tekintetes urat.~- Itt a kezem foglalónak, édes Vendelem -
1302 7 |               tudnám, mennyit ér az, mikor a magyar ember kezet ád, sok
1303 7 |                     mit verbungos koromban a nyakába öltöttem.~- Még
1304 7 |          tekintetes uram, - nem lesz abból a hordozóskodásból semmi.~-
1305 7 |                    s e tisztelet után ment a parancsolat után.~A fiatal
1306 7 |                   ment a parancsolat után.~A fiatal ügyvéd letevé oklevelét,
1307 7 |               ügyvéd letevé oklevelét, azt a kulcsot, mely a jövendőnek
1308 7 |             oklevelét, azt a kulcsot, mely a jövendőnek zárját fogja
1309 7 |                   zárját fogja kinyitni, s a pályának kezdetén elkomolyodott;
1310 7 |          elkomolyodott; mert eddig jött el a remény, az a csalfa lány,
1311 7 |                 eddig jött el a remény, az a csalfa lány, ki a pályának
1312 7 |               remény, az a csalfa lány, ki a pályának virágairól sugdozott.
1313 7 |         ábrándoknak vége, föl kell ébredni a kedves álomból, a napnak
1314 7 |                  ébredni a kedves álomból, a napnak első sugarai megvilágitják
1315 7 |               boldogságra? erre önerőnk és a szerencse felel!~A legelső,
1316 7 |              önerőnk és a szerencse felel!~A legelső, ki az ügyvédi czimet
1317 7 |                  istennek áldását, mit nem a pénztárnokok szoktak kifizetni
1318 7 |                 Mások talán nem igy kezdik a pályát, - a "Komló"-ban
1319 7 |                 nem igy kezdik a pályát, - a "Komló"-ban a czigány hegedüli
1320 7 |                    pályát, - a "Komló"-ban a czigány hegedüli el a bucsuztatót,
1321 7 |                  ban a czigány hegedüli el a bucsuztatót, s egy kis bormámorban
1322 7 |                 kis bormámorban fullad meg a multnak könnyelmüsége; -
1323 7 |                  egy vén huszár jelenti be a pályát, az özvegyek és árvák
1324 7 |                     de erre nem következik a zajgó barátok pohárüritése.
1325 7 |                    Annál sebesebben lüktet a sziv, egy fiatalembernek
1326 7 |                 fiatalembernek szíve, hova a csalódás, elkeseredés és
1327 7 |               nyereségvágy nem firkálta be a boszut, a megvetést és a
1328 7 |                  nem firkálta be a boszut, a megvetést és a vérszopást.~-
1329 7 |                   a boszut, a megvetést és a vérszopást.~- Özvegyek és
1330 7 |               Özvegyek és árvák! - ismétli a tünődő fiatalember az első
1331 7 |                következtében indokolva van a magánbeszéd, midőn hallgatóságra
1332 7 |               özvegyek és árvák! Ez legyen a jelszó!~A nagy munka után
1333 7 |                 árvák! Ez legyen a jelszó!~A nagy munka után a szobában
1334 7 |                  jelszó!~A nagy munka után a szobában heverte el a délutánt,
1335 7 |                 után a szobában heverte el a délutánt, az utóbbi napok
1336 7 |              nyomta le pilláit késő estig. A nagyságos asszony fia gyertyagyujtás
1337 7 |                  unszolta az irodába; mert a nagyságos asszony véleménye
1338 7 |              böcsülettel megválni nem csak a bátyától, - hanem a főnöktől
1339 7 |                   csak a bátyától, - hanem a főnöktől is, ugy is annak
1340 7 |           köszönheti, hogy keresztüluszott a vizsgán.~Tudta az urfi,
1341 7 |                hogy ez lesz az utolsó est, a szegény irodából az anyai
1342 7 |                    utolsó estén lett volna a fizetőnap, a meggondolatlan
1343 7 |                    lett volna a fizetőnap, a meggondolatlan urfi némi
1344 7 |                   szánt borravaló helyett.~A jó pajtások közöl néhányan
1345 7 |                    közöl néhányan eljöttek a fiatal ügyvédekhez, - széken,
1346 7 |                  honnét sokan fölértek már a kanczellári czimig is; természetesen:
1347 7 |                    okvetlen megkivántatik.~A fiuk egyéni hajlamaik szerint
1348 7 |                 válogatának, egyik ügyvéd, a másik megyei hivatalnok,
1349 7 |                   másik megyei hivatalnok, a harmadik szónok, a negyedik
1350 7 |             hivatalnok, a harmadik szónok, a negyedik a "dicasterium"-
