Fejezet

2001 10|                    gondosan őrködött, hogy a mellékutra ne tévedjen;
2002 10|         kapanyéllel is meg akarják védeni.~A vásári közönség elözönlé
2003 10|                 éttermet, az üres helyeket a korábban érkezők elfogjalak
2004 10|                   egy sarokasztalt, melyet a pinczérek elszántsággal
2005 10|           elszántsággal védelmezének; mert a vendéglős szigorun megparancsolá,
2006 10|            szigorun megparancsolá, hogy az a szobabeli vendégeké, kiket
2007 10|                  fog az asztalhoz vezetni. A pinczéreknek pénzt és egyebet
2008 10|                pénzt és egyebet is igértek a vendégek, csakhogy helyet
2009 10|                 asztalt őrizte.~Legelőször a pesti vendégeket vezeté
2010 10|                 pesti vendégeket vezeté be a gazda, és Kardos urnak a
2011 10|                   a gazda, és Kardos urnak a fölső helyet rendezte el,
2012 10|               Sipos barátunk lőn szomszéd. A másik társaságban jött a
2013 10|                   A másik társaságban jött a három keserves atyafi, s
2014 10|                   három keserves atyafi, s a gazdának utmutatása szerént
2015 10|                  szerént foglalának helyet a pestiek mellett.~A füszeres
2016 10|                  helyet a pestiek mellett.~A füszeres hallgatott, rokonai
2017 10|                   igy hosszu tervelés után a füszereshez fordulván a
2018 10|                    a füszereshez fordulván a szelidebbik, kegyesen megigérte,
2019 10|              uradalmak számára nála veszik a repczeolajt, kénkövet, fehér
2020 10|                 Herr von Kardoss! - mondja a füszeres, - és tiz százalékkal
2021 10|                    azt is elgondolta, hogy a korcsmáros szerkesztette
2022 10|                    szerkesztette igy egybe a társaságot. Használta az
2023 10|                    az alkalmat, megszólitá a Kardossokat.~- Becses nevüknél
2024 10|               mondja az ügyvéd, észrevévén a czélzást, - valaha az ss-ekkel
2025 10|                Hasznos mesterség, - mondja a gorombábbik Kardoss, - ha
2026 10|                   kövér jövedelmü munka.~- A tekintetes urak mindenesetre
2027 10|                    is oda lehet keríttetni a kardossfalvi birtokhoz,
2028 10|                 szép birtok lesz, - igenli a másik, - s az ér legtöbbet,
2029 10|                  utolját jól meghangoztatá a kevély atyafi, és gyönyörködék
2030 10|                    atyafi, és gyönyörködék a hatásban, mint a ki egy
2031 10|              gyönyörködék a hatásban, mint a ki egy lövésre két kövér
2032 10|                     és gyönyörüségében hol a füszeresre nézett, hol az
2033 10|                könnyebben érzé magát, mint a ki mérföldek hosszán idegen
2034 10|               érzelmében ismételve gondolt a két urra, - származási fáján
2035 10|                  önmagával, nem haragudott a vastag czélzásokért; hanem
2036 10|              czélzásokért; hanem nevetett.~A füszeresen meglátszék, hogy
2037 10|                füszeresen meglátszék, hogy a goromba czélzást észrevette,
2038 10|                    czélzást észrevette, és a pesti rokont már nem is
2039 10|              bátorkodott megszólitani, sőt a mi a czélzásból amannak
2040 10|         bátorkodott megszólitani, sőt a mi a czélzásból amannak is volt
2041 10|               ajánlatot, s ekkor az ügyvéd a korcsmáros által nyert tájékozás
2042 10|                 tájékozás által tudván, ki a harmadik vendég, szóba ereszkedett
2043 10|               Nevéről igen, - azt megmondá a korcsmáros ur, - és igy
2044 10|                rokonom.~- Ha nem szégyenli a tekintetes ur a rokonságot,
2045 10|                  szégyenli a tekintetes ur a rokonságot, ugy az vagyok.
2046 10|          rokonságot, ugy az vagyok. Mondja a füszeres, az ügyvédnek odanyujtott
2047 10|                   mindkettő férjhez megyen a jövő hónapban. Most veszem
2048 10|            hónapban. Most veszem meg nekik a szükségeseket; mert itt
2049 10|                  nagy bankjegyet vőn ki, s a füszeresnek adá; mindeniknek
2050 10|                    adá; mindeniknek egyet.~A füszeres polgári böcsületével
2051 10|                   reggeltől estelig árulja a szegfüvet, magyarborsot,
2052 10|                    fölzörgetik, - kinyitja a boltajtót egy garasára köményes
2053 10|                     mint holnap egy tuzok.~A bankjegyeket tárczájába
2054 10|              tárczájába helyezvén, kereste a külön helyet, hogy ugyanazon
2055 10|                       eközben meggyüremlik a két bankjegy, s a kereskedő
2056 10|             meggyüremlik a két bankjegy, s a kereskedő megijedve a nagy
2057 10|                    s a kereskedő megijedve a nagy számoktól, megdöbbenve
2058 10|              számoktól, megdöbbenve mondja a rokonnak.~- El ne tévesszük
2059 10|                rokonnak.~- El ne tévesszük a dolgot, kérem alázatosan, -
2060 10|              mondja az ügyvéd, visszatolva a bankjegyeket a kereskedő
2061 10|                 visszatolva a bankjegyeket a kereskedő tárczájába, -
2062 10|                  teszi hozzá az ügyvéd, és a közeledő korcsmároshoz fordult
2063 10|                    szavakkal, - van annak, a ki bolondul ki nem szórja:
2064 10|               principium. (Helyesen mondja a tekintetes ur, én is ezen
2065 10|                  én is ezen elvet vallom.)~A mérges Kardossok meglepett
2066 10|                    meglepett tanui valának a történteknek, s utolján
2067 10|            ijedtek-e meg, vagy attól, hogy a korcsmáros is érti a diák
2068 10|                  hogy a korcsmáros is érti a diák szót?~ ~
2069 11|                Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.~Ti, kik a magas
2070 11|                  vedd el a lányát.~Ti, kik a magas mérhetlenségig vágytok
2071 11|        mérhetlenségig vágytok emelkedni, s a bizonytalan utra rohantok
2072 11|                 ködképeket lesve, kérjétek a sorsot, vessen elétek gátot,
2073 11|              mennyi virágon gázoltatok itt a földön. Az én vágyaim is
2074 11|                    én vágyaim is kergették a ködöt, de hála végzetemnek,
2075 11|                    orromra, alább szálltam a földre, melynek millió tárgyát
2076 11|                tudtuk megtanulni, hamarabb a csillagok járását, mint
2077 11|                   mert beszélni tud, s mig a virágnak illatát elhozza
2078 11|            virágnak illatát elhozza hozzám a szellő, s az illat után
2079 11|                   s az illat után meglelem a virágot is: az ember rejtély
2080 11|                 hazudni tud.~És még sem ez a megoldhatlan titok, melyhez
2081 11|             hányszor válnék hazugsággá, ha a hozzávaló mértékre helyeznénk.
