Fejezet

2001 24|                 Ujabb remények.~A remény az életnek sörélesztője! azt
2002 24|                   mert ezzel lassan telt az idő, nyugodtak a méreg után,
2003 24|               hosszu uton sok eszébe jut az embernek, az ébren álmodás
2004 24|                  eszébe jut az embernek, az ébren álmodás kellemes képeket
2005 24|             álmodás kellemes képeket tol az ember elé, s a remény ilyenkor
2006 24|               remény ilyenkor ver csirát az emberben.~- Öcsém!... mondja
2007 24|             emberben.~- Öcsém!... mondja az öregebb testvér,... hosszu
2008 24|           öregebb testvér,... hosszu idő az az egy esztendő.~- Egy tavasz,
2009 24|                testvér,... hosszu idő az az egy esztendő.~- Egy tavasz,
2010 24|          bárányból toklyóvá? - okoskodik az öregebb, - a multkor hamar
2011 24|                hamar elütöttük a dolgot, az igaz, megijedtünk attól
2012 24|                  gyapjunak föllebb mehet az ára, - azt a portékát áruljuk,
2013 24|                meg a méltóságosnak, hogy az egynegyedről egyharmadra
2014 24|                 szeretnénk átváltoztatni az igéretet.~Ennél én is okosabbat
2015 24|           okosabbat mondok, kináljuk meg az özvegyasszonyt a fele örökséggel,
2016 24|        szobaajtóig kisérsz, te nyitod be az ajtót, te is csukod be utánam,
2017 24|            elhiszem.~Sok embernek megvan az a gyengesége, hogy a tagadás
2018 24|                  Dunának is neki szalad. Az öregebb Kardos ura öcscsét
2019 24|                 gyalogutra szoritotta. Ő az időnyerés által elérhetőnek
2020 24|            posztóruhás emberek voltak, s az oskolázatlan embertől az
2021 24|                 az oskolázatlan embertől az oskolák padján rájuk ragadt
2022 24|                  őket, s a boldogtalanok az évi jövedelemnek fölös részét
2023 24|               dugdosták. Elfogultságukat az ős erőnek tévutra vetődött
2024 24|                sem segit. Ezért kerülték az okosabbakat, az ostobák
2025 24|                 kerülték az okosabbakat, az ostobák szájtáltó bámulása
2026 24|            bámulása pedig biztatta őket.~Az ész táplálékot kiván, -
2027 24|               Ezt ők nem tudták, és csak az óhajtásnak étvágyával vesződtek, -
2028 24|           konczot emlegette. Rájuk nézve az emberiség ügye, a haladásnak
2029 24|                elszokott simaságán kivül az eszmét is kényszerült megválogatni
2030 24|                lett volna szüksége, hogy az atyafiakat találkoztassa, -
2031 24|               Láttuk, meddig értek el, - az örökösödési ügyben Sipos
2032 24|                Sipos jól kiszámitá, hogy az időnyerés alatt a kardossfalviakban
2033 24|      kitüntetésig előtolta, - ez asszony az érdektől hajtva méltónak
2034 24|          érdektől hajtva méltónak tartja az ügyvédre is hajtóvadászatot
2035 24|            csalómadarakat szerzett, hogy az ügyvédet hálóba csalhassa;
2036 24|              junior.~Nem tréfa, a kocsis az ajtóig kisérte.~Ilyen emberek
2037 24|          igazolással, - nem én vagyok ám az a másik Kardoss, ne hogy
2038 24|           szóltam?~- Most helyrepótoljuk az elmulasztottat is, nemde?
2039 24|          akadozik amaz, - már nem tudom, az eleje, dereka vagy hátulja
2040 24|             mellett; de messze van odáig az idő, az ember holnap nem
2041 24|                 messze van odáig az idő, az ember holnap nem azt gondolja,
2042 24|                kellene, aztán mi lennénk az urak.~- Ezt az egyszeregy
2043 24|                mi lennénk az urak.~- Ezt az egyszeregy igy mutatja;
2044 24|               egyszeregy igy mutatja; de az élet nem mindig egyszeregy, -
2045 24|                   hagyja csak elmondanom az egészet, aztán a végén is
2046 24|                  hogy hiába beszéltem.~- Az egyik szavazatot kéri tőlem
2047 24|           Eltalálta a tekintetes ur, ... az egyik szavazatot szeretném
2048 24|                 hozzám fordulni, ha önök az ő szavazatát kérik, menjenek
2049 24|                 nem ugy vettem én búcsut az oskolától, hogy én még valaha
2050 24|            mondanám, megérdemelném, hogy az ablakon vettessen ki a tekintetes
2051 24|          vettessen ki a tekintetes ur.~- Az alkuval - mondja a megbántódott
2052 24|    Megbizatásomkor elkerülte figyelmemet az a körülmény, hogy a Kardos-ügyben
2053 24|                pillanatban nálam van, és az alkuszót kimondá, - ön miatt
2054 24|             átadá azon utasitással, hogy az irás- vagy szóbeli feleletet
2055 24|                mert együtt kell ám élnem az én testvéremmel.~- Másképp
2056 24|                  Ugy-e, tekintetes ur, - az a kisasszony nem fog erre
2057 24|          meggyőződik. Nem messze esett - az alma a fájától, ha a tekintetes
2058 24|            hozott Vendel bácsi! - Mondja az ügyvéd, és ujra kiderült,
2059 24|              most ezt nem ugy álmodám?~- Az emberiség becsületére mondom:
2060 25|           mérnöknével tudatá a viszonyt.~Az anyák még akkor sem haragusznak
2061 25|                   mert a kérő megerősiti az anyát, hogy leánya szeretetre
2062 25|                  szeretetre méltó, a mit az anya akkor is hisz, mikor
2063 25|            boldog lehetett, midőn lányát az különböztette meg, kit ő
2064 25|                  maga is igen szeretett.~Az anyai sziv eltelt boldogsággal.
