Fejezet

1001 12|           kitaláltam, - mig ellenkezőleg az igazmondásnak nyers őszintesége
1002 12|                hogy tudom, - teszi utána az öreg ur, - de a mit nem
1003 12|                meg, mi gyönyörüségük van az ilyen szigoru, kérlelhetlen
1004 12|            nagyon józan embereknek, mint az én rokonom, - holott az
1005 12|                  az én rokonom, - holott az emberiségnek háromötöd része
1006 12|        megfejteni, azt mondhatnám, a mit az a hires borivó mondott,
1007 12|                 hires borivó mondott, ki az adoma szerént az ital miatt
1008 12|             mondott, ki az adoma szerént az ital miatt megvakulandó
1009 12|                legnagyobb jutalmuk, őket az emberek jobb óráikban például
1010 12|              sorsa lehet alkalmatlanabb.~Az utolsó állomáson az ügyvéd
1011 12|      alkalmatlanabb.~Az utolsó állomáson az ügyvéd néhány ösmeretlen,
1012 12|                fölvilágositást, - mondja az ügyvéd, - s a készen álló
1013 12|                 kocsiba lépett.~Letértek az országutról, mint utasitva
1014 12|                mint utasitva valának, de az utasitás apróbb részleteit,
1015 12|              annyira összekeresték, hogy az éjszaka elérte őket, végre
1016 12|               szántóföldre ugrott; hanem az öreg ur, súlyával is segítvén
1017 12|             kényteleníttettek bemenni, s az öreg ur Siposra és botjára
1018 12|                  faluba mérnökék házáig.~Az ütést nem lehetett eltagadni,
1019 12|                 megvan a maga jó oldala, az anyagi fájdalom a lelki
1020 12|            elfogultság nélkül kopogatott az ügyvéd.~- Bocsássanak meg
1021 12|                  önök hajlékába, - kezdi az ügyvéd, - a sötétben eltévedtünk,
1022 12|  vendégszeretetéhez utasitott, - s midőn az asztalnál ülők készséggel
1023 12|               ülők készséggel fölkelének az elfogadásra, bemutatásul
1024 12|               való, - e fiatal uri ember az én kedves barátom, Sipos,
1025 12|                mérnök a sántitó ügyvédet az asztal melletti karszékbe
1026 12|             konyhából a déli maradékhoz.~Az asszony egy szemintéssel
1027 12|                   a lány a mellékszobába az ágyak iránt rendelkezni;
1028 12|                  iránt rendelkezni; mert az ügyvédnek arczáról lebeszélt
1029 12|           mondani, - véli a mérnök, - de az is szokás, hogy az ilyen
1030 12|                    de az is szokás, hogy az ilyen mentséget nem vesszük
1031 12|              mentséget nem vesszük be, s az utas ember maga sem tudja,
1032 12|        bizonyitom, - szól közbe hirtelen az ügyvéd, - e fiatalember
1033 12|                annyira őszinte, hogy még az eredendő bűnt is megvallaná,
1034 12|               lenne a mai világban.~- Ez az, mondhatom önnek, kedves
1035 12|                  Sipos barátom, - mondja az ügyvéd, - ne féljen, nem
1036 12|                  maradt a két Kardos, és az ügyvéd fájdalmainak daczára
1037 12|                 kulcsát, egy hazudságért az édesapját is kicsukná.~-
1038 12|                  vasat is kifényesiti, s az eldugott aranyt is megfogja
1039 12|              mennyit ér a fiu, - s uram, az ész minden pályán készpénz.~-
1040 12|             czélzatos hangsulyozással.~- Az embere választja, mérnök
1041 12|                   mérnök ur, - okoskodik az ügyvéd, - egyéniségemben
1042 12|            különbségét, meggyőzött, hogy az érett ész kiegyenliti a
1043 12|                Ne mondja ki, - kap közbe az ügyvéd, - a mit ön mondani
1044 12|                 nem a szindarabot, hanem az életet látják.~A kézszoritás
1045 12|               csöndben a mélyebb érzelem az előzetes tájékozás után
1046 12|                volt a beszélgetésnek, és az eredmény mindkettőt kellemesen
1047 12|        önmagunknak jut, csak salakos, és az osztályozásnak fokozatai
1048 12|                  kellemes, csak annyiból az, mert egy másiknak boldogságát
1049 12|        nyugalomnak rajza mutatkozik.~Én, az iró, hónapokig foglalkozván
1050 12|                  közeledést látok, - mit az olvasó, a gondatlan olvasó
1051 12|               hiába tanulmányoztam volna az életet, melyben a mindennapi
1052 12|                 mindennapi lények között az embert kerestem.~Az én emberem,
1053 12|               között az embert kerestem.~Az én emberem, értem a mérnököt,
1054 12|             személyeimhez.~A kézszoritás az ösmeretlenek közt meghozta
1055 12|                  a mérnök bőbeszédű lőn, az ügyvédnek kellemes világjártassága
1056 12|                  Mire Sipos megérkezett, az ügyvéd otthon volt a háznál.~
1057 12|               néhányat lépnie is kell, - az élénk szóváltással, ugyszólván,
1058 12|         fájdalmat.~Sipos megérkezte után az estelit föladták. A helyeket
1059 12|                  a kerek asztalnál, hogy az ifju hölgy a pesti vendégek
1060 12|                    Hugomasszony! - kezdé az öreg tens ur a beszédet, -
