Fejezet

   1 1 |             került, vettem pedig Pesten, az Ujvilág-utczában, abban
   2 1 |                  a világosságban is csak az lát, kinek ép szeme van,
   3 1 |               lát, kinek ép szeme van, s az öreg harangot is hiába huzzák
   4 1 |        utólagosan, én voltaképpen nem is az ebédért jártam ám oda.~Abban
   5 1 |             ebédért jártam ám oda.~Abban az időben az ország minden
   6 1 |                  ám oda.~Abban az időben az ország minden részéből Pestre
   7 1 |                 Debreczenben vagy Pápán, az ügyvédi vizsgálat előtt
   8 1 |                   nyomoruság"-nak is; de az is igaz, hogy még a legszegényebb
   9 1 |                  megmázsáltassa magát, s az eredménynyel dicsekedjék;
  10 1 |                kis tudomány is ne férjen az emberbe; mert a legtehetségesebb
  11 1 |           földszintre vagy karzatra, azt az határozta meg, miként vett
  12 1 |                okvetlen kell tudni, hogy az a néhány jó pajtás, kinek
  13 1 |           hitelezésére rábirhasson, - ez az olcsó legénység el ne mosolyogja
  14 1 |                 mosolyogja magát.~Furcsa az ilyen négy forintos szegény
  15 1 |              ültetnék le a kerevetre; ha az ajtón belép, nem méltatják
  16 1 |            szolgálhatnék? hanem mindjárt az ajtóküszöbön azt mondják
  17 1 |            teheti, egyebet is gondol?~És az ilyen fiatal ember az ujvilág-utczai
  18 1 |                 És az ilyen fiatal ember az ujvilág-utczai négy forintos "
  19 1 |               azok a vásott ficzkók, kik az akadémiai tanár leczkéi
  20 1 |               fiatalember a hazának mind az ötvenkét megyéjében elveszett
  21 1 |                országbiró is lesz; hanem az ötödik esküdtségnél tovább
  22 1 |                  és rovásra szedi, mikor az utcsináló paraszt egy öl
  23 1 |                  törhessenek maguknak, s az ő itéletük szent volt, mint
  24 1 |                  a jogvédelmi térre, mig az európai nagy haladás most
  25 1 |                 a mutató utasitja; hanem az is igaz, ha a hordár az
  26 1 |                  az is igaz, ha a hordár az egyik csomót otthon feledi,
  27 1 |            bizonyosan gyémántnak hittek, az eddigi Gyurit, Pistát, Miskát,
  28 1 |         legénynek; és szent, hogy ezután az is maradt ám a neve.~A legvadabb
  29 1 |                 kiből csak ugy dagadt ki az egészség, ki tán valamennyi
  30 1 |               mikor a makkcsákóval elüti az alsót, hangosat nevetett,
  31 1 |           különös dologról, nagyot aludt az utolsó padban. No, ifiur, -
  32 1 |             tudván voltaképpen, mit akar az agyafurt szomszéd, ki még
  33 1 |                 megkergetik, s ijedtében az árkon átugortában ugy lövik
  34 1 |                  hivja, ha megharagszik.~Az asztal sarkán fülig rántotta
  35 1 |                 vissza a kérdett.~- Él-e az alispánjuk?~- Friss egészségben
  36 1 |                nemes barátom, mit csinál az alispán?~- Minthogy dél
  37 1 |            Minthogy dél van, azt hiszem, az is pecsenyét eszik, mint...~-
  38 1 |         czenzurán azt kérdik: mit csinál az alispán? és uramöcsém Szerencsi
  39 1 |             nekem, Nagy-Kállóig kergeti; az édes tata pedig árpakenyérre
  40 1 |                  mig azt nem tudja, hogy az alispán, hivatali jogának
  41 1 |            falatozta föl a husdarabot, s az előbb megszomoritott fiatalember
  42 1 |       kárvallását. Igy lőn helyreállitva az egyensuly, s igy lőn megemlitve
  43 1 |              hogy a jurátus sohasem volt az üléseken, még ilyen kurucz
  44 1 |              szinü posztóval van behuzva az asztal?~- Feketével! mondja
  45 1 |                és járjon be szorgalmasan az ülésekre, akkor aztán megtudja,
  46 1 |               kedve kerekedett, s nehogy az ujonczok valami ragadozó
  47 1 |                föl neki.~- Tegye csak le az asztalra, - utasitja a korcsmáros
  48 1 |                    utasitja a korcsmáros az idegent, az oldalszobából
  49 1 |                 a korcsmáros az idegent, az oldalszobából mindjárt hozok
  50 1 |               mindjárt hozok apró pénzt.~Az idegen leteszi a bankjegyet
  51 1 |              idegen leteszi a bankjegyet az asztalra, de az ablakon
  52 1 |               bankjegyet az asztalra, de az ablakon besuhanó szellő
  53 1 |                  a leveses tálba röpiti. Az egyik cseléd villára veszi
  54 1 |                  valami neki szánt falat az, elkapja a tiz forintos
  55 1 |           megevett a kutya.~- No, hallja az ur - mondja a kövér képü
  56 1 |                 ur - mondja a kövér képü az ilyenek közől egyiknek,
  57 1 |            ilyenek közől egyiknek, éppen az a kutya volt ez, melynek
  58 1 |            melynek a bőrére akarták irni az ön ügyvédi oklevelét; hanem
  59 1 |              tulajdonosnak kára; ez volt az alperesek véleménye s ők
  60 1 |          jogelvet vitatta, hogy a ki oka az oknak, oka az okozatnak
  61 1 |              hogy a ki oka az oknak, oka az okozatnak is; már pedig
  62 1 |                  a korcsmáros nem mondja az idegennek; tegye le a bankjegyet