1351 7 |                harmadik szónok, a negyedik a "dicasterium"-ban akart
1352 7 |                 gyertyagyujtás ideje volt, a nagyságos urfi lesett a
1353 7 |                    a nagyságos urfi lesett a pillanatra, mikor Vendel
1354 7 |                   pillanatra, mikor Vendel a meggyujtott gyertyával belép,
1355 7 |        belekapczáskodni bátyja szolgájába. A kulcslyukon bepillantott
1356 7 |                   kulcslyukon bepillantott a gyertyavilág, sokáig nem
1357 7 |               méltó pimaszsággal leste meg a kilincs mozdulását, s amint
1358 7 |                kilincs mozdulását, s amint a gyertya az ajtónyilásba
1359 7 |          ajtónyilásba ért, ügyesen elfujta a lángot.~A bennlevők észre
1360 7 |                  ügyesen elfujta a lángot.~A bennlevők észre sem vették
1361 7 |                 bennlevők észre sem vették a csinyt; Vendel is léghuzamnak
1362 7 |               kiment, hogy ujra meggyujtsa a gyertyát. A fiuk érdekkel
1363 7 |                ujra meggyujtsa a gyertyát. A fiuk érdekkel vitáztak a
1364 7 |                   A fiuk érdekkel vitáztak a pályaválasztásban, egymásnak
1365 7 |             természetét, hajlamát ösmerve, a jóbaráti tanácsokkal nem
1366 7 |                  Az urfi nem vegyült idáig a beszélgetésbe, az ajtó körül
1367 7 |                   ajtó körül ólálkodott, s a másodszor benyitó Vendel
1368 7 |                Vendel kezében ujra elfujta a lángot. A másodszori elfujás
1369 7 |             kezében ujra elfujta a lángot. A másodszori elfujás ügyetlenebb
1370 7 |                  elfujás ügyetlenebb volt, a fuvás neszét is meghallá
1371 7 |              neszét is meghallá Vendel, és a gyertyalángon is észrevehető
1372 7 |                irány, honnét feléje tódult a fuvallat. Vendel dörmögve
1373 7 |                    vissza. Nem kételkedett a csinytevőn, hisz az idegen
1374 7 |                    idegen nem tesz ilyest, a házbeliek közöl kedvenczén
1375 7 |                  csak az urfi volt otthon.~A másik határozottan látta,
1376 7 |                ütni.~Harmadszor is elfujta a gyertyát.~Valamennyien látták
1377 7 |                 azonban szó nélkül hagyták a dolgot, csak Vendel nem.~-
1378 7 |                     ha még egyszer elfujja a gyertyát, sötétben marad.~
1379 7 |                 sötétben marad.~Valamelyik a fiuk közül ismerte Vendelt
1380 7 |             Vendelt és nem akarván kitérni a beszéd folyamából, a negyedszeri
1381 7 |               kitérni a beszéd folyamából, a negyedszeri fordulókor beszédbe
1382 7 |                ajtón kifelé fujva, s ekkor a gyertyahozó szó nélkül belépett
1383 7 |           összeköttetéseinél fogva, - véli a megszólitó, - itt a példa
1384 7 |                   véli a megszólitó, - itt a példa Kardos, egyike a legelső
1385 7 |                 itt a példa Kardos, egyike a legelső ügyvédeknek Pesten.~-
1386 7 |                semmivel sem több, maholnap a vargalegény is kap tekintetes
1387 7 |               hozzá gondolni, - veti ellen a másik, - fáradságának pedig
1388 7 |                    került.~- Mondtam, hogy a czimet a vargalegény is
1389 7 |                     Mondtam, hogy a czimet a vargalegény is megkapja. -
1390 7 |                   Aesopus szamaráé, melyre a pénzes zacskókat felkötötték;
1391 7 |           aggodalom, tisztelt ur, - mondja a dölyfös, - ha valamelyikünknek
1392 7 |                 valamelyikünknek oka lenne a másikhoz dörgölőzködni,
1393 7 |                esztendeig nagyon megfogott a dohányfüst.~- Ez egy kis
1394 7 |                elbizakodás, uram! - Mondja a divánon fekvő kedvencz,
1395 7 |                    kedvencz, nem türhetvén a hetvenkedést és fölkelvén
1396 7 |                  hetvenkedést és fölkelvén a vita folytatására, hangosan
1397 7 |                  Vendelem, gyujtsa meg azt a gyertyát; mert itt farkasszemet
1398 7 |                   ügyvéd ur akarta behozni a gyertyát, - az ilyen beszéd
1399 7 |                sötétbe való!~Általános lőn a meglepetés. Kardos ügyvéd
1400 7 |                  ur nem maradhatott tovább a szobában, a kilincsre tévé
