Fejezet

 501 6 |               mert hiába, inkább vagyunk az életben gorombák, neveletlenek,
 502 6 |                  Lássa barátom, - mondja az ügyvéd, el akarván ütni
 503 6 |                  ügyvéd, el akarván ütni az előbbeni kötekedést, - Vörösmarty
 504 6 |           kötekedést, - Vörösmarty Miska az én testi, lelki jó barátom.~
 505 6 |                 testi, lelki jó barátom.~Az ügyvéd aligha vesztett el
 506 6 |            szégyen nélkül. Ellenfele nem az ügyes fordulatok csavargásaival,
 507 6 |            gazdag, elkényeztetett ügyvéd az emberiséget alpörösnek vagy
 508 6 |                   mégis hatalmas fegyver az egyenes szivü ember kezében
 509 6 |           Emberül van mondva, - válaszol az ügyvéd, - nem fogjuk megbánni,
 510 6 |              magát a fiatalember, kiment az ajtón, visszatekintés közben
 511 6 |        figyelemmel bocsánatot kért, hogy az öreggel nagyon is szabadosan
 512 6 |                  ez csak egyszer látszik az aránytalan koruak közt tiszteletlenségnek,
 513 6 |           későbbi tapasztalás tanuskodik az érzelem tisztaságáról s
 514 6 |                  titkár, neki gyónta meg az öreg, hogy ilyen emberrel
 515 6 |                  mondani én is, - mondja az ügyvéd, - nem szeretném
 516 6 |                azért jól vigyázzon kend, az öcsém megférjen mellette;
 517 6 |               Előbb fogadna a tekintetes az urfi mellé egy hentest is,
 518 6 |               hentest is, ki a papiroson az urfi disznait leöldösi;
 519 6 |              köszörült késsel, a mennyit az urfi vakar.~- Mit gondol
 520 6 |               abból a gyerekből ember?~- Az ember sokféle, - tekintetes
 521 6 |                 lóra; egy főhadnagy volt az ezrednél, a fejős tehénre
 522 6 |                  is félve ült volna föl, az ütközetben pedig egyre azt
 523 6 |              pipájába, s addig hajszolta az ellenség ágyuját, hogy a
 524 6 |               pattantyus kezéből elkapta az égő kanóczot, pedig a kardját
 525 6 |           tekintetes uram, előbb megtöri az élet, aztán kapja meg az
 526 6 |                 az élet, aztán kapja meg az emberi ábrázatot.~- Ekképp
 527 6 |                fazék, azért nem dobja ki az ablakon; hanem gyur belőle
 528 6 |                megbecsülje; mert ez lesz az én jobb kezem, mint tőlem,
 529 6 |               tekintetes uram, mondás ám az, a mit ettől hall az ember,
 530 6 |                  ám az, a mit ettől hall az ember, ha itt-ott megszólamlik. -
 531 6 |            itt-ott megszólamlik. - Talán az urfi sem mer összehadarni
 532 6 |                  leskelődhetem utánuk.~- Az urfit nem kell lesni, tekintetes
 533 6 |               föl nem mondta a szállást.~Az ügyvéd néhány hónap lefolyta
 534 7 |                                          Az utolsó este.~A juratéria
 535 7 |          juratéria reggelre üres maradt, az ifiurak letevén az ügyvédi
 536 7 |               maradt, az ifiurak letevén az ügyvédi vizsgát, magyar
 537 7 |                 nagy teremébe, leteendők az ügyvédi esküt. Vendel is
 538 7 |                esküt. Vendel is fölvette az ünneplőt; mert őt illette
 539 7 |                 meg a becsületadás, hogy az ujdonsült ügyvédet a juratéria
 540 7 |          juratéria ajtaja előtt várja, s az eddigi "ifiuram" helyett "
 541 7 |             tekintetes urnak" köszöntse.~Az öreg teins ur az ilyen napon
 542 7 |              köszöntse.~Az öreg teins ur az ilyen napon csak este szokott
 543 7 |                  napon csak este szokott az irodába menni; megszünvén
 544 7 |            jurátusai között a különbség, az öreg ügyvéd a fiatal ügyvédeket,
 545 7 |            cseléd bizonyosan tudta, hogy az eddigi szokás ismételve
 546 7 |          csavarodó haját laposra simitá, az előszobának minden butora
 547 7 |    fölegyenesedve üléséből, készen várta az érkezőt. A nagyságos urfi
 548 7 |           fiskárius urat! Üdvözli Vendel az érkezőt.~- Az volnék, kedves
 549 7 |             Üdvözli Vendel az érkezőt.~- Az volnék, kedves Vendelem, -
 550 7 |               Vendelem, - mondja a másik az üdvözletet elfogadva, -
 551 7 |         összemarakodik a balkézzel, mert az egyik a tejfölben, másik
 552 7 |                  szert, édes Vendelem?~- Az én pörömnek jó prókátora
 553 7 |                nem tudom, melyik árvának az apját küldtem el a más világra,
 554 7 |                  vénségemben eszembe jut az ilyen is, hátha a szegény
 555 7 |            tekintetes uram, nagyon rövid az az imádság, a mi az én fejemben
 556 7 |         tekintetes uram, nagyon rövid az az imádság, a mi az én fejemben
 557 7 |                rövid az az imádság, a mi az én fejemben megmaradt, arra
 558 7 |                 rászorult ő felségére, - az fogja megáldani a tekintetes
 559 7 |                én sem tudnám, mennyit ér az, mikor a magyar ember kezet
 560 7 |              volna, s nem viselné vállán az angyalbőrt, mit verbungos
 561 7 |         hordozóskodásból semmi.~- Kitelt az esztendő, Vendel bácsi.~-
 562 7 |              uram, - okoskodik Vendel, - az öreg teins ur bizonyosan
 563 7 |              ráérünk busulni.~Csöngetett az öreg teins ur, Vendel előbb
 564 7 |                 ur, Vendel előbb kinyitá az uj ügyvédnek az irodaajtót,
 565 7 |                  kinyitá az uj ügyvédnek az irodaajtót, s e tisztelet
 566 7 |                  eddig jött el a remény, az a csalfa lány, ki a pályának
 567 7 |           pályának virágairól sugdozott. Az ábrándoknak vége, föl kell
 568 7 |               első sugarai megvilágitják az utat, türésre? szenvedésre?