2082 11|            mértékre helyeznénk. Megörülünk a gazok hizelgésének, megszomorít
2083 11|                  hizelgésének, megszomorít a jó barátnak igazmondása,
2084 11|                   s minő kevés ember tudja a teremtőnek azon nagy ajándékát,
2085 11|                  mely bennünk rejlik, mely a megrágalmazott érdemnek
2086 11|                  lelkünkben adja meg, s ha a ránk mért és jól teljesített
2087 11|                 eltolvajkodja az irigység, a józan ember elkerüli az
2088 11|                mely sokszorozva kárpótolja a méltatlanság szavát.~Büszke
2089 11|                    Büszke férfisereg, mely a gyöngébb félre ráfogtad
2090 11|                     jutott-e eszedbe, hogy a hol egy nő ingatag volt,
2091 11|                    volt, ott volt okvetlen a férfi is, és csak férfi
2092 11|               férfi is, és csak férfi volt a vihar, mely a gyöngét megingatta!
2093 11|                   férfi volt a vihar, mely a gyöngét megingatta! Kérkedő
2094 11|                   Kérkedő férfisereg, mely a töredékenység vádját a nőnek
2095 11|                mely a töredékenység vádját a nőnek szemébe mered mondani,
2096 11|          erkölcsöddel, ha elfeledted, hogy a nőnek botlásához még az
2097 11|                ördög is távolabb áll, mint a férfi.~Ha tudjátok a természet
2098 11|                  mint a férfi.~Ha tudjátok a természet titkát, mondjátok
2099 11|           természet titkát, mondjátok meg: a férfi hatalmának tetőpontjáról
2100 11|               saját gyönge párja előtt? Az a hős, ki országokat hóditott
2101 11|                 nyargalászott, kinek nevét a hősök könyvébe irták és
2102 11|                    hősök könyvébe irták és a dicsőség koszoruját homlokára
2103 11|           koszoruját homlokára tették, kit a hálás honfiak vállaikon
2104 11|              magasra, hogy megmutassák azt a férfit, ki valamennyinél
2105 11|                   nagyobb, - s ez elmegyen a lugasok árnyába a legutolsó
2106 11|                 elmegyen a lugasok árnyába a legutolsó küzdelemre, a
2107 11|                    a legutolsó küzdelemre, a legbátrabb a félénkebbel,
2108 11|                   küzdelemre, a legbátrabb a félénkebbel, a hős férfi
2109 11|                  legbátrabb a félénkebbel, a hős férfi a gyöngéd hölgygyel,
2110 11|                   félénkebbel, a hős férfi a gyöngéd hölgygyel, kinek
2111 11|                hogy fél és elpirul, - s ez a néhány csöpp vér, milyen
2112 11|                   néhány csöpp vér, milyen a tolvajnak arczát vádolva
2113 11|                 arczát vádolva szinezi ki, a nőnek oly hatalma, hogy
2114 11|                    nőnek oly hatalma, hogy a hős hódolatul leteszi előtte
2115 11|          kételkedik, hogy mindez összevéve a mértékben fölvergődhessék
2116 11|     fölvergődhessék azon szinvonalra, hogy a nő a szeretet szavát kimondja,
2117 11|                azon szinvonalra, hogy a nő a szeretet szavát kimondja,
2118 11|                szavát kimondja, s azt, kit a honpolgárok fejükön is fölebb
2119 11|                     hogy karjába fűződjék.~A földnek bölcsei minduntalan
2120 11|               nemzetesnek és kendnek, csak a zavar lőn nagyobb, és elrejtettebb
2121 11|               egyéniséget akarok bemutatni a "maga levében", - s az eddig
2122 11|         bemutatottak után vegyük szemügyre a mérnök leányát.~~Nem Seneca
2123 11|                 vagy Diogenes mondta, csak a magyar példaszó: a ki a
2124 11|                    csak a magyar példaszó: a ki a malomba jár, maga is
2125 11|                    a magyar példaszó: a ki a malomba jár, maga is ellisztesedik, -
2126 11|          használható e közmondás, odaillik a mérnök házába, hol az asszony
2127 11|              mindig csak parancsolni akar. A mérnökné sohasem tévesztette
2128 11|            mérnökné sohasem tévesztette el a főzőkanalat a mérnök vonalozójával, -
2129 11|               tévesztette el a főzőkanalat a mérnök vonalozójával, -
2130 11|        vonalozójával, - kertje, konyhája s a varróasztal mellett elvégzé
2131 11|                    eszéhez támaszkodott, s a hasznos tudnivalókban lassankint
2132 11|                 merték volna ráfogni, hogy a mit mond, sugó után mondja.~
2133 11|                iskoláját. Mig egyedül van, a tükörrel is szóba áll, s
2134 11|                   tükörrel is szóba áll, s a maga cziczomáját rendezgeti.
