Fejezet

1501 16|          családjához viteté magát. A láz az uton hatalmasan kitört,
1502 16|             egyensulyozni a nyavalyát, s az orvos határozottan kijelenté,
1503 16|                szólt, a nagy óvatosságot az orvosok szakmaszerü hűhójának
1504 16|               képzelé, s ha láza elmult, az egykori erélyt idézé föl,
1505 16|             néhány óranegyed után megint az ágynak nyugalmához menekült.
1506 16|           rohammal támadá meg a beteget.~Az orvos panaszolkodni kezdett
1507 16|                 szerette volna nem hinni az aggodalmat, - egykor a férj
1508 16|              átmeneti bajnak tekinté, és az orvosok aggodalmát szokásos
1509 16|                 e szerént szerette volna az jelenlevő állapotot tekinteni;
1510 16|                  állapotot tekinteni; de az orvos a felelősséget ismételve
1511 16|                hogy fölkelni ne engedje. Az orvosságot percznyi pontossággal
1512 16|             mérnökkel észrevétette, hogy az orvos utasitásai szerént
1513 16|            vérnek lüktetéséből kitalálja az álomnak nyugalomszerü jótékonyságát;
1514 16|              remélte, hogy gyermekük még az ő életében fog kiröppenni
1515 16|           megszólamlani, de a támadásnál az önvédelem is fölébred, a
1516 16|               vallják meg, hogy kincseik az ártatlanok bánatából halmozódott
1517 16|                 sugni önmagának, hogy ha az apák büne megostorozza a
1518 16|                 nem hiányozhatik mértéke az apák erényének; tehát ha
1519 16|              hogy férjének átnyujthassa.~Az ügyvédnek levele volt, a
1520 16|               volt, a mérnök feltöré, és az előbbi lélekdiadal befolyása
1521 16|               nélkül nyugodtan elolvasá. Az elolvasott levelet két kézzel
1522 16|               kivánjon, mint azok, kiket az élet kapujánál megállitanak
1523 16|            terhet a más világra? Nem,... az utolsó órának ne legyen
1524 16|          gyakorolhat, e földön megbocsát az elhunyt rokonnak.~Nejének
1525 16|             jónak látta megvallani, hogy az ügyvéd szintén megvallá
1526 16|           elmondva, - megbocsátasz, hogy az őszinteséget visszautasitani
1527 16|                 volt utolsó napjainak. - Az élőt nem érthetem meg, mert
1528 16|              mert én is ember vagyok,... az elhunytnak emlékezete most
1529 16|               özönével, s a derültségben az anya megbocsátható gondossággal
1530 16|           gondossággal szóba merte hozni az elhunyt rokonnak végrendeletét.~-
1531 16|                   férjem, - leányomat! - az aggódó anyának gyermekéért
1532 16|               rokonunk jobban ösmerhette az emberi czivakodást mint
1533 16|                  a férj meghatottan, - s az az értelem, mely egy zordon
1534 16|                 férj meghatottan, - s az az értelem, mely egy zordon
1535 16|           pillantani, tájékozandja magát az életben is, ha kidőlnék
1536 16|       boldogitottál szereteteddel,... ez az én megnyugvásom.~A külső
1537 16|                 külső teendők kiszóliták az asszonyt, a mérnök aközben
1538 16|               nagy erővel rohanta meg, s az alkonyat után érkező orvos
1539 16|            éjszakára nem mert eltávozni.~Az orvosok leginkább félnek
1540 16|                 orvosok leginkább félnek az olyan emberektől, kiket
1541 16|                pedig éppen sohasem volt.~Az orvossal beszélgetvén, az
1542 16|                Az orvossal beszélgetvén, az orvost a multtal akarta
1543 16|           lélekerőt, s majdnem elragadta az indulat, midőn az orvos
1544 16|              elragadta az indulat, midőn az orvos többet várt az engedelmes
1545 16|               midőn az orvos többet várt az engedelmes megadástól, és
1546 16|               fekszik le? Kérdi a mérnök az orvost, midőn hozzátartozói
1547 16|               mellékszobába távozának.~- Az én tisztem őrködést parancsol,
1548 16|                  hadd kivánjanak jó éjt!~Az orvos habozott, végre fölkelt,
1549 16|                 és jó éjt kivántak neki.~Az ajtó betevődék utánuk, az
1550 16|                Az ajtó betevődék utánuk, az orvos ujra az ágyhoz ült,
1551 16|          betevődék utánuk, az orvos ujra az ágyhoz ült, és ujjával inte
1552 16|         Engedelmeskedem a hatalom urának az égben, - mondja a mérnök
1553 16|              Ekkor szemei lezáródának, s az orvos az ütérre tévé ujjait,
1554 16|                  lezáródának, s az orvos az ütérre tévé ujjait, hogy
1555 16|                  még a kifáradt testben. Az óra gyorsan lejárt, az orvosnak
1556 16|                   Az óra gyorsan lejárt, az orvosnak teendője elvégződött;
1557 16|             mondja:~- Ha a test megbirná az engedelmességet, ilyen lelket
1558 16|             fájdalmak leirásától fölment az olvasó, az események más
1559 16|            leirásától fölment az olvasó, az események más irányt adtak
1560 16|               események más irányt adtak az ügyvéd végrendeletének,
1561 16|             tisztelettel hajoljanak meg. Az ügyvéd rövid lefolyást igért
1562 16|             ügyvéd rövid lefolyást igért az ügynek, hisz az érdekek
1563 16|          lefolyást igért az ügynek, hisz az érdekek a czivakodást gyakran
1564 16|                mért a családra a végzet, az özvegynek és leányának a
1565 16|               szójárása szerénti elemek, az életrevalóság és kapzsiság
1566 16|                  győzelmet feltételezik.~Az anya és leány a gyásznak
1567 16|               mint megnyugtatók valának. Az anya most már elhatározá,
1568 16|                 vagyok?~- Gyufa ára lesz az mindössze is.~- Nem azzal,
1569 16|               mondja Sipos kezét nyujtva az öregnek,... az árvák sorsát
1570 16|             kezét nyujtva az öregnek,... az árvák sorsát kötötte lelkemre,...