2065 25|              szerencsétlenné nem teheti.~Az egyszerü emberek öröme nem
2066 25|           malaszttal, mely világot gyujt az emberben, és vezeti a bizonytalan
2067 25|            hallván a föltételt is, kérte az ügyvédet, ne koczkáztassa
2068 25|             boldogságot, rá se gondoljon az örökségi ügyre.~- A zaklatástól
2069 25|                 ügyvéd szem előtt tartom az ügyet végtől végig.~- Isten
2070 25|                     Isten neki, - mondja az anya, - akkor lesz nagy
2071 25|                  anya, - akkor lesz nagy az én örömem, mikor hallom,
2072 25|             Sipos azt a levelet, melyről az előbbeni fejezetben szóltunk.~
2073 25|            Ingerült vagy, leányom? Kérdi az anya.~- Csak izgatott, anyám, -
2074 25|             anyám, - nyugtatja meg Jolán az anyját. - Ez embereknek
2075 25|                eszüknek tanácsát követve az alkut kimondhatónak vélik.~-
2076 25|        cselekedte! - Okoskodik a lány. - Az ügyvéd nem tehetett másképp,
2077 25|                   mikor előnyömre teszik az ajánlatot. Az emberek nem
2078 25|           előnyömre teszik az ajánlatot. Az emberek nem törődnének az
2079 25|                Az emberek nem törődnének az én utólagos beleegyezésemmel, -
2080 25|               Végül, kedves anyám, Sipos az én meghatalmazottam,...
2081 25|                mert arról akar ő szólni. Az anya látván a megzavarodott
2082 25|          megtudhat a világ, - előbb mint az itéletet, s akkor a gondatlan
2083 25|                  akkor a gondatlan ember az ezerek reményével gyanusitaná
2084 25|               ugy félsz a zaklatástól.~- Az nemünk gyöngesége, hogy
2085 25|                 nem vágytam soha a zajra az örömben, bánatot még kevésbé
2086 25|              Mindjárt kivitázod magadnak az igazságot.~- Apámnak leánya
2087 25|                  is, sokszor monda, hogy az oknak higyjünk csak, megkisérteni,
2088 25|               lássuk, máshol mi történt?~Az öregebb testvér itt a méltóságos
2089 25|               még pedig nem Pesten; mert az gazdaembernek messze ut,
2090 25|                 sok időveszteséggel jár. Az ő szándékuk ugyan nem változott
2091 25|                 nem változott meg; hanem az ilyen dologról sokfélét
2092 25|             vendéglőben.~A férj átnyujtá az elolvasott levelet nejének,
2093 25|                levelet nejének, tünődjék az; mert ő intézi a háznak
2094 25|                 előttük. Én meguntam már az ön nagy világát, mely pusztulással
2095 25|            méltóságos asszonynak híttak. Az áldozat nehezen esik; de
2096 25|                 meglátom, - véli a nő, - az ügyvéd fiatalember, a fővárosban
2097 25|                  hétnek vége előtt Sipos az igy megkeritett méltóságok
2098 25|             önnek sok irigye van.~- Azok az én legjobb barátaim; mert
2099 25|           ellenségeit tegye barátaivá, s az önnek egyetlen szavába kerül.~-
2100 25|                 gyönge legény vagyok, ki az előnyöket beösmerni, hasznomra
2101 25|              hogy egy vagy két pöröm nem az óhajtott sikerrel folyna
2102 25|        kisasszonynak vőlegénye vagyok; s az alkut mégis lehetetlenné
2103 25|           figyelmére, miattam mondja meg az érdekeltnek, ne fáradjon
2104 25|                  akarja méltóságod, hogy az öröm elragadjon.~- Ennek
2105 25|        magyarázzuk a dolgot, - okoskodik az asszony, - én belátok e
2106 25|                  fiatalembert fölkereste az egyik rokon.~- Saját szájának
2107 25|               szerént.~- Mégis elejtette az alkut az atyafiakkal, kik
2108 25|                 Mégis elejtette az alkut az atyafiakkal, kik már első
2109 25|          szavaztak.~- Igen, igy monda.~- Az ügyeskedő most finomul tudtomra
2110 25|         méltóságod szerént foghatnám föl az egészet.~- Jó uton vagyok
2111 25|                  becsülését ne óhajtaná.~Az árnytól is tartott most
2112 25|                vágyó asszony fölött, igy az aggodalom maradt aggodalom,
2113 25|             aggodalom, és engedte folyni az eseményeket nejének igazgatása
2114 25|              vele egy szerepet játszott, az engedelmességét. A nő egyiknek
2115 25|                    Nagyon érdekelt; mert az ön vendége bizonyos fiatal
2116 25|                 méltósága bennsült, - ez az egész, - ügyetlenségét akarja
2117 25|                vele, kikerüljük őt, - ez az én szándékom, s az ön vendégének
2118 25|                    ez az én szándékom, s az ön vendégének fontoskodására
2119 26|         mozgásokkal, nagyuri modorral, s az anya e csinos bábra akarta
2120 26|                  akarta fölrakni azt, mi az apára föl nem fért. A fiu
2121 26|           kelendő pénznek számitá, miből az egyszerüek első pillanatra
2122 26|                kell tartani, s kiösmerni az embereket, hogy milyen fegyverrel
2123 26|          Csöngetett.~A belépő inas által az urfit hivatta, ki azonnal
2124 26|                nagyon elegáns, - dicséri az anya a fiát, - idáig meg
2125 26|         föltünőnek mondá, - tudtam, hogy az ilyen urfiak a szépet meglátják, -
2126 26|             jelentkezem; de nagyon magas az a fal, mit egy végrendelet
2127 26|               Jolán kisasszony is? Kérdi az urfi a leány felé fordulva.~-
2128 26|                 Semmi egyéb, bizonykolja az ifju, ... én nem avatkozom
2129 26|            próbatétektől, mint én; mert, az igazat megvallva, nem szerettem