1061 12|                    meg tudja vesztegetni az embereket.~- Gyanitom, hogy
1062 12|                 rólam, - mondja Sipos, - az én jó akaróm engem boldogitani
1063 12|               boldogitani akar, és, mint az imádságos könyvet, addig
1064 12|                 nehezebbek is vannak, és az én mértékem kénytelen volna
1065 12|                már annyit elhittem, hogy az, a mit ezután nem csak hinni,
1066 12|           figyelmes hallgatója legyek.~- Az én mindenkori jó akaróm
1067 12|                gondolja: ha ilyen jámbor az is, kit kidicsértek; milyen
1068 12|                 a többi?~Siposhoz került az étel, a párbeszéd könnyen
1069 12|                  ok nélkül figyelmezteté az öregebb vendéget lábfájására,
1070 12|               nem ereszti, - heverjék ki az utat, a lábfájás is bizonyosan
1071 12|                után, szépen megalkudtak, az egyik szabódott, nem akart
1072 12|                hatalmasabban okoskodtak, az elhanyagolásnak intő példáit
1073 12|               példáit hordák föl, ez is, az is igy meg ugy megbánta,
1074 12|                  meg ugy megbánta, végre az ügyvéd a szünetelést megajánlotta,
1075 12|          szünetelést megajánlotta, azzal az udvarias záradékkal, hogy
1076 12|                   Reggel nem ezt remélte az ügyvéd, - egész napon át
1077 12|              hazudsággal is czélt érhet. Az ügyvéd fájdalmában is örült,
1078 12|             Esteli után nem türhette már az öreg a fájdalmat, nyughelyért
1079 12|               reményében.~- Van családja az öreg urnak? - Kérdi a mérnök
1080 12|              czélzás, nem állok jót, nem az ügyvédnek volt-e szánva.)~-
1081 12|                 második kötete hiányzik. Az eleje minden szépet megigér,
1082 12|                 akarnád eladóvá tenni.~- Az én lányom eladó, ha nem
1083 12|                tudom, ki előtt beszélek, az én derék fiatal barátom
1084 12|                  egyén párom is lehetne! Az összetekintés egy harmadik
1085 12|               néni merité föl a tárgyat, az összetekintés nem rajtkapott
1086 12|              azon szavak szerént, melyek az összetekintésnek föltételei
1087 12|              villámsebességgel járja meg az utat. A két fiatal egyén
1088 12|          gondolta amaz?~Sokszor bámulták az emberek a virágot, melyet
1089 12|          vércsöpp hevesebben ütközék meg az összepillantás perczében,
1090 12|                  zajától ijedt meg, hogy az arczba szökött, s a két
1091 12|                   fiatal lelkek, - talán az álom a folytatást meghozza,
1092 12|                  hinni nem meritek, - de az bizonyos, hogy a mely dolgot
1093 13|            másnap teljes erővel zaklatta az ügyvédet, s az elutazásra
1094 13|                  zaklatta az ügyvédet, s az elutazásra gondolni sem
1095 13|                  volna. Olvasóim tudják: az ügyvédnek nem is ez volt
1096 13|              választva, a mérnökné utóbb az orvost is elhivatá, s az
1097 13|                 az orvost is elhivatá, s az alkalmazott szereket ő is
1098 13|              napi nyugalom fölszabaditja az ágyból.~Az orvos vigasztalni
1099 13|                 fölszabaditja az ágyból.~Az orvos vigasztalni akarta
1100 13|                 orvos vigasztalni akarta az ügyvédet a két nappal, nem
1101 13|                  szorultak, tudják, hogy az ilyen alkalommal mutatkozó
1102 13|                két napi veszteglés alatt az ügyvéd folytonos figyelem
1103 13|          részletig kiterjedő gondossága, az a kedves törődés még azzal
1104 13|         megigazitani való, ujdonság volt az ügyvéd előtt; mert ritkán
1105 13|              kézjárással.~Megvesztegette az ügyvédet e szokatlan gyöngédség, -
1106 13|                  szokatlan gyöngédség, - az ötven évnek kemény kérge
1107 13|             évnek kemény kérge megpuhult az ápoló kezek alatt, szive,
1108 13|            részvétből fakad.~Elitélhetik az embert sokféle büntetésre,
1109 13|               mindig legnagyobb büntetés az önvád, mely a megtört embert
1110 13|                  törpének mutatja. Midőn az embert mindenki elhagyja,
1111 13|                   és pártjától elszakad, az ember még támasza marad
1112 13|            körülmények tanuságot tesznek az elitélt mellett, ha százezerből
1113 13|           önmagunk előtt is elestünk, ez az utolsó itélet, melyet felebbezni
1114 13|            melyet felebbezni lehetetlen. Az ügyvéd finom eszével hirtelen
1115 13|            boldogságot nem ismételhetett az emlékezet. Kényelemnek,
1116 13|             legbiztosabb alapjának: most az összehasonlitás után határozottan
1117 13|                     oly töredelmesség ül az ön arczán, mintha föloldozást
1118 13|               Kedves jó gyermek, - felel az ügyvéd erőltetett mosolylyal, -
1119 13|             szoktuk megvallani, melyeket az isten vagy embertársaink
1120 13|                ellen vetkeztem: e vétket az isten szolgája nem bocsáthatja
1121 13|                 lányt megzavarta, szemét az ügyvéd arczáról a fiatalemberre