  63 1 |         idegennek; tegye le a bankjegyet az asztalra, nem fujta volna
  64 1 |               kutya, tehát világos lévén az, mit a természeti jog mond:
  65 1 |            természeti jog mond: a ki oka az oknak, oka az okozatnak
  66 1 |                   a ki oka az oknak, oka az okozatnak is, e szerint
  67 1 |                  ki oka volt annak, hogy az idegen az asztalra tegye
  68 1 |               volt annak, hogy az idegen az asztalra tegye a bankjegyet,
  69 1 |                 járt a fiatalember; mert az apró kérdéseken kivül az
  70 1 |                 az apró kérdéseken kivül az országnak legnevezetesebb
  71 1 |               tárgyat elhoztak ide; mert az volt a legderekabb ember,
  72 1 |           berohan a kövér képü, s a mire az egész fiatalság napok óta
  73 1 |              Kardos-család pörének, s ez az, mit én olvasóimnak el akarok
  74 1 |                 s elmondom azt is, a mit az nem tudott.~Ezért jártam
  75 2 |           szekrény, középen nagy asztal, az egész szobában azonban leginkább
  76 2 |                  már holnap van!) Mondja az egykori kicsapott diákból
  77 2 |                 diákból lett huszár, kit az ágyugolyó sem fogott; mert
  78 2 |      megfogadhatott volna, s nem hazudná az időt hol előbbre, hol hátrábbra,
  79 2 |            toronybeli, melynek mutatóját az is megkergeti, ha a toronyőr
  80 2 |                megkergeti, ha a toronyőr az órának sulyára fölakasztja
  81 2 |                  pedig a fiatal jurátust az első héten majd a nyavalya
  82 2 |                  egyet a nyeldeklőjén, s az most már akkora nyilas volt,
  83 2 |                 azzal döbbenti meg, hogy az ifiur halálos beteg s két
  84 2 |                 jöhet közelébe más, mint az orvos, meg az orvosság,
  85 2 |                  más, mint az orvos, meg az orvosság, és nem áll érte
  86 2 |                 irományokat hord szét, s az ifiurak helyett akként hazudik,
  87 2 |                  megsugja neki, hogy ezt az ifiurak szivesebben kidobnák,
  88 2 |               járásából okoskodik, másik az árnyékot, harmadik a nap
  89 2 |                reggel korán tisztogatván az ifiurak csizmáját, mindenik
  90 2 |                 fél esztendeje jár benne az adjunktus ur, azaz dehogy
  91 2 |                  jár, - egész nap ott ül az asztal mellett, mint az
  92 2 |                  az asztal mellett, mint az én strázsamesterem, mikor
  93 2 |                  lássák; mert, hej tudta az egykori csintalan huszár,
  94 2 |                gyalog járna. Ha kitenném az ablakba ezt a nyalka csizmát,
  95 2 |                ezt a nyalka csizmát, még az utczáról is bekiáltanának
  96 2 |                  példány, s erre is volt az öreg Vendelnek mondani valója:
  97 2 |                   hogy sem a szemét, sem az eszét nem kérte kölcsön.
  98 2 |              gyalog. Vendel kezébe vette az egyik darabot, fejét megcsóválta,
  99 2 |               azt is ugy tünődve, mintha az ilyenre még a hasábfa is
 100 2 |              vakarni ezt a csikót, pedig az öreg teins urnak is valami
 101 2 |                  urnak is valami öcscse, az apja pedig méltóságos ur,
 102 2 |               midőn ugy a hogy kivakarta az utczai ragadványból, megint
 103 2 |                megint beszél: Mit vétett az a szegény pára állat, mely
 104 2 |             fiatalság, Sándor urfi, mint az öreg Vendel monda, csak
 105 2 |              jurateriának, megszolgálván az ügyvédi oklevelet, maholnap
 106 2 |                  a tiszta ruhát lerakván az ágy mellé, egy csinosan
 107 2 |                ki, a mit ezután hoz.~Mig az adjunktus ur fölszedte magára
 108 2 |             ifiuram. - Mondja bizalommal az öreg, bajuszának mindkét
 109 2 |              Sándor ur csizmájára kente, az enyémre már a kotradékból
 110 2 |                alig maradt valami.~- Biz az egy kissé halavány maradt,
 111 2 |        kisasszony mellé.~- Annak is kend az oka, vitázik a vásott ficzkó,
 112 2 |                  Tán nem jó helyen volna az a bankó, ha nálam van?~-
 113 2 |            huszár, - nem termett meg még az a lakatos, ki annak a nyitjára
 114 2 |                 Ahá, már értem, - mondja az urfi, megértve a bizalmas
 115 2 |              remélem, lesz hitel, mondja az urfi, észre akarván vétetni
 116 2 |              hogy valamennyit ügyesen és az utólagos jutalmazás reményében
 117 2 |           feleljenek; s midőn észrevette az urfi, hogy a hallgatóságot
 118 2 |              nevet a többi között? Kérdi az urfi Vendelt, észrevévén
 119 2 |            levélhordó, - utasitja rendre az urfi, - igy viszi a főkönyvet,
 120 2 |              egész nyugalommal.~- Ugy ez az ember most hazudott, a mikor
 121 2 |         legutolsó nevet kimondá.~- Éppen az a baja, hogy most az egyszer
 122 2 |               Éppen az a baja, hogy most az egyszer igazat mondott.~-
 123 2 |                 azt is! Mondja diadallal az urfi.~- Urfi, - mondja Vendel, -
 124 2 |             nagyon! Veti hozzá, s kiment az ajtón.~A két fiatalember
 125 2 |                foga el, pedig elhibázták az orvosságot, mindenik a másikét
