Fejezet

 1 13|           fordult egyet a kertben.~- Jolán!... szólitja meg őt, - apád,
 2 17|           kitüntetést is észrevegye.~Jolán tudta, hogy anyja irt Siposnak.
 3 17|      barátunkul van hagyva, - mondja Jolán - ön messze földről sietett
 4 17|                A harmadik? - ismétlé Jolán, - önt már egyszer megáldák
 5 17|              kertbe vezeté vendégét. Jolán eltalálta, hogy az anya
 6 17|          nézve, ki a szobába vezeté.~Jolán apjának dolgozó szobájában
 7 18|           mérnök urnak elhunyta után Jolán kisasszony nevével fog e
 8 18|       bizalommal megtisztelnek önök, Jolán kisasszony jogára ügyelni
 9 18|        bennünket nevettetni? - kérdi Jolán.~- Én a jogot emlitettem
10 18|              jövendőre!... fejezi be Jolán a beszédet, és készülének
11 18|             meg megbántani, - mondja Jolán, - hanem megengedi ön, hogy
12 20|              volna ön nélkül? Vallja Jolán az első hónapban, midőn
13 20|              el egyszer magamért is.~Jolán elpirult, és késett a felelettel,
14 20|            késedelmemért; ... mondja Jolán, az ügyvéd kitérésének okát
15 20|            illenék felelni, - mondja Jolán halkabban, mint egyébkor,
16 20|            óhajtom, hogy élő maradj,~Jolán fölébredt, - nem mer kimozdulni
17 20|             nő vendége elé sietve, - Jolán pedig a himzőkerettől köszönté
18 20|     meggyőződésteljes vidámsággal.~- Jolán kisasszony! - fordul a fiatal
19 20|      Emlékszik arra a kendőre? Kérdi Jolán még mindig lehajolva, -
20 20|            gondviselés ellen! Mondja Jolán nyugodtan fölemelvén fejét
21 20|               Ön lesz az! ... mondja Jolán ujra föltekintve a himzésből. -
22 20|         bennem az embert védelmezze.~Jolán nem talált választ, a keretre
23 20|               Most? ... viszontkérdi Jolán a tévedést észrevéve.~-
24 21|        rendelkezhetnem ugyan, Kardos Jolán kisasszony részéről; de
25 22|                Feleim egyike, Kardos Jolán kisasszony most lépett a
26 22|          azon föltétellel, ha Kardos Jolán kisasszony azon időnek lefolyta
27 23|              lányát egészen feledte.~Jolán mint valami városi ujdonságot
28 23|           hozzá; de midőn én, Kardos Jolán szólok, s a versenyre időt
29 23|  végmegnyugtatásig el nem távozik.~- Jolán kisasszony, - bizalmával
30 23|             tanitványa akarok lenni, Jolán kisasszony, s az első nehéz
31 23|            bizalmat ezzel igazoltam.~Jolán először foga meg kezét Siposnak,
32 23|     boldogságnak nem ez a föltétele, Jolán kisasszony, - magyarázza
33 23|           mindjárt többet is mond.~- Jolán kisasszony, ma mindent koczkára
34 23|      nyugalmáért: igen!~- Még egyet, Jolán kisasszony! - kérdi a fiu
35 23|         Szólhatok az édesanyának is?~Jolán hirtelen a fiunak ajkára
36 24|           volt egy sorban megemlitve Jolán. Sipost nem kárhoztatnánk,
37 24|          hogy a tekintetes ur Kardos Jolán szavazatáról is rendelkezik...
38 25|        előbbeni fejezetben szóltunk.~Jolán anyjával azonnal közlé a
39 25|               anyám, - nyugtatja meg Jolán az anyját. - Ez embereknek
40 25|         bizalmasan mondva, én Kardos Jolán kisasszonynak vőlegénye
41 26|            azért nagyon örvendünk.~- Jolán kisasszony is? Kérdi az
42 26|              A történetet sem? Kérdi Jolán.~- Mind egyféle unalmas
43 26|         Pedig kár volt, - veti ellen Jolán, - a természettan megjutalmazza
44 26|             keresem meg vele. Mondja Jolán büszkeséggel, s akkor a
45 26|        meglehetős távol. Teszi hozzá Jolán a távol fokozat megemlitéséhez
46 26|             szót megtiltom, - mondja Jolán a hizelkedést elutasitva.~-
47 26|    elutasitani, - a vendég elment, s Jolán kinos órákat szenvedett
48 26|             látva, kérdé annak okát. Jolán elmondá, hogy ki volt a
49 26|       halálánál inkább maróbb lenne.~Jolán elmondá a párbeszédet, Sipos
50 26|                 Eddig van! Fejezi be Jolán az elbeszélést.~- E haszontalan
51 26|        leereszkedéstől. Toldja hozzá Jolán majdnem sirva.~- Előbb tanácsolni
52 26|                Azt hiszi ön, - kérdi Jolán, - hogy e fiatalember folytatja
53 26|           isten! Ijed föl a leány.~- Jolán kisasszony, e tisztet az
54 27|          örömest; mert a vén huszárt Jolán az elkényeztetésig kitüntette
55 27|         vigye vissza, Vendel. Mondja Jolán, vissza akarván adni a levelet.~-
56 27|             hogy mérnökékhez menjen.~Jolán meglátta anyját a nagy térnek
57 27|              ám olvassa el; - mondja Jolán fölvéve a levelet, - adjon
58 27|        elhelyezés szerént megitélje.~Jolán remegve várta Siposnak megszólamlását,
59 27|              még egyszer, - esedezik Jolán - egyszeri elolvasás után
60 27|             levelet.~- Ugy fél tőle, Jolán kisasszony?~- E szenvedés
61 27|           levelet meg kell tartanom, Jolán kisasszony; de mert megtartom,
62 28|                           A felelet.~Jolán iróasztalkájához ült, leirni
63 28| méltóságodnak tisztelő rokona~Kardos Jolán."~Vendel vitte el a levelet
64 29|        mérnökékhez az indulás előtt, Jolán igen vidáman fogadta.~-
65 29|          személyesen, kivéve Kardoss Jolán kisasszonyt, ki helyett
66 29|            tehát fölszólitom Kardoss Jolán kisasszony meghatalmazottját:
67 29|             fűszereshez.~- Én Kardos Jolán kisasszonyra szavazok.~-
68 29|           javamra forditani, - hanem Jolán hugomra szavazok, - elnök
69 29|              szavazat szerént Kardos Jolán örököse Kardos István hagyományának,
70 30|                 Ma féljen legjobban, Jolán kisasszony, - szavát, adott
71 30|            meg.~~- Barátom! - mondja Jolán Siposnak, a távozók után