 569 7 |           szerencse felel!~A legelső, ki az ügyvédi czimet megadá, -
 570 7 |             megadá, - adósságot ölte rá, az emberi kötelességet! Jutalmul
 571 7 |                 és kincset, - vagy igen; az istennek áldását, mit nem
 572 7 |              huszár jelenti be a pályát, az özvegyek és árvák sorsát
 573 7 |             ismétli a tünődő fiatalember az első benyomás uralma alatt,
 574 7 |          szobában heverte el a délutánt, az utóbbi napok és éjszakák
 575 7 |                  vetődött haza, ekkor is az anyja unszolta az irodába;
 576 7 |               ekkor is az anyja unszolta az irodába; mert a nagyságos
 577 7 |         keresztüluszott a vizsgán.~Tudta az urfi, hogy ez lesz az utolsó
 578 7 |              Tudta az urfi, hogy ez lesz az utolsó est, a szegény irodából
 579 7 |                  est, a szegény irodából az anyai szárnyak alá siet,
 580 7 |             helyet foglalának, beszéltek az ügyvédi pályáról, honnét
 581 7 |               ésszel, tudománynyal; mint az már okvetlen megkivántatik.~
 582 7 |              vagy összeköttetéseik adták az irányt.~Már gyertyagyujtás
 583 7 |               nem kelle várakozni, azért az ajtó körül tartózkodott,
 584 7 |            mozdulását, s amint a gyertya az ajtónyilásba ért, ügyesen
 585 7 |             tanácsokkal nem fukarkodtak. Az urfi nem vegyült idáig a
 586 7 |           vegyült idáig a beszélgetésbe, az ajtó körül ólálkodott, s
 587 7 |        gyertyalángon is észrevehető volt az irány, honnét feléje tódult
 588 7 |           kételkedett a csinytevőn, hisz az idegen nem tesz ilyest,
 589 7 |              közöl kedvenczén kivül csak az urfi volt otthon.~A másik
 590 7 |                 határozottan látta, hogy az urfi Vendelt bosszantani
 591 7 |           Vendelt bosszantani akarja, de az utolsó estén nem akart szóvitába
 592 7 |                 olyan kártyája, melylyel az ilyent alkalmasan el lehet
 593 7 |            gyertyát.~Valamennyien látták az urfinak pajkosságát, azonban
 594 7 |                  beszédbe akará csavarni az urfit, ekképp szólitván
 595 7 |            határozott dölyffel, egyuttal az alig és óvatosan nyiló ajtón
 596 7 |          gyertyahozó szó nélkül belépett az egészen sötét szobába.~-
 597 7 |                 ön mondani, - gúnyolódik az urfi - harmincz esztendős
 598 7 |               vargalegény is megkapja. - Az aranyhalmazt összegyűjteni
 599 7 |                  nem ily hangosan, hátha az öreg ur meghallaná.~- Fölösleges
 600 7 |             akarta behozni a gyertyát, - az ilyen beszéd csak sötétbe
 601 7 |                  kilincsre tévé kezét és az ajtó mellől mondja öcscsének:~-
 602 7 |                  mondhat. Jó egészséget!~Az irodából keserün távozott
 603 7 |                irodából keserün távozott az öreg dolgozószobájába, és
 604 7 |                  megelőzéssel iparkodott az értelmes ügyvéd irányában
 605 7 |                  Ez magyarázza meg, hogy az ügyvéd az utóbbi hónapokban
 606 7 |           magyarázza meg, hogy az ügyvéd az utóbbi hónapokban vevén
 607 7 |         megvesztegethetetlen hatalomnak, az időnek súlyát, - tudta már
 608 7 |               azt is, hogy kifelé megyen az életből, és csak arra a
 609 7 |                 és jó reménység fejében. Az emberiség adója most már
 610 7 |               eszébe jutott, - nincs meg az a mindennapi öröme, mi a
 611 7 |            látható folytatása önmagának, az a kis örömmel vegyes gond,
 612 7 |                  cselekvésre zaklatja, s az unalmat be nem ereszti a
 613 7 |                nem ereszti a hajlékba, - az a, bár legdrágább, de mégis
 614 7 |               már furkós bottal! Hol van az a taplósziv, mely ilyenre
 615 7 |                nem mozdulna? A természet az egyensuly törvénye szerént
 616 7 |              törvénye szerént uralkodik, az apályt helyre üti a dagály
 617 7 |             dagály a tengerben ugy, mint az ember kedélyében, s a bánatos
 618 7 |               egy más érzelem tolakodék, az egyes számu rokon helyébe
 619 7 |               rokon helyébe a legutolsó, az ötödik.~Büszkesége megtört,
 620 7 |                irt levelet, czélja lévén az egykor hajthatlan embert
 621 7 |           hangolni; mert elképzelé, hogy az ilyen haragos böcsületességü
 622 7 |           levelet hamar megirta.~Ez volt az első adag csillapitó. Nem
 623 7 |                 dühöngött, nem lármázott az éretlen ficzkó ellen; mint
 624 7 |                másodpercz alatt belépett az ifju, a kedvencz, kétségen
 625 7 |                  kivül azon hitben, hogy az öreg ur a megválás előtt
 626 7 |              akképp hangolá lelkét, hogy az eddigi figyelmet hálásan
 627 7 |               megköszönje. Nem volt ment az izgalomtól, - bizonyos idei
 628 7 |           együttlét megszokottakká teszi az embereket, és az elválás,
 629 7 |    megszokottakká teszi az embereket, és az elválás, mint más, még meg
 630 7 |                szivet.~- Öcsém! - mondja az öreg kezet nyujtva és a
 631 7 |             kerevetre maga mellé ültetve az ifjut, - én még ritkán könyörögtem
 632 7 |                én még ritkán könyörögtem az embereknek, hiába pedig
 633 7 |                  megbukik, kérésem pedig az: ne hagyjon el engem.~-
 634 7 |               itt maradok.~- Hála legyen az istennek! - mondja az ügyvéd
 635 7 |             legyen az istennek! - mondja az ügyvéd szokatlan élénkséggel, -
 636 7 |                  de, kedves öcsém, rájár az emberre a rud, és látom,