 126 2 |                  és egy jegyzéket.~- Itt az irás, - mindenik urnak neve
 127 2 |                mit bizott rám, - itt van az urfi leveleinek száma, elhoztam
 128 2 |                belőlük, - ime, nézze meg az urfi maga.~Mintha nem is
 129 2 |                  is a gyolcsinget, hanem az urfit mosták volna ki, oly
 130 2 |          kisasszonynak hat levelet irt-e az urfi vagy tizet?~- Hát ilyen
 131 2 |                 eleven volna; de hogy én az urfinak egyszerre négy-öt
 132 2 |                 s oka legyek annak, hogy az öt közöl csak egyik is elhigye
 133 2 |              egyik is elhigye azt, a mit az ifiurnak kivánsága szerint
 134 2 |          ifiurnak kivánsága szerint mind az ötnek el kellett volna hinni,
 135 2 |                 kelle hagyni a beszédet, az urfi megszégyenülve, Sándor,
 136 2 |                  Vendel pedig meghallván az öreg teins ur csöngetését,
 137 2 |             teins ur csöngetését, bement az öltözőszobába.~ ~
 138 3 |                                          Az öreg teins ur.~Az uriutcza
 139 3 |                        Az öreg teins ur.~Az uriutcza legkényelmesebb
 140 3 |               sem hitte, hogy valaha még az ügyvédet is kaptára lehet
 141 3 |                 kevéssé lehetetlen, mint az, hogy Párisban valaki kolbászvágógépet
 142 3 |           bölcsességére valának bizva, s az egykori szegény fiunak sorsát
 143 3 |               fiunak sorsát ugy fölvitte az uristen, hogy méltóságos
 144 3 |                 a szerencse szekerére, s az oly sebesen szaladt vele,
 145 3 |                megemlékezett arról, hogy az angolok még máig is bánják,
 146 3 |              megforgatta volna; de mivel az itt-ott elejtett szó egy
 147 3 |                   Kardos István elővette az egyszeregyet, abból szépen
 148 3 |                  számra méregeti szemeit az égre nagy hiába, azt ő ingyen
 149 3 |               ember laposra ütötte volna az orrát, ott ő lágy bankjegyekre
 150 3 |                  Legelső eredménye ennek az lőn, hogy a nemzetes kisasszonyokra
 151 3 |                 még eszébe jutának, mint az uj szolgabirónak az esküdtség;
 152 3 |                 mint az uj szolgabirónak az esküdtség; de azt is kezdé
 153 3 |             kezdé hányni-vetni, hogy itt az egyszeregynek lesz beleszólása.~
 154 3 |           keserves gondok megnyergeljék. Az egyszeregy végén a szerencse
 155 3 |                 társaskörök kapva-kaptak az egyenes szivü, sajátságos
 156 3 |                 napi teendőket, elővette az egyszeregyet, s a végső
 157 3 |       szerzeményétől maga is megdöbbent. Az ilyen ijedtségért, szerencse,
 158 3 |         ijedtségért, szerencse, nem kell az orvos után szalasztani,
 159 3 |                  legfölebb összedörzsöli az ember két tenyerét, megkiván
 160 3 |                nem kerülvén, kinnal eszi az ezer tüskéjü keszeget, és
 161 3 |          fölsóhajt, miért nem teremtette az uristen a keszeget tüske
 162 3 |                 azok a számok is, melyek az emberrel mindjárt születésekor
 163 3 |           szeretne eltagadni. Észrevette az ügyvéd az ötvenedik esztendőt,
 164 3 |          eltagadni. Észrevette az ügyvéd az ötvenedik esztendőt, ezt
 165 3 |            melyet nem lehetett elharapni az ötven éves fogakkal; elvitázni,
 166 3 |                sem lehet, - megvan, mint az adósság, be van táblázva
 167 3 |                 adósság, be van táblázva az életre, s naponkint érezteti
 168 3 |                 hajat, koronkint fölirva az arczra egy barázdát, s a
 169 3 |          szakállnak egy-egy szálát, mint az aratórészt, megjelölve fehérre,
 170 3 |           megjelölve fehérre, mintha már az birói foglalás alá volna
 171 3 |                  alsószoknya elférne; de az idő is fölszaporodott, s
 172 3 |             kisebb helyen is megférni, s az embernek nem kellene még
 173 3 |               szépen megcsókolja.~Aztán, az az ötven esztendő oly józanná
 174 3 |            szépen megcsókolja.~Aztán, az az ötven esztendő oly józanná
 175 3 |               esztendő oly józanná teszi az embert, hogy mindjárt észreveszi,
 176 3 |                 Most jutott eszébe, hogy az uj házasok egymást "kedves
 177 3 |            ezekre nem vállalkoztok, mert az életben a becsület máznak
 178 3 |           tánczoltam, sőt tán egy kicsit az öreg anyjával is, - én érett
 179 3 |              Erre ti azt mondjátok, hogy az én eszem ment el, - enyém,
 180 3 |                  eszem ment el, - enyém, az iróé, - ti pedig eltagadtok
 181 3 |      harminczczal összeadván kijő belőle az ötven!~Oh, ötven! ha ebből
 182 3 |            jövedelem szerint méregdrága. Az emberek itt igen őszinték,
 183 3 |                kanalat.~Itt azt gondolta az öreg teins ur, hogy az ötven
 184 3 |          gondolta az öreg teins ur, hogy az ötven év már nem is jő szóba,
 185 3 |                  agglegénynek először is az jutott eszébe, s e tekintetben
 186 3 |                minden hizelkedés nélkül.~Az öreg teins ur előadta barátjának
 187 3 |              válaszolni.~- Barátom felel az elhalaványult apa, - nem