2130 26|                    ölték, vágták egymást az emberek, soha vége-hossza, -
2131 26|                    Atyám azt monda, hogy az mérnököknek, gyógyszerészeknek
2132 26|             türelmét, megtanuljuk belőle az elemeket, azoknak alkatrészeit,
2133 26|            kétségtelen bizonyitják, hogy az anyag nem vesz el a világban,
2134 26|    természettanból is ön oktatja őket?~- Az az én szakmám volt az egész
2135 26|                 is ön oktatja őket?~- Az az én szakmám volt az egész
2136 26|                    Az az én szakmám volt az egész évben, - s a kiszabott
2137 26|            végeztük már.~- Ugyan ki volt az a kegyetlen, ki az én kedves
2138 26|                  volt az a kegyetlen, ki az én kedves szép hugomat e
2139 26|                   mi hasznát veszi ebben az életben a természettannak?~-
2140 26|                 ily megalázva él, holott az egyik Kardoss a harmadik
2141 26|                 a vendég rokona ne lássa az ő megilletődését, ürügygyel
2142 26|            kivántatik. Jegyzi meg a lány az avatkozót némileg hátráltatva.~-
2143 26|                    Idő, ... idő? tünődik az urfi,... azt mondja meg
2144 26|                   és a többi, veti utána az urfi szelesen, de mégis
2145 26|            szelesen, de mégis csellel, - az ön sorsát nem engedhetem
2146 26|                 ön sorsát nem engedhetem az idő fogainak, - az a vasat
2147 26|            engedhetem az idő fogainak, - az a vasat is megemészti.~-
2148 26|                 Én sem leszek kivétel.~- Az öntől függ,... sorsáról
2149 26|                       azt tanultuk, hogy az isten szabad akaratot adott
2150 26|                önt, szép hugom, - mondja az urfi fölkelve, amint az
2151 26|                  az urfi fölkelve, amint az ajtónak megnyilásakor a
2152 26|          hizelkedést elutasitva.~- Mikor az egész város fiatalsága beszéli, -
2153 26|                     Megtiltom én! Mondja az urfi nagy páthosszal, mától
2154 26|                magát a leánynak, s aztán az anyjától bucsuzék el.~Lehetetlen
2155 26|                 is.~Sipos nem szólt bele az utolsó mondásig; de az alatt
2156 26|              bele az utolsó mondásig; de az alatt birkózott a haraggal,
2157 26|                 Vetélytársa nem lehetett az elkényeztetett és szellem
2158 26|              szerént jött vagy nem jött, az közönyös; de e fiatalember
2159 26|                  czélja van anyjától, ki az eszközöket keresi czéljához,
2160 26|               divatbábot elégnek tartson az elkábitásra.~Ám gazdagodjanak,
2161 26|             fájdalomtól mentse meg; mert az apja halálánál inkább maróbb
2162 26|               Eddig van! Fejezi be Jolán az elbeszélést.~- E haszontalan
2163 26|         tanácsolni akartam valamit, - de az nem alkalmas fegyver e büszke
2164 26|            először sem jött volna ide, - az kétségtelen; mert az ő czéljuk
2165 26|                     az kétségtelen; mert az ő czéljuk ki van tüzve,
2166 26|              akarják érni, - eddig pedig az elérve nincs, - tehát készen
2167 26|              Jolán kisasszony, e tisztet az isten rám bizta, - majd
2168 26|        foglalkoztat e pillanatban; hanem az ön nyugalma.~- E nyugalomért
2169 26|              nyugalomért hát beleegyezem az ön kivánságába.~- De kérnem
2170 26|              ajkához emelé.~Haza sietett az ügyvéd, utközben néhány
2171 26|               mohón elbeszélik egymásnak az emberek, hogy a főváros
2172 26|               méltóságos asszonyig, vagy az asszonyban támad föl a józanabb
2173 26|        alacsonyabban állnak. Itt meglelé az egyensúlyt, és kimenté a
2174 26|           kimenté a kárhoztatott lépést.~Az óra lassan haladva is haladt, -
2175 26|              lassan haladva is haladt, - az urfi sietve rohant anyja
2176 26|               kis szeleburdi, - utasitja az anyja, - hogy rohan a szobákon
2177 26|               meggyőzött, - hisz, anyám, az professzor.~- Mérsékelje
2178 26|              Minden szót elnyelt a nő, s az első szakaszban tájékozta
2179 26|                 jogát kérdé, ismételteti az idézett mondatot.~- A bizalmat
2180 26|            ekképp meglehetős távol.~Erre az anya kutatólag mondja fiához
2181 26|                    és a többi, - mondám, az ön sorsát nem engedhetem
2182 26|                 ön sorsát nem engedhetem az idő fogainak, az a vasat
2183 26|              engedhetem az idő fogainak, az a vasat is megemészti, mire
2184 26|                kivétel.~- Nos, tovább?~- Az öntől függ, - folytatám, -
2185 26|     rendelkezhetik, - azt tanultuk, hogy az Isten szabad akaratot adott
2186 26|             professzor; hanem én átlátok az eszén. E hiu kis babának
2187 26|               levelet fog ön neki irni - az ilyen hiu leánykák mohón
2188 26|         válaszból kikémlem, hányat ütött az óra.~- Anyám tehát valóban
2189 26|             elment a nehéz munkára; mert az anya kormánypálczája alatt
2190 26|                asszonyom?~- Én majd csak az alapvonalakat jegyzem ki,
2191 26|           munkában, - gúnyolódik a nő, - az lesz ám még a kellemetlen,
2192 27|                 már Kolumbus fölfedezte. Az urfi órákig mártogatta tollát
2193 27|           mártogatta tollát a létartóba, az okos gondolat még egyre
2194 27|                 csak a fekete lében van, az okosat előtte kiirták belőle.