1122 13|               azon fiatal férfiéval, kit az öregek barátjukként tisztelnek,
1123 13|              zaklatottabb, mint hogy azt az ön korában egészen érteni
1124 13|                 Észrevehette ön, hogy én az ő kegyencze vagyok, én még
1125 13|                 kérem önt, engedje, hogy az ön kezét egy érintésre az
1126 13|                az ön kezét egy érintésre az ő kezébe tegyem, az ő kora
1127 13|            érintésre az ő kezébe tegyem, az ő kora minden balmagyarázatot
1128 13|                  A leány anyjára nézett, az a részvét könyűivel felelt,
1129 13|                Kis lány, - szólamlik meg az ügyvéd egész derültséggel, -
1130 13|                  csak hugomnak mondám?~- Az ön korában ez nem sértés,
1131 13|             Helyesen, leányom! - dicséri az anya lányát - kedves vendégünktől
1132 13|                  hideg szó, - magyarázza az ügyvéd, - de minthogy a
1133 13|               rokonaim, - hisz én vagyok az a megrótt rokon, ki a tilalom
1134 13|              egyszer megizleljem, milyen az érdek nélküli szeretet.~
1135 13|                 őket a zivatartól, azért az egykor megszánt, most szenvedő
1136 13|                  áraszták el.~Megszünvén az első roham, az eddig ösmeretlenek
1137 13|                Megszünvén az első roham, az eddig ösmeretlenek mindent
1138 13|            Kisasszony, - tréfál Sipos, - az én szerepem eddig tartott,
1139 13|                     Én még nem csalódtam az emberekben, eskü nélkül
1140 13|               érezte, hogy máskor, midőn az öröm igy meg nem zaklatta,
1141 13|              Sipos gyöngéden eleresztvén az ügyvéd kezét, s az ablak
1142 13|           eleresztvén az ügyvéd kezét, s az ablak alatt látva a mérnök
1143 13|                Kedves szeretteim? Mondja az ügyvéd sugva, midőn a mérnök
1144 13|            találkozának a nagybácsiéval.~Az ügyvéd örömében is józan
1145 13|                 nem fog ellágyulni, mint az irósvaj, hogy azt kedve
1146 13|                gyurhassa, - megelégedett az eddigi eredménynyel, hogy
1147 13|                  a szeretetnek.~Továbbra az a szándéka volt az ügyvédnek,
1148 13|              Továbbra az a szándéka volt az ügyvédnek, hogy ösmeretlen
1149 13|            magának védelmére kel, s vagy az okoskodás vagy a szavak
1150 13|             lépett vendégéhez, s majdnem az egész délutánt együtt tölté
1151 13|                  és alkonyatkor megvallá az ügyvédnek, hogy lelki élvezete
1152 13|                meg a tárgyat, és közösen az igazságot gyönyörüen kifejtenénk.~-
1153 13|                 tudom.~- Vajon, ki lehet az?~- Kedves barátom, sokkal
1154 13|              barátja.~- Nem tagadom, - ő az, ki kegyedet kimondhatlan
1155 13|                  kimondhatlan szereti.~- Az nem lehet, kedves barátom, -
1156 13|              haszonért vagy kényelemért. Az agglegény nem tudott vagy
1157 13|                  szent kötelesség van, s az agglegény csak önmaga körül
1158 13|                 olyan nyavalyát, melyben az embert képzelhetlen falánkság
1159 13|            főttjét; de gyomra nem birja. Az én ügyvéd rokonomat is ilyen
1160 13|                 sem rokont, sem idegent. Az idő bekopogtatott hozzá,
1161 13|               nagyobb étvágya kerekedett az önzéstelen szeretetre. Nem
1162 13|                emlitett meg; de barátom, az én szivem nem szinház, vagy
1163 13|             ölelem őt, itt vagyok magam, az engesztelhetlen itélőbiró,
1164 13|          önzéstelen akar boldogitani. Ez az én föltételem, s akkor gyalog
1165 13|               alkalmatlan voltam mindig, az vagyok most, és maradok
1166 13|                  önnel vitázni, - mondja az ügyvéd, - mert önnél kétségtelen
1167 13|                   mert önnél kétségtelen az önérdektelenség, mig a másik
1168 13|             lehet-e nagyobb kincse, mint az, hogy lelke nem oly dib-dáb
1169 13|                hogy legkedvesebb barátom az ön szivéből ki van zárva,
1170 13|               két férfi kezet szoritott, az egyik önmagában volt önmagáért
1171 13|             többiek is hazafelé indultak az urasági kertből, hol a délutánt
1172 13|                hol a délutánt töltötték. Az évszak kitárta a földnek
1173 13|                  indult el Pestről, mint az előzményekből tudjuk. -
1174 13|            lehetett. Sipos korán kezdett az élet terheivel megküzdeni,
1175 13|        kecsegtető részét választá, s nem az aranyhegy felé indult, hanem
1176 13|                őt kármentőnek tartja, és az ő karjába csak azért kapaszkodik,
1177 13|                  ki helyettük is elmondá az okosat, ekképp Sipost a
1178 13|              hölgyek érdekkel hallgatták az olyan szót, mely már tárgyánál
1179 13|                   talán a pénzleső is, - az egyszerü ember hiába keresgélt.~
1180 13|                  hasonlitani fog némileg az apához; de a való meglepte,
1181 13|             valami gunyhóban, most pedig az estelit is maga eheti meg