 188 3 |           kérdezhette volna: nem ment el az eszed? Kardos urnak a szó
 189 3 |             feleségem is van ám!~Ez volt az első eset, hogy a felesége
 190 3 |           férjnek, és most sem bánná, ha az volna itt, és megfelelne
 191 3 |            váratlan kérőnek: alkalmasint az jobban megtalálná az igazi
 192 3 |         alkalmasint az jobban megtalálná az igazi szót.~- Nem is akarok
 193 3 |                 fiának akar fogadni...~- Az biz elfogadna, barátom,
 194 3 |                 beleszólója.~- Még pedig az övé a legfontosabb szó,
 195 3 |                irj neki, - hagyja helybe az apa, igy menekülvén meg
 196 3 |                  apa, igy menekülvén meg az első rohamtól, - én meg
 197 3 |          Eltávozott a reményteljes kérő, az apa betette utána az ajtót,
 198 3 |               kérő, az apa betette utána az ajtót, s néhány perczig
 199 3 |               dolgot, majd föl is ébred. Az órának ütése figyelmeztető,
 200 3 |              hallott, sőt füleiben cseng az utolsó mondat, hogy a levél
 201 3 |          életében most először ijedt meg az okosságtól; mert nem képzelek
 202 3 |              mióta a világ áll, ugy volt az legjobban, hogy a mit a
 203 3 |                 bölcsek könyvébe irni, s az ilyen szanaszét-beszéd éppen
 204 3 |               szanaszét-beszéd éppen ugy az egészhez való, mint a hogy
 205 3 |             teleszitta tüdejét levegővel az apa, s meglátszék arczán
 206 3 |      leánykérőnek legutolsó ajánlólevele az, hogy higgadt, okos ember, -
 207 3 |                  levél már készen feküdt az iróasztalon. A levél rendes
 208 3 |                   melyekben tudtul adják az embernek, hogy a pörben
 209 3 |                  embernek, hogy a pörben az itélet készen van, most
 210 3 |              itélet készen van, most már az árverés következik, eladják
 211 3 |              csak meg kell ütni a dobot.~Az öreg teins ur reggeli köntösében
 212 3 |               magát a hatás iránt, midőn az uj szót kimondja. Ez uj
 213 3 |          kimondja. Ez uj szó elárulandja az öreg teins urat, hogy ő
 214 3 |              eddig hinni találta, - hogy az öreg teins ur ötven évig
 215 3 |                 ugyan a paradicsomot, de az ötvenegyedikben őt is kikergetnék, -
 216 3 |                  vén diák, ki kell állni az iskola közepére.~Vendelnek
 217 3 |                 szánta a titkot.~Ez volt az ő kinos examenje, - ennek
 218 3 |                 mondta oly sokszor, hogy az asszony csak vászoncseléd, -
 219 3 |          faragatlan igazmondó lakjék jól az ujdonsággal; mert a hatvan
 220 3 |         kipallérozott eszében, álljon ki az öreg Vendelnek, ki már benyitott
 221 3 |              Vendelnek, ki már benyitott az ajtón.~- Mit álmodott kend,
 222 3 |               előre megálmodott, s talán az álommagyarázat megkönnyebbiti
 223 3 |                 Vendel?~- Egy hija sincs az ötvennek, mint a tekintetes
 224 3 |              találtunk születni.~- Eljár az idő, kedves Vendelem.~-
 225 3 |               Vendelem.~- Lóháton megyen az, uram, mint a jó huszár,
 226 3 |             elejbém fognának egy csikót, az meg elszaladna velem; de
 227 3 |            elszaladna velem; de mondanák az emberek, milyen friss legény,
 228 3 |              csikót.~- Ne káromolja kend az istent, Vendel, bizony még
 229 3 |              riva, ha kitálalják elejbém az ebédet.~- Elhiszem, mert
 230 3 |                  nem azért teremtette ám az isten az embert, hogy végig
 231 3 |             azért teremtette ám az isten az embert, hogy végig fusson
 232 3 |                  fogott.~- Nem addig van az, Vendel, most nem katona
 233 3 |                  is valakibe?~- Maholnap az is meglesz, ha majd elver
 234 3 |                  hallják, - jobban, mint az ellenségtől, mert ha azt
 235 3 |                tekintetes ur azt a pénzt az ablakon, jó lesz valami
 236 3 |                 csak addig tartotta, mig az utolsó szót monda az öreg
 237 3 |                 mig az utolsó szót monda az öreg teins ur, - mert pont
 238 3 |              nagy szamár lenni? - Értvén az ügyetlenséget.~- Csak azt
 239 3 |                 csak álmomban se hinnék. Az ügyvéd nyugodtabb lőn, elmondván
 240 3 |                lőn, elmondván a titkot s az üvegtörés közbejöttével
 241 3 |              neve rá van irva, kend lesz az én póstám.~Vendel kézbe
 242 3 |            huslimitácziót.~- Ért is kend az ilyen mesterséghez!~- Értek
 243 3 |                  hadnagyot szolgáltam ki az ezredben, negyven jurátust
 244 3 |           elférjen; mert nem azért irják az ilyen levelet, hogy minden
 245 3 |               orgazda, - mondja tréfával az ügyvéd, - kend az én jurátusaimnak
 246 3 |               tréfával az ügyvéd, - kend az én jurátusaimnak szerelmi
 247 3 |        jurátusaimnak szerelmi postája?~- Az vagyok, igen is, - inkább
 248 3 |               meg kend azt a nevet, a mi az én levelemre van irva.~Vendel
 249 3 |                 kiszótagolta a nevet, de az utolját már ugy kiáltotta,
 250 3 |             kendnek? - Kérdi csodálkozva az ügyvéd, - hogy ekkorát kiáltott
