Fejezet

 1 5 |          a makkhetes is.~- Kedves anyám! - szólal meg a fiu, - jóllaktam
 2 5 |           kiállhatatlanok, kedves anyám. - Czélozgat a fiu.~- Te
 3 5 |          valamit, s azt mondja:~- Anyám! nem vette észre rajtam,
 4 5 |         hogy a kezdet ilyen, s ha anyám parancsolja, megtanulom
 5 5 |        tudnám bizonyitani, kedves anyám, hogy még ő is kifogott
 6 5 |            Ilyen helyre kerültem, anyám.~A beszélgetést nem lehetett
 7 7 |       ügyvéd urnak több oka lenne anyám termeiben beillatozni tekintetes
 8 11|          a mi meg nincs.~- Kedves anyám, min tünődik annyira? Kérdi
 9 11|            könyved megríkatott?~- Anyám! kedves édesanyám, - tör
10 11|           mint anyádnak példái?~- Anyám az orvosságot mondá meg,
11 11|            e könyv a nyavalyát, - anyám a betegről hallgatott, e
12 11|   könyvben a beteg már meghalt, - anyám a gyilkosokról nem tőn emlitést,
13 11|            Szerfölött tanulságos, anyám, - kap szóba a lány, - megvallom,
14 11|        szóba a lány, - megvallom, anyám, lányod bölcsebbé lőn; de
15 13|           föl vagyok jogositva.~- Anyám!... találgatja a kis lány, -
16 17|     Mondja a leány meghatottan, - anyám nem szól, gondját el akarja
17 17|      szemközt még gyermeknek vél. Anyám annyira szeret, hogy e birálatot
18 17|    tárgyai mi valánk, főleg én, s anyám tusakodik, hogy e gondból
19 17| elfogultság nélkül láthatja, hogy anyám bánatának tárgya főleg én
20 17|       kicsit és legyen jó barátom anyám előtt.~- E megbizatásra
21 17|          A sziv zaklatott, kedves anyám, én vagyok az ijesztő?~-
22 17|         várják a nyilatkozatot.~- Anyám! - felel a leány, - gyermeked
23 20|            vissza nem utasithatom anyám miatt, - ha leróhatnám,
24 20|           miért kedves e munka.~- Anyám parancsolta rám, s ugyanakkor
25 20|          Kegyeletünk tárgya ez, s anyám csak az ön kezére meri bizni.~-
26 23|            vigasztalja az anya.~- Anyám, - szól a leány a sirást
27 23|     megláthassák. Ez ríkatott meg anyám.~- Ha én nem mondom és Sipos
28 23|            ne törődjünk mással.~- Anyám! fáj szivemnek, hogy először
29 23|      igazságszolgáltatása, kedves anyám, - elbeszélik az emberek
30 23|     mondják, igy érzek én, kedves anyám, és szivemben érzem, hogy
31 25|         az anya.~- Csak izgatott, anyám, - nyugtatja meg Jolán az
32 25|       levélirással.~- Sőt inkább, anyám, - nagyon jól cselekedte! -
33 25|     számot tartsak. Végül, kedves anyám, Sipos az én meghatalmazottam,...
34 25|        szó!~- Magad sem hiszed jó anyám, - mondja meggyőződéssel
35 25|          én, pedig, valld meg, jó anyám, nem ríkattalak meg.~- Mindjárt
36 26|         lesz a megbizatás, kedves anyám?~- Egy ilyen jól öltözött
37 26|     Nincsen,... mert nekem egy jó anyám van, kinek én nagyon szeretek
38 26|       majd aztán megmagyarázom.~- Anyám, - mondja a fiu még fuldokolva, -
39 26|       kétszer mondani.~- Okos is, anyám, - a férfiakat is zavarba
40 26|       végképp meggyőzött, - hisz, anyám, az professzor.~- Mérsékelje
41 26|        Nincsen, mert nekem egy jó anyám van, kinek én nagyon szeretek
42 26|            hányat ütött az óra.~- Anyám tehát valóban azt hiszi ...~-
43 27|      legyen.~- Amint parancsolja, anyám.~A fiu távozta után az anya
44 27|          nem fogom elolvasni, mig anyám haza nem jő.~- Okosan cselekszi
45 27|     tárgyai lehettek, okai nem.~- Anyám! - Siposnak igaza van, -
46 27|          tőlük, - legyünk erősek, anyám, - olvassuk el, e levél
47 27|       kinek a kellemes választ.~- Anyám! nem fogom e levelet kétszer
48 27|         hogy őt is megkeseritsük, anyám, a következmények fájdalmasak