2195 27|                  óta küszködöm magammal, az ön sorsának bizonytalansága
2196 27|               kicsinyli, mert én mondom, az ön vetélytársának fia, kit
2197 27|          ajándékozhat meg ...~Utálatosak az ilyen pénzkérdések, eltépik
2198 27|                ne hagyjuk diadalmaskodni az anyagi kérdést a nemesebb
2199 27|            nemesebb indulatok fölött. Ha az én barátságom érne ön előtt
2200 27|       megkönnyebbitené utamat, szülőimet az ön nemes gondolkozása meghóditaná,
2201 27|                 még kimondani nem merek. Az ön szava ez ügyben oly kölcsön,
2202 27|             ügyben oly kölcsön, melylyel az én lelkemet váltaná ki a
2203 27|       szavazatával valamicskét ér is; ha az anya ürügynek használja,
2204 27|                játéknak nevezi, szerénte az ilyen fiatalember e nélkül
2205 27|              elunná magát. A fiu kikapta az utasitást, hogy győzedelmének
2206 27|                  le ne kösse; mert arról az anya fog rendelkezni annak
2207 27|                kardossfalviaknak igérte, az ilyen szemtelen követelőknek
2208 27|             ilyen szemtelen követelőknek az engedékenységet kávéskanállal
2209 27|                 gyeplőt. Ó, ha én lennék az ön versenytársa!"~Az első
2210 27|              lennék az ön versenytársa!"~Az első lap betellett, beporozta
2211 27|            fiának lépteit hallá, betette az iratot a papirtartóba.~-
2212 27|         elolvasom, hagyja maga a levelet az asztalon, reggel majd meghallja
2213 27|                anyám.~A fiu távozta után az anya elolvasá a levelet,
2214 27|               vonni, van benne barátság; az ára is meg van határozva,
2215 27|                  köd. Nagyon keveset fog az anya változtatni a levélen, -
2216 27|               meg van elégedve a fiuval.~Az inas vendégeket jelent,
2217 27|               vendégeket jelent, a levél az iróasztal fiókjába került
2218 27|              órakor bujt ki a napvilágra az utolsó megolvasás végett.~
2219 27|                 a levél sürgetős volt, s az árát meghatározá fiának,
2220 27|               szavazattal.~- Fejezzük ki az eszmét világosan, - irja
2221 27|                   ott talál levélpapirt.~Az utasitás szerént leült,
2222 27|                küldés végett; mert Sipos az urfi szerepével tisztában
2223 27|                 mert a vén huszárt Jolán az elkényeztetésig kitüntette
2224 27|                Vendel morogva megdicséré az urfinak cselédjét.~- Hohó,
2225 27|              bácsink - kiáltja messziről az urfi, - él még, Vendel?~-
2226 27|         nagyságos urfi, egyenesen oda.~- Az én régi szolgám lesz annyi
2227 27|                 azért ezt fölviszi.~- Ha az urfi megengedi, hogy a tekintetes
2228 27|              hogy gyanakszik, ingerkedik az urfi, - no ne féljen, e
2229 27|                mázsákat nyomott a levél. Az asszonynak is odaadhatta
2230 27|                   Okoskodott, okoskodott az öreg s az utolsó gondolatot
2231 27|         Okoskodott, okoskodott az öreg s az utolsó gondolatot fönnhangon
2232 27|              mondja:~- Tisztára kinyalta az inas, azt látom; de a ruhakefével
2233 27|             erről a levélről tudnia kell az én uramnak is; hanem előbb
2234 27|               előbb átadom.~Becsöngetett az ajtón s a kisasszony szobájába
2235 27|                 mindjárt, ha megkeseriti az én kedves kisasszonyomat.~-
2236 27|          kisasszony; mert a ki ezt irta, az idén száz ilyent bizonyosan
2237 27|            legyen, s egyuttal bevághassa az erőszakolásnak utját, nehogy
2238 27|             tanácsot kérnem.~Kitekintett az ablakon, hogy anyjának közeledését
2239 27|                  is megláthassa.~Vendelt az előszobában vélte, igy az
2240 27|                az előszobában vélte, igy az utasitást majd későbben
2241 27|            Küldték, édes Vendelem? Kérdi az ügyvéd rosszat gyanitva.~-
2242 27|                 de köszönöm a hirt. - Ez az én legkinosabb napom.~-
2243 27|        legkinosabb napom.~- Tudtam, hogy az a vásott gyerek rosszabb
2244 27|                   ez lesz utolsó levele.~Az irodában kiosztogatá a fogalmazványokat,
2245 27|          kitalálták a levélnek értelmét, az ügyes fogást, a mi a kapzsiságnak
2246 27|              kapzsiságnak volt odalökve.~Az önhittség e szavakat leirhatta,
2247 27|   lelkiismeretlenség játszhatott igy, és az ügyeskedés a csapdát is
2248 27|                  felelni fogok. Remélem, az apának van hatalma fia fölött,
2249 27|                  fölött, és megkimél, ha az emberi alakban van valami,
2250 27|                  te nem akarhatod.~Sipos az utolsó szónál már belépett,
