Fejezet
1 2 | kidugja a fejét? Aztán még engem is gyalogpostának küldözget;
2 3 | kedves feleségednek, hogy ha engem fiának akar fogadni...~-
3 3 | házmesternek adom be, de engem nem lát többet a tekintetes
4 5 | hogy fiunknak nem jut. Engem is a jövendő aggaszt, szeretném,
5 6 | nyilatkozaton.~- Tanuljon meg engem!~- Engedelmeskedem, uram,
6 7 | pedig az: ne hagyjon el engem.~- Hát itt maradok.~- Hála
7 7 | ráesett súlya képes agyonütni. Engem ugyan nem ütött agyon; hanem
8 8 | s minthogy a szerencse engem nem keresett, én meg a gazságot:
9 8 | meglevőt is elszivja. Isten engem ugy segéljen, jól esnék
10 8 | ügyvéd eleven ördög; tehát engem is megölel.~Amint halmozott
11 8 | büntetésének utjába állanék. Engem még nem bolonditott el a
12 9 | kettővel üti meg.~- Hát engem ne érjen a két kéz?~- Ha
13 9 | Meghaltak, Vendel, - engem korán itt hagytak árvának.~-
14 9 | Sipos egyedül van.~- Ha ön engem szeretne, egy kis hazugságra
15 9 | olyan helyre, hova másképp engem nem eresztenek be, vagy
16 10| keverednénk atyafiságba?~- Ösmer engem, tekintetes ügyvéd ur?~-
17 12| emberek vagyunk, és e jó fiu engem sajnál, azért a legokosabb
18 12| Sipos, - az én jó akaróm engem boldogitani akar, és, mint
19 13| hugomasszony, ne sajnáljon engem.~- Ez oly bánatosan van
20 13| valami, a mit nem értek, s ez engem idáig már nagyon fáraszt.~-
21 13| szerepem eddig tartott, főnököm engem csak addig szeretett, mig
22 13| szeretetről emlékezett. - Persze, engem nem ösmert, mert különben
23 13| a rólad való gondoskodás engem illet.~- Ne ily komolyan,
24 13| kötelességemről.~- Bátyám, ön engem méltónak talált szeretetére?~-
25 16| gyönge legénynek tart ön engem! Véli a mérnök lelkét baja
26 16| mérnök, - ön a haláltól félt engem?~- Arra legutolján is ráérek,
27 17| gondok előre elfárasztanak engem, ki a világot a somogyi
28 17| kicsiről sokat.~- Látom, engem mindig kényeztetni akarnak, -
29 17| el akarja rejteni; mert engem véghetlen szeret, - s bánkódásában
30 17| s bánkódásában nem akar engem a jövendőre fölébreszteni.
31 17| kimondanám előtte, hogy engem a jövendőnek fáradalmaival
32 17| gyermekét.~- Ő fog megitélni engem.~- A mérnök urtól tanulta
33 18| sajnálja ön, hogy ez ugy engem megszomorit?~- Kisasszony!
34 19| én téged, akár te mondj engem okosabbnak, - érted-e, bamba?~-
35 20| fog.~- Most ön meg akar engem büntetni késedelmemért; ...
36 21| nevet a másik, - nézzen meg engem, ki merné mondani, hogy
37 21| szomszédnak?~- Ha ösmert engem a földön, tudom nem feled
38 21| földön, tudom nem feled el engem a mennyországban is, és
39 23| előfordulható körülményekre nézve engem tisztelvén meg, viszont
40 23| aggodalmaktól menti meg önöket, - és engem az ösztönöz, hogy a megboldogult
41 23| Meggondoltam.~- Ah, ha ön engem megnyugtathatna, hogy az
42 23| is hozzám közeledni, hogy engem kikémleljen.~- Magam is
43 23| visszavonulásban ön itélne el engem.~- Jó, folyjon le a dolog
44 24| elmegyünk Pestre, te fogsz engem vinni, elkisérsz Sipos ügyvédhez,
45 24| tagja.~- De jól megnézzen ám engem a tekintetes ur, - mondja
46 24| tudományokban.~- Küldhet engem oda a tekintetes ur, - nem
47 24| még valaha visszamenjek, engem ki nem kérdez többé senki,
48 25| ne fáradjon abban, hogy engem rendes nyomomból kitérithessen;
49 26| vagy rögtön elhivatnak önök engem is.~- Amint ön kivánja.~-
50 26| férfiakat is zavarba hozná, - engem legalább végképp meggyőzött, -
51 27| nyujtja kezét atyámnak, és engem egy kézszoritásra vár."~
52 27| őket.~- Igy nyugtat ön meg engem?~- Válaszolni akar az én
53 28| eljött hozzánk, megsajnált engem, azt a szegényt, kinek tőkepénze
54 29| férj közönyösen.~- Érdekel engem, uram! - Pattan föl a hölgy
55 29| rokonaimnak szavazatát, melylyel engem megtiszteltek, - én e szavazatokat
56 30| én a példa: nézzen meg ön engem, asszonyom, és ösmerve multamat,
|