1182 13|                estelit is maga eheti meg az asszony; mert a férj a jó
1183 13|         üldögélnie. Hasonló dolgok miatt az összeszólalkozás elkerülhetlen
1184 13|                  szemrehányást követett, az anyák tanácscsal tartották
1185 13|             pillanatban a fülnek kedves. Az én pörös felem is esküdözte
1186 13|                 hű követője leszen, mint az árnyék, - kezecskéjéből
1187 13|                napon a szakácsné elsózta az ételt, s a férj e miatt
1188 13|                 a kis szeszély és jószág az engedelmességre annyi alkalmat
1189 13|           magyarázni a szent irást, hogy az árnyék meg a burgonya valamint
1190 13|                  meg a burgonya valamint az engedelmesség nem ugy szóról-szóra
1191 13|                és több efféle olyan, min az egész eszü is megbolondul,
1192 13|               valaha nőtelen ember volt, az a gondatlan ficzkó, kinek
1193 13|                 kinek jó pajtások között az éjfél még nem késő, s egyszer-másszor
1194 13|                is tanulnák tőlünk, ha mi az első szóváltásban tudtukra
1195 13|                Elválaszták őket? - Kérdi az ifju hölgy kiváncsisággal.~-
1196 13|                 a harmadiktól.~- Ön volt az a harmadik? - Kérdi a hölgy
1197 13|                harmadik? - Kérdi a hölgy az ifjunak arczára tekintve,
1198 13|                   meg akarván jutalmazni az elbeszélésért.~- A harmadik,
1199 13|                     A harmadik, vagy tán az ügyvéd, vagy legjobban mondva:
1200 13|                   vagy legjobban mondva: az ember, - én valék; - de
1201 13|                  magamat... mondja Sipos az anyának jelenlétében meghajtván
1202 13|            jelenlétében meghajtván magát az ifju hölgy előtt, most érzem,
1203 13|               vita helyett mily jól esik az engedelmesség egy hölgy
1204 13|                 akar ön mondani?~- Abban az értelemben, hogy egy kis
1205 13|        hazudsággal hizelegjem be magamat az ön kegyelmébe; határozottan
1206 13|                  egyszer már itt voltam.~Az anya fölkelt, - ekképp jelt
1207 13|             fölkelt, - ekképp jelt adott az indulásra hazafelé, s a
1208 13|                  s a kihirdetett darabot az utolsó jelenésig megvárjuk
1209 13|                  elbujni a világ elöl, s az életben találkozni kell
1210 13|                  életben találkozni kell az emberekkel: a vigasztalónál
1211 13|            mondana, mint a többi.~Hazáig az anyának közbeszólásai megtarkázák
1212 13|                  két fiatal kapva kapott az alkalmon, hogy valami, a
1213 13|             szólván, megtanulák egymást, az arczoknak véletlen összetekintése
1214 13|            hangulatot és eszmemenetet, s az ajtó előtt ugy érkeztek
1215 13|                de annál magyarázóbb volt az, hogy már jó negyed órája
1216 13|                 negyed órája álldogálnak az ajtó előtt, és még csak
1217 13|              vesződnek, előtte fontosabb az ásitásnak értelmezése, mint
1218 13|                 még sem mernek.~Estefelé az ügyvéd is fölkelt, a daganat
1219 13|                  másnapra már elhagyhatá az ágyat. A mérnök nem akará
1220 13|          elereszteni kedves vendégét, de az nem akart a jósággal visszaélni,
1221 13|                  e tudósitással fogadták az öregek, az ügyvéd nem akart
1222 13|         tudósitással fogadták az öregek, az ügyvéd nem akart engedni.
1223 13|           kivánatossá tevék a nyugalmat, az estelizés utáni beszélgetés
1224 13|             mindannyian nyugodni mentek.~Az ügyvéd nem remélvén, hogy
1225 13|                 rokonuk körükben van, és az időre bizták a többit, mi
1226 13|                időre bizták a többit, mi az egészben megoldani való.
1227 13|                 a délutánt. Ime, kezében az élet könyvének olyan kötete
1228 13|               vagy boldogtalanságunkért. Az idő bejelenté rendeltetését,
1229 13|           párjául rendelte a gondviselés az asszonyt.~A higgadt ész
1230 13|        jelentkező érzelem előtt, agyában az okok pörbe álltak a szivvel,
1231 13|               dicsérte a fiatal hölgyet, az emlékezet minden szavát
1232 13|                 minden szavát ismétlé és az ellenmondás nem tudott ellenébe
1233 13|          ellenébe olyan nőt helyezni, ki az értelmes, egyszerü, szép
1234 13|            mellett előnyre vergődhetnék.~Az alku meg lőn kötve az ésszel,
1235 13|      vergődhetnék.~Az alku meg lőn kötve az ésszel, a jövendőnek anyagi
1236 13|           vágyakat gerjesztett, melyeket az egyszerü ügyvéd megigérni
1237 13|                ügyvéd megigérni sem mer?~Az összeadásnak próbája a kivonás,
1238 13|                 kiléphetünk a versenyre, az eredményről előre tájékozhatjuk
1239 13|               valamivel nagyobb próbatét az ügyvédi vizsgánál, ott lehetséges
1240 13|                  a dicséretes, e helyett az elegendő, sőt még a legrosszabb
1241 13|                még a legrosszabb esetben az ismétlés is czélra vezet.