1571 16|            mondani, édes Vendelem, mikor az árvák őrangyala is ébren
1572 17|                                          Az ügyvéd.~A jó lovak tanyája
1573 17|          hajtatott Sipos a Balaton felé, az alatt a részvét mellé a
1574 17|              Válasznak jöttem el! Mondja az özvegyhez közelitve, és
1575 17|           közelitve, és szive ösztönéből az odanyujtott kezet hirtelen
1576 17|      meghallgatják, és a panasznak felét az elkeseredésnek számítják
1577 17|          megindulunk a legbiztosabb uton az élet gondjai felé.~- E gondok
1578 17|            vendégszobába, hogy kényelmét az első órában meg ne zavarja,
1579 17|            zavarja, azonban rendezkedett az ebéd iránt, hogy a váratlan
1580 17|           lefolyt beszélgetésben megvolt az ok a levélnek megirására.
1581 17|               meg. A szenvedések érlelik az embert, a nagy fájdalom
1582 17|      koczkáztatunk semmit, mondván, hogy az apának meghalálozása leleplezvén
1583 17|                   a gondolatokra, melyek az akadályokon át hidat keresnek;
1584 17|               hogy tétovázni nem fog, és az elhatározásra, mely csüggedni
1585 17|            csüggedni nem akar.~E tusában az arczra lehelődött egy finom
1586 17|                   jónak, hasznosnak vagy az ellenkezőnek fogalma szerént.~
1587 17|          egészséges, jó szinben van, - s az alkalmazott vonás ihlettséget
1588 17|                 leány arczán bevégződött az alakulás, a szépnek fogalmához
1589 17|            Sipost meglepte a kifejlődés, az arcznak értelmessége követelőbb
1590 17|                 hogy e leánynyal szemben az ő egyénisége nem marad-e
1591 17|              nyilvánitom, elárulom, hogy az anyának leánya fölötti itélete
1592 17|                komolykodás nélkül nyujtá az élményt. Soha sem éreztem
1593 17|                 támasz kidőlt mellőlünk, az ő gondja hátramarad; mert
1594 17|                 nőnek is jut tér, melyre az atyai gond elkészitett;
1595 17|               mutathatok oklevelet, mint az ügyvéd, mérnök, orvos, hogy
1596 17|              tért, mi a nőket megilleti, az én készségem győzze meg
1597 17|                 hogy harmadik személyben az ellenkezőket, egyesitette,...
1598 17|                  visszatartózkodék, hogy az ügyvédet ne jelentse be,
1599 17|               itt nagyobb bankjegy, mint az, melynek egy példánya a
1600 17|              drága keretbe van foglalva.~Az ebéd készen várta a vendéget,
1601 17|          vendégét. Jolán eltalálta, hogy az anya a hosszu utról jött
1602 17|                 Sipos - a kinek gyónnak, az hallgat; de fölteszi, hogy
1603 17|                de fölteszi, hogy a gyónó az ő vigasztalását nem utasitja
1604 17|              mondja meg ön nekem.~- Csak az özvegyről beszéljünk?~-
1605 17|                világ titok, s e titokról az anya nem veheti le a fátyolt,
1606 17|                anyád, ha megmondja, hogy az ilyen diszmű nem az árvának
1607 17|                 hogy az ilyen diszmű nem az árvának kezébe való.~- Az
1608 17|                az árvának kezébe való.~- Az istenért, halkan mondja
1609 17|           példánynak, ez a kendő letörli az ön könnyeit.~- Ez a kendő?~-
1610 17|              kendő, ha ön hajlandó hinni az én szavaimat,... s kezdeményül
1611 17|               Tudom is, Sipos ur, - s ez az én bánatom, hogy e leány
1612 17|              ugy-e, hogy e kendő letörli az ön könyűjét,... a véletlen
1613 17|           bizonyit, megmondom, miképpen. Az apák kivételesen volnának
1614 17|                 el másoknak mindazt, mit az értelmes apától hallott,
1615 17|               hánynak elmondja. Kövessék az én példámat, gyümölcsöztessék
1616 17|              tudást.~- Pesten?~- Pesten, az ország fővárosában, százezer
1617 17|       kényszerűség.~- Jaj, csak ne volna az a Pest olyan nagy.~- Ha
1618 17|             pedig jótállók. Ér-e valamit az én szavam?~- Meg vagyok
1619 17|                is szeretnék; mert ha már az országuton volnék, jobban
1620 17|                engyarlóságomnak. Ilyenek az asszonyok, kedves uramöcsém,
1621 17|                 nem engedek, szavát adta az egyezségre.~- Szavamat adtam;
1622 17|                  ráadást kérek, - mondja az asszony küzdelemmel, - nehéz
1623 17|                  oly szépen meg van irva az ön jó tanácsa; de leányomnak,
1624 17|                   Vezessen hozzá, - kéri az asszony Sipost,... ah, ha
1625 17|           bátrabb leszek. Ugy-e, gyarlók az asszonyok?~- Akkor anyámat
1626 17|                kellene rágalmaznom; mert az is asszony volt.~- Jó gyermek!