1401 7 |             maradhatott tovább a szobában, a kilincsre tévé kezét és
1402 7 |                  mitévő legyen jövendőben? A szerencse szakadatlan kisérője
1403 7 |                    volt, minden ember, kit a viszonyok közelébe hoztak,
1404 7 |              utóbbi hónapokban vevén észre a megvesztegethetetlen hatalomnak,
1405 7 |                   az életből, és csak arra a langymeleg szeretetre számolhat,
1406 7 |              eszébe jutott, - nincs meg az a mindennapi öröme, mi a családapának
1407 7 |                  az a mindennapi öröme, mi a családapának boldogsága,
1408 7 |                   folytatása önmagának, az a kis örömmel vegyes gond,
1409 7 |                  az unalmat be nem ereszti a hajlékba, - az a, bár legdrágább,
1410 7 |                   ereszti a hajlékba, - az a, bár legdrágább, de mégis
1411 7 |                hiánya jutott eszébe, és ha a családi örömet készpénzért
1412 7 |             rimánkodásért adnának: kiállna a nyilt térre koldusnak, és
1413 7 |                  elszaladt fiatal éveiben.~A méltóságos asszony éles
1414 7 |                  asszony éles késsel nyult a konczhoz, kedves magzatja
1415 7 |                  furkós bottal! Hol van az a taplósziv, mely ilyenre
1416 7 |                  ilyenre meg nem mozdulna? A természet az egyensuly törvénye
1417 7 |            uralkodik, az apályt helyre üti a dagály a tengerben ugy,
1418 7 |                 apályt helyre üti a dagály a tengerben ugy, mint az ember
1419 7 |                mint az ember kedélyében, s a bánatos ügyvéd szivében
1420 7 |                  egyes számu rokon helyébe a legutolsó, az ötödik.~Büszkesége
1421 7 |                 negyedrét ivet vett elő, s a szigoru erkölcsbirónak,
1422 7 |                    szigoru erkölcsbirónak, a mérnöknek irt levelet, czélja
1423 7 |                    nem olyan áruczikk, mit a boltban is meg lehet venni;
1424 7 |       annyira-mennyire megvigasztaló lesz.~A levelet hamar megirta.~Ez
1425 7 |                 éretlen ficzkó ellen; mint a fájós fogat, hirtelen kirántá
1426 7 |                    eddigi helyéből, ekképp a mütét hirtelen megenyhité
1427 7 |          megenyhité szivét; de még vérzett a seb, és gondolkozók, mivel
1428 7 |                   még itthon van. Utasitja a belépő Vendelt.~Néhány másodpercz
1429 7 |                    alatt belépett az ifju, a kedvencz, kétségen kivül
1430 7 |                    hitben, hogy az öreg ur a megválás előtt egy-két jó
1431 7 |                kellemesebbnek igérkezik is a jövendő, megmarkolja a szivet.~-
1432 7 |                  is a jövendő, megmarkolja a szivet.~- Öcsém! - mondja
1433 7 |                   az öreg kezet nyujtva és a kerevetre maga mellé ültetve
1434 7 |                    tán sohasem, - ön lehet a legelső, kinél kérelmem
1435 7 |                   várakoztat, kilelt volna a hideg.~- Istenemre mondom,
1436 7 |            Istenemre mondom, én nem érteni a tekintetes urat.~- Meghiszem,
1437 7 |                    öcsém, rájár az emberre a rud, és látom, hogy sorsom
1438 7 |                    kereke aláfordul. Nálam a hét kövér esztendő harmincz
1439 7 |                   ugy megfeledkeztem, hogy a legelső meddő évnek kezdete
1440 7 |                    Megcsalták, megrabolták a tekintetes urat?~- Akkor
1441 7 |                   volna, kedves öcsém, - s a munka nem hagyott volna
1442 7 |             hagyott volna megrémülni, hisz a mennyit én kereshetek, tizenkét
1443 7 |                száma annyiszor szaporodik, a hányszor ajtómon kopogatnak,
1444 7 |                  tekintetben torkig vagyok a bőségben, - hanem ha ön
1445 7 |                  ezuttal csak annyit, hogy a fösvénynek nem sok vigasztalódása,
1446 7 |              lelkem, mert azt hittem, hogy a boldogságot meg kell venni,
1447 7 |              boldogságot meg kell venni, s a hová én pénzzel mentem vásárt
1448 7 |              melletti kóró, melynek magvát a szél az országut porába
1449 7 |                   miért czipeljem magammal a sirba? Egy becsületes ifju
1450 7 |                megvigasztalódom, mert mint a visszhangba kiáltott szót,