 637 7 |           harmincz esztendeig tartott, s az ellenkezőről ugy megfeledkeztem,
 638 7 |             nyomtalan pusztulok el, mint az ut melletti kóró, melynek
 639 7 |              kóró, melynek magvát a szél az országut porába hinté, kárpótlást
 640 7 |             mentheti meg. Önre gondolék, az isten világos ésszel áldá
 641 7 |         tekintetes urnak akarata, - szól az ifju, - az aztán ugy is
 642 7 |               akarata, - szól az ifju, - az aztán ugy is a szerencse
 643 7 |                 dolga, meglelte-e bennem az alkalmatos embert, - és
 644 7 |            elereszt.~- Semmi föltétel, - az emberek megválasztásában
 645 7 |                  hátránya nem lesz; mert az első segéd holnap reggel
 646 7 |             Sipos, - bár elég erőm lenne az ön várakozásának megfelelni.~-
 647 7 |                 Nem kételkedem, - mondja az öreg teins ur teljes bizalommal, -
 648 7 |        szabályhajhászat, Magyarországban az ügyvéd a jogelvek fonalán
 649 7 |         méltatlan, mint mikor a vértanut az igazságért feszitik meg.~
 650 7 |                 pörök is, s a külföld és az értetlenség megrágalmazza
 651 7 |    törvényhozásunkat, biráinkat és velük az ügyvédet, ki a gombolyagnak
 652 7 |            rémület perczeiben okleveleit az ellenség markában feledé,
 653 7 |                hiszemet és a birtoklást.~Az elhányódott okmányok század
 654 7 |            bizonyithatnának, jobban mint az irás, régen elporlottak.~
 655 7 |             mégis kétes maradt a kérdés, az egyezkedésnek olyan alapot
 656 7 |             boszu elhárítva lőn. E téren az ügyvéd előtt kincs volt
 657 7 |                  ügyvéd előtt kincs volt az idő; és a jogelvek fölséges
 658 7 |                 odajutott, hol megilleti az a szép elnevezés, mire ön
 659 7 |                  a legelső estén, melyen az ügyvédi karba lépett, és
 660 7 |                 igérje meg a következőt:~Az első biróság előtt lefoly
 661 7 |            biróság előtt lefoly a pör, - az elvek megvitattatnak, a
 662 7 |                 saját felének van igaza. Az első itélet kimondatik az
 663 7 |                Az első itélet kimondatik az ön fele ellen, - mondja
 664 7 |                  ön fele ellen, - mondja az öreg Kardos szenvedélylyel, -
 665 7 |                kedve többé! Itt kezdődik az én oskolám, kedves öcsém, -
 666 7 |               itt kezdődik a tér, melyre az igazi jogvédő oly szenvedélylyel
 667 7 |              szenvedélylyel vágyik, mint az orvos a hullára, melynek
 668 7 |                     mondja lelkesedéssel az ügyvéd, - a félig elvesztett
 669 7 |              elvesztett pör köszörüli ki az ügyvédnek eszét, - ez emeli
 670 7 |           ügyvédnek eszét, - ez emeli ki az ötezer prókátor közöl, és
 671 7 |          megtisztelésében leli meg. A ki az igaz jogot megvédte, - az
 672 7 |                az igaz jogot megvédte, - az ártatlant védte meg a nyomor,
 673 7 |                 a kétségbeesés, valamint az erkölcsi sülyedéstől, tehát
 674 7 |               csüggedni, fiatalember, ez az én tanom, erre fog ön tanitványul
 675 7 |                 a kezem.~- Nem csüggedni az utolsó perczig.~- Egész
 676 7 |                  utolsó perczig.~- Egész az utolsó perczig.~- Isten
 677 7 |             kedves öcsém, - mondja végül az ügyvéd, - most már megint
 678 7 |              most már megint éledezem, - az öreg Kardosnak mégis lesz
 679 7 |                 akarná.~Később valamivel az utczán volt, a lámpák fényénél
 680 7 |             ereszté be a levelet, melyet az ügyvéd a mérnöknek irt.~ ~
 681 8 |                                          Az ötödik számu atyafi.~Megsétáltatom
 682 8 |              számu atyafi.~Megsétáltatom az olvasót, Pestről átmegyünk
 683 8 |                sarokházában keressük fel az ötödik számu atyafit, Kardos
 684 8 |                 moly nem bántja, sőt még az egér is megunná rágni a
 685 8 |                 leányának van szánva; de az unoka is hasznát veheti.~"
 686 8 |               jókor lesz megtudnod, hogy az ember igavonó állat, ki
 687 8 |         véletlenről sem feledkezett meg.~Az idő nem fárad ki a gyaloglásban,
 688 8 |                  perczczel sem késnek el az eddigi nyomtól, s észre
 689 8 |                    mint a kert virágait, az elmenők visszafordulva is
 690 8 |              össze nem zuzzák; oka talán az a szemérempir, mit arczotokra
 691 8 |               megszokta a tanodák padján az összemérkőzést, kilépvén
 692 8 |         hátramaradt mellette a nő, kivel az életpályának megosztására
 693 8 |              eltagadják hiuságukat; mert az telhetetlenebb a nő hiuságnál,
 694 8 |                  mint egy gyenge asszony az öltözőasztalnál.~E hiu nép
 695 8 |               öltözőasztalnál.~E hiu nép az örök emlékezet vágya mellett
 696 8 |                 mégis élni hagyja; hanem az a nyári napsugár, mely megcsalja
 697 8 |                  langymelegével, s mikor az kinyilt kelyhével akarja
 698 8 |            melegével mindenről lepörköli az életnek szinét.~Ha a nőt
 699 8 |           furdalása nélkül hazudik, mely az egyszeregynek biztosságával
 700 8 |            néhány órának mulandóságában?~Az égnek csillagait annyiszor
 701 8 |           bánatukban nem mertek fölnézni az égre vigasztalásért. Hiuságuk
 702 8 |                 vigasztalásért. Hiuságuk az égbe magasztala magát, szerencsétlenségük
 703 8 |                  a másét, elszántságában az erővel szemközt merne állni.
