Fejezet

 1 1 |         jövendölhették volna meg, midőn hajdanában (ezelőtt tíz
 2 1 |           a mellette kanalazónak, midőn egy gombóczféle tésztacsomót
 3 1 |           is; de, bezzeg elbámul, midőn azt mondják neki: maradjon
 4 1 |   megkallódik a fiatalember esze, midőn a kövér képü még ilyen példát
 5 2 |        egy kis bánat.~Boldog idő, midőn e négy fal közt négy ember
 6 2 |       majd a nyavalya ütötte föl, midőn a pontos szolga bejelentette
 7 2 |     hurczoltam, hol ide, hol oda!~Midőn ezt is letette, következett
 8 2 |           meghurczolt lábbelit, s midőn ugy a hogy kivakarta az
 9 2 |           levelekre feleljenek; s midőn észrevette az urfi, hogy
10 3 |         ötvenéves agglegények, és midőn eszetekbe jut a házasság,
11 3 |    méregdrágán, hogy egyszer, még midőn a nemzetes urék leánya körül
12 3 |    valamint a levélirást is; mert midőn becsengette Vendelt, a levél
13 3 |        volna magát a hatás iránt, midőn az uj szót kimondja. Ez
14 4 |    bajaiban kétségbe ne essék; de midőn a bűnösnek és tolvajnak
15 5 |           urnő a bábsütőnétől, de midőn a nagy költő azt monda:
16 5 |           tudom sógorasszonyomat, midőn nem akarja, hogy legelső
17 6 |          elengednénk valamit - és midőn azt tesszük, igaztalanságot
18 7 |      indokolva van a magánbeszéd, midőn hallgatóságra nem számitva,
19 7 |      bölcsessége akkor volt nagy, midőn a harczban élő nemzettagok
20 8 |           teremtő, és a férfierő, midőn e pirt le akarná tépni,
21 8 |       ellenében nem a vihar, mely midőn a gyenge gályát letöri,
22 8 |        egy idegent, mint az apát, midőn anyja mellé mintegy mutatónak
23 8 |           is osztozkodni kell; de midőn a férj minden véleményről
24 10|      véleményen látszottak lenni, midőn nem tagadták, s egy kis
25 11|           el kedves apám szavait, midőn hozzánk szólt: Gyermekeim!
26 11|         csak a vihar döntheti le, midőn a gyöngét a szellő is elfujja.~
27 12| vendégszeretetéhez utasitott, - s midőn az asztalnál ülők készséggel
28 12|         önzésnek is nevezhető; de midőn szeretetünk osztozni nem
29 13|         szerént törpének mutatja. Midőn az embert mindenki elhagyja,
30 13|          e fiatalembert szeretni, midőn gondolatomat kilesi, s életemben
31 13|         lány érezte, hogy máskor, midőn az öröm igy meg nem zaklatta,
32 13|           Mondja az ügyvéd sugva, midőn a mérnök lépteit hallá.~-
33 13|     szabad. Azokban a perczekben, midőn egyedül volt, meggyőződött,
34 13|          tehetsége lehetett, mert midőn a férj dolga után, vagy
35 13|          támaszaiul vállalkozván, midőn ezt pontosan teljesitjük,
36 14|    csitítani, hogy szünjék a kín, midőn oldalukat döfödi.~Közben
37 14|          azt a boldog pillanatot, midőn az ő szavának hatalma leszen
38 14|   kerekedett, ellenkezőleg ahhoz, midőn mások hasonló dologgal foglalkoznak;
39 14|         sugárzott a boldogságtól, midőn a különös eszmét kitalálta,
40 14|       kimondhatatlan szeretem, de midőn ezt vallom, eszembe jut
41 14|    maradjon e leánynak örökségül.~Midőn ön e levelet olvassa, már
42 14|         mert elkövetkezik az idő, midőn rászomjaztok és beösmeritek,
43 14|        őrizkedik elárulni titkát, midőn arról még csak maga tud
44 15|    bizonyitá a későbbi körülmény, midőn Kardos Sipost társának válla
45 15|      Éppen folytatá okoskodásait, midőn a férj azon friss ujdonságot
46 15|           mondja azon állapotról, midőn másról beszélünk, mint a
47 15|           őszinteségét eltalálta, midőn ingerülten kérdé:~- Ön persze
48 15|        fővel ment le a lépcsőn, s midőn az inas utána futott, hogy
49 16|           párja azon vallomásnak, midőn két ügyetlen fiatal először
50 16|           Nem vétett isten ellen, midőn remélte, hogy gyermekük
51 16|     majdnem elragadta az indulat, midőn az orvos többet várt az
52 16|         Kérdi a mérnök az orvost, midőn hozzátartozói a mellékszobába
53 18|          is bekezdett a beszédbe, midőn ilyesmit akart mondani,
54 20|           Jolán az első hónapban, midőn már a választott ut igazolva
55 20|         önvédelmére elégtelen; de midőn a férfi elér a szerelemig,
56 20|     elboriták a néző szemei elől, midőn Sipos közelebb lépett hozzá.~-
57 21|     zsebembe dugok egy könyvet, s midőn valami okosat szeretnék
58 21|    főnökéé, kellene a dicséretre, midőn ily szép dolgokat látunk;
59 23|     senkinek semmi köze hozzá; de midőn én, Kardos Jolán szólok,
60 23|          hasonló előnynyel éltem, midőn az itéletet föllebbeztem,
61 23|   megmosolyognák gyöngeségemet, s midőn a győzelemre egy hajszálnyi
62 25|    mérnökné csak boldog lehetett, midőn lányát az különböztette
63 26|      hallotta a fiunak előadását. Midőn odáig ért, hol a fiu gondoskodási
64 31|     becsüljük meg a szép tisztet, midőn az isten magyaroknak is
65 31|       meglátván az ételmaradékot, midőn annak a tolvajságot fölhányta,