2135 11|              rendezgeti. Fölrakja, leszedi a tarkaságot, majd jobbra,
2136 11|                   magán megszeretni valót.~A gyermek születésének első
2137 11|                  anyára; mert ezer bajával a tapasztalatlant kiragadja
2138 11|                    találékonyságra készti. A gond kérlelhetlenségével
2139 11|                akarná jó szerencsére bizni a gyermek türelmetlenségét;
2140 11|                 szokott orditani, s ekképp a nő akarva, nem akarva szemlélődik,
2141 11|                   okoskodik, találgat, mig a gyermek elcsöndesedik, s
2142 11|                  árán szépen elhallgatott.~A gyermekekkel együtt magasodik
2143 11|              gyermekekkel együtt magasodik a gond, a nő gyermekét értelmessé,
2144 11|                   együtt magasodik a gond, a nő gyermekét értelmessé,
2145 11|                   s ez önképzés nem ritkán a nőnek lelkét oly józanná
2146 11|                  és szilárddá képezi, mint a gladiátort a küzdelem. A
2147 11|                  képezi, mint a gladiátort a küzdelem. A mérnökné korán
2148 11|                   a gladiátort a küzdelem. A mérnökné korán megérté,
2149 11|           példáknak özönét horda föl, hogy a bizonytalan uton a gyermek
2150 11|                    hogy a bizonytalan uton a gyermek annyira fölszerelve
2151 11|                  ki hosszu utjára nem csak a nagy bankót; hanem az aprópénzt
2152 11|                aprópénzt is elviszi.~Amint a kis lány kinőtt a bábu mellől,
2153 11|                    Amint a kis lány kinőtt a bábu mellől, megosztá vele
2154 11|                 bábu mellől, megosztá vele a házi gondot, az aprót elébb,
2155 11|                    elébb, utóbb az öreget, a rántáscsinálástól a káposztás
2156 11|                öreget, a rántáscsinálástól a káposztás hordóig. A középosztálybeli
2157 11|     rántáscsinálástól a káposztás hordóig. A középosztálybeli embernek
2158 11|                 ennek fele abból kerül ki, a mi meg van; másik fele pedig
2159 11|                    másik fele pedig abból, a mi meg nincs.~- Kedves anyám,
2160 11|                 min tünődik annyira? Kérdi a serdülő lány kedves édesanyját.~-
2161 11|                     három tál ételen töröm a fejemet.~- Segítsek elmondani
2162 11|                 kinálkozó lányát, - nem az a nehéz, hogy ötven közöl
2163 11|                 közönséges nap következik, a többi között a péntek is
2164 11|                 következik, a többi között a péntek is ott van, legalább
2165 11|                 ott van, legalább egyszer.~A kis lány megdöbbent, anyjának
2166 11|                    száz más ilyennek, mely a jövendő élet irányául volt
2167 11|                  könnyen el tudnám mondani a méltóságos grófnak harmincz
2168 11|                     minden ételbe megadnám a bele valót, szegfüvet, narancshéjat
2169 11|               megfőzném; de kedves lányom, a mérnök ur konyháján főzünk,
2170 11|             konyháján főzünk, s itt nem az a gond, hogy mi lenne jobb;
2171 11|         erszényemnek nem kell sok csurgás, a mi benne van, csöpögve is
2172 11|                  azért én rám ne táltsátok a szátokat; mert ha mindent
2173 11|                maholnap azzal telik ám meg a szátok, a mit magatok beledugtok,
2174 11|               azzal telik ám meg a szátok, a mit magatok beledugtok,
2175 11|                 öklötöket tömitek is bele.~A kis lány kénytelen is megérezte,
2176 11|                   rajta végrehajtani, - de a jó példát sem csupán a rosszakért
2177 11|                  de a jó példát sem csupán a rosszakért szoktak elmondani.
