Fejezet
1 2 | elolvasta a levelet, melyben oly boldog hir volt, hogy ha
2 2 | urfi, hogy a hallgatóságot oly kevéssé érdekli ez ügylet,
3 2 | az urfit mosták volna ki, oly fehér lett, s alig találta
4 3 | szedni; ime, ma ez éppen oly kevéssé lehetetlen, mint
5 3 | szerencse szekerére, s az oly sebesen szaladt vele, hogy
6 3 | Aztán, az az ötven esztendő oly józanná teszi az embert,
7 3 | adnak, de igy egy darabban oly méregdrágán, hogy egyszer,
8 3 | urat, hogy ő mégsem egészen oly komoly, mint a juratéria
9 3 | goromba huszárnak mondta oly sokszor, hogy az asszony
10 4 | egymást, és a csalót is éppen oly készséggel védelmezi, mint
11 4 | válassza ki, mert ha apja mellé oly közel esett is, mint a liszteszsák
12 5 | kik a méltóságos czimet oly sűrün hintik, mint a mákot;
13 5 | gondjait velem osztja meg!~Ez oly nyugalommal volt mondva,
14 5 | társaságot, többé nem volt oly zajos a társalgás, és mindenki
15 6 | mivel nem lehet, egykor oly edzett lelke elveszti minden
16 6 | valóságos ember, nyilatkozata oly őszinte, hogy száz esetben
17 7 | magyar ügyvédet terheli, ép oly méltatlan, mint mikor a
18 7 | melyre az igazi jogvédő oly szenvedélylyel vágyik, mint
19 8 | feküdnöm a földbe, melyen oly sokat lótottam-futottam,
20 8 | tapasztalatlanság hátrányait, s mely oly kényelmesen rendezi el hálóját,
21 8 | s az élet tegyen téged oly bölcscsé, hogy tájékozhasd
22 8 | ilyen leczkét kap, mért volt oly ügyetlen, hogy nekem oly
23 8 | oly ügyetlen, hogy nekem oly nagy darab irópapirt küldött.
24 8 | irópapirt küldött. Akadna oly lelki nyomorult, ki eszemet
25 9 | kutat, e levélnek tartalma oly őszintén goromba, hogy ha
26 11| vádolva szinezi ki, a nőnek oly hatalma, hogy a hős hódolatul
27 11| gondolatkörét fölösmervén, oly okosan engedelmeskedett,
28 11| tudnivalókban lassankint oly önállóságra vergődött, hogy
29 11| rakosgatja; mert leánykorához oly közel van, hogy nem tudja
30 11| nem ritkán a nőnek lelkét oly józanná és szilárddá képezi,
31 11| angol utazók, éles késsel és oly mélyen vagdalják föl neveiket
32 11| van szüksége, hogy az anya oly gonddal és szakadatlan figyelemmel
33 11| tudta, hogy e könyűk nem oly sósak, minőket a fájdalom
34 12| kik a babért szeretnék, ha oly magasra nem volna föltűzve,
35 12| E mozdulat a végszó után oly pontosan következék, mint
36 12| szereplők e kézmozdulattal oly ügyesen jeleznek, hogy a
37 12| foglalkozván tárgyammal, alakjaimat oly élénken ösmerem, hogy a "
38 13| ne sajnáljon engem.~- Ez oly bánatosan van mondva, hogy
39 13| egyszersmind a vánkost igazitva, - oly töredelmesség ül az ön arczán,
40 13| Legyen ön birám, hisz ön oly mivelt eszü ember, - a magamféle
41 13| mint az, hogy lelke nem oly dib-dáb ruhafoszlány, minek
42 14| s a szivnek dobbanásai oly zaklatottak, hogy nem tud
43 14| ügyvédnek tünődései ez uttal nem oly élénkek, mint segédjeé;
44 14| iránt, Somogymegye pedig oly messzire esik, hogy még
45 14| becses példány Vendel, - nem oly értékes, mint a másik, mely
46 16| nem tagadom, - de lelkem oly könnyü, mint mikor ifju
47 17| hagyjon belesülni, szivemben oly szépen meg van irva az ön
48 18| elfogadja az örökséget?~- Ne oly komolyan, Sipos ur, - esedezik
49 18| kiválaszt a tömegből.~- Ön ezt oly komolyan mondja, hogy apám
50 20| mondhat, s a mire feleim oly nagy őszinteség kivántatik?~
51 20| szabad, mire felelni majd oly nehéz lesz!~Arczán hőség
52 24| mely lép őt megfogta, két oly egyszerü madarat, mint a
53 24| szándékom a tekintetes urral oly megelőzőleg bánni, hogy
54 25| mert hiába, senki sem áll oly magasan, hogy egy értelmes
55 27| merek. Az ön szava ez ügyben oly kölcsön, melylyel az én
56 27| lépegetni, most már nem volt oly lompos és kuszált, mint
57 27| kedves kisasszonyomat.~- Ha oly nagyon fél tőle Vendel bácsi,
58 28| valamit gyanithatott, hogy oly nagy büszkeséggel vitte
59 29| asszonyom, - s önnek fia volt oly kegyes, hogy gyöngédséggelteljes
60 31| független ember miért van oly kevés? Mert kevés az olyan
61 31| trombita, fuvola, melyben oly sok ember kinyögte tüdőjét,
|