 251 3 |                 ütheti a mennykő! - szól az ügyvéd emeltebb hangon, -
 252 3 |                   ismerem a kisasszonyt, az édesanyját, az édesapját,
 253 3 |              kisasszonyt, az édesanyját, az édesapját, meg azt a becsületes
 254 3 |                  dobjam ezt a levelet?~- Az az élhetetlen kölyök, az
 255 3 |               dobjam ezt a levelet?~- Az az élhetetlen kölyök, az öcsém
 256 3 |                 Az az élhetetlen kölyök, az öcsém bátorkodott?~- A tituláját
 257 3 |               volna hozzá, - de bevágtam az utját, - erősíti Vendel,
 258 3 |            kisasszonynak? - Kap a szóba, az utóbbi megjegyzésre nem
 259 3 |                  oda! - Kiált indulattal az ügyvéd.~- Bedobhatom a tűzbe
 260 3 |                lesz a levélben. Csititja az ügyvéd.~- Megtudom a toldalékjából;
 261 3 |              Mondja Vendel, megfordulván az ajtó felé, melynek kilincseig
 262 3 |                  markomban van.~- Jelent az a tallér valamit, Vendel?~-
 263 3 |                  is, jelent, mint én azt az én maroknyi eszemmel fölérem, -
 264 3 |                  tekintetes urnak, a mit az ezredes urunk mondott: hogy
 265 3 |                hogy soha se kéressen meg az ezredes olyan leányt, kinek
 266 3 |                hadnagytól van ám annyira az ezredesig, mint a harangkötél
 267 3 |               mint a harangkötél végétől az öreg harangig.~- Várjon
 268 3 |             vétek volna hiába fárasztani az óramutatót, tekintetes uram,
 269 3 |             olyan vigan ég a kandallóban az a száraz cserfa, mire hármat
 270 3 |             járhat a tekintetes ur, hogy az egykori legénye nevetve
 271 3 |               gondolt; mert érezte, hogy az idő betette előtte azt a
 272 4 |                                          Az egész atyafiság.~A bűnösnek
 273 4 |               tolvaj előtt sincs bezárva az üdvösség kapuja, ha bűnét
 274 4 |                 s a jó utra visszatér. - Az irgalmas isten a legnagyobb
 275 4 |           megcsapva, két hétig megfekszi az ágyat. Aztán kiokoskodja
 276 4 |                fölébredésnek, mint mikor az ember álmában diáknak képzelvén
 277 4 |              lábaihoz is lehajlott volna az az egyenes ember, ki ezerszer
 278 4 |           lábaihoz is lehajlott volna az az egyenes ember, ki ezerszer
 279 4 |                  vetette a dolgot, utóbb az vigasztalta meg, hogy Vendelként
 280 4 |                tetszik a lányoknak, mint az óbester. Ez a tapasz befogta
 281 4 |            némileg azt a sebet, mekkorát az egykori jurátus üthetett;
 282 4 |            jelentek meg előtte a számok, az összegyüjtött forintok ezeréi,
 283 4 |       Kardos-családnak egyik folytatását az ő nevével hozták volna kapcsolatba;
 284 4 |                lekopik a réz, mint erről az arany.~Éppen ráért ilyen
 285 4 |                ember, - gondolja magában az ügyvéd, - de ha már meg
 286 4 |                 ha már meg kell vallanom az igazat, ha rólam valaha
 287 4 |                  mondanák ugyanezt, mint az én méltóságos rokonomról,
 288 4 |                nem is ajánlanám, mert ha az ő tanácsa után inditanák
 289 4 |               tanácsa után inditanák meg az államkereket, ugy beleterelné
 290 4 |                 mely novemberben elakadt az utczai sárban, és ápril
 291 4 |                Méltóságos sógorasszonyom az már más ember! - teszi utána
 292 4 |             nehogy ismét - visszategyék. Az élet szerénte komédia, melyben
 293 4 |            tesznek mindent, s élénk esze az a jó súgó, ki cserben nem
 294 4 |               most már a fiu következik, az én kedves unokaöcsém. Még
 295 4 |             megigérem ezereimet.~Ez volt az első szám alatti atyafiság.
 296 4 |                  Testvérek, együtt élnek az apai jusson, a dunántuli
 297 4 |               azt találtam mondani, hogy az egyik s bizvást elmaradhatna,
 298 4 |         elmaradhatna, ki akartak tagadni az atyafiságból. Pörben állnak
 299 4 |              atyafiságból. Pörben állnak az Eszterházyakkal, két uradalmat
 300 4 |            ajánlott egyszer mindenkorra, az ajánlatot hozó ügyvédet
 301 4 |                  lesz valami, - gondolja az ügyvéd, kinek inkább lett
 302 4 |             volna kedve kiszórni a pénzt az ablakon, mint annak adni,
 303 4 |                  nem cselekszi; mert még az egyszeri csizmadia is azt
 304 4 |                neve sem jut eszébe, elég az hozzá, hogy biz azt magyarul
 305 4 |                 tagadhatom, - jegyzi meg az ügyvéd, - van olyan ember,
 306 4 |      gubacskereskedő, vagy hentes, talán az asztalosczéhnek valamely
 307 4 |                 egy postamester is, csak az ügyvéd nem, a magyar jogtudós,
 308 4 |             feledte volna; de hátra volt az ötödik, s arról is kelle
 309 4 |              arról is kelle gondolkozni.~Az ötödik atyafi már megint
 310 4 |           lehetett mérnöki tudományának. Az ilyen urak tanult mesterségüknél
 311 4 |        mesterségüknél fogva tudják, hogy az az ugy nevezett semmi, mit
 312 4 |     mesterségüknél fogva tudják, hogy az az ugy nevezett semmi, mit
 313 4 |           nagyobb ostobaság, mennél több az s!~- Lőrincz bátyám már