 704 8 |                 azt hiszi, hogy lábainál az erőnek büszkesége hajlott
 705 8 |            büszkesége hajlott meg; pedig az a lelketlenség, mely azt
 706 8 |                nem volt elégséges, - hol az ügyetlenség idejekorán elárulta
 707 8 |                  kivánkozzék le; ha csak az ő sorsára jutni, azaz: hirtelen
 708 8 |           hirtelen elfonnyadni nem akar. Az igéret fényes pillangó,
 709 8 |                 csak.~Legutoljára hagyám az észnek fegyverét, - mely
 710 8 |               végre is rabjává szegődnél az erős hatalomnak; de hogy
 711 8 |                 leczkézvén tanitványait, az oroszlán nagylelküségének
 712 8 |            megmondá tanitványainak, hogy az oroszlán szerfölött erős,
 713 8 |                 követőkre talál: de mert az ember vegyüléke jónak, rossznak,
 714 8 |          föltétlen hinni nem lehet; mert az is példa, hogy az ember
 715 8 |                   mert az is példa, hogy az ember az ölyv által üldözött
 716 8 |                  is példa, hogy az ember az ölyv által üldözött gerlét
 717 8 |                  zárta.~Eszed toldja meg az én gondolatimat, s az élet
 718 8 |                meg az én gondolatimat, s az élet tegyen téged oly bölcscsé,
 719 8 |                 a következőkből kialakul az egész s ha különcznek találjuk
 720 8 |         alapjában bajos lesz eltagadnunk az embert.~- Szabad? kérdi
 721 8 |                nem hagyja megrozsdásodni az észt s ha nem munkálkodnék
 722 8 |               észt s ha nem munkálkodnék az ember, unalmában többször
 723 8 |         szerencsések és a gazemberek már az én koromban jó ágyat vetettek
 724 8 |         gyermekemért, érted-e feleség?~- Az én férjem mindenre talál
 725 8 |                 lány" is belopódzott már az anyja után, és nem háborgatva
 726 8 |               lehajolva, azt megcsókolá. Az apa folytatá a beszédet:
 727 8 |                 apa folytatá a beszédet: az ok próbája az állitásnak,
 728 8 |                  beszédet: az ok próbája az állitásnak, mint az összeadásnak
 729 8 |              próbája az állitásnak, mint az összeadásnak a kivonás,
 730 8 |                nem.~- Igen férjem, hanem az én véleményem szerént a
 731 8 |                  volna, ha be nem csapod az orra előtt az ajtót.~- Nem
 732 8 |                 nem csapod az orra előtt az ajtót.~- Nem tagadom, a
 733 8 |               aranynyal kináltak meg, ha az u...-i közbirtokosoknak
 734 8 |              vagyok ...~- Kilöktem volna az ajánlót az ajtón. Ezt akartad
 735 8 |                Kilöktem volna az ajánlót az ajtón. Ezt akartad mondani
 736 8 |          szolgáltam leghelyesebben.~- De az aranyak?~- Az aranyak nem
 737 8 |       leghelyesebben.~- De az aranyak?~- Az aranyak nem lőnek vádlóim,
 738 8 |               hanem kapták, s ha valahol az országuton találkozunk,
 739 8 |                kalappal.~- Ne hidd, hogy az emberek meg ne tudnák különböztetni,
 740 8 |                 jó izüt nevetnének, hogy az a nagy egyenesség mégis
 741 8 |              példájaként hasonlatot csak az állatországban kapott, a
 742 8 |          becsületességre találjon példát az emberek között.~- Örömest
 743 8 |      megbocsáthatod a nő szeretetének és az anya aggodalmának.~- Ezért
 744 8 |                     Ezért aggódol? kérdi az apa a kedvenczet maga elé
 745 8 |                élénk szemeiből kibeszélt az ébredező lélek, a bánatnak
 746 8 |              fellege árnyékot nem vetett az arczra, finom vágásu szájának
 747 8 |                  korona együtt, s a hogy az arczon a szeretet sugarai
 748 8 |         szárnyakat, melyek kiegészitenék az angyalt.~Előbb megdöbbentene
 749 8 |                  e kép egy idegent, mint az apát, midőn anyja mellé
 750 8 |            mondatja vele: Ezért aggódol?~Az apa néhány másodperczig
 751 8 |                 vagy nekem, mondd meg?~- Az én kedves apámnak engedelmes
 752 8 |                  engedelmesség! utasitja az apa. Mig azt hittem, hogy
 753 8 |            gyermek vagy, megvártam tőled az engedelmességet; mától fogva
 754 8 |             engedelmességet; mától fogva az ok is legyen parancsolod,
 755 8 |               meg nem érted, kérdezd meg az okot; mert korodban már
 756 8 |                  ellenmondanak, mindjárt az ellenkezőt is elhiszed.~-
 757 8 |              mellőle, ki fog neki súgni?~Az asszony nem vitázott, férje
 758 8 |                  férj a nőt szeretettel, az asszonyt kimélettel, a vitázót
 759 8 |            gyüjteléke nem biztatta, hogy az anyagi gondokra megemlékeznie
 760 8 |                  megemlékeznie nem kell.~Az anya még néhány perczig
 761 8 |             dolgozószobában, de belépvén az uradalmi levélhordó, leányostul
 762 8 |            szokott egyedül levelezni; de az ilyen küldeményt messziről
 763 8 |                 és hozzá kelletlen, mint az, a ki neki irta.~Kedves
 764 8 |       mintapéldányok, ön sem hiszi, hogy az ügyvéd eleven ördög; tehát