2178 11|               elmondani. Anyjához huzódott a leány, közelebb az anyai
2179 11|                védelme alatt ugy hallgatja a következendőket, mintha
2180 11|             találkozik, s mi válik belőle? A mely leányt nagyságos asszonynak
2181 11|              majdnem ifiasszonynyá lett, s a mit az apja házánál a "nagyságos
2182 11|                    s a mit az apja házánál a "nagyságos asszonyságra"
2183 11|                   kedves magzatjának jókor a fejébe verte, hogy nem valami
2184 11|            öreganyja után pedig inas hordá a nagykendőt. Örömest elhitte
2185 11|            nagykendőt. Örömest elhitte ezt a kis lány, és mióta ezt hallotta,
2186 11|                  utána az inas, és hozza-e a nagykendőt? sőt nem csak
2187 11|                   nagykendőt? sőt nem csak a szobában; hanem a nagyvilágban
2188 11|                 nem csak a szobában; hanem a nagyvilágban is hátra, az
2189 11|               ilyenkor olyant botlik, hogy a nagyságos asszonyt is földhöz
2190 11|              köszönje meg édesanyjának azt a jó tanácsot, hogy az öregapjának
2191 11|                  és önmagának adósa maradt a bolondsággal.~Ilyen és ennyi
2192 11|              került azon kis dologból, mit a háznál minden reggel hallunk:
2193 11|               hallunk: mit főzünk ma? s ha a kis lány e semminek látszó
2194 11|                   és megértette vele, hogy a lány nem arra való, hogy,
2195 11|                  nem arra való, hogy, mint a virágot, cserépbe ültessék,
2196 11|                virágot, cserépbe ültessék, a férj pedig világ csudájának
2197 11|            csudájának az ablakba tegye ki.~A magyar asszonyok az elmult
2198 11|                elmult időkben értették azt a nehéz mesterséget, hogy
2199 11|                  elmondott szó előbb érvén a szivbe, mint a szenvedélyek,
2200 11|                 előbb érvén a szivbe, mint a szenvedélyek, melyek, mint
2201 11|              mélyen vagdalják föl neveiket a létező üres helyre, hogy
2202 11|                csak ugy lehet kiirtani, ha a fal is elpusztul, mondom,
2203 11|                  fal is elpusztul, mondom, a jókor érkezett példázgatás
2204 11|                 jókor érkezett példázgatás a serdülő hajadon szivében
2205 11|              szivében először lebbenté föl a fátyolt a nagy világ felé,
2206 11|             először lebbenté föl a fátyolt a nagy világ felé, hova a
2207 11|                    a nagy világ felé, hova a józanok és szerencsések
2208 11|              mennek, mint hivott vendégek, a gyengék, gyarlók, szerencsétlenek
2209 11|               életnek kiszabott napszámát.~A mérnökné alkalmas órában
2210 11|                   alkalmas órában rátalált a kijelölt nyomra, melyen
2211 11|              engedvén elegendő szórakozást a fiatal léleknek, mint a
2212 11|                    a fiatal léleknek, mint a mágnest, koronkint edzeni
2213 11|                    jól tudta az anya, hogy a vásznat is ugy fehérítik,
2214 11|                 megöntözik, aztán kiteszik a napra megszáradni, s ha
2215 11|                    napra megszáradni, s ha a meleg sugarak kiszítták
2216 11|                    meleg sugarak kiszítták a levet egy csöppig, megint
2217 11|                 csöppig, megint ott vannak a viztartó kannával.~Nem én
2218 11|                 Nem én találtam ki, nem is a mostani bölcsek, hogy a
2219 11|                    a mostani bölcsek, hogy a nő bánatában és örömében
2220 11|               örömében is sirni szokott, - a kis lány is napról-napra
2221 11|              érlelődvén, az anya szavaiban a szándékot is megtalálta
2222 11|                  egyengeti előtte az utat. A szeretetnek szava éppen
2223 11|          győzedelmeskedhetik rajtunk, mint a vont csövű ágyu, - megkülönböztetvén,
2224 11|                   az ember és elnémul, mig a szeretet uj erőt ad, és
2225 11|                    szeretet uj erőt ad, és a hol az áradó női sziv néma
2226 11|                 áradó női sziv néma marad, a szemek könyüjében van a
2227 11|                    a szemek könyüjében van a felelet megadás és a szent
2228 11|                   van a felelet megadás és a szent hála fejében.~A mérnökné
2229 11|                   és a szent hála fejében.~A mérnökné finomul észrevette
2230 11|                finomul észrevette ilyenkor a gyermeknek megindulását,
2231 11|              könyűk nem oly sósak, minőket a fájdalom csikar ki, - tapintatteljesen
2232 11|           vigasztalókép jelentkezni; hanem a közönyösebb dolgon lecsillapulván
2233 11|                szivre kapá gyermekét, hogy a nagy szeretetben oszoljék
2234 11|                    szeretetben oszoljék el a jó tanácsnak éle.~Igy lőn
2235 11|                  jó tanácsnak éle.~Igy lőn a gyermek hajadonná, - mint
2236 11|                  gyermek hajadonná, - mint a mi gyönyörü nyelvünk jelezi
2237 11|                   gyönyörü nyelvünk jelezi a leánynak azon korát, melyhez
2238 11|                  korát, melyhez hasonlóban a fiu nagykoruvá lesz. A köztörvény
2239 11|          hasonlóban a fiu nagykoruvá lesz. A köztörvény nem szabaditja
2240 11|                   nem szabaditja ugyan föl a hölgyet arra, mire a férfit,
2241 11|                   föl a hölgyet arra, mire a férfit, hogy vagyonát most
2242 11|                    veszedelme nélkül, hogy a tékozló kiskoruságával védelmezhetné
2243 11|                 védelmezhetné magát, hanem a fiatal hölgy ekkor kiröppenő
2244 11|                madár, s az anya érzi, hogy a szárnyak nem ejtik el a
