Fejezet

2501 12|                 betünek kiáltani, különben a mérnök mindjárt észrevenné,
2502 12|              észrevenné, hogy zabba mentek a lovak.~Esteli után nem türhette
2503 12|                   nem türhette már az öreg a fájdalmat, nyughelyért könyörgött.
2504 12|                    nyughelyért könyörgött. A fájdalmat többé nem lehetett
2505 12|                    nem lehetett tagadni és a nyughelyen kivül jó szivvel
2506 12|                   kivül jó szivvel fogadta a házi szereket is a fájdalom
2507 12|                 fogadta a házi szereket is a fájdalom enyhülésének reményében.~-
2508 12|            családja az öreg urnak? - Kérdi a mérnök a kinn maradt Sipost.~-
2509 12|                    urnak? - Kérdi a mérnök a kinn maradt Sipost.~- Hogy
2510 12|               bánatja, későn jutott eszébe a megházasodás, és a kérdésre
2511 12|                  eszébe a megházasodás, és a kérdésre adott felelet nőtlenségre
2512 12|                 nőtlenségre kárhoztatta.~- A jó szándék tehát mégis megvolt, -
2513 12|               mégis megvolt, - fontolgatja a mérnök, - egy némely bolond
2514 12|             szerént mérnök ur nem irgalmaz a nőteleneknek.~- Mint kidobni
2515 12|                    szépet megigér, s mikor a befejezésre legkiváncsibb
2516 12|                    vagyok, akkor szakad el a fonal. Barátom, ne maradjon
2517 12|                Kedves férjem, - szólal meg a mérnökné, - ne feledd, lányod
2518 12|                     de én nemcsak kiabálom a házasságot, hisz te élő
2519 12|           elvettelek. Én méltán nyitom föl a számat, és tudom, ki előtt
2520 12|                    én derék fiatal barátom a pesti emeletes házak közül
2521 12|                 házak közül nem azért jött a somogyi gyöpre, hogy azt
2522 12|                gyöpre, hogy azt nézze meg, a kit én árverelek.~A fiatalok
2523 12|                   meg, a kit én árverelek.~A fiatalok összetekintenek,
2524 12|                 érezte, hogy e meglátással a másiknak gondolatkörébe
2525 12|            követelés vagy számitás nélkül.~A szóban levő eszme annyira
2526 12|             annyira szorosan egybefoglalta a két egyéniséget, hogy akármelyik
2527 12|                saját énjük néni merité föl a tárgyat, az összetekintés
2528 12|                   rajtkapott kandiság, mit a kaczér nő és hiu férfi meglevő
2529 12|            összekapcsolt bennünket, s mint a föltett kérdésre: igennel
2530 12|                 nemmel is lehetne felelni.~A léleknek vannak hirtelen
2531 12|       villámsebességgel járja meg az utat. A két fiatal egyén sokat gondolt
2532 12|                   összepillantás alatt; de a mi legfőbb, mindenik tudta,
2533 12|              legfőbb, mindenik tudta, hogy a másik reá gondolt: igen
2534 12|                     titok; de méltó tárgya a kiváncsiságnak: a kettő
2535 12|                   tárgya a kiváncsiságnak: a kettő közől melyiket gondolta
2536 12|                Sokszor bámulták az emberek a virágot, melyet nem ők ültettek
2537 12|                   ők hozták, nevét is csak a könyvekből ösmerik, - ki
2538 12|                  hozta más világrészből? s a tünődő embert hosszu elmélkedésre
2539 12|               hosszu elmélkedésre fogja le a tárgy, mely nem álom, hisz
2540 12|                   hisz valóképpen itt van. A fiatalok szivében egy vércsöpp
2541 12|                  hogy az arczba szökött, s a két fiatal majdnem lehunyta
2542 12|                 azt hiszi, maga nem akarja a pirt meglátni, - s azt nem
2543 12|                      s azt nem tudja, hogy a másikét mégis meglátta már.~
2544 12|                    lelkek, - talán az álom a folytatást meghozza, és
2545 12|                    folytatást meghozza, és a jövendőnek tükrébe hagy
2546 12|                 rosszat, - de hátha reggel a rosszat hinni nem akarjátok,
2547 12|               rosszat hinni nem akarjátok, a jót hinni nem meritek, -
2548 12|                       de az bizonyos, hogy a mely dolgot még álmunkban
2549 13|                   Mérnökéknek igazuk volt, a fájdalom másnap teljes erővel
2550 13|                  elhatározott szándéka; de a mit ő hazugsággal akart
2551 13|                kénytelenittetett megvenni.~A házi szerek gondosan meg
2552 13|              gondosan meg lőnek választva, a mérnökné utóbb az orvost
2553 13|             vigasztalni akarta az ügyvédet a két nappal, nem gyanitván,
2554 13|                   meg is nevettette volna.~A kik betegek voltak, és helyzetüknél
2555 13|          figyelmesség nagy hálára kötelezi a szenvedőt, és hogy soha
2556 13|               könnyebben nem rokonul össze a sziv, mint a szenvedés és
2557 13|                 rokonul össze a sziv, mint a szenvedés és részvétnek
2558 13|                 részvétnek találkozásában. A két napi veszteglés alatt
2559 13|             folytonos figyelem tárgya volt a háziaknak, a nőknek véghetetlen
2560 13|                   tárgya volt a háziaknak, a nőknek véghetetlen gyöngéd