2251 27|              Sipos fáradt hangon, melyet az indulat elölt.~- Ha már
2252 27|                 a levelet, - adjon önnek az isten nagy nyugalmat, és
2253 27|                 türelmesen hallgassa meg az én véleményemet.~Átvette
2254 27|                 kezében tárta a levelet, az első lapra könnyen ráfértek
2255 27|                könnyen ráfértek a sorok, az aláirás szintén az első
2256 27|                sorok, az aláirás szintén az első oldalon volt, több
2257 27|              hogy minden szónak értelmét az elhelyezés szerént megitélje.~
2258 27|                     E szenvedés még most az enyém, minek osztozzam meg
2259 27|                Ne féljen, - mondja Sipos az olvasást félben nem hagyva, -
2260 27|            olvasást félben nem hagyva, - az olvasás után nyugodtabb
2261 27|                 engem?~- Válaszolni akar az én kedves menyasszonyom?~-
2262 27|                már bizalmasabb hang, - s az én vőlegényem e levelet
2263 27|         kisasszony; de mert megtartom, s az ön kezéből veszem át, magánsérelem
2264 27|              félek, s megirom válaszomat az apának.~- Ugyanazt tanácsoltam
2265 28|                mertünk vállalkozni; mert az elutasitás keményen szégyenitő
2266 28|                cseléd, - nem jelentik be az érkezőt, és nem utasithatjuk
2267 28|            társadalmi fogalmak védenének az előszobák őrei helyett,
2268 28|               mert föltettük, hogy mások az illedelmi kötelességet elsajátiták, -
2269 28|             Családi nevünket mondá ki, s az abból folyt párbeszéd gyanut
2270 28|              hogy a vendég más lehessen. Az első találkozás nem vált
2271 28|                 nem vált örömünkre; mert az ügyeinkbe való avatkozásra
2272 28|               kéretlen jó akaratot, mely az elutasitás daczára fokozatosan
2273 28|            akaratját odáig fokozni; mert az nem jó akarat volt; hanem
2274 28|          levélben. A levélirást megelőzi az elhatározás, a levélnek
2275 28|          irásbeli és bővitett szerkezete az előtte való napi társalgásnak,
2276 28|                bővebben kifejezve látom. Az irány a köztünk fönnforgó
2277 28|                  bennem valamit, a kort, az állást, a hosszu évek tapasztalását, -
2278 28|               meg méltóságod abból, hogy az általam adható szavazatért
2279 28|               urnak menyasszonya vagyok, az voltam már tegnapelőtt is,
2280 28|              pillanatra is ürügye legyen az önhittségnek olyan rábeszélésre,
2281 28|                olyan rábeszélésre, miben az én szivem csak labda, mit
2282 28|                 vitte a kijelölt helyre. Az urfi itt is éppen a kapuban
2283 28|      megjobbitotta magát a vén Vendel? - az előtt feleletet sem hoztam,
2284 28|              szól a levél~- Miféle levél az? - kérdi megijedve az ifju.~-
2285 28|              levél az? - kérdi megijedve az ifju.~- Nagyságos urfi,
2286 28|              urfi, ez olyan lesz, mit ha az urfinak adnék, nehezen tenné
2287 28|             urfinak adnék, nehezen tenné az ablakba.~A végszónál az
2288 28|                  az ablakba.~A végszónál az öreg urnak átadhatá a levelet
2289 28|        elvégezvén a bizományt, hazament. Az öreg feltöré a levelet,
2290 28|                  öreg feltöré a levelet, az aláirást megtekinté, az
2291 28|                  az aláirást megtekinté, az első sorokat is átfutá, -
2292 28|                 levélnek inditó oka. Még az utczán elolvasá, nagy szégyennel
2293 28|            nyomorult eszköz, - fájdalom, az én fiam.~Az urnő átvette
2294 28|                    fájdalom, az én fiam.~Az urnő átvette a levelet,
2295 28|              lesz, adja tudtomra.~- Csak az utolsó fölvonásban, férjem,
2296 28|               lehetett boszut állni, még az urfin sem, - el is tisztult
2297 28|              urfin sem, - el is tisztult az utból.~Az öreg rég nem volt
2298 28|                 el is tisztult az utból.~Az öreg rég nem volt neje irányában
2299 28|                vérzett a bántalmon, mely az ő rokona ellen intéztetett.~
2300 29|                utnak kellemetlenségeivel az urhölgy küzdött meg, a kardosfalviak
2301 29|             engedtek el egy jó részt, és az urhölgy a végcsomót megkötötte
2302 29|                ünnepélyes - igérettel. - Az előbbeni összegről amugy
2303 29|               alkudták.~Nagyot lélegzett az urnő a munka bevégeztével;
2304 29|                 után két óráig nyaggatta az atyafiakat, s az éhség nagy
2305 29|               nyaggatta az atyafiakat, s az éhség nagy kinnal engedelmesebbekké
2306 29|                 boldogult volna velük.~- Az egész ügy nem érdekel többé. -