2245 11|                    a szárnyak nem ejtik el a terhet, ha a szél meglebbentené
2246 11|                  nem ejtik el a terhet, ha a szél meglebbentené is röpülés
2247 11|           meglebbentené is röpülés közben.~A családi kis körben elfogyott
2248 11|               családi kis körben elfogyott a megtanulni való, az anyának
2249 11|                   feledkezék meg átültetni a gyermeket a nagy világba,
2250 11|                  meg átültetni a gyermeket a nagy világba, s az olvasmányoknak
2251 11|                 jól, mázsaszámra irják meg a szenvedélyek történetét, -
2252 11|                 szenvedélyek történetét, - a való és valószinüséget megérintő
2253 11|               tükrözék az élettengert, hol a csuka fölfalja az apró keszeget,
2254 11|                 hol az egyiknek boldogsága a másiknak boldogtalansága,
2255 11|                    egyiknek dicső győzelme a másiknak szánandó rabsága, -
2256 11|                rabsága, - és hogy az ember a leghatalmasabb, mikor ember
2257 11|                  tud lenni; de állatnak is a legnagyobb, mert ha önmagát
2258 11|                  élet szerencséje kétesebb a tavaszi napnál, hogy az
2259 11|              tavaszi napnál, hogy az ember a változandóságnak labdája,
2260 11|                  kevés, hogy az erőst csak a vihar döntheti le, midőn
2261 11|                   vihar döntheti le, midőn a gyöngét a szellő is elfujja.~
2262 11|               döntheti le, midőn a gyöngét a szellő is elfujja.~Az anya
2263 11|                     Az anya akkor is látta a leányt, mikor azt mutatta,
2264 11|                   mutatta, hogy nem látja, a leánynak arczán tükröződék
2265 11|                  az olvasmánynak behatása. A hosszu történet megzaklatta
2266 11|                hosszu történet megzaklatta a fiatal olvasót, kezében
2267 11|                olvasót, kezében bezáródott a könyv az utolsó lapnál,
2268 11|                 könyv az utolsó lapnál, de a lány még nem szakadt el
2269 11|              elmélkedés nem gátolhatta meg a könyűket, melyek sebesen
2270 11|               melyek sebesen gördülének le a gyönyörü arczon.~- Lányom, -
2271 11|                 kedves édesanyám, - tör ki a lányból a szó, - ha ez a
2272 11|              édesanyám, - tör ki a lányból a szó, - ha ez a könyv őszinte
2273 11|                   a lányból a szó, - ha ez a könyv őszinte volt, a nőnek
2274 11|                   ez a könyv őszinte volt, a nőnek sorsa akkor is viszontagság,
2275 11|                  akkor is viszontagság, ha a gondviselés szakadatlan
2276 11|              orvosságot mondá meg, e könyv a nyavalyát, - anyám a betegről
2277 11|                 könyv a nyavalyát, - anyám a betegről hallgatott, e könyvben
2278 11|            betegről hallgatott, e könyvben a beteg már meghalt, - anyám
2279 11|                 beteg már meghalt, - anyám a gyilkosokról nem tőn emlitést,
2280 11|          gyilkosokról nem tőn emlitést, de a könyv azokat is megnevezi:
2281 11|                 könyv azokat is megnevezi: a hitegetőt és könnyen hivőt, -
2282 11|                    könnyen hivőt, - együtt a gyilkost az öngyilkossal.~-
2283 11|               képei az életnek hű másai, - a történet érdekgerjesztő
2284 11|             tanulságos, anyám, - kap szóba a lány, - megvallom, anyám,
2285 11|                bölcsebbé lőn; de érzem is, a mit eszem meggazdálkodott
2286 11|                ragadta ki, s én nem mernék a tükörbe nézni, félek: véres
2287 11|                  Ne ily keserün, lányom, - a jó isten teremtett rosszat
2288 11|                  egyiknek isteni malaszt-, a másiknak fenyegetésképpen.
2289 11|            élesedett, és e fegyver megvédi a másikat, mint védi a fának
2290 11|               megvédi a másikat, mint védi a fának gálya széles árnyékával
2291 11|                    gálya széles árnyékával a törzset, melytől az életerőt
2292 11|                 életerőt kapja.~Ilyen volt a mérnökné, s az ilyen asszonyokról
2293 11|                   ilyen asszonyokról monda a magyar példabeszéd: Nézd
2294 11|                Nézd meg az anyját: vedd el a lányát!~ ~
2295 12|                         Váratlan vendégek.~A Balaton hosszában elnyuló
2296 12|                   kényelmes kocsiban ülnek a pesti vendégek. Az ügyvéd
2297 12|                  pesti vendégek. Az ügyvéd a beszédtárgyak közé igen
2298 12|               viszonyait, el nem hallgatva a legutóbbi évnek őt érdeklő
2299 12|              terveit, az ötféle rokonságot a nagyságos asszonytól Kardos
2300 12|                     föltéve, hogy beereszt a házba.~- Alig várom, hogy
2301 12|              tartalmasnak, éppen ugy, mint a diót, melynek héját kalapácscsal
2302 12|             kalapácscsal kell feltörni; de a bele megérdemli a fáradságot.~-
2303 12|             feltörni; de a bele megérdemli a fáradságot.~- Valóban ilyen, -
2304 12|                       véli az ügyvéd is, - a diónak héja szerfölött kemény
2305 12|                 István, hetenkinti vendége a perszonálisnak, megkülönböztetett
2306 12|                   országbirónak, jogvédője a leghatalmasabb családoknak, -
2307 12|                     én nem vagyok többé az a természetes ember, ki másoknak
2308 12|                    volt kitalálva, sőt azt a modorból előre is kitaláltam, -
2309 12|                őszintesége dühbe hozott. - A diónak haját nem szenvedhettem,
2310 12|              szenvedhettem, barátom, pedig a bele kedves gyümölcsöm.