2561 13|              nőknek véghetetlen gyöngéd és a legapróbb részletig kiterjedő
2562 13|                   kiterjedő gondossága, az a kedves törődés még azzal
2563 13|                 törődés még azzal is, hogy a vánkosokon is volna valami
2564 13|                    sőt nem is szerette, ha a kemény kezü katona szabatos
2565 13|          ide-odarántotta hol őt magát, hol a vánkost és takarót.~A hölgyeknek
2566 13|                  hol a vánkost és takarót.~A hölgyeknek közeledése már
2567 13|             hölgyeknek közeledése már maga a kifejezett figyelmesség
2568 13|                 meglépést nem okozának, ha a vánkost meg akarák igazitani,
2569 13|                  véleményképpen fejezek ki a megteendőt, s a vett engedély
2570 13|                 fejezek ki a megteendőt, s a vett engedély után történt
2571 13|                  engedély után történt meg a végrehajtás könnyüded és
2572 13|               ápoló kezek alatt, szive, ez a lüktető valami, ellágyult
2573 13|                  lüktető valami, ellágyult a legelső meleg sugártól,
2574 13|               legelső meleg sugártól, mely a női részvétből fakad.~Elitélhetik
2575 13|                    büntetés az önvád, mely a megtört embert saját vallomása
2576 13|                támasza marad önmagának, ha a kérdőre vett öntudat vádat
2577 13|           százezerből százezer szavazta rá a kárhozatot; de ha önmagunk
2578 13|                    emlékezet. Kényelemnek, a pénzért megvehető kényelemnek
2579 13|                   annak idejében ezt tárta a földi megnyugvás legbiztosabb
2580 13|                 nem volt szerencsétlen; de a boldogságnak magasztosságáról
2581 13|                     sohasem voltam boldog!~A környezők észrevették rajta
2582 13|                környezők észrevették rajta a küzdelmet, magyarázatot,
2583 13|               magyarázatot, természetesen, a lábfájdalomban kerestek
2584 13|                  lábfájdalomban kerestek s a leány legközelebb állván
2585 13|                   részvéttel kérdi:~- Nagy a fájdalom?~- Megérdemlettem,
2586 13|                   van mondva, hogy én csak a vétkemet tudnám igy megvallani.~-
2587 13|                 Papot hivassunk?... tréfál a lány mosolyogva, egyszersmind
2588 13|                   mosolyogva, egyszersmind a vánkost igazitva, - oly
2589 13|                   erőltetett mosolylyal, - a tisztelendő urnak csak azokat
2590 13|              tisztelendő urnak csak azokat a vétkeket szoktuk megvallani,
2591 13|             gyermek - szól közbe Sipos, ki a főnök szavainak értelmét
2592 13|                    E magyarázatlan jelenet a lányt megzavarta, szemét
2593 13|                  szemét az ügyvéd arczáról a fiatalemberre forditá, keresve
2594 13|             fiatalemberre forditá, keresve a titoknak kulcsát; de ime
2595 13|           másodszor találkozik tekintetük, a leányé azon fiatal férfiéval,
2596 13|               mondja. Szemeik találkozván, a gondolat sebességével átérzi,
2597 13|             leveszi szemeit, arczában lesz a megdöbbenés pirja, - mit
2598 13|                     mit fog ekkor gondolni a másik?~- Kisasszony, - mondja
2599 13|              Kisasszony, - mondja hirtelen a fiatalember, eleresztve
2600 13|              eleresztve főnökének kezét, - a férfiak életsora zaklatottabb,
2601 13|              meggyógyul lelki fájdalmából.~A leány anyjára nézett, az
2602 13|                   leány anyjára nézett, az a részvét könyűivel felelt,
2603 13|                    gyöngéden összekapcsolá a két kezet.~- Kis lány, -
2604 13|                  legelőször érezteti velem a boldogságot? E pillanatban
2605 13|                 boldogságot? E pillanatban a legtisztább gondolat illet
2606 13|                   az ügyvéd, - de minthogy a mérnök ur nincs jelen, -
2607 13|                   mérnök ur nincs jelen, - a hölgyekkel megigértetem,
2608 13|                      s megmondom, mit kell a megtiszteltetés helyett
2609 13|                      Én önök irányában még a szeretet szavára is föl
2610 13|                       Anyám!... találgatja a kis lány, - van itt valami,
2611 13|                    lány, - van itt valami, a mit nem értek, s ez engem
2612 13|              rokonaim, - hisz én vagyok az a megrótt rokon, ki a tilalom
2613 13|              vagyok az a megrótt rokon, ki a tilalom ellenére is eljöttem
2614 13|                    érdek nélküli szeretet.~A nők nyakába borultak a vallomásozónak,
2615 13|                     A nők nyakába borultak a vallomásozónak, elfeledvén
2616 13|                 vallomásozónak, elfeledvén a szigoru férjet és apát;
2617 13|                 apát; mert nem tehet arról a női sziv, hogy a hol szeretni
2618 13|               tehet arról a női sziv, hogy a hol szeretni kell, elvekért
2619 13|           föltartóztatni nem engedi magát. A férjnek távolléte, és a
2620 13|                    A férjnek távolléte, és a megigért hallgatásnak föltétele
2621 13|                   föltétele biztositá őket a zivatartól, azért az egykor