2307 29|             gondoskodom ön helyett is.~- Az én kényelmemről ne gondoskodjék,
2308 29|               meghuzom magamat falun, ez az én kivánságom, - rám nézve
2309 29|                  álmában megjelent önnek az a derék ur, és fölmond önnek
2310 29|                  nem gyónná meg a papnak az én vétkemet is?~- Fájdalom,
2311 29|               hogy erre gyáva vagyok, és az ön gyeplője szerént megyek
2312 29|             határozott erélylyel szavalá az urnő és a hatás nem maradt
2313 29|           Rév-Komáromba menendők voltak. Az urnő benyit férje szobájába,
2314 29|                  vagyok, asszonyom, - ez az utolsó engedelmesség, arra
2315 29|                  cselédekkel összerakatá az utra szükséges holmikat,
2316 29|              áldozatbárányképpen ment el az öreg. Tervezett, miképpen
2317 29|               belőle jó részt, hihetőleg az egészet, - se fiatalember
2318 29|            egészet, - se fiatalember nem az asszonyt gyanusitandja;
2319 29|                Más alkalommal megmondaná az öreg, hogy beteg, teste
2320 29|                  hízelgett volna a nő, - az erélylyel megbirkózott volna;
2321 29|              harag erőt ad, s a haragban az erélytelenség meghal; de
2322 29|                 a hajóra.~- Oh,... nyögi az öreg a hajónak megindulásakor -
2323 29|              elment bucsuzni mérnökékhez az indulás előtt, Jolán igen
2324 29|               önt a rokonok.~- Szükséges az ön jelenléte Komáromban?~-
2325 29|           osztályosa valék, látni akarom az alkudozókat szemtől-szemben
2326 29|            egymásnak.~- Azoknak nem lesz az büntetés, - gúnymosolyuk
2327 29|                  Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét bucsuzóra
2328 29|                  nyugszik meg a leány, - az isten vezérelje önt vissza.~-
2329 29|            megmutatta, hogy nélkülözheti az ügyvédet is.~- Megint valami
2330 29|               megjelent Sipos kérelmére.~Az egész társaság a hajón gyülekezett
2331 29|                 gőzhajóbért Komáromig.~- Az az ő dolguk, - véli a junior, -
2332 29|              gőzhajóbért Komáromig.~- Az az ő dolguk, - véli a junior, -
2333 29|                  mondhatok. - Gunyolódik az öregebb. - A "Fekete kutya"
2334 29|              atyafiakat. A méltóságos ur az útnak hosszában nem volt
2335 29|                 magánszobában heverte el az időt, igy azzal sem találkozhatott.
2336 29|                azzal sem találkozhatott. Az urnő hűségesen őrzé férjét,
2337 29|                 őrzé férjét, közönyös és az utnak czéljától különböző
2338 29|                 tárgyakról beszélt, hogy az utnak unalmát megröviditse.~
2339 29|                 méltóságának cselédje.~- Az ur is itt van?~- Az ur és
2340 29|          cselédje.~- Az ur is itt van?~- Az ur és az asszonyság, Rév-Komáromba
2341 29|                ur is itt van?~- Az ur és az asszonyság, Rév-Komáromba
2342 29|                  a fűszeres megsüvegelve az inast, aztán elbeszélé a
2343 29|           komáromi utnak czélját, s mert az ügyvéd ur őt is elvitte,
2344 29|                 találkoznak majd holnap?~Az utolsó estéről nem mondhatunk
2345 29|              kardossfalvi Kardoss senior az osztalékot számitgatta,
2346 29|         választott napon.~Fél kilenczkor az orvos támogatta föl erősitővel,
2347 29|               versenyt futhat. Ez legyen az ön erősitője és sorsunk
2348 29|                      mondja fölerőlködve az öreg, ... ez volt az utolsó
2349 29|        fölerőlködve az öreg, ... ez volt az utolsó komédia, mit ön miatt
2350 29|          Lesegité a vendéglő lépcsőjéig, az odarendelt kocsiba lépésben
2351 29|               szerencsésen megérkezének, az emeletbe már a szavazó rokonok
2352 29|                 tisztelettel köszöntött. Az öreg hasonló tisztelettel
2353 29|                teljes tisztelettel; mert az öreget nem kárhoztatá nejének
2354 29|               tagjai bejöttek a terembe, az elnök meghagyá a jegyzőnek,
2355 29|               meghagyá a jegyzőnek, hogy az eljáráshoz tartozó iratot
2356 29|      jelenlevőknek, tudatván velük, hogy az előzmények után a befejezéshez
2357 29|               után a befejezéshez értek. Az érdeklett feleknek neveit
2358 29|              rendén van, uraim, - mondja az elnök - a jegyző urnak előadásából
2359 29|                  Csöndet kérek, - mondja az elnök, ... tisztem szerént
2360 29|                  feleletét kérem. Fordul az elnök a fűszereshez.~- Én
2361 29|           Világosan van mondva, - mondja az elnök,... most a másik szavazatot
2362 29|                Kardoss urtól várom! Szól az ügyvéd ünnepélyesen.~- Férjemtől?