2311 12|               teszi utána az öreg ur, - de a mit nem tudok, azt mondja
2312 12|                    tartózkodik tőlük, mint a hazajáró lelkektől? Van-e
2313 12|       szántszándékos szigoruságukért, mely a közvetítésre szóba sem akar
2314 12|                 szóba sem akar állni, s ha a kijelölt vonalnak saját
2315 12|               elvágnák.~- Talán megfelelek a kérdésre. - Mondja Sipos. -
2316 12|               Sipos. - Ha tréfával akarnám a kérdést megfejteni, azt
2317 12|                megfejteni, azt mondhatnám, a mit az a hires borivó mondott,
2318 12|                   azt mondhatnám, a mit az a hires borivó mondott, ki
2319 12|                 azonban negyednapra megint a régi vágásra tért; mert,
2320 12|                   tért; mert, amint monda, a mit három napig látott,
2321 12|                    bor. - Komolyan szólva, a mérnök urhoz hasonlók, gyakran
2322 12|                    megitélik, nem figyelve a könnyitő körülményekre,
2323 12|                    minél inkább alkudoznak a kegyelemért, annál bizonyosabban
2324 12|                teszi őket, tárgyai lesznek a közönség mosolyának, de
2325 12|               mosolyának, de közelségükben a gazság és méltatlanság halálos
2326 12|                    gyötrelmekben küzd, - s a mi legnagyobb jutalmuk,
2327 12|                    keservében megirigylik, a közvélemény pedig, ez a
2328 12|                    a közvélemény pedig, ez a lassan menő, de mégis egykor
2329 12|                   mert ritka ember vágynék a vértanui dicsőségre, ha
2330 12|                 dicsőségre, ha megmutatnák a karót és nyársat, melyre
2331 12|                    vannak irigyeik is, kik a babért szeretnék, ha oly
2332 12|            valamivel olcsóbbért megkapnák.~A beszélgetők elcsendesedének;
2333 12|          beszélgetők elcsendesedének; mert a leereszkedő napsugárnak
2334 12|               utolsó fénye eszükbe juttatá a közelgő éjszakát, a falut,
2335 12|                juttatá a közelgő éjszakát, a falut, hova néhány óranegyed
2336 12|         reménységgel. Ezen állapotnál csak a leánykérőnek sorsa lehet
2337 12|               eredt. Szokott jártasságával a beszédet azon tárgyra terelte,
2338 12|                    terelte, hova ő akarta, a mérnök rokonra, s e társalgásban
2339 12|                    valóban ritka egyéniség a mérnök ur.~- Embergyűlölőnek
2340 12|                   mondják.~- Annak mondják a hazugok, ravaszok, haszonlesők,
2341 12|                  haszonlesők, kárörvendők: a többség. Talán méltóztatik
2342 12|                    méltóztatik tudni, hogy a többség Newtont megátkozta,
2343 12|                  hiresebb többség Barabás, a tolvaj mellett Krisztust,
2344 12|                  tolvaj mellett Krisztust, a szeretet tanának mesterét,
2345 12|                 szeretet tanának mesterét, a "keresztre" itélte.~- Köszönöm
2346 12|              keresztre" itélte.~- Köszönöm a fölvilágositást, - mondja
2347 12|                      mondja az ügyvéd, - s a készen álló kocsiba lépett.~
2348 12|                őket, végre valami dülőuton a falu közelében egy mélyedésben
2349 12|                 mélyedésben oldalt billent a hintó.~Sipos, mint afféle
2350 12|              legényember, jókor észrevette a kocsinak hajlását, a puha
2351 12|            észrevette a kocsinak hajlását, a puha szántóföldre ugrott;
2352 12|                   ur, súlyával is segítvén a hintónak meghajtását, kemény
2353 12|                 lábütéssel vánszorgott föl a földről. A falu közelsége
2354 12|                 vánszorgott föl a földről. A falu közelsége megvigasztalá
2355 12|                   megvigasztalá őket; mert a kocsi is megbetegedvén a
2356 12|                   a kocsi is megbetegedvén a földülésben, gyalog kényteleníttettek
2357 12|              botjára támaszkodva ballagott a faluba mérnökék házáig.~
2358 12|                    nem lehetett eltagadni, a fájdalom érzékeny volt,
2359 12|                mint minden rossznak megvan a maga jó oldala, az anyagi
2360 12|                 oldala, az anyagi fájdalom a lelki izgalmat elűzte, s
2361 12|                   lelki izgalmat elűzte, s a mérnök ur ajtaján minden
2362 12|            hajlékába, - kezdi az ügyvéd, - a sötétben eltévedtünk, földültünk
2363 12|                eltévedtünk, földültünk itt a faluvégén, és kemény fájdalmam
2364 12|            birtokos vagyok, - igy ütvén el a nevet a czélszerü kétértelmüséggel,
2365 12|                       igy ütvén el a nevet a czélszerü kétértelmüséggel,
2366 12|               Itthon vannak önök, - mondja a mérnök őszinte szivességgel, -
2367 12|                   helyet foglalni. - Ekkor a mérnök a sántitó ügyvédet
2368 12|                 foglalni. - Ekkor a mérnök a sántitó ügyvédet az asztal
2369 12|                    toldalék mindjárt kerül a konyhából a déli maradékhoz.~
2370 12|                 mindjárt kerül a konyhából a déli maradékhoz.~Az asszony
2371 12|         szemintéssel értesité lányát, maga a konyha felé ment, a lány
2372 12|                   maga a konyha felé ment, a lány a mellékszobába az
2373 12|                   konyha felé ment, a lány a mellékszobába az ágyak iránt