1242 13|               előbb a hátrányokra, utóbb az előnyökre került a sor;
1243 13|                karolta föl, és átvetette az éjnek kedves álmaiba, melyek
1244 13|              melyek többet ígértek, mint az éber okoskodás.~Az utolsó
1245 13|                  mint az éber okoskodás.~Az utolsó nap a titkolódzás
1246 13|                  titkolódzás napja volt, az ügyvéd meggyőződött a hallgatás
1247 13|             szigoruan kéré, hallgassanak az öreg ur előtt~- Kedves sógorasszony! -
1248 13|            Kedves sógorasszony! - mondja az ügyvéd, a ház melletti kertben
1249 13|            szeretett rokonom szivébe; de az önökében, remélem, ott vagyok
1250 13|                  hogy egykor e kis leány az én gondomnak legközelebbi
1251 13|                éltében és holta után; ez az én feleletem.~Nem erőszakolhatott
1252 13|                mint a viasz, magára ölté az alakot, mely hozzá tapadt,
1253 13|                   mely hozzá tapadt, igy az ügyvéd a jövendőtől várta
1254 13|              halála után megfeledkeznénk az ő nézeteiről, s a mit neki
1255 13|               mégis jó gyermek, - mondja az ügyvéd magához ölelve, -
1256 13|            teszem-e; de engedelmeskedem.~Az emberek a ritkaságot bizonyos
1257 13|              nagy árt oda kinálják neki.~Az ellentétekkel orvosolnak
1258 13|          meleggel, a meleget hideggel, - az ügyvéd is megundorodott
1259 13|                  ügyvéd is megundorodott az emberektől, mert nagyon
1260 13|                  tapasztalta, hogy amint az ostoba halat meg lehet fogni
1261 13|          csalétekkel, éppen olyan falánk az ember is, ha a horogra alkalmas
1262 13|                 kötünk. Ó, de hátra volt az utolsó fölvonás, az erkölcsi
1263 13|                 volt az utolsó fölvonás, az erkölcsi igazságszolgáltatás,
1264 13|            milyennek kellene lennünk, ha az érdekek sarát bocskorunkra
1265 13|                nem engednénk.~A bucsuzás az előzmények után, gyanithatólag,
1266 14|                  bennülők nem aggódának. Az elválásnak benyomásai igénybe
1267 14|            vették a két utazónak lelkét, az ügyvédbe nem fészkelhetett
1268 14|          fészkelhetett a csüggedés; mert az embernek segitséget nyujtott
1269 14|             embernek segitséget nyujtott az ügyvéd, ki az első biró
1270 14|        segitséget nyujtott az ügyvéd, ki az első biró előtt elvesztett
1271 14|               mérnök szivébe belopódzott az ember, - egy kis türelem
1272 14|               kisértené meg. Birálatában az ifju hölgy nem hasonlitott
1273 14|               ifju hölgy nem hasonlitott az eddig látottakhoz, - szülőinek
1274 14|                rövid idő, hogy önértékét az ügyvédi oklevélen kivül
1275 14|       bizonyossága határoz, - érzi, hogy az ügyvédi oklevél a tanodák
1276 14|            folyamát fejezé be, - s utána az életoskola következék, hol
1277 14|               életoskola következék, hol az eddigi jelesek ügyetleneknek
1278 14|                 a szülők szemeiben, - és az egyénnek vonzalma puszta
1279 14|             föltétele, mint a tagadónak.~Az élhetetlen hetvenkedésében
1280 14|                  ügyét tudják védelmezni az egyes, kettős, hármas vessző
1281 14|            fecsegni nem képesek, - tehát az időre hagyják ügyük fejlődését,
1282 14|               megmozdult a szó, legalább az ügyvéd véletlen feléje fordulván,
1283 14|        visszafordulni. - Mondja vágygyal az öreg.~- Akkor nekem is vissza
1284 14|             szivesebben.~- Fiu! - mondja az ügyvéd Siposhoz fordulva, -
1285 14|           eltalálnék valamit.~- Ugy csak az én gondolatomat találná
1286 14|          csuszó-mászó állatok vagyunk, s az emberiség között azon helyet
1287 14|              foglaljuk el, mit a habkása az ételek közt, ha sokat esznek
1288 14|             kifaragott kapufának kiállni az utcza elé, hogy a borjuk
1289 14|                  mennyi boldogság rejlik az ébren levőnek álmában. Gondolataink
1290 14|                 előbb rajzolgatánk, s ha az éber álom a szerelem felé
1291 14|           egyszerre nem tudott jóllakni.~Az öreg ügyvédnek tünődései
1292 14|                 boldog pillanatot, midőn az ő szavának hatalma leszen
1293 14|            büszke lenne rá. Megválogatná az embert, kit közelébe eresztene,
1294 14|                Haza felé unalmasabb volt az ut, honn a zajos és mégis
1295 14|             találta a lakot, börtön volt az, önkéntes fogság, kivált
1296 14|                  önkéntes fogság, kivált az öregnek, egy erdő zengő
1297 14|                hol a szeretet tanyázott.~Az ügyvéd több jegyet talált
1298 14|         megérkezik, értesitse őket.~Mint az iskolás diák a szünnapok
1299 14|              szünnapok végétől, ugy félt az ügyvéd e találkozástól;
1300 14|             ügyvéd e találkozástól; mert az egykori szivélyesség helyett
1301 14|             komédia terhére volt. Hiába, az a nagyvilágias máz, betanult
1302 14|                   ha meggyőződtünk, hogy az igazság szólamlott meg bennünk.~
1303 14|             néhány napra elmegy Pestről, az alatt kinyugossza magát,
1304 14|                 lelkén, s már résen állt az önvédelemre az undor, mely
1305 14|                résen állt az önvédelemre az undor, mely a léleknek őszintétlenségét,
1306 14|            kedves rokona érdemének, elég az hozzá, hogy megvolt, mindenki
