Fejezet

 1 1 |    harmadnapos jurátus, mulattatván őt e jelenet, s tányérján gőzölögni
 2 3 |         folytatására. E tekintetben őt a szent házasságtól még
 3 3 |    szolgálatjára.~Igy meghurczolván őt a szerencse szekere, semmit
 4 3 |    gyermekem"-nek, "édes fiam"-nak, őt több év óta urambátyámnak,
 5 3 | paradicsomot, de az ötvenegyedikben őt is kikergetnék, - hogy ő
 6 5 |             mert fél, hogy e nélkül őt magát sem hiszik el. A férj
 7 6 |            élvezi, a munka megszünt őt ösztönözni, s az is jó volt,
 8 7 |          fölvette az ünneplőt; mert őt illette meg a becsületadás,
 9 7 |      irányában föllépni, - röviden: őt nagyon elkényeztették. Ez
10 7 |           kezére került okmánynyal, őt akarja koldussá tenni? tán
11 9 |        egyenes fölkiáltójelet, mely őt harmincz év előtt megfenyegette;
12 9 |             istenes emberektől; mig őt ott feledik ezerei között,
13 12|         hallgatva a legutóbbi évnek őt érdeklő eseményeit, jövendőre
14 13|    pontossággal ide-odarántotta hol őt magát, hol a vánkost és
15 13|         barátjukként tisztelnek, ki őt boldog gyermeknek mondja.
16 13|        szeretne valakit azért, hogy őt viszont szeresse, még pedig
17 13|          után kapva szivemre ölelem őt, itt vagyok magam, az engesztelhetlen
18 13|          olyan nővel találkozni, ki őt kurtábban megértse, mint
19 13|         szót ne olyan értse meg, ki őt kármentőnek tartja, és az
20 13|       könnyekre fakadt, mert a férj őt üldözi, ki neki egykor burgonyáról
21 13|    fontolgatom; és tudva, hogy azok őt környékünkben tiszteletreméltóvá
22 13|              Jolán!... szólitja meg őt, - apád, anyád után a rólad
23 13|     komolyan, kedves bátyám, - kéri őt a lány, - a bucsuzástól
24 13|       meglátta, nem tagadhatá, hogy őt megértette. Némi elszánással
25 14|             magát a gőg által, mely őt ostobának nézi!~- Micsoda?...
26 15|        viszonválaszaikban tudósiták őt is, hogy választottja irányában
27 15|          azt hiszi, hogy igy teheti őt boldoggá.~- Na,... ez már
28 15|     gyanujából föltekint urához, és őt a nyugágyon végig nyulva
29 16|            nem is késett tudósitani őt, kérvén, hogy viszonyaik
30 17|             a mit ő nem hisz, és ha őt meggyőzte; két embert tett
31 17|     beszélgetésben csak toldalék, - őt számba sem vehetjük, - jó,
32 17|   ékesitette föl olyan tudással, mi őt hasonlói közt megkülönbözteti?~-
33 17|            kegyetlenséget?~- Ah,... őt csak áldva emlitsük, - mondja
34 17|        fölkiáltva.~- Áldjuk meg hát őt, bizzunk gyermekének lélekerejében.~-
35 20|              de éppen a hála vezeté őt tévutra, a reménytelenségre;
36 20|          Beszéljünk másról ... Kéri őt az ügyvéd.~- Ime, a büszke
37 22|         véleményünk szerént köztünk őt illeti az első hely.~- Méltóságos
38 24|             akár nő-ajak mondja ki.~Őt, a mivelt férfit is megragadá
39 24|         okoskodott, hogy a mely lép őt megfogta, két oly egyszerü
40 25|        utólagos beleegyezésemmel, - őt gyanusitanák, mert előnyömet
41 25|           sem lesz vele, kikerüljük őt, - ez az én szándékom, s
42 26|       mérnökné helylyel kinálta meg őt, előre bocsánatot kérvén,
43 26|         szeretek engedelmeskedni.~- Őt is meggyőzzük ... Én fogom
44 27|          hogy előfordulható esetben őt használhassák küldés végett;
45 27|            a mérséklet elhagyja, és őt kétségbeejtő lépésre kergesse.~-
46 27|        levelet?~- Ments isten, hogy őt is megkeseritsük, anyám,
47 29|        kicsinyes bibelődést, - mert őt is inkább hajtották ám,
48 29|        czélját, s mert az ügyvéd ur őt is elvitte, holott szolga