1627 17|          keresett vigasztalást.~Meghallá az érkezőket, összecsomózá
1628 17|                  érkezőket, összecsomózá az iratot, fölkelt, hogy eléjük
1629 17|                 kedves leányom, - mondja az anya forrón magához ölelvén
1630 17|                  kedves anyám, én vagyok az ijesztő?~- Sipos ur, én
1631 17|                én elakadok, - jegyzi meg az asszony, legyen az én segitőm.~
1632 17|            jegyzi meg az asszony, legyen az én segitőm.~A fiatalember
1633 17|            röviden előadá, mit tanácsolt az anyának, és hogy az nem
1634 17|            tanácsolt az anyának, és hogy az nem vonakodik a tanácscsal
1635 18|                 a végrendeletet, melyről az özvegy férjének halála után
1636 18|               nélkül fogják elvégezni.~- Az ellenkezőért emlitem föl,
1637 18|               Két szavazatra van szükség az örökséghez?~- Kettő...~-
1638 18|                  szerént adhatván másnak az én szavazatomat, meghatalmazom,
1639 18|           jelentkezése mellett elfogadja az örökséget?~- Ne oly komolyan,
1640 18|        örökségnek neveztetik, - jutalmul az értelmiségnek nyujtatik,
1641 18|               ugy örökli, mint a gyermek az apa vagyonát, hálával és
1642 18|            szavazat mellett elfogadja ön az örökséget?~- Az ügyvéden
1643 18|             elfogadja ön az örökséget?~- Az ügyvéden nem tudok kifogni, -
1644 18|            ügyvéden nem tudok kifogni, - az eredményt nem remélem, tehát
1645 18|                  mindjárt szerkesztem is az okmányt.~- Nem sajnálja
1646 18|               megszomorit?~- Kisasszony! az ügyvéd a lehetőségeket számba
1647 18|            akaratos okozója lenne.~- Ah! az életnek árnyoldalait mutatja
1648 18|          mondhasson rám.~- Helyesen van, az életben előre kell haladnunk,
1649 18|         vitázzunk e tárgy fölött, legyen az öné a remény, az enyém a
1650 18|                  legyen az öné a remény, az enyém a lelkesülés, - a
1651 18|              kertben hagyom, - mind öröm az, mire ide visszagondolok.~-
1652 18|                visszagondolok.~- Ez volt az ön élettörténetének első
1653 18|            folytatása, s a második kötet az elsőt meg ne czáfolja.~-
1654 18|                beszélni.~- Kisasszony, - az idő a multra épiti a jövendőt,
1655 18|          multával közelebb érnek hozzánk az ujabb szerepek, önt sem
1656 18|                  sem feledheté ki a sors az életből, s ön is választand
1657 18|                fogja ösmerni, mint én, - az utczánjárót észreveszik,
1658 18|          megnézik, nevét is megkérdik, s az én nevemet senki sem tudja
1659 18|                   mert több is hiányzik. Az én reménységem négy fal
1660 18|                   okoskodik a lány, - én az életet nem ösmerem, a mit
1661 18|              Ennyi kétely! - csudálkozik az ügyvéd.~- Ön megint szigorubbat
1662 18|                  ám legyen, ön is nő, ki az ellentmondásban gyönyörét
1663 18|                 Sipos a mérnök iratát, - az orvosok a bonczasztalon
1664 18|               bonczasztalon fölvagdalják az emberi hullát, az életnek
1665 18|           fölvagdalják az emberi hullát, az életnek ágait megnevezik,
1666 18|                 mondhatják, hogy ösmerik az emberi testet. Az anyag
1667 18|                ösmerik az emberi testet. Az anyag előttük fekszik több
1668 18|                  gyengeségek és erények, az egyes embernek vádlói és
1669 18|              kulcsot megmagyarázásukhoz. Az élet egész hosszán vádoljuk
1670 18|              gyengeségeinkért, melyeket, az igaz, hogy zabolázni sem
1671 18|       gyanitották, miért van meg a nőben az ellenmondási ösztön? Közönséges
1672 18|                nyavalyának, és pusztitja az emberi boldogságot, és mentségét
1673 18|              tárgyaknak létezése okozata az oknak, s ha mi el nem találtuk,
1674 18|              eped el rajta, s megátkozza az ingerlő vizet, mely kinál,
1675 18|                volna. Nemetek gyöngesége az ellenmondás, ha azt meg
1676 18|        ellenmondás, ha azt meg nem szűri az értelem, s a sokát el nem
1677 18|                 a hazudság ellen gyanut, az ügyesség ellen óvatosságot
1678 18|                   és hogy el ne ragadjon az indulat, jegyezd meg, hogy
1679 18|                   nem"-ét.~Eddig tartott az irat, Sipos elhallgatott,
1680 18|                    utóbb Sipos visszaadá az iratot.~- Fogadja ez iratot, -
1681 18|            fejezethez egyebet, mint hogy az ügyvéd vallomásával hátrább
1682 19|                 alkalmuk volt czivakodni az élőkkel, s a reménybeli
1683 19|                  egy szavazat hiányzott, az öregebb testvér az ifjabbal
1684 19|            hiányzott, az öregebb testvér az ifjabbal fél nap alatt elhitette,
1685 19|              öregebb vagyok, - okoskodik az idősebb, - enni is én tanitottalak,
1686 19|                     Nem mázsáltatnád meg az eszedet?~Gúnyolódik az öcs;
1687 19|               meg az eszedet?~Gúnyolódik az öcs; mert az az örökség
1688 19|                  Gúnyolódik az öcs; mert az az örökség mégis jobb lenne
1689 19|               Gúnyolódik az öcs; mert az az örökség mégis jobb lenne
1690 19|                egyenlően is osztozhatunk az örökségen, akár én téged,
1691 19|         veszekedem veled, - nyugszik meg az öcs a magyarázaton, - hisz
1692 19|              mondanak neki, és szavazzon az öregebb Kardossra, aztán
1693 19|              aztán majd ők is tudják, mi az emberség, azaz legyen kicsit
1694 19|                   kivált ha kezet adnak. Az ilyen jámbor burger eldicsekszik
1695 19|               olyan tenyeres marok, mint az övék, a vért kisajtolná
1696 19|                 füszeres olcsóbbért adja az olajat, ez is haszon, menjünk!~
1697 19|                 alkonyatig a vevőktől, s az örökségéhes testvérek az
1698 19|                 az örökségéhes testvérek az átellenben levő boltból
1699 19|                   s a két Kardoss átment az ütközetre.~- Jó estét, sógor!