2363 29|              után: igen! Lőn a válasz, s az ügyvéd egy levelet nyujta
2364 29|             ügyvéd egy levelet nyujta át az öregnek, ki azt azonnal
2365 29|               méltóságos asszonyom; mert az a levél méltóságodat jobban
2366 29|           befolyását következtetek; hisz az ügyvéd bizonyosan tudja,
2367 29|                kardossfalviaknak igérte; az ilyen szemtelen követelőknek
2368 29|             ilyen szemtelen követelőknek az engedékenységet kávéskanállal
2369 29|              jegyzékre szükség nem volt, az urnő sem gondolt rá, - de
2370 29|                 kezemben, - mondja Sipos az eredetit fölmutatva.~- Jó
2371 29|                  miként került e jegyzet az én kezembe.~- Asszonyom, -
2372 29|                  barátom, - szólitja meg az öreg a várakozó ügyvédet;
2373 29|                   szavazat után megkapom az eredetit? válaszoljon.~-
2374 29|                kételkedem benne. - Ekkor az elnökhöz fordul, és ünnepélyesen
2375 29|                 Sipos átnyujtá a levelet az öreg urnak.~~- Bátya, -
2376 29|              hiába fáradtak Komáromba, - az utazási költséget megéri
2377 29|      megharagitasz, gyalog megyünk haza.~Az öreg Kardoss a haragtól
2378 29|                nem én mértem önre, hanem az isten.~ ~
2379 30|                                          Az utolsó fölvonás.~A maradékot
2380 30|         hihetőleg én is ilyenfélén töröm az eszemet.~- Magamért nem
2381 30|                belőle faragnom, - mondja az öreg, a három utolsó betüt
2382 30|          fölébredt férj marokszám szórta az igazságokat. Az ablakhoz
2383 30|         marokszám szórta az igazságokat. Az ablakhoz huzódott a legyőzött
2384 30|                  A holmikat becsomagolta az inas, - a kocsi készen várt
2385 30|                 fölhuzaték, - elindultak az állomáshoz.~A gőzhajón nem
2386 30|          kérdezkedtek külön hely után, - az öreg az első perczekben
2387 30|               külön hely után, - az öreg az első perczekben megkezdé
2388 30|                  Sipos barátom! - mondja az öreg ur a hozzá szólitott
2389 30|        bevégzettnél, - mentse meg fiamat az élhetetlen arszlánkofástól.~-
2390 30|               nagyuri rabszolgaságtól.~- Az alku megköttetett, méltóságos
2391 30|                uram, én szavamnak állok.~Az öreg ujraszületőben volt,
2392 30|                kardossfalviakkal beszélt az öreg, és ajánlta nekik,
2393 30|               merték kinyögni a szót, és az öreg mellől pislogattak
2394 30|                nyugalommal várta Sipost, az eredményre csak a végbefejezésért
2395 30|             lefárasztá, s időt nem nyert az ábrándokra; mert a tanitványok
2396 30|               est hozta meg a nyugalmat, az ablak közére támasztva karjait,
2397 30|             Nyugodt volt; mert nem félt, az ok megszünt a zaklatásra,
2398 30|                 lélekben nagykoruvá lőn, az önerőhöz való bizalom elfujta
2399 30|             Egész odaadással elmélkedett az uj kötelességről, mely a
2400 30|           Lehetnek-e gyengeségei, melyek az ellenkező mérleget lehuzni
2401 30|                 szenvedélyek lekiabálnak az arczról, a feddhetlenséget
2402 30|   feddhetlenséget lehetetlenné teszik, - az embert megbénitják, s a
2403 30|            hagynak.~Itt sincs aggodalom!~Az embernek egész élet van
2404 30|                gyarlóság. Ezt sugta neki az ész; de a házas életben
2405 30|                 a házas életben nem csak az egyik, a másik is ott van
2406 30|          hizelgéssel: nincs is mit félni az ébredés keserü csalódásától.
2407 30|                csillaghimzett égre, arra az ezüstcsillámos kék szőnyegre,
2408 30|                 órával Sipos kopogtatott az ajtón.~Vége az önmérséklésnek,
2409 30|               kopogtatott az ajtón.~Vége az önmérséklésnek, vőlegénye
2410 30|                 viszontlátás boldogságát az ifju keblén pihente ki.~-
2411 30|                 arra nem gondoltam, hogy az ilyennek miként kell örülni,
2412 30|         lemondanak, s a nemes szivű lány az ezereket nem kimélte tőlük. -
2413 30|            ezereket nem kimélte tőlük. - Az öreg Kardost részben Sipos
2414 30|                  távozók után bezáródván az ajtó, - hárman maradtunk,
2415 30|              vezetett, már most vezessen az életen végig.~- Gyermekeim! ...