1307 14|              mely fejdiszén fityeg, mely az illetőt kitünteti hasonfelei
1308 14|               vállalkozik. Egyet morgott az ügyvéd, - magát biztatta,
1309 14|                Micsoda?... kérdé magától az ügyvéd, - sajátomért még
1310 14|              ügyvéd találhat ki. Bezárta az ajtót, hogy ne zavarhassa
1311 14|            végrendeletéről gondolkozott.~Az öt rendbeli atyafit már
1312 14|                   egyenkint készen róluk az olvasónak véleménye, és
1313 14|                 megtagadni magát. Ekképp az ügyvéd dolgot szánt atyafiainak,
1314 14|                tehát hadd czivakodjanak.~Az ügyvéd nevetett, és mégis
1315 14|             vagyonát annak hagyja, kiről az öt közöl kettő azt vallja,
1316 14|                  annak van legtöbb esze!~Az öregnek arcza sugárzott
1317 14|           kapzsiakat ugy meggyötri, hogy az örökség keserves bére lesz
1318 14|             törvényes kellékeket megadta az okiratnak és lepecsételve
1319 14|             Életemnek legtisztább örömét az ön hajlékában élveztem és
1320 14|                kétségtelen előttem, hogy az ön családi életéből egyszerüen
1321 14|        egyszerüen folyó boldogságra csak az olyan ember méltó, mint
1322 14|         boldogságot nem a levegőben, nem az elérhetlenben; hanem az
1323 14|                  az elérhetlenben; hanem az öntudatos egyszerüségben
1324 14|               hogy végrendeletem szerént az, ki az örökséget el nem
1325 14|             végrendeletem szerént az, ki az örökséget el nem fogadja,
1326 14|                   2-or. Hogy nem én adom az illetőnek közvetlen; hanem
1327 14|              hogy ön egy jó szót se mond az illetőknek, - a szavazatot
1328 14|              erkölcséért nem állt alkuba az istennel, hogy ugyan hosszu
1329 14|           valamikor mégis jutalma legyen az anyagi részben is. Meglehet,
1330 14|                 éveinek számából kitelik az az öröm, hogy a leányt méltó
1331 14|              éveinek számából kitelik az az öröm, hogy a leányt méltó
1332 14|             kinek kegyelmet nem adott ön az életben, áldja meg utolsó
1333 14|              áldja meg utolsó óráját, és az én szeretetem hadd maradjon
1334 14|                 nem hazudtolhat a gyanu, az ön szigoruságának mértéke
1335 14|              mutat gyöngeséget, és önben az igaz biró kénytelen az igazságot
1336 14|             önben az igaz biró kénytelen az igazságot kimondani, hogy
1337 14|            hasonló esetben fohászkodnék, az ügyvéd boldog volt; mert
1338 14|                néhány negyedórát áldozni az utolsó fölvonásnak. A lelkiismeret,
1339 14|   elszabadulhatna, furcsákat vallatna ki az emberből; tehát azt véli
1340 14|              hadd aludjék, ne háborgassa az embert egészségében, a végső
1341 14|        egészségében, a végső betegségben az ágyban unalomból is lesz
1342 14|             ágyban unalomból is lesz idő az ilyen szembesitésekre. Pedig
1343 14|               Még két emberrel van dolga az ügyvédnek; ma nincsen más
1344 14|               dolga, azokkal is elmondja az egyszeregyet, ez sem marad
1345 14|                 szokás szerént, kidobják az ajtón.~- Most mindjárt összeveszem
1346 14|                  uram... Csititja Vendel az ügyvédet.~- Éppen az ellenkezőjét
1347 14|              Vendel az ügyvédet.~- Éppen az ellenkezőjét mondom annak,
1348 14|               válogathat a tekintetes ur az invalidusok kaszárnyájában, -
1349 14|                  én mondom, - jegyzi meg az ügyvéd, - szó nélkül akkor
1350 14|        korszakában találja a gyémántokat az emberek között. A mérnök
1351 14|                  kisebb a másiknál.~Más, az ügyvédnek nyilatkozata után
1352 14|                 a mennyei koronát is, ha az Uristen ez árnyékvilágból
1353 14|                föl a könyűket; de később az ember azt mondaná, mit az
1354 14|                az ember azt mondaná, mit az igéretkor mondani szokás,
1355 14|           uramisten; de mindjárt.~Máskor az ügyvéd a Vendelféle példányt
1356 14|                  meg kapzsi emberben, ki az adományt garasonkint is
1357 14|           vállalkoznék; de, furcsa, hogy az életnek utolsó korszakában
1358 14|                 ritkábbat, egyszerübbet, az igazabbat, mely a jó reménységért
1359 14|                  hite; mert elkövetkezik az idő, midőn rászomjaztok
1360 14|                csillámainál vigasztalóbb az őszinte lélek, mely bebizonyitja,
1361 14|                 is teremtettünk, és csak az ad vigasztalást.~Hátra van
1362 14|         vigasztalást.~Hátra van még most az utolsó, - kire minden gyöngéd
1363 14|                 másik lényért is gondolt az ifju segéd.~Sipos némi kérdezkedés
1364 14|                kérdezkedés végett átjött az irodából, a fölvilágositó
1365 14|               szerint véleményét elmondá az öregnek, s az nem talált
1366 14|         véleményét elmondá az öregnek, s az nem talált kifogást.~Sipos
1367 14|           kifogást.~Sipos távozni akart, az öreg visszatartóztatá.~-
1368 14|                 öreg visszatartóztatá.~- Az igából elég volt mára ennyi,
1369 14|                  Sipos barátom, - mondja az ügyvéd karjánál gyöngéden
1370 14|          Meggondolta jól a tekintetes ur az inditványt?~- Kétségen kivül,
1371 14|          foglalkozásra, - ha ma elhagyom az ügyvédséget, az alkalmatlan
