Fejezet

 1 1 |           mikor repül a disznó?~- Tudom is én! Mondja a másik együgyü
 2 2 |           a többi? Esztendeje nem tudom tisztára vakarni ezt a csikót,
 3 2 |         én adnék kendnek egyet?~- Tudom, mit akar, ifiuram, - mondja
 4 4 |      balra is hozzávalót szabnak. Tudom: meggazdagszol, tizenöt-husz
 5 5 |   mindjárt; azért jobb, ha én nem tudom, mit akar ő.~- Megmondhatom,
 6 5 |      törhet, - s én csak becsülni tudom sógorasszonyomat, midőn
 7 5 |        gúnyait elkerülendő.~- Nem tudom, miért kivántatnék bátorság
 8 5 |            tehát meghatározni nem tudom, - legfölebb azt mondhatom:
 9 7 |    katonaviselt ember vagyok, nem tudom, melyik árvának az apját
10 9 |   összehuzódva férek meg rajta.~- Tudom én azt bölcsen, teins uram, -
11 9 |          iráshoz; azt meg szintén tudom, hogy ezen a szobaajtón
12 10|           korcsmáros ur, - és igy tudom, hogy ön egyik unokahugomat
13 10|       halaványultak, csak azt nem tudom, az ezeresektől ijedtek-e
14 11|             hallgatja.~- Magamról tudom én azt, kedves lányom, milyen
15 12|           ezt ön teendi is, előre tudom.~- Nem tagadom.~- No, lássa,
16 12|            No, lássa, öcsém, hogy tudom, - teszi utána az öreg ur, -
17 12|       lehetne megvenni pénzért, - tudom, ezt gondolta ön.~Sipos
18 12|           bizik.~- Tanuja vagyok, tudom mennyit ér a fiu, - s uram,
19 12|           szava, bizonyitom; mert tudom. E szó férfi szájában határozott
20 12|    alkalmatlan, utjukban vagy nem tudom még mi nem lesz. A másik
21 12|           nyitom föl a számat, és tudom, ki előtt beszélek, az én
22 13|     balmagyarázatot kizár, - s én tudom, hogy ő rögtön meggyógyul
23 13|        önről tudtam, azt ő általa tudom.~- Vajon, ki lehet az?~-
24 13|          legyen szinlelés. Én nem tudom bebizonyitani, de másként
25 13|             Ismételve mondom, nem tudom önt megczáfolni, sőt, hogy
26 13|     bucsut veszek önöktől, és nem tudom megmondani, miképpen találok
27 13|    legbölcsebb is rászorul, - nem tudom mi alakban és mi körülmények
28 13|  elszánással azt mondja:~- Én nem tudom, jól teszem-e; de engedelmeskedem.~
29 14|         is vissza kellene mennem. Tudom ön ez áldozatra még egyszer
30 14|         világ előtt megtisztelik.~Tudom, mit fog ön most gondolni!
31 15|      ügyvéd az őszinteséget, - én tudom, hogy ön vagyonának egy
32 15|           el fogok merülni: de én tudom, hogy ön támaszom leend.~-
33 17|           közt megkülönbözteti?~- Tudom is, Sipos ur, - s ez az
34 18| elkomolyodva, - e pillanatban nem tudom, miként fognánk nyerni;
35 18|         fölött?~- Név szerént nem tudom, - egy ember, kit ön kiválaszt
36 19|        öcs a magyarázaton, - hisz tudom én, hogy neked több eszed
37 19|   megösmerem a sárga repczemagot, tudom, hogyan föstik a kávét,
38 19|     elviszi, magam pedig azt, sem tudom, az alsó városi kapun kell-e
39 19|           a kását, minden fontnál tudom a tiszta nyereséget, ezt
40 19|    latus-nak, az áttételt meg nem tudom bizonyosan, valami tralatus-nak
41 19|              Olyasminek, csak azt tudom, hogy abban is volt valami
42 19|      elhunyt rokonunk társa, - én tudom a kereskedésből, hogy a
43 20|      hallgatni fogok, meddig? nem tudom; mert e kedves szép gyermek
44 21|         Ha ösmert engem a földön, tudom nem feled el engem a mennyországban
45 23|        hogy a biró előtt vagy nem tudom hol, ki fog rajtuk, agyonbeszéli
46 23|          Ezt neki köszönhetem, és tudom, hogy mi a hála! Bizalmas
47 24|          akadozik amaz, - már nem tudom, az eleje, dereka vagy hátulja
48 25|           hasznomra forditani nem tudom, - előre is kitalálom, hogy
49 26|              Szegény kis lánykák, tudom, szintugy félnek a próbatétektől,
50 27|        nyugalmamat elrabolta. Nem tudom, okosan cselekszem-e, ha