Fejezet

 1 1 |            házi rend, jöhet, mehet, mikor neki tetszik, a déli harangszó
 2 1 |        utibiztos, és rovásra szedi, mikor az utcsináló paraszt egy
 3 1 |    gazdagabbat a tudásvágy vonzá.~- Mikor röpül a disznó? - kérdi
 4 1 |      tudománynyal is ugy bánt, mint mikor a makkcsákóval elüti az
 5 1 |       czifra zekés zavarba jő; mert mikor a tanár beszélt e különös
 6 1 |       mielőtt azt a furkót lenyeli, mikor repül a disznó?~- Tudom
 7 1 |      felelje: akkor röpül a disznó, mikor a tilosban megkergetik,
 8 1 |            zaklatták a hüledezőt:~- Mikor a királyi tábla halálos
 9 2 |            nagy Napóleont hallanák, mikor legelőször szólt Európa
10 2 |         mint az én strázsamesterem, mikor reggeltől estélig nem röstellt
11 2 |            jutna a maga nyalkasága, mikor utána néztek a lányok, ő
12 2 |             alább nem adhatná, mint mikor azt mondja Vendelnek:~-
13 2 |           az ember most hazudott, a mikor a legutolsó nevet kimondá.~-
14 3 |           hogy mindjárt észreveszi, mikor valami gyarlót, köznapi
15 3 |            lehetek én feleségestül, mikor a leánynak is van beleszólója.~-
16 3 |             azt a fölséges uristen, mikor szoktam én káromkodni, tekintetes
17 3 |          egyet.~- Háládatlan ember, mikor kellett kendnek orvos?~-
18 3 |             dobjam ezt a levelet?~- Mikor vitt kend levelet annak
19 4 |          egy ötven éves agglegényt, mikor házasodni akar, ki fog neki
20 4 |      megörült a fölébredésnek, mint mikor az ember álmában diáknak
21 4 |          asszonyt összeveszitek, és mikor agyonczimezték egymást,
22 4 |          akarnak elperelni tőlük, s mikor a család meg akarván menekülni
23 4 |            csizmadia is azt mondta, mikor pénzét elvesztette: vigye
24 4 |                inkább lennék hajdu, mikor fogadott munkából ütnék
25 5 |         tartotta fönn meghatározni, mikor unhatod meg a bácsi irodáját.~-
26 5 |          rokonaimat, különösen önt, mikor én már erőmben megfogyok,
27 5 |    tollkéssel, akkor is farag vele, mikor nem kell, - s az én inditványom
28 6 |              a negyvenedik év felé, mikor a győztes elől kitértek,
29 7 |             is elverte a toronyóra, mikor a lépcsőzeten megcsörrent
30 7 |          sem tudnám, mennyit ér az, mikor a magyar ember kezet ád,
31 7 |           urfi lesett a pillanatra, mikor Vendel a meggyujtott gyertyával
32 7 |              ép oly méltatlan, mint mikor a vértanut az igazságért
33 8 |        észreveszi saját előnyeit, s mikor nem is gondolja, észrevette,
34 8 |         sugarának langymelegével, s mikor az kinyilt kelyhével akarja
35 8 |            ne tudnák különböztetni, mikor és mi a meghálálni való,
36 8 |          kezdetben volt lehetséges, mikor a nő még azt hitte, hogy
37 8 |               egyedül ugyan, - mint mikor onnét hajdan eljöttem; de
38 8 |         kapna az utolsó fölvonásra, mikor már a dörmögést ingyen senki
39 10|          adjon alkalmatos szállást; mikor közéjük lép a legközelebbi
40 11|             ember a leghatalmasabb, mikor ember tud lenni; de állatnak
41 11|            akkor is látta a leányt, mikor azt mutatta, hogy nem látja,
42 12|            minden szépet megigér, s mikor a befejezésre legkiváncsibb
43 12|       eladni akarok; de ott voltam, mikor téged elvettelek. Én méltán
44 13|             éppen akkor nem látjuk, mikor legkevésbé akarnánk ügyetlenek
45 13|           mi körülmények között; de mikor már én nem leszek, és egy
46 13|        hagyja magát apróra váltani, mikor a nagy árt oda kinálják
47 14|         arcza kiderült jobban, mint mikor mátkaságra vállalkozék,
48 14|           bűnök egyikét követem el, mikor önhöz belopództam; e bűnt
49 14|          tartják meg szivük titkát, mikor az még a viszontnyilatkozat
50 15|       bambaságra is rászánja magát, mikor kérdi:~- Ha megmagyarázza
51 15|          tanuja volt küzdelmeimnek, mikor nehézkes férjemet nem hagytam
52 15|                Fél uton álljak meg, mikor az apa után a fiunak elmaradni
53 16|             lelkem oly könnyü, mint mikor ifju koromban a hegytetőn
54 16|             mondani, édes Vendelem, mikor az árvák őrangyala is ébren
55 18|             érzik, - azért van idő, mikor hinni is szabad.~- Szabad
56 19|     álmodoztak arról, amiről a tót, mikor azt monda, hogy ha király
57 21|            is akkor verte el a jég, mikor az enyémet.~- Vannak önnek
58 21|          akkor jött volna a boltba, mikor én fölszabadultam, mikor
59 21|            mikor én fölszabadultam, mikor még faggyugyertyát is árultunk:
60 21| családunknak becsületére válik most mikor a tudatlanság megalázó szégyen.~
61 22|   terjedelemmel felelgettek, kivált mikor az Esterházy-familiát kellett
62 23|             tudta meg az eredményt, mikor a föllebbezett itélet visszaérkezett.
63 23|         hallgatta az első itéletig; mikor az ügyvéd a felebbezési
64 23|           megengedhetőnek vélik; de mikor én a törvénykimondónak kezét
65 24|            mert még én diák voltam, mikor ő már kenyérkereső volt,
66 25|          mit az anya akkor is hisz, mikor nem igaz. A mérnökné csak
67 25|             lesz nagy az én örömem, mikor hallom, hogy vége a dolognak.~
68 25|           nem felelhetett nevemben, mikor előnyömre teszik az ajánlatot.
69 26|           hizelkedést elutasitva.~- Mikor az egész város fiatalsága
70 26|          lesz ám még a kellemetlen, mikor a tömött erszényt haza kell
71 29|         férje számára szerkesztett, mikor a fehérvári találkozásra
72 30|             volna megölelni Sipost. Mikor eltávozott mellőle, a kardossfalviakkal
73 31|       szenvedélyből akkor is iszik, mikor nem szomjazik, ki a vagyonban