2622 13|                 szeretetért sóvárgó rokont a szeretet leplezetlen érzelmével
2623 13|              mindent akartak mondani, hogy a szenvedőt boldogitani tudják
2624 13|             szenvedőt boldogitani tudják s a lány egészen közelébe ült
2625 13|           méltóbbat talált, - nem igénylem a multnak folytatását, Kardos
2626 13|                   önt, - nyujtsa ide kezét a bácsinak, hasonlón ugy,
2627 13|             elpártolása.~- Meg is esküdjem a hűségre? - Tréfál ujra a
2628 13|                   a hűségre? - Tréfál ujra a fölvidámult ifju.~- Én még
2629 13|            megfogni többé nem lehetett; de a lány érezte, hogy máskor,
2630 13|                     Nem mert harmadszor is a fiatalemberre nézni, ugy
2631 13|                    is reszketett keze, mig a két férfinak kezét összekapcsolá.~-
2632 13|                  kezét összekapcsolá.~- Mi a régi jó barátok maradunk,
2633 13|                     s az ablak alatt látva a mérnök kocsiját, szükségesnek
2634 13|          szükségesnek tárta figyelmeztetni a többit. A fennforgó viszonyoknál
2635 13|                   figyelmeztetni a többit. A fennforgó viszonyoknál fogva
2636 13|               jelenetről hallgatni fogunk, a mérnök urnak szigoru nézetei
2637 13|                  nézetei kétszer idősebbek a kisasszonynál, s azon kivül
2638 13|                    azon kivül ő férfi, kit a szeretet is csak lassan
2639 13|         lágyithatna meg. Engedelmükkel, én a mérnök ur elé megyek.~Még
2640 13|                    megyek.~Még volt idejük a nőknek egy kis áradozásra,
2641 13|                 nőknek egy kis áradozásra, a nagy bácsit összeölelgették,
2642 13|                  nem okoskodnak. E munkára a férfiak vannak rendeltetve, -
2643 13|              férfiak vannak rendeltetve, - a nők szeretni tudnak és sirni,
2644 13|                tudnak és sirni, és ha most a könyűket nem volnának kénytelenek
2645 13|                 elfojtani, nedvesre sirnák a nagybácsi vánkosait.~- Kedves
2646 13|              Mondja az ügyvéd sugva, midőn a mérnök lépteit hallá.~-
2647 13|                    Azok vagyunk! Felelének a nők, és kezeik ujra meg
2648 13|                 ujra meg ujra találkozának a nagybácsiéval.~Az ügyvéd
2649 13|                    azon pontra nézve, hogy a mérnököt megrohanni nem
2650 13|             megrohanni nem szabad. Azokban a perczekben, midőn egyedül
2651 13|                   volt, meggyőződött, hogy a mérnök nem fog ellágyulni,
2652 13|                  eddigi eredménynyel, hogy a gyengébb rész a legelső
2653 13|         eredménynyel, hogy a gyengébb rész a legelső pillanatban megadá
2654 13|                   pillanatban megadá magát a szeretetnek.~Továbbra az
2655 13|                   szeretetnek.~Továbbra az a szándéka volt az ügyvédnek,
2656 13|                   s vagy az okoskodás vagy a szavak melegsége megolvasztja
2657 13|              szavak melegsége megolvasztja a jeget. A mérnök megérkezett,
2658 13|            melegsége megolvasztja a jeget. A mérnök megérkezett, nagy
2659 13|                   tölté vele, beszélgetvén a férfiak körébe eső minden
2660 13|               igazak és helyesek voltak, s a vendégnek szeretettel nyujtá
2661 13|             szeretettel nyujtá kezét, mint a ki eddigi számitásának próbáját
2662 13|                 Mily boldog volnék, - szól a mérnök lelkesülten - ha
2663 13|               megosztanánk, egyik jobbról, a másik balról forgatná meg
2664 13|                  másik balról forgatná meg a tárgyat, és közösen az igazságot
2665 13|                 nekem szeretett barátom, s a mit önről tudtam, azt ő
2666 13|               kedves barátom, - ellenkezik a mérnök, - egy agglegény
2667 13|               ember, ki csak elakadni jött a világra, hol annyi szent
2668 13|                  csak önmaga körül tiporja a földet.~- De ha én mondom,
2669 13|              falánkság lepi meg, összeenné a világnak sültjét, főttjét;
2670 13|          egészséges volt, azaz szórakozott a világban, nem szeretett
2671 13|                   idő bekopogtatott hozzá, a szórakozást unalom válta
2672 13|              unalom válta föl, látja, hogy a vén kóróhoz nem akarnak
2673 13|                    támaszkodni, megéhezett a szeretetre önmagáért, -
2674 13|             mindenki bemehet, s oda ülhet, a hova neki tetszik. Én megőrzém
2675 13|            megőrzém függetlenségemet, s ha a világ nem nevetne is ki,
2676 13|                    ügyvéd rokonom, hogy én a koncz után kapva szivemre
2677 13|            föltétlen eltaszithatná magától a szerető rokont.~- Nem, -
2678 13|               akkor gyalog is elébe megyek a vármegye széléig; mert akkor
2679 13|                    az önérdektelenség, mig a másik oldalon ön, a szivbe
2680 13|                    mig a másik oldalon ön, a szivbe nem látva, méltán
2681 13|                   oly mivelt eszü ember, - a magamféle szegény embernek
