Fejezet

 1 1 |            temérdek jogi példát, min aztán ki felpörös, ki alpörösképen
 2 1 |             bebocsáttatást kért; már aztán páholyba, zártszékre, földszintre
 3 1 |              a millió szaktudományt, aztán a jogász ott üti föl a könyvet,
 4 1 |             hallja maga, - folytatja aztán, - ilyent is kérdeznek ám
 5 1 |        szárnyas vadat. Ugy-e - kérdi aztán, - egy gombóczot csak megér
 6 1 |      szorgalmasan az ülésekre, akkor aztán megtudja, helyesen felelt-e?~
 7 2 |             kidült minden hang, mire aztán mind a négy fiatalember
 8 2 |              mire megfogadták; hanem aztán azt sem bánja, ha a tizenöt
 9 2 |             kell a leányok szemének. Aztán hangosan mondja: Sándor
10 2 |      asszonyszemély kidugja a fejét? Aztán még engem is gyalogpostának
11 2 |            kis feketeség, összefüzte aztán a többivel, s a nagy szobában
12 2 |            keresztül is kézre adnám, aztán egyenkint csak nálam is
13 2 |              ő méltóságos urnak fia, aztán pedig fiókjából előkotort
14 2 |      megmondom én a dolgot tisztára, aztán majd Sándor urfi sem haragszik
15 2 |           itthon maradt a sok levél, aztán borravaló sem jár érte!~
16 3 |       megilleti, szépen megcsókolja.~Aztán, az az ötven esztendő oly
17 3 |              másodmagammal megyek.~- Aztán megijedne kend egy asszonytól?~-
18 3 |             czélzásnak is vehette, - aztán azt is akartam tudni, hogy
19 4 |            hétig megfekszi az ágyat. Aztán kiokoskodja a nőtelenség
20 5 |            bizonyos rendben elosztá, aztán elmélyedve szedegette össze
21 5 |             bemondván egy czimet, és aztán alkalmazkodának az általa
22 5 |     kényelmetlenségnek fölvállalása, aztán mindjárt megvan; ha utána
23 5 |             erőltette a mosolyt, mit aztán végképp megsavanyitottak
24 6 | megmagyaráznám, hogy nincsen igazuk, aztán megmenekedném tőlük.~- De
25 6 |         lelki tehetségét, azon kivül aztán valami megróni való hibát.~
26 6 |               előbb megtöri az élet, aztán kapja meg az emberi ábrázatot.~-
27 6 |         mondanám meg neki először, - aztán, tekintetes uram, mondás
28 7 |        akarata, - szól az ifju, - az aztán ugy is a szerencse dolga,
29 8 |           két-két almát összeteszek, aztán egyenkint összeszámlálván,
30 8 |             fásultan nézé gyermekét, aztán nem akarván a megbámultat
31 8 |     fölosztását kiszámithatom rajta, aztán marad egy egész tiszta levél,
32 9 |      eczetágyat, vagy cseresnyére? - aztán szokott-e adni jó szóért?
33 10|         helyet rendezte el, mellette aztán Sipos barátunk lőn szomszéd.
34 11|             hogy egyszer megöntözik, aztán kiteszik a napra megszáradni,
35 12|    részleteit, egy kicsit egyenesen, aztán egy kicsit jobbra, később
36 14|            mig a husát le nem eszik, aztán paraszt szokás szerént,
37 14|             forgószél leráz a fáról, aztán a más világon kvártélycsinálója
38 14|            nem adtam be róla kontót, aztán a tekintetes ur is elhihette,
39 14|               mint holnap egy tuzok. Aztán ugy ébren álmodva, mégis
40 14|            barátom, üljön le mellém, aztán egy inditványom lesz.~-
41 15|             és harmat buzditson föl. Aztán, mit használ, ha az eredményt
42 17|        Találjuk orvosságát annak is, aztán megindulunk a legbiztosabb
43 17|        hosszu ut fáradalmára, holnap aztán beszéljünk a kicsiről sokat.~-
44 19|      szavazzon az öregebb Kardossra, aztán majd ők is tudják, mi az
45 19|             legjobb, mondja ki most, aztán én is mondok valamit, megéri
46 19|            szónak mindig akad párja, aztán jut is, marad is mindkettőnknek.~-
47 21|             is árát szabja az ember, aztán magának is van szabott ára;
48 21|         törököt, azt is a legelejét, aztán nem akarnánk a régi név
49 21|              az iziből gazdálkodott; aztán az ő buzáját is akkor verte
50 21|           tekintetes ügyvéd ur, - az aztán mozditja az ökröt, bérest,
51 21|                most essünk kétségbe? Aztán ha mindannyian két annyit
52 24|            azt gondolja, a mit ma, s aztán, mi tagadás benne, mi kettőt
53 24|             nekünk csak egy kellene, aztán mi lennénk az urak.~- Ezt
54 24|          csak elmondanom az egészet, aztán a végén is jókor lesz azt
55 26|         meghajtá magát a leánynak, s aztán az anyjától bucsuzék el.~
56 26|         Üljön le, vegyen lélegzetet, aztán szépen sorban mondjon el
57 26|         mondjon el minden szót; majd aztán megmagyarázom.~- Anyám, -
58 26|            szeretek engedelmeskedni. Aztán továbbá...~- Elég, édes
59 26|            maga, irja meg a levelet, aztán hozza el, ki fogom javitani.
60 27|             isten nagy nyugalmat, és aztán türelmesen hallgassa meg
61 29|               Mondja kedélyességgel, aztán a cselédekkel összerakatá
62 29|      fűszeres megsüvegelve az inast, aztán elbeszélé a vallomást Siposnak,
63 31|           mig az emlőt meg nem unja, aztán pedig elkeveredik a nyájban,
64 31|          hathassak valamit.~Most már aztán szabadjon valamit mondanom