 765 8 |             Istvánt.~A mérnök megkereste az ollót, a nagy negyedrét
 766 8 |                     Már ebből is látszik az ügyvéd, a papirost ingyen
 767 8 |            fasorait, jó lesz tudni, hogy az az egypár százezer sudaras
 768 8 |                   jó lesz tudni, hogy az az egypár százezer sudaras
 769 8 |                lombos ágai lesznek, s ha az ut mellé ültetem le, a nap
 770 8 |                vezetője, többet használt az emberiségnek, mint az olyan
 771 8 |           használt az emberiségnek, mint az olyan agglegény, ki lelkében
 772 8 |              halva pedig utolsó szálkáig az embernek hasznára válik.~
 773 8 |                 látná a magáét. Tele van az erszénye aranynyal, s e
 774 8 |            cserébe rokonszeretetet kapna az utolsó fölvonásra, mikor
 775 8 |                 ingyen senki sem tűri, s az agg közelében még csak az
 776 8 |                az agg közelében még csak az maradozik meg, ki sajnálja,
 777 8 |           pénzszüreten; de igen is hiába az élet valódi czélja felé,
 778 8 |          egyetlen lányomban, kinek lelke az én vezérletem alatt méltó
 779 8 |         pénzeszacskót ejtett le melléje.~Az ép karu nem hagyná magát
 780 8 |                  ezerei mellett. Ön maga az oka, hogy ilyen leczkét
 781 8 |               akkor foglalkoznom kellene az ön bajainak tudásával. E
 782 8 |                 s ha van még önnek ideje az elmélkedésre, győződjék
 783 8 |              hogy vannak olyanok is, kik az öntudatos egyszerüségben,
 784 8 |                 a mennyei örömnek, miről az oktalanok és pénzhajhászok
 785 8 |        legbizonyosabban meg lehet venni.~Az ön papirja elfogyván, jó
 786 8 |            kaptára szabták, s hasonmását az utczán mozgó seregből nem
 787 8 |                kifogni. Mindegy, mielőtt az Ur Sodomának elpusztulását
 788 8 |              könyörgött: kegyelmezne meg az Ur a városnak, ha ötven,
 789 8 |               csak tiz igaz volna benne. Az Ur ezt is megigérte; de
 790 8 |             ennyi sem találkozott benne.~Az ember szabad akaratra teremtetett,
 791 8 |              szülte azon eredményt, hogy az egyiket elhagyni, s a másikon
 792 8 |                meg szivemet, hogy miatta az önérdek utjára térjek.~Ilyen
 793 8 |               torony, honnét megláthatja az ember, mennyivel kisebb
 794 9 |        Faluhelyen nagyon ösmerik egymást az emberek, - a nyitott kapun
 795 9 |              elszámlálják. E kandiságtól az erszény sem menekedhetik
 796 9 |                  most ládafenékre zárva.~Az udvaron tul még a gazda
 797 9 |               lencsére szereti-e öntetni az eczetágyat, vagy cseresnyére? -
 798 9 |                nevezetes jó oldala, hogy az egész gazember is félig
 799 9 |         szomszédokat, senki sem szeretne az összehasonlitásban legutolsó
 800 9 |                   hogy ugy keresztül lát az emberen, hogy ha szemközt
 801 9 |          megrágta beszélni valóját, mert az ostobaságot sem igen hallgatta
 802 9 |          kerülték, mint a vakácziós diák az olyan urambátyámat, ki a
 803 9 |                bakafántos kérdést vetett az ifiur elé, ki néha ijedtében
 804 9 |                  mi természetesebb, mint az: hogy a környékben a mérnök
 805 9 |               nagyon tisztelték, de mint az imádságos könyvet, kerülték
 806 9 |                Sipos barátunkhoz, ő most az iroda főnöke, a legbizalmasabb
 807 9 |                El én, tekintetes uram, - az öreg teins ur talán valami
 808 9 |                különben lehetetlen, hogy az ilyen fiatalember el ne
 809 9 |                  mint a teins ur, s mint az oltoványágat, olyan nagy
 810 9 |             olyan nagy ágyba elplántálta az öreg teins ur, hogy száz
 811 9 |               rajta.~- A holdban van még az is.~- Azért nézegesse a
 812 9 |                 odáig.~- Bajos mesterség az a csillagvizsgálat, Vendel
 813 9 |           nyakára penészedik, mint én és az öreg ur, - s ha nekem nem
 814 9 |                 a teins ur, kérdezze meg az öreg urat, hogy némely feleséges
 815 9 |                 csak egy kézzel vert meg az uristen; de a vén nőtelent
 816 9 |                 urat; hanem kérdezze meg az édesapját, mit mondott az
 817 9 |                az édesapját, mit mondott az édesanyjának; mert az is
 818 9 |            mondott az édesanyjának; mert az is elhitte.~- Meghaltak,
 819 9 |                 egy elhagyottra találok, az lesz a legelső, a kit megszólitok.~
 820 9 |             végzet a kellő nyomra viszi.~Az öreg megjött, Vendel átnyujtá
 821 9 |                 átnyujtá neki a levelet.~Az irás ösmeretlen, - éppen
 822 9 |           ösmerjük, önök előre is félnek az ügyvéd megdöbbenésétől,
 823 9 |                féltik. Ne féljenek önök, az ügyvéd szivéből nevet, jobban
 824 9 |           munkahordozóvá nem szegődteti.~Az a sok felpörös és alpörös
 825 9 |                alpörös nem engedett időt az ügyvédnek más oldalról is