2416 30|                 a sirdogáló anya, jertek az isten házába, ... imádkozzunk
2417 31|                 jámbor kozmopoliták, kik az emberiségbe annyira beleszerettek,
2418 31|                Szép volna ez a dolog, ha az emberek siketnémákká válnának
2419 31|                 kozmopolitizmust hagyjuk az agyafurtaknak, mi pedig
2420 31|                meg a szép tisztet, midőn az isten magyaroknak is teremtett
2421 31|             teremtett bennünket, és mert az emberiség fogalma a nemzetiség
2422 31|           irótollal szolgálni a hazát és az emberiséget, mutassanak
2423 31|                 kedélyü is nyerjen hitet az emberiség nemesebb rendeltetése
2424 31|            legutálatosabb hibának tartom az emberiségben a szolgaiasságot,
2425 31|               czimet pénzért akar venni, az lelki beteg, és nem méltó
2426 31|                lelki beteg, és nem méltó az emberi névre, mely annyit
2427 31|                 beteg nem látja be.~Hogy az emberiség saját boldogságától
2428 31|                esik, annak valóságos oka az, hogy az egyszerűségnek
2429 31|             annak valóságos oka az, hogy az egyszerűségnek magasztosságát
2430 31|                ismerik. Föltünni akarnak az emberek, - amint az utczára
2431 31|              akarnak az emberek, - amint az utczára lépnek, meg akarják
2432 31|               szineket szednek föl, hogy az utczán járók azonnal észrevegyék
2433 31|          legdrágább és legostobább; mert az erszényt kilyukasztja s
2434 31|                 csöndesebb, de biztosabb az a diadal, melyre a hiven
2435 31|                kötelességek juttatják el az embert, s mig az öntudatos
2436 31|            juttatják el az embert, s mig az öntudatos ember saját boldogságát
2437 31|         őszintébben hódol megösmerésével az érdemnek, mint azon föltünni
2438 31|                  Nem lehet tagadni, hogy az érdemgyűjtés nehezebb, gyümölcse
2439 31|            ösztönözni, hogy törekedjenek az egyszerüség fogalmában és
2440 31|                egyszerüség fogalmában és az emberi kötelességek követésében
2441 31|               hanem a fényüzésért, - nem az egyszerü táplálkozásra nélkülözhetlen
2442 31|            magyar közmondás megnyugtatta az embereket az igazmondásról,
2443 31|                megnyugtatta az embereket az igazmondásról, mert az igazmondás
2444 31|         embereket az igazmondásról, mert az igazmondás nem emberszólás;
2445 31|                  kérdem, hány ember meri az igazat leplezetlen megmondani?
2446 31|                kevés; mert kevés köztünk az igazat valóban érző és az
2447 31|                az igazat valóban érző és az igazat kimondani merő független
2448 31|                van oly kevés? Mert kevés az olyan ember, ki az egyszerüséget
2449 31|                 kevés az olyan ember, ki az egyszerüséget erkölcsnek
2450 31|              ritkának osztogatja ingyen, az ügyeskedésnek, csalásnak,
2451 31|     segédfegyverével kell megkeriteni, s az ilyen ember folyton retteg,
2452 31|                vizslának orrán meglátván az ételmaradékot, midőn annak
2453 31|               Sokféleképpen bámulták meg az emberek egymást. Az egyiket
2454 31|                  meg az emberek egymást. Az egyiket gazdagnak mondák, -
2455 31|        hunyászkodni, kegyelmet koldulni, az igaztalanságot elnyelni,
2456 31|                 igaztalanságot elnyelni, az igazságot elhallgatni; mert
2457 31|                 lévén, azt a nagy tőkét, az emberi fogalmat, nem kénytelen
2458 31|                   mint ember, megösmerte az emberiségnek legnagyobb
2459 31|                  becsületesebben szolgál az emberiségnek, mint hazafi
2460 31|              hogy alkuba álljunk. De hát az apai, fiui- és rokonszeretettel
2461 31|                osztalékot kivánnak, mint az emberi szeretetnek általános
2462 31|                lehet küszöbölni, ha csak az emberiség birkanyájjá nem
2463 31|               csak addig keresi föl, mig az emlőt meg nem unja, aztán
2464 31|                döfödi, - mondom e nélkül az általános fogalom hóditó
2465 31|                  felesleges a bőgő, mert az darabszám igen nehéz, egy
2466 31|               egy.~Bizony sok bogara van az uristennek, - és a kozmopolita
2467 31|               keressük mereven a kaptát, az emberiséget ugy sem lehet
2468 31|                  vonzalmak hol maradnak? az édeset és savanyut is megtámadhatnák,
2469 31|           savanyut is megtámadhatnák, de az embereket megmagyarázhatlan
2470 31|  engedelmeskednek a láthatlan intézőnek, az emberiség is különböznék
2471 31|               mert kevesebb bajt okozott az emberiség nemzetisége, mint
2472 31|                mint a lelki korcsosulás, az alattomosság, a nagyravágyás,
2473 31|                mindig kevesebb van; mert az ananásznak darabja három-négy
2474 31|                Önbizalmat keltsünk, hogy az emberek lelki kincsüket
2475 31|        méltánylás és a fáradság dijában.~Az igazság olyan, mint az illat,
2476 31|                   Az igazság olyan, mint az illat, mely észrevétlen
2477 31|               azt sajnálhatjuk meg, hogy az emberiség kaucsuktermészetet
2478 31|                mázt mégis szeretné; mert az a közbecsülés nem kellemetlen.~
2479 31|                 kenyerét megszegni; mert az is éppen olyan czélszerü,
2480 31|             teljes következetességgel, s az ilyen megteszi kötelességét
2481 31|           Siposhoz hasonlót mutatni, kik az egyenes uton haladnak öntudatosan
2482 31|                 ha végig mentünk Pesten, az ügyvédi karban többet találunk,
2483 31|                 regények sugnak nekik és az oktalanság. A józan szülők
2484 31|                 nem mond meg, hogy éppen az ellenkezőjét mondja, mert