 314 4 |               jutott eszembe, - gondolja az ügyvéd az ötödikről, - kölcsönben,
 315 4 |            eszembe, - gondolja az ügyvéd az ötödikről, - kölcsönben,
 316 4 |    igazságszeretet; de ezt ugy keresi ki az emberekből, mint a dióbelet,
 317 4 |              héját agyon kell ütni. Csak az egyszeregy az igaz, - azt
 318 4 |                 ütni. Csak az egyszeregy az igaz, - azt szokta mondani, -
 319 4 |                    hiába csavarja farkát az ötös, a négyest el nem bolonditja,
 320 4 |               hagyjon magából kivonatni. Az orvos markában meghal a
 321 4 |          sirhantok betakarják a hibát, - az ügyvédnek igazságát nem
 322 4 |                 megérdemli ezután. Ilyen az én Lőrincz bátyám, - mondja
 323 4 |                 bátyám, - mondja magának az ügyvéd és levélcsomagaiból
 324 4 |                  a mesterséget, mely még az orvosi mesterségnél is annyival
 325 4 |                  annyival rosszabb, hogy az orvos mindennapi kenyerét
 326 4 |                 csak fizess meg neki; de az ügyvéd azt kivánja, hogy
 327 4 |                 ügyvéd azt kivánja, hogy az emberek csalják meg egymást,
 328 4 |                nevedet, a melyik hasonló az enyémhez, elfeleded.~Ez
 329 4 |              mérnök.~Elolvasta a levelet az ügyvéd, visszahelyezé a
 330 4 |               kibonyolitá, e pillanatban az ügyesség nem menté ki egészen
 331 4 |                   Miért is jutott eszébe az ötödik atyafi? Évtizedek
 332 4 |                  megvénültek, s a mérnök az igazságkutatásban még gorombább,
 333 4 |         igazságkutatásban még gorombább, az ügyvéd az annyiszor élvezett
 334 4 |                 még gorombább, az ügyvéd az annyiszor élvezett kitüntetésben
 335 4 |           egyszeregy mellett kikaczagják az embert, és közköltségen
 336 4 |          mellében a sziv. Jól esett neki az őszinte gorombaság, hogy
 337 4 |                 és koldulja vissza magát az ötödik számu rokon bizalmába,
 338 4 |               tőle, háromszáz fiók közöl az igazat leli meg, az ügyvéd
 339 4 |                közöl az igazat leli meg, az ügyvéd is meglelé a törvényt,
 340 4 |              Megérzé a gyöngeséget, hogy az ember válogathat kesztyűt,
 341 4 |                 között akart választani, az ész, a sziv kiabált egyszerre:
 342 4 |              sógorasszonyához hivatalos, az irányt kivetve mondja: Kezdjük
 343 5 |             franczia kártya volt előtte, az egyik csomagot gondolkozva
 344 5 |                 találomjáték"-kal űzi el az unalmas időt, tétele a fiának
 345 5 |        méltóságos asszony elpirult; mert az első játék nem felelt meg
 346 5 |                  igy akarván megbüntetni az ügyetlen filkót, s az uj
 347 5 |        megbüntetni az ügyetlen filkót, s az uj elosztást nagyobb nyugalommal
 348 5 |                 ha volt is némi izgalma, az előbbeni gyülöletes két
 349 5 |                  a méltóságos asszony, - az embereket közelről lehet
 350 5 |                  lehet csak megösmerni s az egyes példányok minták maradnak
 351 5 |                  minták maradnak előtted az életben.~- Az én példányaim
 352 5 |           maradnak előtted az életben.~- Az én példányaim nagyon kiállhatatlanok,
 353 5 |                Czélozgat a fiu.~- Te már az első osztásnál türhetetlenkedel,
 354 5 |           keverje ujra a kártyákat; mert az enyéimet rendre elütik.~-
 355 5 |                hogy anyád kezében vannak az ütők, melyekkel mulhatatlan
 356 5 |                  várja be a végét.~A fiu az osztás idejére még koczkáztatott
 357 5 |                  pedig valami ispáné, és az irodába jövő parasztokkal
 358 5 |               igen haladsz, - gunyolódik az anya is, - elméd fogékony,
 359 5 |                  tudtam kikerülni, ettől az embertől is lehet valamit
 360 5 |            csakhogy Vendel nem tudja, mi az atout? ő azt másképp, de
 361 5 |              mellé a vörös hetes került. Az anya fiának beszédje által
 362 5 |            mindig számitva tisztelt meg.~Az ügyvéd szerencsésen eltanulá
 363 5 |                  nagyon meghajolni, hisz az kegyesen fölemelkedék a
 364 5 |               fölemelkedék a kártyákról, az ármányos kártyákról, s magas
 365 5 |              rabom lesz.~- Be kell zárni az ajtót, hogy ki ne lophassanak.~-
 366 5 |             hosszabb beszélgetésre tette az inditványt.~- Most nem szabadul
 367 5 |             megrovást, - mondja derülten az ügyvéd, - tehát egész óráig
 368 5 |           észreveszem a füllentést, - de az hagyján, a gyakorlat kedvéért
 369 5 |                  ritka szépek. - Ismétli az ügyvéd.~- Ezért a bókért
 370 5 |                ennek nagyobb igazságáért az ügyvéd megcsókolá a méltóságos
 371 5 |                jónak látott magasztalni, az én Kardosom hétszámra is
 372 5 |                  férjétől is megvárja.~- Az én kedves bátyámat ezért
 373 5 |               büntetni, ezen pillanattól az én kedves sógorasszonyomnak
 374 5 |                     Későn, nagyon későn, az egyik Kardos annyira józanná
 375 5 |              talán csak akkor hinnék, ha az elmult husz évet el lehetne