 826 9 |                más oldalról is vizsgálni az embereket. A pörökben utálatos
 827 9 |                 is látta, hogy a birvágy az ő erszénye után is kinyujtá
 828 9 |           kinyujtá markát, ugy megrémült az emberektől, hogy szeretett
 829 9 |                csak volna, ki, szerinte, az emberiséget összefogná és
 830 9 |             verné.~Ha a mérnök elfogadja az ajánlkozó jobbot, most gunyosan
 831 9 |            jobbot, most gunyosan nevetne az ügyvéd, térden állva látná
 832 9 |              állva látná a mérnököt, azt az egyenes fölkiáltójelet,
 833 9 |                 győztesek maradnak. Nem, az a fölkiáltójel egyenesen
 834 9 |            tárczával pedig nem mennek ki az utczára.~Parasztgyógymód
 835 9 |         köztudomásu dolog, hogy használ. Az ügyvéd Kardost csak a mérnök
 836 9 |                 még, a kivétel a mérnök, az az egyenes vonal, mely harmincz
 837 9 |                   a kivétel a mérnök, az az egyenes vonal, mely harmincz
 838 9 |              fejszével kellene feltörni! Az ügyvéd kereste magában a
 839 9 |                 még gorombább lett volna az emberekkel. Egy kis számitási
 840 9 |                 Kardoshoz, tetszett neki az a bátor egyszerüség, mely
 841 9 |                Letette a levelet, átment az irodába, tudván, hogy Sipos
 842 9 |                  mondva, tréfa keveredik az egészből?~- Annyiból nem
 843 9 |              járó földre megyünk, öcsém, az induláshoz más is kivántatik, -
 844 9 |          indulunk.~Ebből láthatjuk, hogy az ügyvédet nem riasztotta
 845 9 |                  elmegyen Somogymegyébe, az ötödik számu atyafi után.~ ~
 846 10|        országutakon mindenfelől özönlött az élő a város felé; eladni
 847 10|                eladni vagy venni siettek az emberek a tavaszi vásárra,
 848 10|                 tódult össze a városban. Az uri renden levők a fehérvári
 849 10|                  helyet. Némely szobában az ösmerősök hatan is összetódulának,
 850 10|               van beirva a neve? - kérdi az egyik a vendégkönyv után
 851 10|              tekintetes uraknak, hogy ha az egy s mellett nem fér meg
 852 10|       utasitásképpen mondja:~- Én vagyok az, ki a szobát előre megrendeltem:
 853 10|               fejbiczczentéssel viszonzá az emberséget.~- Itt méltóztatik
 854 10|                 Még nem tudjuk, - feleli az egyik, nem akarván gyanittatni,
 855 10|          tekintetes ur rákvörösre pirult az ujabb atyafiságon; de mindketten
 856 10|                  sem a korcsmárosok, sem az ösmerősök nem marasztottak;
 857 10|          marasztottak; s ha beesteledik, az utczai sárban ragadunk meg.~-
 858 10|                  inkább a füszeres, mint az a másik Kardos, ki egy s
 859 10|       megelégszik: menjünk.~A korcsmáros az ajtóig kisérte őket, onnét
 860 10|        visszafordulván, magában nevetve, az épületnek másik szárnyára
 861 10|            Épületes ujdonságkép esett ez az ügyvédnek, de nem haragudott
 862 10|                  neki legjobban tetszett az egyenes ut, s ime a másik
 863 10|               éppen ő miatta árkolták el az utat, s azt kapanyéllel
 864 10|                 vásári közönség elözönlé az éttermet, az üres helyeket
 865 10|           közönség elözönlé az éttermet, az üres helyeket a korábban
 866 10|             szigorun megparancsolá, hogy az a szobabeli vendégeké, kiket
 867 10|         szobabeli vendégeké, kiket ő fog az asztalhoz vezetni. A pinczéreknek
 868 10|               könyörület, s egyik mindig az asztalt őrizte.~Legelőször
 869 10|             füszeres hallgatott, rokonai az Eszterházy családdal való
 870 10|              hogy ujabb erőlködés nyomán az Eszterházyakat tönkreteszik,
 871 10|                 kegyesen megigérte, hogy az uradalmak számára nála veszik
 872 10|                 gyantát, sárga földet és az enyvet.~- Előre is köszönöm,
 873 10|               olcsóbban fogok számítani.~Az ügyvéd hamar kitalálta,
 874 10|                  a társaságot. Használta az alkalmat, megszólitá a Kardossokat.~-
 875 10|                  bene: két ss betüvel, - az egy s betüs Kardosok nem
 876 10|                 kárt vallottam, - mondja az ügyvéd, észrevévén a czélzást, -
 877 10|          észrevévén a czélzást, - valaha az ss-ekkel én is éltem, -
 878 10|                  igényt tarthattam volna az atyafiságra; de mióta az
 879 10|                 az atyafiságra; de mióta az egyik s betüt elhagytam,
 880 10|                gorombábbik Kardoss, - ha az embernek nincs miből magáéból
 881 10|                   magam is azt mondom, - az ügyvédség kövér jövedelmü
 882 10|     szerencsésebbek e tekintetben.~- Már az igaz, hogy mi magunk urai
 883 10|               van kalácsunk.~- Hátha még az Eszterházyak uradalmát is
 884 10|                 szép birtok lesz? Mondja az ügyvéd is némi éllel.~-
 885 10|              lesz, - igenli a másik, - s az ér legtöbbet, hogy nem osztozkodik
