Fejezet

 1 4 |          azt is megteszi a számitó anya, hogy e fiut nekem kölcsön
 2 5 |           haladsz, - gunyolódik az anya is, - elméd fogékony, félek,
 3 5 |           a vörös hetes került. Az anya fiának beszédje által is
 4 8 |            a nő szeretetének és az anya aggodalmának.~- Ezért aggódol?
 5 8 |         megemlékeznie nem kell.~Az anya még néhány perczig időzött
 6 11| árnyoldalai is vannak, melyeket az anya ösmerhet; de gyermekének
 7 11|     könnyünek véli, - az elmélkedő anya annyit tud kinyujtani belőle,
 8 11|             kedves lányom, hogy az anya lányát nagyon olcsóra tartsa,
 9 11|          olcsóra tartsa, legyen az anya leányára büszke; de ne öregapja
10 11|    elszalasztva; mert jól tudta az anya, hogy a vásznat is ugy fehérítik,
11 11|        napról-napra érlelődvén, az anya szavaiban a szándékot is
12 11|    védelemre van szüksége, hogy az anya oly gonddal és szakadatlan
13 11|        ekkor kiröppenő madár, s az anya érzi, hogy a szárnyak nem
14 11|            a szellő is elfujja.~Az anya akkor is látta a leányt,
15 11|          Lányom, - szólitja meg az anya - könyved megríkatott?~-
16 13|    Helyesen, leányom! - dicséri az anya lányát - kedves vendégünktől
17 13|         egyszer már itt voltam.~Az anya fölkelt, - ekképp jelt adott
18 15|            nyakába varrta; mert az anya észrevette, hogy az ügyvéd
19 15|          kerüli az alkalmat, ha az anya Sipost szóba akarta hozni.~
20 15|         ismételve kérdőre vette az anya, de az egyenes kérdésekre
21 15|     választ kapott. A nyughatatlan anya nem elégedett meg a fél
22 15|        ilyen gondos és fáradhatlan anya mellett könnyen fog boldogulni.~-
23 16|           hosszan beszélgettek, az anya rövid közbeszólásokkal végezte
24 16|            toldalék még akad, s az anya az előzmények után gyöngéden
25 16|      özönével, s a derültségben az anya megbocsátható gondossággal
26 16|         győzelmet feltételezik.~Az anya és leány a gyásznak első
27 16|           megnyugtatók valának. Az anya most már elhatározá, hogy
28 17|           Jolán eltalálta, hogy az anya a hosszu utról jött vendégnek
29 17|       világ titok, s e titokról az anya nem veheti le a fátyolt,
30 17|        kedves leányom, - mondja az anya forrón magához ölelvén Jolánt ...
31 20|           másik, s annak szemei az anya öléből akarják elrimánkodni
32 20|       Himzésnél találta Jolánt, az anya számadással vesződött.~-
33 23|          leányom! - vigasztalja az anya.~- Anyám, - szól a leány
34 25|         szeretetre méltó, a mit az anya akkor is hisz, mikor nem
35 25|            Isten neki, - mondja az anya, - akkor lesz nagy az én
36 25|            vagy, leányom? Kérdi az anya.~- Csak izgatott, anyám, -
37 25|            arról akar ő szólni. Az anya látván a megzavarodott leányt,
38 26|             nagyuri modorral, s az anya e csinos bábra akarta fölrakni
39 26|       nagyon elegáns, - dicséri az anya a fiát, - idáig meg vagyok
40 26|          meglehetős távol.~Erre az anya kutatólag mondja fiához
41 26|           a nehéz munkára; mert az anya kormánypálczája alatt nagyon
42 27|           valamicskét ér is; ha az anya ürügynek használja, elteszi
43 27|            ne kösse; mert arról az anya fog rendelkezni annak idejében.~
44 27|       anyám.~A fiu távozta után az anya elolvasá a levelet, mely
45 27|         köd. Nagyon keveset fog az anya változtatni a levélen, -
46 27|             nem kiálthat, - s a jó anya fáradtan a tanitványokkal
47 30|                 mondja a sirdogáló anya, jertek az isten házába, ...