 376 5 |                először.~- Hamar kikaptam az utravalót, - jegyzi meg
 377 5 |                  utravalót, - jegyzi meg az ügyvéd kötekedve, - és csak
 378 5 |                 eszü egyénnel megosztani az életet, s a jövendőnek kapujához
 379 5 |                  eljutottunk volna, mint az én Kardosommal, ki nagyban
 380 5 |       Kardosommal, ki nagyban gyakorolja az engedelmesség erényét, s
 381 5 |                 ha nekem nincsen kulcsom az emeletbe, honnét a közönséges
 382 5 |        tekintetes czimmel. Ön, bácsikám, az én kulcsomat bizonyosan
 383 5 |                farkast bárányhussal, - s az ember leggyakrabban saját
 384 5 |             polczról polczra emelkedett.~Az ügyvédnek jól esett a nő
 385 5 |                másodpercznyi szünet után az ügyvéd megszakitá a csendet.~-
 386 5 |                     mondja ön, - szavalá az asszony, - csak arra kérem
 387 5 |                 a számitásból, hogy a ki az illatosabb légbe vágyik,
 388 5 |          kettőéből, - mondja közbeszólva az ügyvéd.~- Ezt meg én nem
 389 5 |                tíz ujja közé markolhassa az aranyos madarat.~- Én vagyok
 390 5 |                     vallja be bizalmasan az előbbi hizelgés után, -
 391 5 |                 én.~A méltóságos asszony az előbbi kártyavetéskor boszuságában
 392 5 |           lepörögni engedé orczáján, hol az ügyvéd meglátván a megindulásnak
 393 5 |            asszony derülten fogadá őket, az ügyvéd azalatt a melléktermékbe
 394 5 |         pillanatban még egy párt ütnének az izzó vasra, tetszés szerént
 395 5 |             kardalnokok neveit tegyék ki az ellenkező oldalon; mert
 396 5 |                 asszony vendégeinek most az egyszer megteszek annyi
 397 5 |                 méltóságos czimet, miben az nagyon gyönyörködik, s e
 398 5 |              Később a férj is megjelent, az igazi méltóságos ur; de
 399 5 |                senki sem szorul.~Mielőtt az étterembe mennének, a két
 400 5 |                 mondja némi boldogsággal az öreg, - nagyon szeretem,
 401 5 |              neki valamit; tudod, öcsém, az asszonyok ugy vannak nyelvükkel,
 402 5 |                vele, mikor nem kell, - s az én inditványom sántává-bénává
 403 5 |                 asszonyok közé tartozik, az ő finom esze magasan jár,
 404 5 |                 veti hozzá némi gúnynyal az ügyvéd.~- Értem... felel
 405 5 |                 ügyvéd.~- Értem... felel az öregebb Kardos teljes egykedvüséggel, -
 406 5 |    egykedvüséggel, - csak azt ne kivánja az én édes feleségem, hogy
 407 5 |             idáig vállalkoztam. Végzi be az öreg, s a vallomás után
 408 5 |                 akar megállni, - vitázik az ügyvéd, - családunk lehet
 409 5 |         szeretném mindezt, - töprenkedik az öreg, - nagyon szép dolog,
 410 5 |             méltóságos titulusának; mert az egy szobában el nem fér.
 411 5 |              szobában el nem fér. Én, ki az ilyent nem szoktam, azt
 412 5 |             kicsiny hitüek, - veti ellen az ügyvéd, - saját erőnket
 413 5 |                győződünk meg arról, hogy az emelkedésnek és terjeszkedésnek
 414 5 |           gondoltam volna valamit? Kérdi az ügyvéd fontos képpel.~-
 415 5 |                 mi jutott eszembe? Kérdi az ünnepélyes arczczal, hogy
 416 5 |                közöld előbb nőmmel, majd az ő postáján én is megtudom.~
 417 5 |                 postáján én is megtudom.~Az ügyvéd megsajnálta bátyját
 418 5 |              volna a méltóságos czimtől.~Az inas jelentése a vendégeket
 419 5 |                 fölriasztá székeikről, s az ügyvéd sietett karját nyujtani
 420 5 |       sógorasszonyának. Diadallal vezeté az étterembe, - pedig majdnem
 421 5 |              madarat most fogta.~Mielőtt az asztalhoz ülnének, kérdi
 422 5 |                 asztalhoz ülnének, kérdi az ügyvéd:~- Még sem szabad
 423 5 |           megtudja nem sokára, - s éppen az az érdekes, hogy önnek kell
 424 5 |                 nem sokára, - s éppen az az érdekes, hogy önnek kell
 425 5 |            néhány óranegyedet várjon, ez az itélet.~- Apellálok e néhány
 426 5 |       vendégeinek helyet mutatva, s a mi az előzmények után igen természetes,
 427 5 |        előzmények után igen természetes, az ügyvédnek magához lehető
 428 5 |                 jutott osztályrészül, és az említetten kis robot, hogy
 429 5 |                 és aztán alkalmazkodának az általa választott tárgyhoz,
 430 5 |                 a háziasszony, hogy mint az eczetágyon a friss fölöntés
 431 5 |                  hamarább megsavanyodik, az ő méltóságossága is valakihez
 432 5 |                  Mentegeti magát a gazda az asztal közepéről.~- Nem
 433 5 |               időt a közbeszólásra; mert az ujabb ellent akarta a másik
 434 5 |             másik helyett kézbe kapni.~- Az ügyvéd ur az egyik perlekedőnek
 435 5 |              kézbe kapni.~- Az ügyvéd ur az egyik perlekedőnek védője
 436 5 |            bátorság a házassághoz? Kérdi az ügyvéd.~- Igen sok bátorság
 437 5 |               állitja amaz, - mert amint az embernek eszébe jut a házasság,