1700 19|                  Jó estét, sógor! mondja az öregebb, - azt gondoltuk,
1701 19|           egymást, kedves rokon - mondja az öregebb, - atyafiak vagyunk, -
1702 19|                  meglöké testvérét, hogy az meg fogódzék a másik kezébe, -
1703 19|               Nem méltó ennyi figyelemre az a csekélység, - mentegetölődzik
1704 19|             kérdi: - hogy s mint szolgál az egészség?~- Mi, hála istennek,
1705 19|               ebben a czudar világban.~- Az istennek ugy tetszett, elvette
1706 19|                 talált volna a halál; de az nem válogat.~E testvérek
1707 19|           találták egészen meggondoltnak az utóbbi szavakat, atyafiságos
1708 19|                 czélozhatott a szóval, s az a czukor- és kávéárulótól
1709 19|               alkuszunk, rokon, - mondja az öregebb, - ketten a sógorra
1710 19|          szabódik a fűszeres, - én értek az olajhoz, megösmerem a sárga
1711 19|                 nehezebb legyen, - ennyi az én tudományom, erre meg
1712 19|                  is tanitom inasaimat és az egyszeregyre, egy kicsit
1713 19|               mernék menni tudományommal az emberek közé, - ez az örökség
1714 19|      tudományommal az emberek közé, - ez az örökség nem nekem volt szánva.
1715 19|                 tekintetes ur? Fenyegeti az öregebb atyafi.~- Bocsánatot
1716 19|              magam pedig azt, sem tudom, az alsó városi kapun kell-e
1717 19|             szurkot.~- Bátyám! ... sugja az ifjabb az öregebbnek, -
1718 19|              Bátyám! ... sugja az ifjabb az öregebbnek, - kapaszkodjál
1719 19|                    Kedves rokon, - kezdi az öregebb megegyengetve testét, -
1720 19|                     mert ezt igy mondják az emberek, s én nem szégyenlem, -
1721 19|                  nem szégyenlem, - hanem az elkeseritene, ha azt mondanák,
1722 19|               elegendő, ha belátom, hogy az elhunyt rokon okossággal
1723 19|               ilyen czikket nem árulnak, az üzletet más fogja betakaritani.~-
1724 19|               volt mondva, rokon, - véli az idősebb rokon, - mi diákos
1725 19|            kedves rokonunk is megértette az elhunytnak intenczióját.
1726 19|                 elhunytnak intenczióját. Az örökség a talentumnak van
1727 19|             talentumnak van desztinálva, az intelligenczia lehet itt
1728 19|                 intelligenczia lehet itt az egyedüli bázis, mert a czivilizáció
1729 19|                  czivilizáció századában az ideák preponderáncziája
1730 19|     preponderáncziája maga felé billente az ekvilibriumot. Az emberiség
1731 19|               billente az ekvilibriumot. Az emberiség megunta a materializmusnak
1732 19|                  csak a kapitális, hanem az intellektuális kultura is
1733 19|      intellektuális kultura is deczidál. Az embert nem csak a mammon,
1734 19|            szerént is klasszifikálják. - Az individuumok kvalifikácziója
1735 19|       legmagasabb fókusára. Uj éra nyilt az emberiségnek, s a familiák
1736 19|              alkalmas helyen azt mondani az atyafiak meglepetésére:
1737 19|                  dominus ingyen nem jött az olajszagot nyelni, azt kitalálta.~-
1738 19|                 valami értékeset mondok, az: vaniliagyökér vagy vizahólyag.~-
1739 19|        mazsolával, kiválogattatom velük, az idővesztegetésért pedig
1740 19|         főnökömnek sem lett volna, pedig az is sok diák szót tudott,
1741 19|                 is sok diák szót tudott, az árjegyzéken az összeget
1742 19|              szót tudott, az árjegyzéken az összeget summának, az oldalt
1743 19|        árjegyzéken az összeget summának, az oldalt latus-nak, az áttételt
1744 19|           summának, az oldalt latus-nak, az áttételt meg nem tudom bizonyosan,
1745 19|             lehet, a firma nem engedi, - az emberek sokat beszélnek.~-
1746 19|              valót,... mondja ki, rokon, az igent.~- Nem lehet.~- Ugy, -