2682 13|            letántoritani kitüzött utjáról.~A két férfi kezet szoritott,
2683 13|           önmagában volt önmagáért boldog, a másik pedig örült, hogy
2684 13|                  tellett ki.~Alkonyat felé a többiek is hazafelé indultak
2685 13|                    az urasági kertből, hol a délutánt töltötték. Az évszak
2686 13|               töltötték. Az évszak kitárta a földnek szépségeit és a
2687 13|                    a földnek szépségeit és a szórakozni vágyó nem hiába
2688 13|                    vágyó nem hiába ment ki a csinosan rendezett urasági
2689 13|                  terheivel megküzdeni, s ő a pályának nem a kecsegtető
2690 13|             megküzdeni, s ő a pályának nem a kecsegtető részét választá,
2691 13|           tekintetben nők körül ólálkodni, a többi élhetetlennel versenyt
2692 13|                    azért kapaszkodik, hogy a lányok közöl a ténsasszonyok
2693 13|           kapaszkodik, hogy a lányok közöl a ténsasszonyok közé ültesse.~
2694 13|                ténsasszonyok közé ültesse.~A fővárosban egykor a mivelt
2695 13|               ültesse.~A fővárosban egykor a mivelt fiatalember nem élhetett
2696 13|            élhetett zárdai magányosságban; a társak versenyezve siettek
2697 13|                   az okosat, ekképp Sipost a középosztálybeli házaknál
2698 13|                 látták. Társalgása elütött a többitől, tárgyat a körülmények
2699 13|                elütött a többitől, tárgyat a körülmények szerént választott,
2700 13|          körülmények szerént választott, s a hölgyek érdekkel hallgatták
2701 13|                   vissza. Ez rövid összege a pesti társalgásoknak, holott
2702 13|                tömegesen fordultak meg; de a hol a finnyás hamarább talált
2703 13|                    fordultak meg; de a hol a finnyás hamarább talált
2704 13|                talált volna párjára, talán a pénzleső is, - az egyszerü
2705 13|            egyszerü ember hiába keresgélt.~A mérnök házába aggálylyal
2706 13|                  házába aggálylyal lépett. A mérnököt éppen olyannak
2707 13|                  fog némileg az apához; de a való meglepte, szép testben
2708 13|     szeretetreméltóságot követelés nélkül.~A kertnek kanyargásában hárman
2709 13|                 folytonosan beszélgetve, s a mindenféle között azt kérdi
2710 13|                mindenféle között azt kérdi a lány:~- Miféle pörben dolgozott
2711 13|              válópörben.~- Fiatalok voltak a pörös felek?~- Fiatalok
2712 13|                   oka önmagukban van; mert a férjnek nem jutott eszébe,
2713 13|                 kenyéren és vizen ellaknék a világ végén valami gunyhóban,
2714 13|                 eheti meg az asszony; mert a férj a jó pajtások között
2715 13|                    az asszony; mert a férj a jó pajtások között mulat, -
2716 13|                   között mulat, - ellenben a nő akkor is sirva fakad,
2717 13|                   akkor is sirva fakad, ha a férj szakbeli munkája után
2718 13|                 után megyén; mert szerénte a jó férjnek, mindig a varróasztal
2719 13|              szerénte a jó férjnek, mindig a varróasztal mellett kellene
2720 13|                  és elhitették velük, hogy a másik nem szereti és meg
2721 13|               Ilyen tanácsokra szétmentek, a férj elkeseredésében meginditá
2722 13|                  elkeseredésében meginditá a válópört, melyben én éppen
2723 13|                 válópört, melyben én éppen a férjnek ügyvéde valék.~-
2724 13|                férjnek ügyvéde valék.~- Ön a férjnek adott igazat?~-
2725 13|                  kell elfeledni abból, mit a férfi és a lány menyegző
2726 13|            elfeledni abból, mit a férfi és a lány menyegző előtt szokott
2727 13|            rajongásában mindent elmondjon, a mi a pillanatban a fülnek
2728 13|                    mindent elmondjon, a mi a pillanatban a fülnek kedves.
2729 13|              elmondjon, a mi a pillanatban a fülnek kedves. Az én pörös
2730 13|                    árnyék, - kezecskéjéből a burgonya is csemege, minden
2731 13|                   ellenmondás nélkül, mint a rabszolga. A menyasszonynak
2732 13|                  nélkül, mint a rabszolga. A menyasszonynak ritka jó
2733 13|             tehetsége lehetett, mert midőn a férj dolga után, vagy néha
2734 13|                  barátainak is szenteljen, a menyecske duzzogni kezdett,
2735 13|                   duzzogni kezdett, mert ő a férjet árnyéknak akarta.
2736 13|                    akarta. Ha némely napon a szakácsné elsózta az ételt,
2737 13|              szakácsné elsózta az ételt, s a férj e miatt megszólamlott,
2738 13|                férj e miatt megszólamlott, a feleség könnyekre fakadt,
2739 13|             feleség könnyekre fakadt, mert a férj őt üldözi, ki neki
2740 13|               burgonyáról beszélt, - végre a kis szeszély és jószág az
2741 13|               megsokallta volna, s e miatt a férj a kétségbeesésig elszomorodott.
2742 13|                    volna, s e miatt a férj a kétségbeesésig elszomorodott.
