Fejezet
1 1 | sem adták ingyen, hanem akkor is volt a tudománynak rőfe, -
2 1 | Ilyen deresre huzták ki akkor a fiatal embert!~Itt osztogatták
3 1 | egyik csomót otthon feledi, akkor a jogvédő sem érkezett ám
4 1 | kérdeznek ám a czenzurán, s hogy akkor ilyen táltott szájjal ne
5 1 | mint most, hát azt felelje: akkor röpül a disznó, mikor a
6 1 | szorgalmasan az ülésekre, akkor aztán megtudja, helyesen
7 2 | egyszer visszajöjjön; de már akkor azért, hogy másodmagával
8 3 | a meglepett apa, ki már akkor se utasithatta volna el
9 3 | szögleteset méltóztatnak küldeni, akkor csak a házmesternek adom
10 4 | zugprókátori czimet, hogy csak akkor van perem, ha két asszonyt
11 5 | másik Kardosnak talán csak akkor hinnék, ha az elmult husz
12 5 | mint a diák a tollkéssel, akkor is farag vele, mikor nem
13 6 | áltekintélyek rezzegetésétől, hisz akkor még lánggal égett bensejében
14 6 | tekintetes ur maga meghallaná, akkor maga vehetne mértéket.~-
15 7 | estére maradjon itthon, - akkor is ráérünk busulni.~Csöngetett
16 7 | megrabolták a tekintetes urat?~- Akkor csak szegényebb lettem volna,
17 7 | törvényhozás bölcsessége akkor volt nagy, midőn a harczban
18 7 | urnak szentül megigért, még akkor se feledhesse el, ha tán
19 7 | postahivatal előtt megállni, akkor ereszté be a levelet, melyet
20 8 | hogy tájékozhasd magad, s akkor elértem czélomat, melyért
21 8 | Szánnom kellene önt; de akkor foglalkoznom kellene az
22 10| ss-ekkel én is éltem, - akkor még igényt tarthattam volna
23 11| szellő is elfujja.~Az anya akkor is látta a leányt, mikor
24 11| őszinte volt, a nőnek sorsa akkor is viszontagság, ha a gondviselés
25 12| édesapját is kicsukná.~- Akkor elhibázta a pályaválasztást.~-
26 12| befejezésre legkiváncsibb vagyok, akkor szakad el a fonal. Barátom,
27 13| Ez az én föltételem, s akkor gyalog is elébe megyek a
28 13| a vármegye széléig; mert akkor ugy jő hozzám, mint kedves
29 13| között mulat, - ellenben a nő akkor is sirva fakad, ha a férj
30 13| tükörből ismerjük, s éppen akkor nem látjuk, mikor legkevésbé
31 13| már ő nem mondhatja...~- Akkor, bátyám, csak ugy fogom
32 14| Mondja vágygyal az öreg.~- Akkor nekem is vissza kellene
33 14| boldogitani és megházasodom. Ön akkor nem gyanitá, hogy a sárföldi
34 14| az ügyvéd, - szó nélkül akkor értené meg, ha meghalok;
35 15| napszámost akart belőle gyurni, s akkor Siposnak kellett volna fejet
36 15| természetes következményét, akkor a fiu hihetőleg boldog lesz.~-
37 15| meggondolatlan fiunak?~- Akkor magam bizonyitanám be, hogy
38 17| gondját kitaláltam; mert akkor kimondanám előtte, hogy
39 17| szigorát, még kevésbé tudhattam akkor azt, a mit most, hogy együtt
40 17| gyarlók az asszonyok?~- Akkor anyámat is meg kellene rágalmaznom;
41 21| emberek voltunk ám mink akkor, - mondja az öregebb kinos
42 21| gazdálkodott; aztán az ő buzáját is akkor verte el a jég, mikor az
43 21| olajszagot, - hát ha még akkor jött volna a boltba, mikor
44 23| Küzdelmek.~A mérnökné csak akkor tudta meg az eredményt,
45 24| leszel, hogy bemegyek.~- Majd akkor elhiszem.~Sok embernek megvan
46 24| megelőzőleg bánni, hogy akkor se panaszkodhassék ellenem,
47 25| a viszonyt.~Az anyák még akkor sem haragusznak nagyon,
48 25| szeretetre méltó, a mit az anya akkor is hisz, mikor nem igaz.
49 25| neki, - mondja az anya, - akkor lesz nagy az én örömem,
50 25| előbb mint az itéletet, s akkor a gondatlan ember az ezerek
51 26| Mondja Jolán büszkeséggel, s akkor a leány arcza valami magasztossá
52 26| hiszi ön?~- Hinni csak akkor hihetnék, ha csak távolról
53 27| tán mind egy vágásra.~- Akkor vigye vissza, Vendel. Mondja
54 27| akarja-e becsusztatni; mert akkor mindjárt széttéptem volna.~-
55 27| eljött?~- Ha azóta keresett, akkor tudja, - mert én nem mondtam,
56 27| szegény atyádat láttam, - s akkor nem félek.~A leány anyjának
57 29| szerepet keressen; mert akkor, istenemre mondom, bebizonyitom
58 30| legyen ön nagylelkü, - s akkor meg fogja tudni, miként
59 31| mert a ki szenvedélyből akkor is iszik, mikor nem szomjazik,
60 31| mondó és valló embert, tán akkor majd megérdemli, hogy alkuba
61 31| kormányosa lehessen, - és akkor méltó lesz a véletlen szerencsére;
|