1747 19|                  azt fogom megbizni s ha az ön részére adja, az ügylet
1748 19|                 s ha az ön részére adja, az ügylet be van fejezve számadás
1749 19|            fejezve számadás nélkül. - Ez az én feleletem, ez szabott
1750 19|                beszél, mestersége árulni az igazságot, kérdezzük meg
1751 20|                 csüggedni nem engedte, s az első napokban meggyőzte
1752 20|                  első napokban meggyőzte az anyát lányostól, hogy jó
1753 20|               mert kezdeményezni, mintha az a gyanu támadhatna, hogy
1754 20|            kitálalta volna érzelmeit, és az árkon vagy innen vagy túl
1755 20|                  ön nélkül? Vallja Jolán az első hónapban, midőn már
1756 20|            Beszéljünk másról ... Kéri őt az ügyvéd.~- Ime, a büszke
1757 20|           köszönettől, - azt hiszi, hogy az utolsó szónál már el akarjuk
1758 20|     Negyedévenkint kell fölvennem ...?~- Az hosszu határidő lenne, -
1759 20|         késedelmemért; ... mondja Jolán, az ügyvéd kitérésének okát
1760 20|           magamról mertem szólni.~- Erre az udvariasságnak illenék felelni, -
1761 20|                  hirtelen kézbe vette, s az ajtón át elsietett.~A leányt
1762 20|            meglepte, a legegyszerübb szó az elmondásnak módja által
1763 20|                 A nőtől el lehet vitázni az igazságot is, a férfinak
1764 20|          vakmerőbben elmondják, mint azt az igazságot, mire a gyermekleány
1765 20|                  folytatá a beszédet? Mi az, a mit egyszerre meg nem
1766 20|              nagy őszinteség kivántatik?~Az első titok, melynek magyarázatára
1767 20|           testvérét fölkérni nem meri, - az első szó, mit ezerszer ismétel,
1768 20|                 hogy el ne feledhesse, - az első bánat, mit számtalan
1769 20|                 félénket hajnalig gyötri az éjnek sötétsége; hanem a
1770 20|                csilláma lefogja szemeit, az éjnek rémeit sirjukba rezzenti
1771 20|                  is közeledik a részvét.~Az, ki felfödözte benne a figyelemre
1772 20|                 kimozdulni helyéből, hol az elmenő után feledkezék, -
1773 20|                  ha egyet lép, vele megy az a titok, melyet még csak
1774 20|                  szemétől rejtőznie? Hát az életnek ilyen gondjai is
1775 20|                 ilyen gondjai is vannak? Az életben önmaguk számára
1776 20|             ébreszték föl a reggelre, ha az anyai kezek az öltözőtükör
1777 20|              reggelre, ha az anyai kezek az öltözőtükör előtt gyöngéden
1778 20|      selyemhullámból, engedelmesen hajtá az anyai kéz után a főt, és
1779 20|                egy másik, s annak szemei az anya öléből akarják elrimánkodni
1780 20|                leányt.~Lassan megfordul, az ablakhoz közelit, virágaihoz
1781 20|                  ott, szabadulni vágynék az indulatrohamtól, máskor
1782 20|                 hirtelen beletekint, tán az idegen eszme más felé ragadja. -
1783 20|                felé ragadja. - Elolvassa az első sorokat:~A virágnak
1784 20|              menekülni. Ime, hatalmasabb az érzelem, mint az engedelmesség,
1785 20|             hatalmasabb az érzelem, mint az engedelmesség, a sziv szorongása
1786 20|               hatalmas ecsettel rajzolja az ábrándokat, melyekből igazság
1787 20|              kezdé nem bánni, hogy ajkán az áruló szó kiszaladt, és
1788 20|                szó kiszaladt, és ez volt az első önzés, mely mások ügye
1789 20|                megfogadá, - s ez árvának az ő szeretetére nagy szüksége
1790 20|                 férfi szem kitalálandja. Az ügyvédet anyja miatt türni
1791 20|                Himzésnél találta Jolánt, az anya számadással vesződött.~-
1792 20|                 köszönté Sipost.~- Nehéz az a számadás?~- Összeadás,
1793 20|                össze ne zavarodjunk.~- S az eredmény?~- Kielégitő ...