2743 13|              kétségbeesésig elszomorodott. A férj szerette volna ujra
2744 13|             szerette volna ujra magyarázni a szent irást, hogy az árnyék
2745 13|                  irást, hogy az árnyék meg a burgonya valamint az engedelmesség
2746 13|                    szóról-szóra veendő; de a nő keservesen sirt; mert
2747 13|                    is megbolondul, hát még a féleszü. A férj ellenben
2748 13|            megbolondul, hát még a féleszü. A férj ellenben azt nem feledte
2749 13|              valaha nőtelen ember volt, az a gondatlan ficzkó, kinek
2750 13|         egyszer-másszor e feledékenységben a hajnal vetette haza, és
2751 13|               hajnal vetette haza, és csak a siránkozó asszonynak nyögése
2752 13|            asszonynak nyögése ébreszté föl a mámorból. Elfeledte, hogy
2753 13|                  mámorból. Elfeledte, hogy a férfi azért tanulta volna
2754 13|               férfi azért tanulta volna ki a sok iskolát, hogy nejét
2755 13|                   mint diákpajtásait; mert a nők örömest elhiszik, hogy
2756 13|                tehát nincsen beleszólásuk. A nő, természetesen, elkeseredik,
2757 13|                   lehet lesimogatni. Végre a férj elfeledte, hogy a házasság
2758 13|               Végre a férj elfeledte, hogy a házasság olyan egyezség,
2759 13|                    mindenik fél, különösen a férj sokat kénytelen elengedni
2760 13|           elengedni túlságos szabadságából a gyöngédebb nő miatt, kihez
2761 13|        ereszkednünk, hogy fölemelkedhessek a mi helyezetünk megértéséig;
2762 13|            bizalmuk legyen tetteinkhez, és a szereteten kivül akaratlan
2763 13|             akaratlan észrevegyék, hogy mi a gyöngébbnek támaszaiul vállalkozván,
2764 13|         kiváncsisággal.~- Nem volt szükség a biróság itéletére.~- Mi
2765 13|                   harmadiknak közbeszólása a pörös felek között kifejté
2766 13|                 pörös felek között kifejté a házassági viszonyból eredő
2767 13|                   fél észrevette, hogy nem a szeretetben volt a baj;
2768 13|                hogy nem a szeretetben volt a baj; hanem a viszonynak
2769 13|              szeretetben volt a baj; hanem a viszonynak fölfogásában. -
2770 13|                harmadik. - Egyik sem akart a harmadiknak itélete miatt
2771 13|                   itélete miatt elpirulni, a szeretet szava is sugott
2772 13|                   szeretet szava is sugott a sziveknek, s a pörös felek
2773 13|                   is sugott a sziveknek, s a pörös felek karon fogva
2774 13|                felek karon fogva mentek el a harmadiktól.~- Ön volt az
2775 13|                  harmadiktól.~- Ön volt az a harmadik? - Kérdi a hölgy
2776 13|                volt az a harmadik? - Kérdi a hölgy az ifjunak arczára
2777 13|             jutalmazni az elbeszélésért.~- A harmadik, vagy tán az ügyvéd,
2778 13|                  de azért meg ne dicsérjen a kisasszony.~- Hasztalan
2779 13|             Hasztalan tiltja meg, - vallja a hölgy, - ön szigoruságában
2780 13|                 hölgy, - ön szigoruságában a jutalmat egyedül öntudatában
2781 13|                   egy leánynak is van joga a férfi érdemet méltányolni,
2782 13|                  Elkényeztetni?... ismétli a lány, - én még alig beszéltem
2783 13|                    előtt, most érzem, hogy a vita helyett mily jól esik
2784 13|                 mondom: nem! Kegyed ösmeri a szavaknak világos értelmét,
2785 13|                 értelmét, s én nem akarnék a legelső lenni, ki egy szép
2786 13|                   az indulásra hazafelé, s a hajadonnak néhány másodpercznyi
2787 13|                hirtelen és ujra átgondolni a mondottakat. Jól monda:
2788 13|             tapasztalásból nem mérheté meg a szavak súlyát, bizonyos
2789 13|                  saját józan esze lehetett a tájékozó, - és hirtelen
2790 13|          fiatalember, ha nem füllent, mint a regénybeli udvarlók, ok
2791 13|                    édesanyja jelenlétében.~A boldogságnak nem kell órákig
2792 13|                  kell órákig tartani, mint a kihirdettetett komédiának,
2793 13|        meghatározott dijért vesszük meg, s a kihirdetett darabot az utolsó
2794 13|                 utolsó jelenésig megvárjuk a befizetett dijért, - a boldogságnak
2795 13|           megvárjuk a befizetett dijért, - a boldogságnak pillanatai
2796 13|         boldogságnak pillanatai vannak, és a szivnek egyetlen dobbanásában
2797 13|                 megcsiklandozza lelkünket. A leányt éleszté e rövid társalgás,
2798 13|                 éleszté e rövid társalgás, a közelében mondott szavakról
2799 13|                   ha már nem lehet elbujni a világ elöl, s az életben
2800 13|             találkozni kell az emberekkel: a vigasztalónál több volt
2801 13|                    okosabbat mondana, mint a többi.~Hazáig az anyának
2802 13|                  közbeszólásai megtarkázák a beszélgetést, a két fiatal
2803 13|                megtarkázák a beszélgetést, a két fiatal kapva kapott
2804 13|                  az alkalmon, hogy valami, a személyüktől távolabb eső
2805 13|                  mégis választékosan, - mi a különben hosszu utat nagyon
2806 13|                   utat nagyon megrövidité. A ház közelében fokonkint
2807 13|               közelében fokonkint lassiták a lépést, utóbb megálltak,
2808 13|                   megálltak, érezvén, hogy a nyiladozó bizalomnak hosszabb
2809 13|                hosszabb utra van szüksége. A beszélgetés közben, ugy
2810 13|              összetekintése nem zavara meg a hangulatot és eszmemenetet,
2811 13|                  Itthon vagyunk! - Mondják a fiatalok egyszerre, a beszéd
2812 13|              Mondják a fiatalok egyszerre, a beszéd fonalát nem nyujthatván
2813 13|                   előbb? Erre feleljen meg a teremtő, ki a virágnak finom
2814 13|                 feleljen meg a teremtő, ki a virágnak finom rostjait
2815 13|                finom rostjait összeszőtte. A tudósok ilyennel nem vesződnek,
2816 13|             Estefelé az ügyvéd is fölkelt, a daganat elmúlt, másnapra
2817 13|                   már elhagyhatá az ágyat. A mérnök nem akará még elereszteni
2818 13|                  vendégét, de az nem akart a jósággal visszaélni, mint
2819 13|                monda: harmadnapra határozá a visszamenetelt.~A hazaérkezőket
2820 13|                 határozá a visszamenetelt.~A hazaérkezőket e tudósitással
2821 13|                  ügyvéd nem akart engedni. A napnak fáradalmai kivánatossá
2822 13|               fáradalmai kivánatossá tevék a nyugalmat, az estelizés
2823 13|                  terveit otthon főzögesse. A hölgyeket boldogitá a tudat,
2824 13|           főzögesse. A hölgyeket boldogitá a tudat, hogy kedves rokonuk
2825 13|                    van, és az időre bizták a többit, mi az egészben megoldani
2826 13|                   legyen, nem akarta látni a környezetében levő tárgyakat,
2827 13|              környezetében levő tárgyakat, a sötétben ismétlé a délutánt.