1372 14|                 elhagyom az ügyvédséget, az alkalmatlan nyügtől fognék
1373 14|                 nem akarok. Önt beavatám az ügyekbe, és igy akármi véletlen
1374 14|          véletlen érne, a vezérfonal már az ön kezében van. Ne is okoskodjék
1375 14|                  egykori főnökeink. Kész az alku?~- Szerencsémet nem
1376 14|                el; de mit mondanak hozzá az ön védenczei?~- Ezt is tisztába
1377 14|                   mert a táblai pörökben az ügyvéd nem tukmálja magát
1378 14|           barátaik vagyunk.~- Legyen meg az ön akarata s fogadja forró
1379 14|          kovácsolok, mi érdekelhetné önt az én dolgaimból?~- A legfontosabb,
1380 14|                     kéri majdnem esengve az öreg, az ifjunak kezét megfogva,
1381 14|                 majdnem esengve az öreg, az ifjunak kezét megfogva,
1382 14|                   Nem kérdezek többet, - az ön nyilatkozata, után a
1383 14|                önnel barátom, elfáradtam az örömben, nyugalomra van
1384 14|                 meg szivük titkát, mikor az még a viszontnyilatkozat
1385 14|                 tervei végképp elütöttek az előbbenitől, azt nagyon
1386 14|                 más világra készülődvén, az itteniektől nem akar szó
1387 14|             láttak.~Nagy lélegzetet vett az ügyvéd, e zivatarra össze
1388 15|                  fiától hallott valamit, az urfi bátyjától való megválásának
1389 15|               Sipos nyakába varrta; mert az anya észrevette, hogy az
1390 15|                 az anya észrevette, hogy az ügyvéd az urfira haragszik
1391 15|               észrevette, hogy az ügyvéd az urfira haragszik és gondosan
1392 15|             haragszik és gondosan kerüli az alkalmat, ha az anya Sipost
1393 15|          gondosan kerüli az alkalmat, ha az anya Sipost szóba akarta
1394 15|                  ismételve kérdőre vette az anya, de az egyenes kérdésekre
1395 15|                kérdőre vette az anya, de az egyenes kérdésekre kitérő
1396 15|                volna fejet hajtani; mert az uralkodik az öregen. A fiunak
1397 15|               hajtani; mert az uralkodik az öregen. A fiunak vakmerő
1398 15|                  felek előtt.~- Mit akar az ügyvéd ur ezzel az emberrel? -
1399 15|                  akar az ügyvéd ur ezzel az emberrel? - Kérdi önmagát
1400 15|            önmagát a méltóságos asszony, az ember szóra fektetvén a
1401 15|                  asszony ajkára; - most, az észrevett hidegség után,
1402 15|               furcsát érzett, hogy utána az orvosságot is bevenné. A
1403 15|            kényelemből kimozditani, hogy az aranymadarat megfogja. Minek
1404 15|           megfogja. Minek mozduljon meg? az aranymadár lépen van, a
1405 15|             lépen van, a vén ügyvéd hiu, az illatos lég meghóditá, ki
1406 15|                 Igy gondolkozék a hiuról az, ki valamennyinél hiubb
1407 15|                Kellemetlen a fölébredés, az aranymadarat valaki megrezzenté,
1408 15|                  megrezzenté, s nem akar az odanyujtott czukorért hizelegni; ...
1409 15|                akar röpülni? Zárjátok be az ablakokat, - uj lépet kell
1410 15|               lépet kell kirakni! - Véli az urhölgy, és jegyet küld
1411 15|                  urhölgy, és jegyet küld az ügyvéd után, ő méltósága
1412 15|                 méltósága szivesen látja az ügyvéd urat friss gyümölcsre.~-
1413 15|                     Gyümölcsre! - Mondja az ügyvéd az inasnak eltávozása
1414 15|           Gyümölcsre! - Mondja az ügyvéd az inasnak eltávozása után, -
1415 15|                 mellett reszketett; mert az igazmondásnak különös viszketege
1416 15|             ügyes-bajos védenczével, kit az álreményektől el akar ijeszteni.~
1417 15|         álreményektől el akar ijeszteni.~Az inas kitárta az ajtót, s
1418 15|               ijeszteni.~Az inas kitárta az ajtót, s ő szilárd lépésekkel
1419 15|                   ámbár e választékosság az ügyvédet azonnal kijózanitá
1420 15|                nem vitatjuk, - csak hogy az ügyvéd ezt is megorrolá,
1421 15|             megorrolá, s minthogy máskor az igy odanyujtott kezet sietett
1422 15|            tudnám megmondani.~- Kimondta az itéletet, kedves bácsikám, -
1423 15|               friss egészségben vagyunk, az orvosságnak semmi hire,
1424 15|               dinnye és körtvély között.~Az ügyvéd itt a gyümölcstenyésztésre
1425 15|               egynémely teendője után, s az éber hölgy nagy fenékkeritéssel
1426 15|                 saját tárgya felé utalta az ügyvédet.~- Önök, férfiak, -
1427 15|           osztályrészül, férjünk elviszi az oroszlánrészt, és nekünk,
1428 15|                   alig marad annyi, mint az aratónak, ki földjeink termését
1429 15|           tizedik részért összekévézi.~- Az öntudat is valami! Mondja
1430 15|                öntudat is valami! Mondja az ügyvéd.~- Éppen csak valami, -
1431 15|                igen találólag monda, - s az ember lelke nem hasonlit
1432 15|                 ember lelke nem hasonlit az Indiák termékenységéhez,
1433 15|                   Aztán, mit használ, ha az eredményt tartóssá szeretnénk
1434 15|            szeretnénk tenni, és arra már az asszonyi erő tehetetlen?~
1435 15|                  tehetetlen?~Megbántanám az olvasót, ha föltenném róla,