1794 20|                 ifjura.~- Most már értem az ön szorgalmát, és hogy miért
1795 20|          kisasszony, hogy el ne tévessze az igazit.~- Nem lehet eltéveszteni, -
1796 20|                Méltó lesz reá?~- Ön lesz az! ... mondja Jolán ujra föltekintve
1797 20|                  tárgya ez, s anyám csak az ön kezére meri bizni.~-
1798 20|                 mondja Sipos bánattal, - az ügyvédnek mindenki fél adósa
1799 20|               azt! ... kap a lány ijedve az ifjunak keze után, - ön
1800 20|                    mondja majd nem sugva az ifju, - legyen ön az én
1801 20|               sugva az ifju, - legyen ön az én ügyvédem magam ellen.~-
1802 20|                meg vagyok vesztegetve.~- Az ön itéletében megnyugszom,
1803 20|                 fogom föllebbezni.~- Ezt az ügyvéd nem mondhatja.~-
1804 20|                  ügyvéd nem mondhatja.~- Az ügyvéd nem jött el ide, -
1805 20|              megbátorodva, ... ön bennem az embert védelmezze.~Jolán
1806 20|                 Somogyban látott, melyet az ujnak elkészitéséhez mintául
1807 20|            kendőt, - könnyem esett rá, - az mondja meg önnek, hogy imádkozom
1808 21|                  ám mink akkor, - mondja az öregebb kinos őszinteséggel, -
1809 21|                    mit tagadnánk, mi még az atyafiságot sem osztogatjuk
1810 21|        Bocsátandó vétek, vagy tán nem is az, ha bizonyos körülmények
1811 21|                 helybe a szónokatyafi, - az eladó csikajának is árát
1812 21|                csikajának is árát szabja az ember, aztán magának is
1813 21|          bötükkel nem törődött; róla már az ujabb időnek kése lefaragta
1814 21|                  nagyobb késsel faragott az ősi kiváltságokon, hogy
1815 21|        fővárosban szoros barátságban élt az engedékenyebb párttal, és
1816 21|                  e tulságos ragaszkodást az óhoz, valami penészességnek
1817 21|                 szerencsével haladt, - s az uj érdemet bő kárpótlásnak
1818 21|          alkudtunk, magunk engedtünk; de az öreg nem is kérdezte az
1819 21|                  az öreg nem is kérdezte az utolsó árt.~- Holta után
1820 21|                 utolsó árt.~- Holta után az önök nagylelkűségének kell
1821 21|                védelmezi a tekintetes ur az ügyet, - látjuk, ha akarná
1822 21|                     nyugtatja meg Sipost az osztályos ur, elfoglalván
1823 21|                Megkaptuk.~- Akarják önök az atyafiságot elvállalni,
1824 21|               jogait el nem engedjük még az Eszterházy familiának sem,
1825 21|             kivántató föltételek mellett az örökséget reméli?~- Személy
1826 21|            reméli?~- Személy szerént én, az öregebb testvér merek sorompóba
1827 21|                 elhoztam.~- Egy meg egy: az kettő, - az egyik egy megvan,
1828 21|                 Egy meg egy: az kettő, - az egyik egy megvan, hát a
1829 21|                  szereti a tekintetes ur az irókat?~- El lehetek nélkülök.~-
1830 21|                vesznek mértéket; és csak az irodalom menti meg a nemzeteket
1831 21|            Harmadnapra ki kellene szórni az utczára, ott is elkerülné
1832 21|              tovább élnek, ha a tudomány az egyesekre ráragad. Ha a
1833 21|                 a bojtár ki akarja vetni az ötször ötöt, babbal, lencsével
1834 21|                 ugy van, - a hajdu pedig az egyszeregyből számlálás
1835 21|                 a bojtár; mert nem tudja az egyszeregyet. Szorgalmas
1836 21|                    ellenkezik a másik, - az is a könyvet bujja, sőt
1837 21|                földet is megkóstolta, és az iziből gazdálkodott; aztán
1838 21|               iziből gazdálkodott; aztán az ő buzáját is akkor verte
1839 21|              akkor verte el a jég, mikor az enyémet.~- Vannak önnek
1840 21|                  tekintetes ügyvéd ur, - az aztán mozditja az ökröt,
1841 21|                  ur, - az aztán mozditja az ökröt, bérest, ha nagyon
1842 21|                Hadd éljen, szegény pára, az is, - kár lenne a jó szagot
1843 21|                    kár lenne a jó szagot az orra alá dörgölni, - mert,
1844 21|                mellett.~- Igy elmaradunk az anyagi téren, pedig a haladás
1845 21|              pedig a haladás életkérdés, az emberiség enged az örök
1846 21|           életkérdés, az emberiség enged az örök igazságnak, hogy csak
1847 21|        igazságnak, hogy csak a mi mozog, az él. - Ha a földnek elengedjük
1848 21|        fokozhatnánk, miért fösvénykedünk az emberi jogokkal jobbágyaink
1849 21|                   ha szólni tudna: huzza az ur is az ekét. Igy nem alkuszunk!~-
1850 21|             szólni tudna: huzza az ur is az ekét. Igy nem alkuszunk!~-
1851 21|                  mondja türhetetlenkedve az örökölni vágyó, - ezen mi
1852 21|               megértheti a tekintetes ur az én válaszomat is.~- Sziveskedjék
1853 21|                 mert nagyon gyönyörködöm az emberi ész csudálatosságán,
1854 21|             megehetném magam. Ó, de szép az, tekintetes ur, hogy én
1855 21|                 ki a gyöpre, ha meguntam az emberekkel a czivódást,
1856 21|                  könyv, eláll a fiókban, az ablak között, mestergerendán,
1857 21|                ki a könyvet nem becsüli, az azt akarja, hogy legelni
1858 21|           legelni járjunk, mint a barom, az is könyv nélkül legel.~Bizonyosan
1859 21|               fűszeres boltban, - érezte az olajszagot, - hát ha még
1860 21|                  elájult volna. Most már az olajat is tisztitva áruljuk,
1861 21|        vidékünkön létező gazdasági gépek az én szállitmányaim. Ebben
1862 21|                 valakinek több fia volt, az élénket ügyvédnek, a vásottat
1863 21|              annak esze a kincses bánya, az okoskodik valamennyiért,
1864 21|                  földnek, mint a mennyit az öregek elég bolondul elszórtak, -
1865 21|           legalább öt napszámot megnyer. Az okos gazda jókor biztositja
1866 21|           biztositja vetéseit jég ellen, az emberi észnek az elemek
1867 21|                  ellen, az emberi észnek az elemek ellen is van biztositéka.