2828 13|              tárgyakat, a sötétben ismétlé a délutánt. Ime, kezében az
2829 13|               olyan kötete került, melyről a komoly tanárok bölcsen hallgattak,
2830 13|              bejelenté rendeltetését, hogy a férfinak párjául rendelte
2831 13|                  férfinak párjául rendelte a gondviselés az asszonyt.~
2832 13|                   gondviselés az asszonyt.~A higgadt ész meghátrált a
2833 13|                   A higgadt ész meghátrált a jelentkező érzelem előtt,
2834 13|               agyában az okok pörbe álltak a szivvel, mely teljes lángjában
2835 13|               teljes lángjában remélt már, a szem mohón dicsérte a fiatal
2836 13|                 már, a szem mohón dicsérte a fiatal hölgyet, az emlékezet
2837 13|                   meg lőn kötve az ésszel, a jövendőnek anyagi gondjai
2838 13|                   vonzalma kétségtelen: de a nyilatkozat koczkájára gondolván,
2839 13|                  aggály és félelem foga el a tapasztalatlant, hátha e
2840 13|              számai föl vannak már irva és a remény olyan vágyakat gerjesztett,
2841 13|                    Az összeadásnak próbája a kivonás, a tudást önmagunk
2842 13|            összeadásnak próbája a kivonás, a tudást önmagunk is megbirálhatjuk,
2843 13|                önmagunk is megbirálhatjuk, a napnak járásáról meggyőz
2844 13|                   napnak járásáról meggyőz a rendszer, - bátran kiléphetünk
2845 13|             rendszer, - bátran kiléphetünk a versenyre, az eredményről
2846 13|                    tájékozhatjuk magunkat: a leánynak szive azonban nem
2847 13|               azonban nem akar hasonlitani a számvetéshez, a tudomány
2848 13|                hasonlitani a számvetéshez, a tudomány szabályai s a napnak
2849 13|                     a tudomány szabályai s a napnak rendszeréhez, - itt
2850 13|                   igent vagy nemet, melyre a leány sokszor szeretetből,
2851 13|               gyakran boszuból, nem ritkán a viszonyok kényszerüségéből
2852 13|                  vizsgánál, ott lehetséges a kitünő helyett a dicséretes,
2853 13|                lehetséges a kitünő helyett a dicséretes, e helyett az
2854 13|               helyett az elegendő, sőt még a legrosszabb esetben az ismétlés
2855 13|                  ismétlés is czélra vezet. A leány előtt nem bölcsességünk,
2856 13|          egyéniségünk, melynek egy részét, a külsőt, voltaképpen csak
2857 13|                  Hosszan küszködött, előbb a hátrányokra, utóbb az előnyökre
2858 13|                  utóbb az előnyökre került a sor; de ezeket már a szendergés
2859 13|                került a sor; de ezeket már a szendergés karolta föl,
2860 13|                   okoskodás.~Az utolsó nap a titkolódzás napja volt,
2861 13|                     az ügyvéd meggyőződött a hallgatás szükségéről, és
2862 13|                  hallgatás szükségéről, és a nőket is szigoruan kéré,
2863 13|          sógorasszony! - mondja az ügyvéd, a ház melletti kertben karjára
2864 13|             melletti kertben karjára vévén a mérnöknét, a melegágy megtekintésének
2865 13|                 karjára vévén a mérnöknét, a melegágy megtekintésének
2866 13|            tiszteletreméltóvá tették, - én a nő, nem tehetek kevesebbet,
2867 13|                    erőszakolhatott semmit, a nő szelid jóságában, mint
2868 13|                  nő szelid jóságában, mint a viasz, magára ölté az alakot,
2869 13|                hozzá tapadt, igy az ügyvéd a jövendőtől várta a segélyt.~
2870 13|                  ügyvéd a jövendőtől várta a segélyt.~Délután a kis lánynyal
2871 13|                   várta a segélyt.~Délután a kis lánynyal fordult egyet
2872 13|                 kis lánynyal fordult egyet a kertben.~- Jolán!... szólitja
2873 13|                 meg őt, - apád, anyád után a rólad való gondoskodás engem
2874 13|                   kedves bátyám, - kéri őt a lány, - a bucsuzástól ugy
2875 13|                bátyám, - kéri őt a lány, - a bucsuzástól ugy is félek, -
2876 13|         megfeledkeznénk az ő nézeteiről, s a mit neki életében meg nem
2877 13|                mernénk mondani, holta után a világ gunyjára kapzsik lennénk.
