Fejezet
1 1 | én olvasóimnak el akarok mondani, valamivel hosszabban, mint
2 2 | is volt az öreg Vendelnek mondani valója: Uj munka, nem pesti,
3 3 | biztató-szót is találtak mondani, miből okos ember, mint
4 3 | legszebbeket bizony el tudnám mondani, - szolgálhatok vele a tekintetes
5 4 | ügyvéd ur, - azt találtam mondani, hogy az egyik s bizvást
6 4 | egyszeregy az igaz, - azt szokta mondani, - hiába csavarja farkát
7 6 | szabadult.~- Olyant akartam mondani én is, - mondja az ügyvéd, -
8 7 | bizonyosan akar valamit mondani, estére maradjon itthon, -
9 7 | Pesten.~- Nagyot talált ön mondani, - gúnyolódik az urfi -
10 8 | ajánlót az ajtón. Ezt akartad mondani kedves feleségem?~- Valóban
11 10| könyvet, és már meg akarta mondani a tekintetes uraknak, hogy
12 11| vádját a nőnek szemébe mered mondani, dicsekedjél erkölcsöddel,
13 11| lányom, könnyen el tudnám mondani a méltóságos grófnak harmincz
14 11| minden anyának azt merem mondani, tanítsa meg lányát az olyanra
15 12| mentegetődzék.~- Igy szokás mondani, - véli a mérnök, - de az
16 12| közbe az ügyvéd, - a mit ön mondani akar, nem a közvélemény
17 13| megtiszteltetés helyett mondani. Tehát egy kis titkolódzás
18 13| ösmeretlenek mindent akartak mondani, hogy a szenvedőt boldogitani
19 13| irányában.~- Bókot akar ön mondani?~- Abban az értelemben,
20 13| életében meg nem mernénk mondani, holta után a világ gunyjára
21 14| találná el kend, mit akarok mondani kendnek?~- Igenis, nem találom
22 14| hát ezt meg kellett előre mondani?~- Ezt már csak megérdemlette
23 14| mondaná, mit az igéretkor mondani szokás, jobb ma egy veréb,
24 15| is panaszképpen akartam mondani, hogy felénk sem tekint,
25 15| megalakult, melynek nagy, akarom mondani, évenkinti három forintnyi
26 15| posztó s nem merjük azt mondani, hogy mi lettünk nagyobbak,
27 16| kérelmét?~- Olyankor találta mondani, édes Vendelem, mikor az
28 17| Özvegy asszonynak szabad ezt mondani; barátjai meghallgatják,
29 17| a nők a kicsit ki merik mondani nagyon, - jegyzi meg Sipos
30 17| mert kin egy anyának azt mondani: röpülj, kis madaram, anyádnak
31 17| találd ki, mit akarok neked mondani?~- A sziv zaklatott, kedves
32 18| tehát ön előtt ki merem mondani, hogy elfogadom. Meg van
33 18| kemény szemrehányásokat fogna mondani önnek, ha jogával nem akarván
34 18| beszédbe, midőn ilyesmit akart mondani, mint ön. Hagyjuk el e tárgyat,
35 18| megint szigorubbat akart mondani, arczáról látom, - találgatja
36 18| én szóról-szóra el tudnék mondani, és nem csak szavait mondanám
37 18| nő a világban meg merem mondani, ráadás,... és mégis, -
38 19| lelkemre mondom, nem tudnék mondani; sőt ha kigondolnám is,
39 19| lenne alkalmas helyen azt mondani az atyafiak meglepetésére:
40 19| nagyon is magyarul kellett mondani valamit.~- Ennyi diákszó, -
41 19| rokonunk valami okosat akarna mondani.~- Azzal nem szolgálhatok,
42 19| lehet.~- Ugy, - nemet akar mondani. Jegyzi meg a tekintetes
43 20| komédiás, ki mindent el mer mondani, egy kis zavarával hamarabb
44 21| valamit.~- Bölcsen méltóztatik mondani, tekintetes ügyvéd ur, -
45 21| nézzen meg engem, ki merné mondani, hogy én haldoklóm, pedig
46 21| és még senki sem merte mondani, hogy a hajdunál különb
47 22| áldoztam, ennélfogva merem mondani, hogy ha én férjem nevének
48 22| lehetetlen volt biztos itéletet mondani, hogy az öt családtag közöl
49 24| végén is jókor lesz azt mondani, hogy hiába beszéltem.~-
50 25| szerént többet is akar nekem mondani; mert ellenségeimtől óvni
51 25| vonatkozólag akar valamit mondani. (A méltóságos ur intett.)
52 25| fiatalember kártyáiba, - mint mondani méltóztatott, e fiatalembert
53 26| kell egy dolgot kétszer mondani.~- Okos is, anyám, - a férfiakat
54 27| vidámsággal, - ön elhiszi, a mit mondani fogok, - ez emberek keservesen
55 30| czimmel?~- Értem, mit akar ön mondani, - előre is beleegyezem.~-
|