1868 21|               teremtményeinek urává lett az ember, a vad fát kiássa
1869 21|          beleoltja a fiatal csemetét, és az időt meglopja tudományával,
1870 21|                  a vad fát. Parancsolunk az állat növésének, a juhot
1871 21|                  ki ne örvendeznék, hogy az emberiség a teremtőnek kegyelmével
1872 21|                kegyelmével már élni tud.~Az én korom az ötvenedik esztendőhöz
1873 21|                már élni tud.~Az én korom az ötvenedik esztendőhöz közeledik,
1874 21|                 csendes polgári pályámon az emberek minden osztályával
1875 21|             szerencsétlenség csikarta ki az emberből, hogy csak olyan
1876 21|              akárki más, - a hideglelés, az étvágy, a tél és a nyár
1877 21|                 és a nyár előtt volt meg az emberi egyenlőség, - ma
1878 21|             önmagunkat, emeljünk süveget az ész előtt és tudjunk igazságosak
1879 21|                tudjunk igazságosak lenni az iránt, ki családunknak becsületére
1880 21|                fölkeresik önt Pesten, és az én szavazatomat kérik, a
1881 21|                 ki, s ha azon urak közül az illető a tekintetes urnak
1882 21|             kedvére felel meg, adja neki az én szavazatomat, és ha kivántatik,
1883 21|              számithatnak-e?~Összenéztek az atyafiak, a válasz könnyű
1884 21|               könnyű és nehéz is volt, s az ügyvéd másodszor kérte a
1885 21|         kisasszony részéről; de minthogy az egyik rokon az irányt magasabb
1886 21|                  minthogy az egyik rokon az irányt magasabb értelemben
1887 21|               magukat, s a kapun kiérve, az öregebb duzzogva mondja:~-
1888 22|                                          Az itélet.~A kérdéses örökségi
1889 22|                  megjelenést. E határidő az előbbeni jelenet utáni egy
1890 22|           asszony elkészité tervét, hogy az atyafiakat ujjára szedje.~
1891 22|              ügyvédnél volt szerencsénk.~Az inas nem volt utasitva az
1892 22|                Az inas nem volt utasitva az érkező vendégek iránt, az
1893 22|                az érkező vendégek iránt, az előszoba ajtajának hangos
1894 22|                  kiáltja:~- Bujj be, no!~Az előbbeni vereség elvette
1895 22|                mérgét e gorombaságnak, s az inas eszének megbocsájták,
1896 22|          megbocsájták, látván, hogy csak az előszobában vannak, s a
1897 22|                  iziben! Veti oda a szót az egyik.~A goromba hang fogott
1898 22|             egyik.~A goromba hang fogott az inason, az érkezőknek nevét
1899 22|           goromba hang fogott az inason, az érkezőknek nevét is megkérdezte.~-
1900 22|                itt, azt kell megmondani.~Az inas készségét a nyerseség
1901 22|       vetkőztetésnek tehát be volt vágva az utja.~- Isten hozta kedves
1902 22|                felelgettek, kivált mikor az Esterházy-familiát kellett
1903 22|                kellett dobszóval kiverni az uradalmakból.~Biztatta őket
1904 22|                  sem hajlandó, közbeejté az ő nagy összeköttetését,
1905 22|                őket, hogy vegyék hasznát az ő összeköttetéseinek, parancsoljanak
1906 22|                nyelét meg akarták fogni, az asszony szavait megértették,
1907 22|               kedves rokonaink, - mondja az asszony boldog vidámsággal, -
1908 22|            vidámsággal, - ilyen dologban az őszinteség kötelesség. Férjem
1909 22|               lábbelik körmöléseitől, és az eredményt ügyességének tulajdonitá.~
1910 22|                   Férjem! - fogadja a nő az öreget, - kivánjon szerencsét
1911 22|                 szerencsét győzelmemhez, az örökség öné, a két szükséges
1912 22|                Zsebünkben lesz, biztosit az, mit zsebünkből ki fogunk
1913 22|          kettőnek; különben kicsuszhatik az aranyhal.~- Megmondá már
1914 22|              igérje meg a negyedrészt és az Eszterházy-pörben hathatós
1915 22|                  ha a sült veréb beröpül az ablakon, takarékosabbak
1916 22|                  eddig.~- Dixi! - Mondja az asszony diákosan, e rövid
1917 22|             véleménymondás eddig terjed.~Az ebéd előtti, alatti és utáni
1918 22|          társalgásra nincsen szükségünk, az egy hónapot szintén átugorjuk,
1919 22|                törvényszéki elnök előadá az összejövetel czélját, a
1920 22|                   és nincsen-e kifogásuk az egész okmány ellen?~Valamennyien
1921 22|                  hogy szavazásra jöttek.~Az elnök fölolvasá az érdeklettek
1922 22|               jöttek.~Az elnök fölolvasá az érdeklettek neveit, a megholt
1923 22|                 a megholt mérnök helyett az igazoló okmányok szerént
1924 22|                szerént köztünk őt illeti az első hely.~- Méltóságos
1925 22|                  leszen a többség; hanem az örvendező atyafiságot feledve,
1926 22|                  megfogadtatá vele, hogy az első itélet kétségbe nem
1927 22|                 jelentvén a jegyző, hogy az itélet készen van, Sipos
1928 22|               végrendelet szavai szerént az örökség annak itélendő,
1929 22|                urat vallja örökösnek, és az örökséget neki kiadatni
1930 22|            biztos itéletet mondani, hogy az öt családtag közöl melyiknek
1931 22|                esze.~- Egy leány! Mondja az öregebbik Kardoss majdnem
1932 22|           igaztalanok lennének a rokonok az ellen, kit még nem is láttak,
1933 22|         kitüntetésére. Föllebbezem tehát az itéletet, kérvén elhalasztását
1934 22|           itéletet, kérvén elhalasztását az itéletkimondásnak, és ha
1935 22|                 a föllebbezést elfogadá, az ifju ügyvédnek okokkal való
1936 22|              bejegyzé, s nehogy untassam az olvasót, átugrom a törvényes
1937 22|                 a végeredményt irva ide. Az itélet kimondása egy évre
1938 22|                  két szavazatot nem kap, az örökség az első szavazat
1939 22|           szavazatot nem kap, az örökség az első szavazat szerént fog
1940 23|            mérnökné csak akkor tudta meg az eredményt, mikor a föllebbezett
1941 23|              városi ujdonságot hallgatta az első itéletig; mikor az
1942 23|                  az első itéletig; mikor az ügyvéd a felebbezési részleteket
1943 23|           védelmezve, s központjává téve az emberek figyelmének, hogy
1944 23|                  beszéljenek róla, s még az utczán is rábámuljanak,
1945 23|                 családban négy férfinak.~Az ügyvédnek utolsó szavánál
1946 23|            kedves leányom! - vigasztalja az anya.~- Anyám, - szól a
1947 23|                 ekképp nem volt alkalmuk az embereknek beszélni rólunk.