2878 13|                   Bácsi, engedje meg, hogy a mi szeretetünknek ne legyen
2879 13|                Megnyugtatom.~- Jó tanácsra a legbölcsebb is rászorul, -
2880 13|                   hagyom neked élő szóval.~A leány megdöbbenve nézett
2881 13|              nagybátyjára, annak szemeiben a föltolakodó könnyeket is
2882 13|                engedelmeskedem.~Az emberek a ritkaságot bizonyos esetekben
2883 13|             esetekben csudának nevezek el, a szélsőségeken járók szájtáltva
2884 13|                   szájtáltva nézik azt, ki a másik oldalon jár, a borivó
2885 13|                    ki a másik oldalon jár, a borivó a vizivót nem érti,
2886 13|                másik oldalon jár, a borivó a vizivót nem érti, s a kincses
2887 13|               borivó a vizivót nem érti, s a kincses zsákon üldögélő
2888 13|               mereszt, ha talál olyant, ki a kész pénzzel nem hagyja
2889 13|                magát apróra váltani, mikor a nagy árt oda kinálják neki.~
2890 13|               ellentétekkel orvosolnak is, a hideget meleggel, a meleget
2891 13|                    is, a hideget meleggel, a meleget hideggel, - az ügyvéd
2892 13|               olyan falánk az ember is, ha a horogra alkalmas csalétket
2893 13|        bocskorunkra ragadni nem engednénk.~A bucsuzás az előzmények után,
2894 13|              néhány napot el nem feledi, s a mérnököt kivéve, mindenik
2895 13|                   szavaira felelni fog még a jövendő.~ ~
2896 14|          Utóhatások.~Kora reggel indulának a pestiek, a kocsit a házbeliek
2897 14|                reggel indulának a pestiek, a kocsit a házbeliek igaz
2898 14|              indulának a pestiek, a kocsit a házbeliek igaz utra vezeték,
2899 14|               házbeliek igaz utra vezeték, a bennülők nem aggódának.
2900 14|                  benyomásai igénybe vették a két utazónak lelkét, az
2901 14|                 ügyvédbe nem fészkelhetett a csüggedés; mert az embernek
2902 14|                 kétségbe nem szokott esni. A mérnök szivébe belopódzott
2903 14|                       egy kis türelem még, a szerencse meghozza a másik
2904 14|                  még, a szerencse meghozza a másik perczet, melyben a
2905 14|                   a másik perczet, melyben a rokont is beeresztik.~Sipos
2906 14|               önvallomásai megszólaltak, s a szivnek dobbanásai oly zaklatottak,
2907 14|                   kikelni saját mélájából. A leánynak szépsége, határozott
2908 14|                  fogva nem volna tolakodás a leányhoz közeledni; de a
2909 14|                   a leányhoz közeledni; de a fiatalember elgondolta,
2910 14|               fiatalember elgondolta, hogy a néhány nap rövid idő, hogy
2911 14|               kivül ugy bemutathassa, hogy a komoly nyilatkozatnak némi
2912 14|                  legyen nyomatéka.~Itt nem a tanulmányi éveknek szorgalma,
2913 14|          tanulmányi éveknek szorgalma, nem a szakbeli képességnek bizonyossága
2914 14|                    hogy az ügyvédi oklevél a tanodák folyamát fejezé
2915 14|              mutatkoznak, egy leány előtt, a pályakezdő csak még szerencsekereső
2916 14|                   csak még szerencsekereső a szülők szemeiben, - és az
2917 14|                  vonzalma puszta szó, mely a kedvező feleletnek kevésbé
2918 14|                    kevésbé föltétele, mint a tagadónak.~Az élhetetlen
2919 14|                    merné irni szándékát és a véletlenre bizná a kedvező
2920 14|            szándékát és a véletlenre bizná a kedvező választ. A Sipos
2921 14|                   bizná a kedvező választ. A Sipos féle emberek akadoznak, -
2922 14|              hármas vessző alá mellékelvén a bizonyitó tanulevelet; de
2923 14|               mélázásában ajkán megmozdult a szó, legalább az ügyvéd
2924 14|                gondolatomat találná el ön, a másik más léleknek a titka,
2925 14|                   ön, a másik más léleknek a titka, s ön tapasztalá,
2926 14|               titka, s ön tapasztalá, hogy a kedvező válaszok a mérnök
2927 14|                    hogy a kedvező válaszok a mérnök házában nem éppen
2928 14|                   is tünődik?~- Megérdemli a tárgy, pedig ez egyszerü
2929 14|                   pedig ez egyszerü lelkek a mérnök házában nem szabnak
2930 14|                    pénz vagyunk-e előttük, a nélkül, hogy a súly miatt
2931 14|                    előttük, a nélkül, hogy a súly miatt fontra kellene
2932 14|                 ülnünk.~- Igaza van önnek, a mi nagy városi ügyességünk
2933 14|                   helyet foglaljuk el, mit a habkása az ételek közt,
2934 14|                  jóllakni. Agyunk megtelik a tudásnak és tapasztalásnak
2935 14|              nemével; de szivünk rovására, a hazudságot pénzért nézzük
2936 14|                  hazudságot pénzért nézzük a szinházban, nappal pedig
2937 14|          hazudozunk ugyanazon mammonért és a befolyásért. Majmolunk nagyurat,
2938 14|                    s közben elvásunk, mint a borotva a köszörülésben,
2939 14|                   elvásunk, mint a borotva a köszörülésben, és ha véletlen