1451 7 |            visszamond valaki.~- Legyen meg a tekintetes urnak akarata, -
1452 7 |                    ifju, - az aztán ugy is a szerencse dolga, meglelte-e
1453 7 |             mellett nem merek ellenmondani a tekintetes urnak e pillanatban,
1454 7 |            mértékem van, ha valakinek esze a toronyig érne is; - tehát
1455 7 |                 jövőre is hü embere leszek a tekintetes urnak, - mondja
1456 7 |                  korlát közé szoritotta is a szabályhajhászat, Magyarországban
1457 7 |                  Magyarországban az ügyvéd a jogelvek fonalán olyan igazságot
1458 7 |           igazságtalanságnak látszik, s én a mai napra szántam ön előtt
1459 7 |             előitéletnek megdöntését, mely a magyar ügyvédet terheli,
1460 7 |                  oly méltatlan, mint mikor a vértanut az igazságért feszitik
1461 7 |                évesnél idősebb pörök is, s a külföld és az értetlenség
1462 7 |                   és velük az ügyvédet, ki a gombolyagnak végét századon
1463 7 |             hazánkat török, tatár dulta, - a birtokos vándorlásban tölté
1464 7 |                   tölté néha fél életét, s a rémület perczeiben okleveleit
1465 7 |               hagyá el ugy, hogy elveszvén a csaták zajában, utódainak
1466 7 |                   egyéb bizonyitékot, mint a jó hiszemet és a birtoklást.~
1467 7 |        bizonyitékot, mint a jó hiszemet és a birtoklást.~Az elhányódott
1468 7 |             okmányok század mulva kikeltek a rejtekből, és olyan kezekre
1469 7 |             melyekben fegyverré váltak, és a bonyolult rokoni viszonyok
1470 7 |             uradalmak kerültek kérdés alá. A meglepett tulajdonos halaványabb
1471 7 |                 tulajdonos halaványabb lőn a megsárgult okmánynál, és
1472 7 |               bitorolja-e másét, vagy más, a véletlenül kezére került
1473 7 |                   hisz század folyt le, és a kik bizonyithatnának, jobban
1474 7 |                   irás, régen elporlottak.~A magyar törvényhozás bölcsessége
1475 7 |         bölcsessége akkor volt nagy, midőn a harczban élő nemzettagok
1476 7 |                    tárta megvédendőnek; és a pörorvoslatok több nemével
1477 7 |                    több nemével időt adott a rokonsági viszonyokat osztályok,
1478 7 |              nyilvános levéltárakban, hogy a "birtokban levő" megvédhetné
1479 7 |                 vagy ha mégis kétes maradt a kérdés, az egyezkedésnek
1480 7 |           egyezkedésnek olyan alapot adott a törvénykezés, hogy a magyar
1481 7 |                 adott a törvénykezés, hogy a magyar nemes a nem érdemlett,
1482 7 |          törvénykezés, hogy a magyar nemes a nem érdemlett, és saját
1483 7 |             hirtelen nyomortól megóva, sőt a rokonszeretet és nemtelen
1484 7 |                előtt kincs volt az idő; és a jogelvek fölséges tanával,
1485 7 |                odajutott, hol megilleti az a szép elnevezés, mire ön
1486 7 |                   is vágyik, kedves öcsém, a jogvédő czim!~Ilyen pályára
1487 7 |                  önnek szabad irányt adnom a legelső estén, melyen az
1488 7 |                   ügyvédi karba lépett, és a melyen tanitványommá szegődik,
1489 7 |         tanitványommá szegődik, igérje meg a következőt:~Az első biróság
1490 7 |                  első biróság előtt lefoly a pör, - az elvek megvitattatnak,
1491 7 |                   az elvek megvitattatnak, a bizonyitékok érvényét a
1492 7 |                    a bizonyitékok érvényét a felek hatalmasan földeritik,
1493 7 |                    még és elszomorodik, és a veszettnek látszó ügyhöz
1494 7 |                   öcsém, - és itt kezdődik a tér, melyre az igazi jogvédő
1495 7 |       szenvedélylyel vágyik, mint az orvos a hullára, melynek fölbonczolása
1496 7 |                minő szervezeti bajokra fog a hullában akadni. Fiatalember! -
1497 7 |                 lelkesedéssel az ügyvéd, - a félig elvesztett pör köszörüli
1498 7 |                prókátor közöl, és jutalmát a sorsüldözöttek örömkönyüiben,
1499 7 |         örömkönyüiben, méltányosságában és a közvélemény megtisztelésében
1500 7 |                 megtisztelésében leli meg. A ki az igaz jogot megvédte, -