Fejezet

 1 1 |          kövér képü fiatalembernek ma hatalmas kedve kerekedett,
 2 2 |            vissza. Ezt pedig éppen ma tudta meg legbizonyosabban;
 3 2 |           ifiuram, - szégyenli még ma is, hogy tegnap a gazdáját
 4 3 |         kaptára lehet szedni; ime, ma ez éppen oly kevéssé lehetetlen,
 5 3 |        közlöm a dolgot.~- Barátom, ma elkészitem a levelet, holnap
 6 3 |              felel a vén huszár, - ma semmit sem álmodtam.~- Pedig
 7 3 |        álmodtam.~- Pedig biz éppen ma álmodhatott volna kend valamit, -
 8 3 |           vén agyafurt miért éppen ma nem álmodott semmit; már
 9 5 |    emberekre csak lenézni szoktak, ma is ott a földszinten ballagnánk
10 6 |         természetes következménye. Ma, éppen most, elfáradt a
11 7 |        édes Vendelem, ugy is talán ma és holnap látjuk legutoljára
12 8 |           ki a tegnap magasztalt s ma már elhervadt virágokat? -
13 8 |     gazdagságnak ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét
14 10|          Mi a félszer alatt hálunk ma.~- Vagy valamelyik kávéházban
15 10|           bölcsen tudja, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy
16 11|         reggel hallunk: mit főzünk ma? s ha a kis lány e semminek
17 12|           feledteté vele, hogy még ma néhányat lépnie is kell, -
18 12|          meg a bajból holnap, mint ma. Ezen, némi nem komoly erőlködés
19 13|      boldogságnak magasztosságáról ma van csak fogalma, s éppen
20 14|      czimet adá meg a rokonnak; de ma taglalni kezdi rokonának
21 14|            van dolga az ügyvédnek; ma nincsen más dolga, azokkal
22 14|     igéretkor mondani szokás, jobb ma egy veréb, mint holnap egy
23 14|      nincsen a foglalkozásra, - ha ma elhagyom az ügyvédséget,
24 15|   orvosságnak semmi hire, különben ma nem fognánk gyümölcsöt enni,
25 15|             de az ügyvéd konoksága ma még a bambaságra is rászánja
26 15|     hihetőleg boldog lesz.~- Önnek ma fölötte szigoru mértéke
27 16|             hogy innét vagy onnét, ma holnap, nem sokára, inkább
28 17|         velem együtt lépni merjen. Ma, vagy holnap sokat beszélnek
29 17|      kevéssé a mérnök ur lányával. Ma a tudást aranynyal mérik
30 17|             gyermeked játékszobája ma bezáródott, szerepemet kezembe
31 19| materializmusnak omnipotencziáját, ma már nem csak a kapitális,
32 20|        forditani a beszédet.~- Még ma esni fog.~- Most ön meg
33 21|            az emberi egyenlőség, - ma a magyar nemes ember főbe
34 22|           mi nekünk tetszik.~- Még ma, kedves rokonaink, - mondja
35 23|          mond.~- Jolán kisasszony, ma mindent koczkára teszek:
36 23|         hallgattam volna talán; de ma megnyugtatást kér egy másik
37 23|          mondja meg ön holnap, ... ma hadd aludjék el azon gondolattal,
38 24|            nem azt gondolja, a mit ma, s aztán, mi tagadás benne,
39 24|           én el nem engedhetek sem ma, sem holnap, és hogy ő más
40 26|           sietett anyjához.~- Maga ma nagyon elegáns, - dicséri
41 26|            szépet meglátják, - na, ma engedékeny leszek, bemutathatja
42 26|            mennyire számitott? Még ma levelet fog ön neki irni -
43 27|          gyermekem, hangosan, - én ma buzgón imádkoztam; mert
44 27|           nyugalmat.~- Meg; de nem ma, - mondja Sipos különös
45 28|        alku regénybeli reményekre.~Ma a tegnapinak folytatását
46 28|     szegényeknek tarthat bennünket ma is, - de nem vagyunk szükölködők;
47 28|           levelet sem vittem el, - ma el is vittem, hoztam is
48 28|       irányában elhatározott, mint ma; férfiésszel belátta, hogy
49 30|    megérkezéséig unatkozván.~- Még ma felelek önnek, - és előre
50 30|          szólitott ügyvédnek, - ön ma győzedelmeskedett fölöttem, -
51 30|             ez könnyebb ügy lesz a ma bevégzettnél, - mentse meg
52 30|          ifju keblén pihente ki.~- Ma már nem félek öntől.~- Ma
53 30|          Ma már nem félek öntől.~- Ma féljen legjobban, Jolán
54 30|               szavát, adott szavát ma még megbánhatja.~- Sipos! ...
55 30|        vártam.~- Nem tehetek róla, ma olyant kell mondanom, mit