 886 10|                  potyadék-atyafiság.~Ezt az utolját jól meghangoztatá
 887 10|                 a füszeresre nézett, hol az ügyvéd urra.~Az ügyvéd nem
 888 10|              nézett, hol az ügyvéd urra.~Az ügyvéd nem haragudott, sőt
 889 10|       kigyógyiták, s minthogy nem szokás az embereket pörbe idéztetni
 890 10|                  neki ugy sincs étvágya. Az idegen udvariasságból nem
 891 10|             udvariasságból nem fogadá el az ajánlatot, s ekkor az ügyvéd
 892 10|                 el az ajánlatot, s ekkor az ügyvéd a korcsmáros által
 893 10|          tekintetes ur a rokonságot, ugy az vagyok. Mondja a füszeres,
 894 10|               vagyok. Mondja a füszeres, az ügyvédnek odanyujtott kezét
 895 10|               itt tán olcsóbban kapom.~- Az én ösmeretlen hugaim nem
 896 10|               valót küldök nekik, mondja az ügyvéd, s kivévén tárczáját,
 897 10|      böcsületével nem tartá ellenkezőnek az ajándékot elfogadni. Miért
 898 10|                 kedves rokonom, - mondja az ügyvéd, visszatolva a bankjegyeket
 899 10|               fog maradni, - teszi hozzá az ügyvéd, és a közeledő korcsmároshoz
 900 10|       halaványultak, csak azt nem tudom, az ezeresektől ijedtek-e meg,
 901 11|                                 Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.~
 902 11|                 gázoltatok itt a földön. Az én vágyaim is kergették
 903 11|                  csillagok járását, mint az embert, mely éppen azért
 904 11|               elhozza hozzám a szellő, s az illat után meglelem a virágot
 905 11|              után meglelem a virágot is: az ember rejtély marad; mert,
 906 11|                 érdembérét eltolvajkodja az irigység, a józan ember
 907 11|                   a józan ember elkerüli az ostobák kétségbeesését,
 908 11|          kétségbeesését, és meghallgatja az öntudatot, mely sokszorozva
 909 11|                  gyöngébb félre ráfogtad az állhatatlanságot, jutott-e
 910 11|              hogy a nőnek botlásához még az ördög is távolabb áll, mint
 911 11|                saját gyönge párja előtt? Az a hős, ki országokat hóditott
 912 11|              országokat hóditott meg, ki az ágyuk torka előtt büszkén
 913 11|                 nagyobb, és elrejtettebb az ember.~Hogy hiában ne irtam
 914 11|          bemutatni a "maga levében", - s az eddig bemutatottak után
 915 11|            odaillik a mérnök házába, hol az asszony férjének észjárását
 916 11|                  mond, sugó után mondja.~Az asszony gyermeke mellett
 917 11|               gyermeke mellett kezdi meg az élet iskoláját. Mig egyedül
 918 11|      születésének első napján gondot hoz az anyára; mert ezer bajával
 919 11|       kérlelhetlenségével nem ad nyugtot az anyának, hasztalan akarná
 920 11|           gyermek türelmetlenségét; mert az rettenetesen szokott orditani,
 921 11|                 gyermek elcsöndesedik, s az anyát megjutalmazza türelme
 922 11|             mérnökné korán megérté, hogy az életnek olyan árnyoldalai
 923 11|          árnyoldalai is vannak, melyeket az anya ösmerhet; de gyermekének
 924 11|               mutathat meg, s e tudatban az eszméknek és példáknak özönét
 925 11|                 fölszerelve legyen, mint az, ki hosszu utjára nem csak
 926 11|                csak a nagy bankót; hanem az aprópénzt is elviszi.~Amint
 927 11|             megosztá vele a házi gondot, az aprót elébb, utóbb az öreget,
 928 11|            gondot, az aprót elébb, utóbb az öreget, a rántáscsinálástól
 929 11|                  No, no, gyermek, - inti az édesanya kinálkozó lányát, -
 930 11|                  kinálkozó lányát, - nem az a nehéz, hogy ötven közöl
 931 11|               irányául volt kitüzve, mit az anyának következő szavai
 932 11|              konyháján főzünk, s itt nem az a gond, hogy mi lenne jobb;
 933 11|                 jól meggondoljátok, hogy az én erszényemnek nem kell
 934 11|               mit magatok beledugtok, ha az öklötöket tömitek is bele.~
 935 11|                 tagadhatatlan hiuságokat az édesanya nem valami megérdemlett
 936 11|               huzódott a leány, közelebb az anyai szeretethez, melynek
 937 11|            lányom, milyen gyarló portéka az eladó leány, csak toldalék
 938 11|               eladó leány, csak toldalék az életben, boltbeli szövetdarab,
 939 11|              ifiasszonynyá lett, s a mit az apja házánál a "nagyságos
 940 11|               meg, hasznavehetlen maradt az ifiasszonyra. Ezért minden
 941 11|              mondani, tanítsa meg lányát az olyanra is, minek kartonszoknyában
 942 11|               valami olcsó portéka; mert az öregapjának már szakács
 943 11|          öregapjának már szakács főzött, az öreganyja után pedig inas
 944 11|                  mióta ezt hallotta, még az üres szobában is hátranéz:
 945 11|                 is hátranéz: jön-e utána az inas, és hozza-e a nagykendőt?