2374 12|               ügyvédnek arczáról lebeszélt a fájdalom és a nyugalomnak
2375 12|                    lebeszélt a fájdalom és a nyugalomnak vágya.~- Miattunk
2376 12|                 Igy szokás mondani, - véli a mérnök, - de az is szokás,
2377 12|                  el.~- Ritka példány lenne a mai világban.~- Ez az, mondhatom
2378 12|                   fogjuk tömetni, mint azt a nyolcz láb magas angolt,
2379 12|               gondolta ön.~Sipos nem szólt a tárgyra, hanem megemlékezett
2380 12|               tárgyra, hanem megemlékezett a feldült kocsiról, és a mérnök
2381 12|       megemlékezett a feldült kocsiról, és a mérnök engedelmével egy
2382 12|                  férficseléddel eltávozott a kocsis segitségére. Együtt
2383 12|                 segitségére. Együtt maradt a két Kardos, és az ügyvéd
2384 12|             fájdalmainak daczára folytatta a beszédet a fiatalemberről
2385 12|               daczára folytatta a beszédet a fiatalemberről a belépő
2386 12|                  beszédet a fiatalemberről a belépő nők előtt is.~- Mutogatni
2387 12|                      Mutogatni kellene ezt a fiatalembert, - rá merném
2388 12|            fiatalembert, - rá merném bizni a mennyország kulcsát, egy
2389 12|                kicsukná.~- Akkor elhibázta a pályaválasztást.~- A legjobban
2390 12|             elhibázta a pályaválasztást.~- A legjobban választotta; mert
2391 12|                legjobban választotta; mert a ki be akarja bizonyitani,
2392 12|                  el nem szédül, menjen föl a toronyba, onnét elhiszem,
2393 12|                  toronyba, onnét elhiszem, a mit erkölcséről ide lenn
2394 12|                    lenn beszélt.~- Nem fél a szegénységtől?~- A munka
2395 12|                 Nem fél a szegénységtől?~- A munka a vasat is kifényesiti,
2396 12|                   szegénységtől?~- A munka a vasat is kifényesiti, s
2397 12|                eldugott aranyt is megfogja a penész.~- Ön munkásságában
2398 12|                   vagyok, tudom mennyit ér a fiu, - s uram, az ész minden
2399 12|               minden pályán készpénz.~- És a készpénznek lesz szolgája...
2400 12|                    szolgája... Teszi hozzá a mérnök czélzatos hangsulyozással.~-
2401 12|             szerint ostornyélnek beilleném a fölöttem állók kezében,
2402 12|                   az érett ész kiegyenliti a kort, s a jellemszilárdság
2403 12|                  ész kiegyenliti a kort, s a jellemszilárdság olyan érdeme
2404 12|              jellemszilárdság olyan érdeme a fiatal kornak, hogy méltó
2405 12|             jöhettek volna, uram, - mondja a mérnök szivélyesen. - Meglehet,
2406 12|                   és szigoru ember vagyok, a mai világnak fogalma szerint:
2407 12|           zárkózott, különcz, vagy egészen a nagyközönség szójárása szerint,
2408 12|                     kap közbe az ügyvéd, - a mit ön mondani akar, nem
2409 12|                   mit ön mondani akar, nem a közvélemény szava, bizonyitom;
2410 12|                    határozott jelentőségü.~A két férfi önkéntelen nyujta
2411 12|                egymásnak kezet. E mozdulat a végszó után oly pontosan
2412 12|                  pontosan következék, mint a szindarabban, hol a szerzőnek
2413 12|                   mint a szindarabban, hol a szerzőnek utasitását a szinpadi
2414 12|                 hol a szerzőnek utasitását a szinpadi rendező nagy figyelemmel
2415 12|                figyelemmel hajtja végre, s a szereplők e kézmozdulattal
2416 12|                 oly ügyesen jeleznek, hogy a nézők a szinpadi csalódásban
2417 12|             ügyesen jeleznek, hogy a nézők a szinpadi csalódásban azt
2418 12|           csalódásban azt hiszik, hogy nem a szindarabot, hanem az életet
2419 12|                    hanem az életet látják.~A kézszoritás közelebb hozá
2420 12|                  kézszoritás közelebb hozá a két férfit, s a néhány pillanatig
2421 12|              közelebb hozá a két férfit, s a néhány pillanatig tartó
2422 12|                  pillanatig tartó csöndben a mélyebb érzelem az előzetes
2423 12|               tájékozás után összerokonult a beszélgetőkben. Mint mondám,
2424 12|               beszélgetőkben. Mint mondám, a mérnökné leányával tanuja
2425 12|             mérnökné leányával tanuja volt a beszélgetésnek, és az eredmény
2426 12|          mindkettőt kellemesen elégité ki. A szeretet, mig annak osztalékából
2427 12|                     mig annak osztalékából a tetemesebb rész önmagunknak
2428 12|           szeretetünk osztozni nem akar, s a mi belőle ránk nézve is
2429 12|         boldogságát öregbedni látjuk, - ez a valódi szeretet. A mérnökné
2430 12|                      ez a valódi szeretet. A mérnökné és lánya látván
2431 12|                   mérnökné és lánya látván a két közeledőt a tisztultabb
2432 12|               lánya látván a két közeledőt a tisztultabb eszmék körül
2433 12|               körül találkozni látva, hogy a mérnök, elhagyva ridegségét,
2434 12|                   már melegségre is képes, a férj és apához közeledének,
2435 12|                azon örömmel tekinték, mint a kedvencz beteget, kinek
2436 12|            kedvencz beteget, kinek arcáról a gyötrelem helyett a csöndes
2437 12|                arcáról a gyötrelem helyett a csöndes nyugalomnak rajza
