Fejezet

 1 7 |         el a remény, az a csalfa lány, ki a pályának virágairól
 2 8 |          észrevevén, hogy a "kis lány" is belopódzott már az anyja
 3 11|          is elviszi.~Amint a kis lány kinőtt a bábu mellől, megosztá
 4 11|         annyira? Kérdi a serdülő lány kedves édesanyját.~- Rettenetesen
 5 11|          legalább egyszer.~A kis lány megdöbbent, anyjának czélzása
 6 11| öklötöket tömitek is bele.~A kis lány kénytelen is megérezte,
 7 11|        Örömest elhitte ezt a kis lány, és mióta ezt hallotta,
 8 11|        mit főzünk ma? s ha a kis lány e semminek látszó dolgot
 9 11|          megértette vele, hogy a lány nem arra való, hogy, mint
10 11|        is sirni szokott, - a kis lány is napról-napra érlelődvén,
11 11|     könyv az utolsó lapnál, de a lány még nem szakadt el az olvasmánytól,
12 11| tanulságos, anyám, - kap szóba a lány, - megvallom, anyám, lányod
13 12|       maga a konyha felé ment, a lány a mellékszobába az ágyak
14 12|      vagyok követelő, - mondja a lány, - ámbár kiváncsi lehetnék
15 12|          vitázni, - jegyzi meg a lány, - én önről már annyit elhittem,
16 13|     Papot hivassunk?... tréfál a lány mosolyogva, egyszersmind
17 13| összekapcsolá a két kezet.~- Kis lány, - szólamlik meg az ügyvéd
18 13|       Anyám!... találgatja a kis lány, - van itt valami, a mit
19 13| szenvedőt boldogitani tudják s a lány egészen közelébe ült nagybátyjának.~-
20 13|         többé nem lehetett; de a lány érezte, hogy máskor, midőn
21 13|    mindenféle között azt kérdi a lány:~- Miféle pörben dolgozott
22 13|          abból, mit a férfi és a lány menyegző előtt szokott egymásnak
23 13|      Elkényeztetni?... ismétli a lány, - én még alig beszéltem
24 13|       kedves bátyám, - kéri őt a lány, - a bucsuzástól ugy is
25 18|            Sipos ur, - enyeleg a lány, - vagy, hogy reménységünk
26 18|      fölött.~- Félig?... kérdi a lány, nem értve a számtani fölosztást,...
27 18|   felelni akartam, - okoskodik a lány, - én az életet nem ösmerem,
28 18|         és lehet, - toldja meg a lány, - szerencse vagy szerencsétlenség,
29 18|   arczáról látom, - találgatja a lány, - ne tartózkodjék, mondja
30 18|     Nézze ön e lapot, - mondja a lány tárczájából kihuzván egy
31 18|      irat, Sipos elhallgatott, a lány is a szavak értelmével volt
32 18|      vagyok. - Ekkor a lelkesült lány Siposhoz fordul, s annak
33 20| boldogságunkról, - nyájaskodik a lány, - e vallomás azonban csak
34 20|          eszü embernek ösmerte a lány, s ime a pesti ügyvéd, ki
35 20|          szép kikelet.~Kikelet a lány, virág a szerelem,~Kikeletre
36 20|          Istenem, - sóhajt fel a lány, ne engedd, hogy enhiuságom
37 20|   bevégzéssel. - Magyarázkodik a lány föl nem vetve szemeit a
38 20|         Ne mondja azt! ... kap a lány ijedve az ifjunak keze után, -
39 23|        mérkőzés által, - felel a lány. - Tegyük föl, a rokonok
40 23|    ügyben.~- Sipos! ... mondja a lány fölegyenesedve üléséből,
41 25|        cselekedte! - Okoskodik a lány. - Az ügyvéd nem tehetett
42 25|     keletkezett...~Itt elakadt a lány megneveznie kellett volna
43 25|          mondja meggyőződéssel a lány, ha megérdemleném a bánatot,
44 26|         mintha ezt szégyenlené a lány, hogy ő most ily megalázva
45 26|         kivántatik. Jegyzi meg a lány az avatkozót némileg hátráltatva.~-
46 26|    akarata sorsára nézve? Mire a lány ezt felelé: Nincsen, mert
47 27|    összeget megigérjük, ha a kis lány el nem kapta a horgot, mit
48 30|       kinozzon, ... rimánkodik a lány elhalványulva, ... eszemen
49 30|         Tegyük félre, - mondja a lány, - még arra nem gondoltam,
50 30|      lemondanak, s a nemes szivű lány az ezereket nem kimélte
51 30|   vigasztalá meg, annál inkább a lány, ki a mértéket egyenlőn