 946 11|                 a nagyvilágban is hátra, az inasra van az esze; és ilyenkor
 947 11|                  is hátra, az inasra van az esze; és ilyenkor olyant
 948 11|                  azt a jó tanácsot, hogy az öregapjának szakács főzött,
 949 11|                 hasztalan bánkódik, hogy az életnek és önmagának adósa
 950 11|                 dolgot könnyünek véli, - az elmélkedő anya annyit tud
 951 11|              mondom, kedves lányom, hogy az anya lányát nagyon olcsóra
 952 11|            nagyon olcsóra tartsa, legyen az anya leányára büszke; de
 953 11|              férj pedig világ csudájának az ablakba tegye ki.~A magyar
 954 11|             tegye ki.~A magyar asszonyok az elmult időkben értették
 955 11|                sikeresen példázgattak, s az elmondott szó előbb érvén
 956 11|               szenvedélyek, melyek, mint az angol utazók, éles késsel
 957 11|              mint robotosok, leszolgálni az életnek kiszabott napszámát.~
 958 11|             elszalasztva; mert jól tudta az anya, hogy a vásznat is
 959 11|                 napról-napra érlelődvén, az anya szavaiban a szándékot
 960 11|             védelemre van szüksége, hogy az anya oly gonddal és szakadatlan
 961 11|             figyelemmel egyengeti előtte az utat. A szeretetnek szava
 962 11|                  megkülönböztetvén, hogy az ágyu előtt elvérzik az ember
 963 11|              hogy az ágyu előtt elvérzik az ember és elnémul, mig a
 964 11|            szeretet uj erőt ad, és a hol az áradó női sziv néma marad,
 965 11|              fordult át más tárgyra, még az anyai csók sem mert vigasztalókép
 966 11|        közönyösebb dolgon lecsillapulván az izgalom, az anyai szivre
 967 11|               lecsillapulván az izgalom, az anyai szivre kapá gyermekét,
 968 11|                 ekkor kiröppenő madár, s az anya érzi, hogy a szárnyak
 969 11|             elfogyott a megtanulni való, az anyának gondossága nem feledkezék
 970 11|              gyermeket a nagy világba, s az olvasmányoknak engedé át
 971 11|                történetek hiven tükrözék az élettengert, hol a csuka
 972 11|        élettengert, hol a csuka fölfalja az apró keszeget, hol az egyiknek
 973 11|           fölfalja az apró keszeget, hol az egyiknek boldogsága a másiknak
 974 11|            másiknak boldogtalansága, hol az egyiknek dicső győzelme
 975 11|              szánandó rabsága, - és hogy az ember a leghatalmasabb,
 976 11|                   mert kezdi látni, hogy az élet szerencséje kétesebb
 977 11|          kétesebb a tavaszi napnál, hogy az ember a változandóságnak
 978 11|            vigasztalásnak is kevés, hogy az erőst csak a vihar döntheti
 979 11|             gyöngét a szellő is elfujja.~Az anya akkor is látta a leányt,
 980 11|                 arczán tükröződék vissza az olvasmánynak behatása. A
 981 11|               kezében bezáródott a könyv az utolsó lapnál, de a lány
 982 11|                  lány még nem szakadt el az olvasmánytól, tartalmának
 983 11|               összefüződött lelkével - s az elmélkedés nem gátolhatta
 984 11|                   Lányom, - szólitja meg az anya - könyved megríkatott?~-
 985 11|       gondviselés szakadatlan vele küldi az égnek védangyalát.~- Könyved
 986 11|                 anyádnak példái?~- Anyám az orvosságot mondá meg, e
 987 11|               hivőt, - együtt a gyilkost az öngyilkossal.~- Könyved
 988 11|              Könyved nem hazudott, képei az életnek hű másai, - a történet
 989 11|               fontold meg, mily szánandó az, kinek ezen szavakat megforditva
 990 11|                elmondani, hogy teremtett az isten jót és rosszat, jobb
 991 11|            árnyékával a törzset, melytől az életerőt kapja.~Ilyen volt
 992 11|                 Ilyen volt a mérnökné, s az ilyen asszonyokról monda
 993 11|             magyar példabeszéd: Nézd meg az anyját: vedd el a lányát!~ ~
 994 12|                  ülnek a pesti vendégek. Az ügyvéd a beszédtárgyak közé
 995 12|             jövendőre számitott terveit, az ötféle rokonságot a nagyságos
 996 12|                    Valóban ilyen, - véli az ügyvéd is, - a diónak héja
 997 12|                hogy keményebb lesz, mint az én kalapácsom. Ez előérzetben,
 998 12|                 megkülönböztetett embere az országbirónak, jogvédője
 999 12|    elkényeztettek, - én nem vagyok többé az a természetes ember, ki
1000 12|          másoknak egyszerü nyilatkozatát az érzület alapja szerént itéli