2438 12|                  oly élénken ösmerem, hogy a "szigoru" mérnöknek kézadásában
2439 12|                    látok, - mit az olvasó, a gondatlan olvasó nem akar
2440 12|             elhinni; mert regényt olvasva, a lelki állapotokkal törődni,
2441 12|                   volna az életet, melyben a mindennapi lények között
2442 12|             kerestem.~Az én emberem, értem a mérnököt, nem akképp van
2443 12|               tapasztalatomból mondom, én, a "nem haragos", sőt valóságos "
2444 12|              köszönhetem; mert nem akartam a vásári néptömeggel haladni
2445 12|                 vásári néptömeggel haladni a nagy országuton, hogy annak
2446 12|           országuton, hogy annak hosszában a nagyravágyók mellé fölüljek
2447 12|                nagyravágyók mellé fölüljek a hintó bakjára, és én is
2448 12|                   végett; - hanem maradtam a gyaloguton, józanon meggondolva,
2449 12|                  józanon meggondolva, hogy a hintó mellett futkosót a
2450 12|                   a hintó mellett futkosót a hintókerék sara nagyon befecskendi; -
2451 12|           egyszerüségemet és boldogságomat a mérnök urhoz hasonló példányok
2452 12|                 visszatérek személyeimhez.~A kézszoritás az ösmeretlenek
2453 12|                 ösmeretlenek közt meghozta a bizalmat, s a társalgás
2454 12|                közt meghozta a bizalmat, s a társalgás élénk, kedélyes
2455 12|                eszme, emberek és család, s a mérnök bőbeszédű lőn, az
2456 12|                   odább-odább fokozá benne a lelkesülést. Mire Sipos
2457 12|         megérkezett, az ügyvéd otthon volt a háznál.~Fájdalma csillapult,
2458 12|                 Fájdalma csillapult, talán a szórakozás és a boldogság
2459 12|          csillapult, talán a szórakozás és a boldogság feledteté vele,
2460 12|                     ugyszólván, kibeszélte a fájdalmat.~Sipos megérkezte
2461 12|                  után az estelit föladták. A helyeket ugy oszták föl
2462 12|                    helyeket ugy oszták föl a kerek asztalnál, hogy az
2463 12|              asztalnál, hogy az ifju hölgy a pesti vendégek közé került.~-
2464 12|                      kezdé az öreg tens ur a beszédet, - ha fiatal barátom
2465 12|                    fiu engem sajnál, azért a legokosabb és legszebb szó
2466 12|                  vagyok követelő, - mondja a lány, - ámbár kiváncsi lehetnék
2467 12|                minden szavára annak, kiről a tisztes koru férfiak tisztelettel
2468 12|                    szólnak; - ön, - mondja a fiatalembernek, - meg tudja
2469 12|                 Vigyázzon, - figyelmezteti a nő, - valamiképp ne essék
2470 12|                    rajtam, - igy nem félek a hálátlanságtól. A föltétel,
2471 12|                    félek a hálátlanságtól. A föltétel, melyet én toldék
2472 12|                  egyezségünkhöz, - megment a beszámitástól.~- Most méltó
2473 12|       beszámitástól.~- Most méltó volna ön a büntetésre, mert ránk akarna
2474 12|               tovább vitázni, - jegyzi meg a lány, - én önről már annyit
2475 12|                  annyit elhittem, hogy az, a mit ezután nem csak hinni,
2476 12|                   feleljen isten előtt, ha a kisasszony kevés figyelemre
2477 12|                  kidicsértek; milyen lehet a többi?~Siposhoz került az
2478 12|                   Siposhoz került az étel, a párbeszéd könnyen megszakasztható
2479 12|               könnyen megszakasztható volt a kinálással, és nehogy a
2480 12|                    a kinálással, és nehogy a hölgy kénytelenittessék
2481 12|                    hölgy kénytelenittessék a végtelenig párbeszédezni,
2482 12|                  végtelenig párbeszédezni, a fölszolgált ételt kinálva
2483 12|            fölszolgált ételt kinálva tárta a hölgy elé. E közben a többiek
2484 12|                tárta a hölgy elé. E közben a többiek is szóhoz jutának,
2485 12|              többiek is szóhoz jutának, és a házi asszony nem ok nélkül
2486 12|          lassankint ugy jelentkezett, hogy a szenvedést észre lehetett
2487 12|           szenvedést észre lehetett venni.~A gazda előbb is gondolt e
2488 12|                       heverjék ki az utat, a lábfájás is bizonyosan többet
2489 12|                 bizonyosan többet mond meg a bajból holnap, mint ma.
2490 12|              reggelre semmi baja sem lesz; a másik táborbeliek még hatalmasabban
2491 12|                  megbánta, végre az ügyvéd a szünetelést megajánlotta,
2492 12|                 nem tudom még mi nem lesz. A másik fél is mindenre felelt,
2493 12|                 fél is mindenre felelt, és a kölcsönösség elkerülhetlen
2494 12|           elkerülhetlen feltételei szerint a megmarasztalás, mint valami
2495 12|                   ezerszerte bölcsebb volt a véletlen földülés, ide számitva
2496 12|            véletlen földülés, ide számitva a lábütést, a fájdalmakat,
2497 12|                   ide számitva a lábütést, a fájdalmakat, melyeket alku
2498 12|                hogy ily olcsón bejuthatott a házba, honnét kiutasitását
2499 12|               néhány napig el nem megy, ő, a ki itt sárföldi birtokos.~
2500 12|                  birtokos.~Milyen jó, hogy a vezetéknévnek kezdő betüjét