2940 14|                    ki még nem akarja magát a szokásnak megadni: faragatlannak
2941 14|                 egyszer mégis megundorodik a világ önmagától, s elhiszi,
2942 14|                 kiállni az utcza elé, hogy a borjuk dörgölőzködjenek
2943 14|                    hozzá.~Igy beszélgetett a két utazó; mert, hej, rágódott
2944 14|                 mert, hej, rágódott bennük a szerelem gyötrelme, s e
2945 14|                    csitítani, hogy szünjék a kín, midőn oldalukat döfödi.~
2946 14|                    Közben elcsöndesedének, a mélázás erőt vett rajtuk,
2947 14|            rajzolgatánk, s ha az éber álom a szerelem felé járkál, de
2948 14|                    jól esik ismételni, min a sziv egyszerre nem tudott
2949 14|                mint segédjeé; de gyanitván a lépet, melyen a fiunak gondolatai
2950 14|                  gyanitván a lépet, melyen a fiunak gondolatai megakadnak,
2951 14|                 megakadnak, elképzelte azt a boldog pillanatot, midőn
2952 14|                hatalma leszen ez ügyben, s a fiu felé néhány lépéssel
2953 14|               tárgyát. Hosszan elmélázott, a boldogitásnak ösztöne kapta
2954 14|                    lehetne, könyökig vájna a hatalomban, hogy ez ifjunak
2955 14|             hatalomban, hogy ez ifjunak és a mérnök lányának két marokkal
2956 14|                    ugy, mint most álmodja, a mely álmot a kocsinak keményebb
2957 14|                 most álmodja, a mely álmot a kocsinak keményebb zökkenése
2958 14|                unalmasabb volt az ut, honn a zajos és mégis üres város
2959 14|                üres város várakozott rájuk a szakmai dolog terhével és
2960 14|                    Tervet nem készithetnek a jövendő iránt, Somogymegye
2961 14|                 mindenik pusztának találta a lakot, börtön volt az, önkéntes
2962 14|                  fölszerelt lak vadon volt a mérnök házához képest, hol
2963 14|                 mérnök házához képest, hol a szeretet tanyázott.~Az ügyvéd
2964 14|                 őket.~Mint az iskolás diák a szünnapok végétől, ugy félt
2965 14|              szinlelni kellett volna, s ez a komédia terhére volt. Hiába,
2966 14|                    terhére volt. Hiába, az a nagyvilágias máz, betanult
2967 14|                  máz, betanult modor, mely a fölszinnek vékony kérge
2968 14|               valódi érzelem férkőzött, és a szó, ez a csavarható valami,
2969 14|                    férkőzött, és a szó, ez a csavarható valami, utálatos
2970 14|           simaságát, hajlékonyabb lesz, és a palástolás ügyességét ujra
2971 14|                 önvédelemre az undor, mely a léleknek őszintétlenségét,
2972 14|               megvetésre méltónak rajzolá.~A Kardos-család egyik tagjának
2973 14|                    e kitünő czimet adá meg a rokonnak; de ma taglalni
2974 14|                 kitalálta, sőt tudta, hogy a méltóságos asszony családi
2975 14|                családi összeköttetése volt a tényező, és a ravasz asszony
2976 14|          összeköttetése volt a tényező, és a ravasz asszony megszerezte
2977 14|                 ravasz asszony megszerezte a czimet, mint a szalagot,
2978 14|                 megszerezte a czimet, mint a szalagot, mely fejdiszén
2979 14|                    kitünteti hasonfelei és a tömeg között.~És ő most
2980 14|            diszitvény alá tartalékul adja? a somogyi ut előtt talán,
2981 14|                 mondva, magát dorgálta meg a gyöngeségért, hogy ilyenről
2982 14|                   Inkább megszánatja magát a mérnök által, ki jól tudja,
2983 14|                    hogy őszinte szeretetet a világban nem kap, - mint
2984 14|                    mint kinevettesse magát a gőg által, mely őt ostobának
2985 14|             mátkaságra vállalkozék, és azt a nagyon okos levelet irta,
2986 14|       különböztetné meg; de tudjuk, hogy ő a konczért nem fogja megtagadni
2987 14|                atyafiainak, egy pört, mely a kapzsiak közt élénk mesterkedésre
2988 14|         mesterkedésre adjon alkalmat; mert a zsiros falatra háromnak
2989 14|                  ügyvéd nevetett, és mégis a legfontosabb teendővel vesződött, -
2990 14|             elhatározta, hogy végrendelete a lehető legrövidebb lesz;
2991 14|                    öregnek arcza sugárzott a boldogságtól, midőn a különös
2992 14|            sugárzott a boldogságtól, midőn a különös eszmét kitalálta,
2993 14|               különös eszmét kitalálta, és a részletekről következőképpen
2994 14|                következőképpen okoskodott.~A két ss-be szerelmes atyafiak
2995 14|                   ss-be szerelmes atyafiak a pecsenyeszagért elfeledik
2996 14|        természetüknél fogva el nem engedik a pört; de ügyetlenségük és
2997 14|        szenvedhetlen dölyfük meg nem nyeri a hiányzó szavazatot; mert
2998 14|                   hiányzó szavazatot; mert a fűszeres a fehérvári vásárt
2999 14|                szavazatot; mert a fűszeres a fehérvári vásárt el nem
3000 14|                    s tudva azt, hogy ő sem a mérnökkel, sem s méltóságos