1436 15|                  róla, hogy nem érti meg az ügyeskedő nőnek czélzatát;
1437 15|            ügyeskedő nőnek czélzatát; de az ügyvéd konoksága ma még
1438 15|                  azt hiszi, - jól tereli az aranymadarat, és már terjesztgeti
1439 15|               idáig még nem vesztett, le az ágyuteleppel, a mai ütközet
1440 15|                 békételenségig sürgöltem az emelkedésre; mert Magyarországban
1441 15|                 tekintse másnak? - kérdi az ügyvéd, - nem kereste, ugy
1442 15|                  élet, kormányhivatalok, az ész és tudomány kulcsával
1443 15|                     szeréntem pedig csak az a boldog, ki kevéssel is
1444 15|                megelégszik.~- Elrontotta az étvágyát, hogy ilyen hasonszenvi
1445 15|          tanácsolni, hogy ne kivánkozzék az első emelet nyalánkságaira,
1446 15|               Fél uton álljak meg, mikor az apa után a fiunak elmaradni
1447 15|                 magáért, a pályának bére az egyének számára van kiszabva,
1448 15|                  a millióig akar elérni, az egyen kell neki elkezdeni.~-
1449 15|               elkezdeni.~- Meghiszem, ha az eredményért birkózni akar
1450 15|                gyalog indul, - okoskodik az asszony, - én e kinos kezdeményezést
1451 15|                  van, - türelmetlenkedik az asszony, - a világ nem olyan
1452 15|          sógornőnek, a világ igy itél, s az ügyvéd készségesen meghajol, -
1453 15|                nem levő Kardosokért, kik az első emeletbe kivánkoznak.~-
1454 15|                 kedves sógornőm, - kezdi az ügyvéd az őszinteséget, -
1455 15|              sógornőm, - kezdi az ügyvéd az őszinteséget, - én tudom,
1456 15|                     Na,... ez már megint az egészséges gondolatokhoz
1457 15|                rokonának szükségét is?~- Az tökéletesen mindegy.~- Ha
1458 15|                levéltárban van. - Mondja az ügyvéd kétségtelen komolysággal.~-
1459 15|               rimánkodik a nő, megfogván az ügyvédnek karját, hogy a
1460 15|                 most tudja meg, hogy nem az ő számára.~A méltóságos
1461 15|                 helyett magának tárta, s az ügyvéd őszinteségét eltalálta,
1462 15|                 egy gyönge órában fiamat az ön irodájában prókátorinaskodni
1463 15|                ez őszinteséget, - mondja az ügyvéd fölegyenesedve, -
1464 15|              magamat.~- Kár volt, - véli az ügyvéd, - a meghivó jegyre
1465 15|               ment le a lépcsőn, s midőn az inas utána futott, hogy
1466 15|              kezébe adja, bámulva nézett az inasra, hogy miért nyujtja
1467 15|         messziről meglátta, nyitva tárta az ajtót. Beemelteté magát
1468 15|                 megállt a kapu előtt; de az ügyvéd nem szállt ki, a
1469 15|               leugrott a bakról, kinyitá az ajtót, kisegité az öntudatlant,
1470 15|               kinyitá az ajtót, kisegité az öntudatlant, ki a bérkocsist
1471 15|                 lakásába.~Vendel kinyitá az ajtót, urának szótalanságát
1472 15|           behozni. Megint visszafordult, az urak okosabbak akarnak lenni,
1473 15|                  vizzel hamar megfordult az előszobából.~Sipos meglocsolta
1474 15|           előszobából.~Sipos meglocsolta az öreget, homlokát dörzsölé,
1475 15|              hogy szóljon néhány szót, s az ápolt nagy erőlködéssel
1476 15|                   kézjellel mutatá, hogy az öreg ügyvédnek hihetőleg
1477 15|                 ez volt legutolsó napja.~Az alkalmazott véreresztés
1478 15|              azonnal elküldendő a levél, az illetők el is küldték rendeltetése
1479 15|                   bonyolitani, - ez volt az ő éltető eleme! az egyik
1480 15|                  volt az ő éltető eleme! az egyik játék elveszett, keverjük
1481 16|                 vendégek eltávozta után. Az apa kereste az alkalmat,
1482 16|           eltávozta után. Az apa kereste az alkalmat, hogy az anyával
1483 16|                kereste az alkalmat, hogy az anyával beszélhessen s a
1484 16|           sorsáról való tanácskozás, mig az csak gyanitásból és találomra
1485 16|            vágyjanak megjelenésére annak az idegennek, kit alku szerént
1486 16|           Mérnökék hosszan beszélgettek, az anya rövid közbeszólásokkal
1487 16|    közbeszólásokkal végezte el a magáét, az apának engedte a nehéz beszélgetést,
1488 16|            leánynak adott jó tanácsokat, az irányt, melyben vezetni
1489 16|                 a lelki képességet, mely az ő gondjuk után a jövendőről
1490 16|             egy-egy toldalék még akad, s az anya az előzmények után
1491 16|             toldalék még akad, s az anya az előzmények után gyöngéden
1492 16|                  gyöngéden figyelmezteté az apát, hogy az anyagi jövendőjük
1493 16|              figyelmezteté az apát, hogy az anyagi jövendőjük egy véletlen
1494 16|                  jó részt végezhessen el az ősz derekáig.~A nő megnyugodott,
1495 16|                 jutalom nagy támasz lesz az ő takarékossága mellé.~A
1496 16|            szükségtelen elmondanom, elég az hozzá: a mérnök, hajlott
1497 16|        elengedhetett volna valamit; mert az átázott lábak nem akartak
1498 16|                  készen volt bajával; de az öregemberből az évek során
1499 16|              bajával; de az öregemberből az évek során sok meleg kifogy,
1500 16|            elszántságával daczolt; tehát az orvos tanácsára családjához