1948 23|                  s ezek által nagy száma az embereknek időtöltésül is
1949 23|               eszem többször monda, hogy az embereknek joguk van méltányolni
1950 23|            beszélte, hogy a történetirás az igazság szövétneke, - elsorolja
1951 23|               kedves anyám, - elbeszélik az emberek a jót, a rosszat,
1952 23|       gondoljanak mást, mint hogy én azt az előnyt óhajtom elérni, s
1953 23|          védelmezné, és a jogos reményre az időt maga kérné; de nincsen
1954 23|                  ez ügyben a kisasszonyt az ügyvédnek cselekedetéért
1955 23|            jogügylet tanult foglalkozása az ügyvédnek, s a jogi szabályok
1956 23|                  fogalmain belül köteles az ügyvéd, a félnek képviselője,
1957 23|              elérhetővé tenni iparkodik. Az ügyvéd kötelessége szerént
1958 23|           hasonló előnynyel éltem, midőn az itéletet föllebbeztem, és
1959 23|                  szabad kimondanom, hogy az általam elért előny, részben
1960 23|                 használván, egyszersmind az én szellemi tőkémnek öregbedése
1961 23|             tőkémnek öregbedése is, - és az egész közönség nekem tulajdonitja
1962 23|              közönség nekem tulajdonitja az eljárást, mit joggal magamnak
1963 23|                  hogy éppen a kisasszony az, kit ugy akartam védelmezni,
1964 23|                egyént is megvédelmezzem.~Az érzelemmel elmondott szavak
1965 23|              érzelemmel elmondott szavak az anyát egészen megnyugtatták,
1966 23|                 kisasszony, - bizalmával az örökségi ügyben előfordulható
1967 23|              némileg sokallá, félt, hogy az ifju megbántódott.~- Hogy
1968 23|         Kardosnak tanitványa nem volnék. Az elhunytnak szeretete minden
1969 23|               annak nehézségeit, s éppen az akadályok legyőzésében lőn
1970 23|         nehézségek el nem csüggesztenek, az ügyet elejteni nem fogom,
1971 23|                Megfogadtam igen is, hogy az akadályoknál a mesterre
1972 23|               lenni, Jolán kisasszony, s az első nehéz kisérletet az
1973 23|                 az első nehéz kisérletet az ön érdekében végeztem. Ezt
1974 23|             szükséges volt megmondani, s az ügyvédbe helyezett bizalmat
1975 23|                  megadással mondja:~- Ön az egyedüli férfi, kivel órákig
1976 23|                 azt, mit igaznak véltem. Az ön szavai értelmemet és
1977 23|             mondom ki; de kérdem önt, ha az ügyvéd előnyt nyert számomra,
1978 23|                  van ehhez a tudomány és az a bátorság, mely nélkül
1979 23|           Óhajtja ön, hogy én megnyerjem az örökséget?~- Tiszta szivemből.~-
1980 23|                ön, hogy boldogabb leszek az örökséggel?~- A boldogságnak
1981 23|                 kisasszony, - magyarázza az ügyvéd, - de a vagyon az
1982 23|                 az ügyvéd, - de a vagyon az aggodalmaktól menti meg
1983 23|             menti meg önöket, - és engem az ösztönöz, hogy a megboldogult
1984 23|               szerepet. A sors beleszólt az emberi szándékba, de én
1985 23|             leány, - meggondolta-e, hogy az ön által óhajtott eredmény
1986 23|               birám lesz, lesik ajkamról az értetlenséget, megmosolyognák
1987 23|              Akarja ön, hogy rokonaimnak az a diadal is kijusson, hogy
1988 23|              engem megnyugtathatna, hogy az ön tudtával soha sem mer
1989 23|              mert lélegzetet venni; mert az ifjunak hangja gyanittatá,
1990 23|          választott, ám lássa, kiállom-e az összehasonlitást? Önérzetem
1991 23|                 sokat mond, és nem félek az ön kezét megszoritani; de
1992 23|                     Meghallgatom! mondja az ifju ünnepélyesen.~- Visszavonulhatunk
1993 23|             családi ügytől?~- Többé nem, az én kigunyoltatásom nélkül, -
1994 23|                 Ezt megigérem.~- Jó, ... az alku áll: amint tudtával
1995 23|         megalázza, ... büszke tanitvány, az ön mesterének huga önre
1996 23|             jelenlétemben fogadjon el.~- Az ön nyugalmáért: igen!~-
1997 23|                 hát mindent.~- Szólhatok az édesanyának is?~Jolán hirtelen
1998 23|                 utóbb a fő fölemelkedék, az ujjak leszabadulának az
1999 23|                  az ujjak leszabadulának az ajakról, - és némi küzdelem
2000 23|                   hogy lánya még egyedül az övé.~ ~