 438 5 |         egyszer-kétszer kosarat kaphat, (az ügyvéd elvörösödött), hogy
 439 5 |                ur megházasodni?~E kérdés az ájulás felé kergette a méltóságos
 440 5 |            méltóságos asszonyt, valamint az ügyvédet is sörényen kapta;
 441 5 |              Idáig nem akartam. - Mondja az ügyvéd.~- Jó, - elfogadom, -
 442 5 |             társaságból, talán olyan, ki az ügyvédet sarkalni szeretné.~-
 443 5 |               igen egyszerü, - okoskodik az ügyvéd, - egy kis kényelmetlenségnek
 444 5 |          egyetlen lépése nélkül meghozom az igent. Ügyvéd ur, van-e
 445 5 |              kínlódó sógorát, s minthogy az ügyvéden kivül saját tervét
 446 5 |              vitatni nem szabad. Megérté az ügyvéd a viszontszolgálatot,
 447 5 | legalkalmasabbnak a megházasodásra?~- Ez az egyéniségtől függ; tehát
 448 5 |        piperkőczök, negyvenöttől ötvenig az életuntak, - azon túl pedig
 449 5 |               bár minél előbb vége lenne az étkezésnek. Még a csemegebor
 450 5 |            akarta megülni.~Általános lőn az örvendezés; tudniillik annak
 451 5 |            tudniillik annak mutatása; de az az ötvenedik szó az előzményeknél
 452 5 |         tudniillik annak mutatása; de az az ötvenedik szó az előzményeknél
 453 5 |                   de az az ötvenedik szó az előzményeknél fogva komikummá
 454 5 |                fogva komikummá fajult, s az ügyvéd legkevésbé örült
 455 5 |                  Hátralévő" valamint még az osztás-féle szó gondolkozóvá
 456 5 |                  szó gondolkozóvá tették az ügyvédet.~ ~
 457 6 |                ebéd nagyon kifárasztotta az ügyvédet, vállain terhet
 458 6 |               vállain terhet vett észre, az időnek, a lefolyt ötven
 459 6 |                 Hazáig elkezdé számlálni az ötvent: huszig könnyen elért,
 460 6 |                  folytatá a másik felét, az ujabb ötnél rendesen megnyugodott.
 461 6 |         megfelelő évekre visszagondolva, az emlékezet hiven föltárta
 462 6 |                  tetterőt; nem ijedt meg az áltekintélyek rezzegetésétől,
 463 6 |         elszántsággal tört magának utat. Az emlékezet tovább vezeté,
 464 6 |                megszünt őt ösztönözni, s az is jó volt, ha az irodából
 465 6 |          ösztönözni, s az is jó volt, ha az irodából a készet hozták
 466 6 |                  elfáradt a számlálásban az ötvenig évre, - nem gyanitá,
 467 6 |                 de világosan tudja, hogy az életben az ötven év a negyven
 468 6 |         világosan tudja, hogy az életben az ötven év a negyven ellenében
 469 6 |              türhető szelesség ellenében az életerőnek ernyedése, a
 470 6 |                 mit napszámban kénytelen az ember saját személyében
 471 6 |         jártasság, bölcsesség mind kincs az ötven esztendős korban,
 472 6 |       tapasztalatlanok.~Ugyanezt gondolá az ügyvéd, cserélni szeretne;
 473 6 |               méltóságos asszony bemondá az ötven évet, azt a kort,
 474 6 |               még maga osztogathasson ki az ember. - A ki egy agglegényt
 475 6 |                ilyenre mer emlékeztetni, az ne csak reménybeli örököse
 476 6 |             reménybeli örököse ne legyen az illetőnek, sőt még adósa
 477 6 |                miért volna érzéketlenebb az ember? Kardos István ur
 478 6 |                nagylelkü: kezében maradt az eszköz mások boldogitására.~
 479 6 |              eszköz mások boldogitására.~Az állatokat természeti ösztönük
 480 6 |                 megmenti a veszélytől, - az embernél az ész áll őrt
 481 6 |                veszélytől, - az embernél az ész áll őrt s a vén prókátor
 482 6 |              munkára adta magát, eközben az irodai személyzettel gyakrabban
 483 6 |             érintkezett, és szemébe tünt az a fiatalember, ki Sándor
 484 6 |               hanem rossz prókátor volna az, a ki a kákán csomót nem
 485 6 |               Mondja tisztes nyugalommal az ifju.~- Tehát főbiró, alispán,
 486 6 |               Öcsém, - mondja foghegyről az öreg, - tudja, hány ezer
 487 6 |                 ötezer, - hagyja helyben az ügyvéd, - és föltéve, hogy
 488 6 |          felpöröst védelmezi, fele pedig az alpöröst.~- E szerént csak
 489 6 |                 igenis, nem vállalnám el az alperesnek védelmét.~- Hátha
 490 6 |                mellett semmi sem maradna az ön markában.~- Megmaradna
 491 6 |            elkeveri; s elhiheti ön, hogy az ilyen az ügyes kereskedő.~-
 492 6 |               elhiheti ön, hogy az ilyen az ügyes kereskedő.~- Meghiszem,
 493 6 |                    Hüm! ... dörmög egyet az öreg, nem szokván meg a
 494 6 |              tekintetes ur, - én itt nem az volnék, ki a czukrot árulja;
 495 6 |               nélkül.~Itt szerette volna az öreg a fiut megdicsérni,
 496 6 |               fölbontá a csomót, melyben az ifjunak munkálata is volt,
 497 6 |            megfelelt a kivánatnak; hanem az öreg az irodai szempontokból
 498 6 |                kivánatnak; hanem az öreg az irodai szempontokból indulván
 499 6 |                kell lenni a nagyságosban az N-nek.~Az öreg teins urat
 500 6 |                 a nagyságosban az N-nek.~Az öreg teins urat szivesen