Fejezet
1 2 | hangosan mondja: Sándor urfi lábbelije! Még a tegnapi
2 2 | Olyan gyerek ez a Sándor urfi, hogy még a hazugságát is
3 2 | meg a fiatalember. Sándor urfi helyébe jön, - azt mondja:
4 2 | nemes fiatalság, Sándor urfi, mint az öreg Vendel monda,
5 2 | már értem, - mondja az urfi, megértve a bizalmas cselédnek
6 2 | remélem, lesz hitel, mondja az urfi, észre akarván vétetni a
7 2 | feleljenek; s midőn észrevette az urfi, hogy a hallgatóságot oly
8 2 | a többi között? Kérdi az urfi Vendelt, észrevévén a másiknak
9 2 | fölháborodását.~- Ösmerem, urfi! - mondja Vendel, most már
10 2 | levélhordó, - utasitja rendre az urfi, - igy viszi a főkönyvet,
11 2 | szólal meg a megbántott urfi, - levelet irtam azon teljes
12 2 | is! Mondja diadallal az urfi.~- Urfi, - mondja Vendel, -
13 2 | Mondja diadallal az urfi.~- Urfi, - mondja Vendel, - sohase
14 2 | tisztára, aztán majd Sándor urfi sem haragszik olyan nagyon!
15 2 | bizott rám, - itt van az urfi leveleinek száma, elhoztam
16 2 | belőlük, - ime, nézze meg az urfi maga.~Mintha nem is a gyolcsinget,
17 2 | Egyetlen darabot sem, kedves urfi, - válaszol Vendel, - tehát
18 2 | kisasszonynak hat levelet irt-e az urfi vagy tizet?~- Hát ilyen
19 2 | a nagy szégyenben lihegő urfi, nojsz, lehet magára valamit
20 2 | magára valamit bizni.~- Urfi! - felel vissza a vén huszár, -
21 2 | bűnöm ugyan van elég, édes urfi, de már ilyennel nem takarom
22 2 | kelle hagyni a beszédet, az urfi megszégyenülve, Sándor,
23 6 | fiatalembert, kit Sándor urfi helyére fogadtam föl?~-
24 6 | fogadna a tekintetes az urfi mellé egy hentest is, ki
25 6 | hentest is, ki a papiroson az urfi disznait leöldösi; mert
26 6 | köszörült késsel, a mennyit az urfi vakar.~- Mit gondol kend,
27 6 | megszólamlik. - Talán az urfi sem mer összehadarni minden
28 7 | az érkezőt. A nagyságos urfi már a "Curia" épületéből
29 7 | keresztüluszott a vizsgán.~Tudta az urfi, hogy ez lesz az utolsó
30 7 | fizetőnap, a meggondolatlan urfi némi önállóságra kapaszkodván,
31 7 | ideje volt, a nagyságos urfi lesett a pillanatra, mikor
32 7 | tanácsokkal nem fukarkodtak. Az urfi nem vegyült idáig a beszélgetésbe,
33 7 | kedvenczén kivül csak az urfi volt otthon.~A másik határozottan
34 7 | határozottan látta, hogy az urfi Vendelt bosszantani akarja,
35 7 | dolgot, csak Vendel nem.~- Urfi, ha még egyszer elfujja
36 7 | mondani, - gúnyolódik az urfi - harmincz esztendős ügyvéd,
37 15| fiától hallott valamit, az urfi bátyjától való megválásának
38 26| kisasszony is? Kérdi az urfi a leány felé fordulva.~-
39 26| Idő, ... idő? tünődik az urfi,... azt mondja meg inkább,
40 26| és a többi, veti utána az urfi szelesen, de mégis csellel, -
41 26| szép hugom, - mondja az urfi fölkelve, amint az ajtónak
42 26| Megtiltom én! Mondja az urfi nagy páthosszal, mától fogva
43 26| haladva is haladt, - az urfi sietve rohant anyja szobájába.~-
44 27| Kolumbus fölfedezte. Az urfi órákig mártogatta tollát
45 27| küldés végett; mert Sipos az urfi szerepével tisztában volt.
46 27| bácsink - kiáltja messziről az urfi, - él még, Vendel?~- Nem
47 27| földi obsitomat, nagyságos urfi, - mig elkészül, csavargom
48 27| Eltalálta, nagyságos urfi, egyenesen oda.~- Az én
49 27| kisasszonynak átadja.~- Ej, ej, urfi, - dorgálja Vendel, hány
50 27| azért ezt fölviszi.~- Ha az urfi megengedi, hogy a tekintetes
51 27| gyanakszik, ingerkedik az urfi, - no ne féljen, e levelet
52 27| értem a kapuhoz, a nagyságos urfi csipett meg, és egy levelet
53 28| vitte a kijelölt helyre. Az urfi itt is éppen a kapuban találkozott
54 28| Dicsérjen meg a nagyságos urfi, - ugy-e megjobbitotta magát
55 28| Vendel.~- Lassan, nagyságos urfi, más gazdája van ennek, -
56 28| megijedve az ifju.~- Nagyságos urfi, ez olyan lesz, mit ha az
|