Fejezet
1 1 | kinek ép szeme van, s az öreg harangot is hiába huzzák
2 2 | példány, s erre is volt az öreg Vendelnek mondani valója:
3 2 | vakarni ezt a csikót, pedig az öreg teins urnak is valami öcscse,
4 2 | fiatalság, Sándor urfi, mint az öreg Vendel monda, csak még néhány
5 2 | Mondja bizalommal az öreg, bajuszának mindkét végét
6 2 | Vendel pedig meghallván az öreg teins ur csöngetését, bement
7 3 | Az öreg teins ur.~Az uriutcza legkényelmesebb
8 3 | saját jurátusai és kliensei "öreg teins ur"-nak nevezik.~Tagadjátok
9 3 | tánczoltam, sőt tán egy kicsit az öreg anyjával is, - én érett
10 3 | kanalat.~Itt azt gondolta az öreg teins ur, hogy az ötven
11 3 | minden hizelkedés nélkül.~Az öreg teins ur előadta barátjának
12 3 | meg kell ütni a dobot.~Az öreg teins ur reggeli köntösében
13 3 | Ez uj szó elárulandja az öreg teins urat, hogy ő mégsem
14 3 | hinni találta, - hogy az öreg teins ur ötven évig meglakta
15 3 | kipallérozott eszében, álljon ki az öreg Vendelnek, ki már benyitott
16 3 | az utolsó szót monda az öreg teins ur, - mert pont helyett
17 3 | a harangkötél végétől az öreg harangig.~- Várjon még kend
18 5 | mondja némi boldogsággal az öreg, - nagyon szeretem, hogy
19 5 | vállalkoztam. Végzi be az öreg, s a vallomás után ugy meglátszék
20 5 | ember legyen, mint a mi öreg apánk.~- Kedves öcsém! én
21 5 | mindezt, - töprenkedik az öreg, - nagyon szép dolog, hogy
22 6 | mondja foghegyről az öreg, - tudja, hány ezer ügyvéd
23 6 | Hüm! ... dörmög egyet az öreg, nem szokván meg a fiatalemberben
24 6 | nélkül.~Itt szerette volna az öreg a fiut megdicsérni, ha ez
25 6 | megfelelt a kivánatnak; hanem az öreg az irodai szempontokból
26 6 | nagyságosban az N-nek.~Az öreg teins urat szivesen találta
27 6 | titkár, neki gyónta meg az öreg, hogy ilyen emberrel még
28 7 | tekintetes urnak" köszöntse.~Az öreg teins ur az ilyen napon
29 7 | jurátusai között a különbség, az öreg ügyvéd a fiatal ügyvédeket,
30 7 | okoskodik Vendel, - az öreg teins ur bizonyosan akar
31 7 | ráérünk busulni.~Csöngetett az öreg teins ur, Vendel előbb kinyitá
32 7 | nem ily hangosan, hátha az öreg ur meghallaná.~- Fölösleges
33 7 | irodából keserün távozott az öreg dolgozószobájába, és egy
34 7 | kivül azon hitben, hogy az öreg ur a megválás előtt egy-két
35 7 | szivet.~- Öcsém! - mondja az öreg kezet nyujtva és a kerevetre
36 7 | kételkedem, - mondja az öreg teins ur teljes bizalommal, -
37 7 | fele ellen, - mondja az öreg Kardos szenvedélylyel, -
38 7 | már megint éledezem, - az öreg Kardosnak mégis lesz folytatása.~
39 9 | ereszkedett szóba.~- Hogy vagyunk, öreg?~- Mint a megszárnyazott
40 9 | én, tekintetes uram, - az öreg teins ur talán valami kukoriczamorzsolón
41 9 | nagy ágyba elplántálta az öreg teins ur, hogy száz pokrócz
42 9 | penészedik, mint én és az öreg ur, - s ha nekem nem hisz
43 9 | teins ur, kérdezze meg az öreg urat, hogy némely feleséges
44 9 | a kellő nyomra viszi.~Az öreg megjött, Vendel átnyujtá
45 12| tudom, - teszi utána az öreg ur, - de a mit nem tudok,
46 12| szántóföldre ugrott; hanem az öreg ur, súlyával is segítvén
47 12| kényteleníttettek bemenni, s az öreg ur Siposra és botjára támaszkodva
48 12| Hugomasszony! - kezdé az öreg tens ur a beszédet, - ha
49 12| után nem türhette már az öreg a fájdalmat, nyughelyért
50 12| reményében.~- Van családja az öreg urnak? - Kérdi a mérnök
51 13| szigoruan kéré, hallgassanak az öreg ur előtt~- Kedves sógorasszony! -
52 14| visszafordulni. - Mondja vágygyal az öreg.~- Akkor nekem is vissza
53 14| nem tudott jóllakni.~Az öreg ügyvédnek tünődései ez uttal
54 14| Sipos távozni akart, az öreg visszatartóztatá.~- Az igából
55 14| megkisértjük, ha ön bizalommal van öreg barátja iránt.~- Rejtett
56 14| kéri majdnem esengve az öreg, az ifjunak kezét megfogva,
57 15| kézjellel mutatá, hogy az öreg ügyvédnek hihetőleg ez volt
58 21| A keserves próbatét.~Öreg kopogatás döngeté meg Siposnak
59 21| magunk engedtünk; de az öreg nem is kérdezte az utolsó
60 27| mostani levélbérrel; siessen öreg.~Könnyedén fütyörészve lóggatá
61 27| Okoskodott, okoskodott az öreg s az utolsó gondolatot fönnhangon
62 28| ablakba.~A végszónál az öreg urnak átadhatá a levelet
63 28| bizományt, hazament. Az öreg feltöré a levelet, az aláirást
64 28| is tisztult az utból.~Az öreg rég nem volt neje irányában
65 29| áldozatbárányképpen ment el az öreg. Tervezett, miképpen üthetné
66 29| alkalommal megmondaná az öreg, hogy beteg, teste fáradt,
67 29| hajóra.~- Oh,... nyögi az öreg a hajónak megindulásakor -
68 29| mondja fölerőlködve az öreg, ... ez volt az utolsó komédia,
69 29| következendőket, s a belépő öreg Kardoss felé tisztelettel
70 29| tisztelettel köszöntött. Az öreg hasonló tisztelettel viszonzá,
71 29| barátom, - szólitja meg az öreg a várakozó ügyvédet; szavazat
72 29| Sipos átnyujtá a levelet az öreg urnak.~~- Bátya, - döfi
73 29| gyalog megyünk haza.~Az öreg Kardoss a haragtól és felesége
74 30| belőle faragnom, - mondja az öreg, a három utolsó betüt megnyomva, -
75 30| kérdezkedtek külön hely után, - az öreg az első perczekben megkezdé
76 30| Sipos barátom! - mondja az öreg ur a hozzá szólitott ügyvédnek, -
77 30| én szavamnak állok.~Az öreg ujraszületőben volt, s örömében
78 30| kardossfalviakkal beszélt az öreg, és ajánlta nekik, ha jó
79 30| merték kinyögni a szót, és az öreg mellől pislogattak Sipos
80 30| nem kimélte tőlük. - Az öreg Kardost részben Sipos vigasztalá
|