Fejezet
1 2 | kisasszonynak, kinek neve önt fölháboritá, - Vendel bizonyitani
2 5 | kedves rokonaimat, különösen önt, mikor én már erőmben megfogyok,
3 5 | előbbi hizelgés után, - ha önt megnyugtathatom, és némi
4 8 | rabjai miatt.~Szánnom kellene önt; de akkor foglalkoznom kellene
5 12| lenni.~- Azért hoztam el önt magammal, lássuk meg együtt,
6 12| életében előre megvettek. - Önt nem lehetne megvenni pénzért, -
7 12| akarna vitázni, hogy mi önt nagyon könnyünek véljük.~-
8 13| vagyok irva, - hálából kérem önt, engedje, hogy az ön kezét
9 13| kérdeni: nem sértettem meg önt azzal, hogy tulbizalmasságból
10 13| kitakarodom.~- Most én kérem önt, - nyujtsa ide kezét a bácsinak,
11 13| hálával tartozom önnek, mint önt háborgatni akarnám, - barátomnak
12 13| barátomnak neve felháboritaná önt, - beszéljünk hát másról,
13 13| Ismételve mondom, nem tudom önt megczáfolni, sőt, hogy igazat
14 13| ha atyám kimondja, hogy önt szereti ...~- De, ugy értem,
15 13| bátyám, csak ugy fogom önt szeretni, hogy apámnak emlékét
16 14| kerülhetnének elő, hogy önt magamnak meghóditsam. De
17 14| magamnak meghóditsam. De ha önt életemben meg nem győzhetem
18 14| esik, ha mondhatom, hogy önt és családját kimondhatatlan
19 14| el valódi czélomat, hogy önt, ki egy lépést sem áldoz
20 14| fölkeresni és megösmerésükkel önt a világ előtt megtisztelik.~
21 14| már én nem csalhatom meg önt, - e sorok olyan vallomás,
22 14| zürzavart okozni nem akarok. Önt beavatám az ügyekbe, és
23 14| kovácsolok, mi érdekelhetné önt az én dolgaimból?~- A legfontosabb,
24 15| elitélt ember.~- Ugyan, kérem önt, nem undorodott meg a sok
25 17| fiatalok.~- Nem vigasztalom önt, - kezdi Sipos, Jolánt egyedül
26 17| én készségem győzze meg önt bátorságomról s vállalkozásom
27 17| mertem volna gondolni.~- Önt is megijesztettem?~- Meglepett
28 17| harmadik? - ismétlé Jolán, - önt már egyszer megáldák azért,
29 17| vett, - és hogy rávezessem önt, kérdezze tőlem, hogy én
30 17| Sipos urban.~- Minek mondjuk önt? - Kérdi a mérnökné csöndes
31 18| Hagyjuk el e tárgyat, mely önt is fárasztja; mintha csak
32 18| hozzánk az ujabb szerepek, önt sem feledheté ki a sors
33 18| megforditom a tételt, - egy férfi önt különbözteti meg.~- A fővárosban?~-
34 20| késedelemnek én valék oka, önt méltán meglephette, hogy
35 20| igaztalankodik.~- Isten áldja meg önt e szavakért, - mondja majd
36 21| Kardoss urak fölkeresik önt Pesten, és az én szavazatomat
37 23| hálával mondom ki; de kérdem önt, ha az ügyvéd előnyt nyert
38 25| kételkedem, hogy megkimélik önt rábeszéléseiktől.~- Magamat
39 25| mulva.~- Nem gondoltam, hogy önt érdekli e látogatás.~- Nagyon
40 26| tartani. Próbatétre küldöm önt, - röpüljön maga is egy
41 26| Örülök; mert azt vélem, hogy önt a rokonszeretet vezérelte
42 26| növendékekhez távozott.~- Önt kifárasztja ez a pedáns
43 26| Nem sokáig várakoztatom önt, szép hugom, - mondja az
44 26| majd én meg is mentem önt tőle. Mondja Sipos nagy
45 26| kivánságába.~- De kérnem kell önt, hogy ha ez ember még egyszer
46 26| kivánja.~- Isten áldja meg önt! Mondja Sipos elbucsuzáskor,
47 27| pénzkérdések, eltépik a rokonokat, önt tőlem, holott ennek kellene
48 29| Adná isten.~- Mi lelte önt? a nyugalomban, a semmittevésben,
49 29| férjének szenvedőlegessége önt nem zavarja működésében.~-
50 29| vállalkozzék.~- Én is elkisérem önt, most megelégszik velem?~-
51 29| befejezzük, többé nem kisértik önt a rokonok.~- Szükséges az
52 29| gúnymosolyuk pedig ingerelni fogja önt.~- Ne aggódjék miattam,
53 29| leány, - az isten vezérelje önt vissza.~- Hiszem, hogy velem
54 30| lakolhat miattam, - erre kérem önt, kedves férjem.~- A fiu
55 30| biróság végzése van, mely önt Kardoss István hagyományának
56 30| örülni, én nem ezt, ... önt vártam haza.~- Nem merem
57 30| vártam haza.~- Nem merem önt megfosztani egy másik örömtől, -
|