Fejezet

 1 2 |       ingyen cselekszem a munkát, mégis olyan, mint a remonda, mintha
 2 2 |       igérget nekem.~Nagy nehezen mégis hozzátapadt egy kis feketeség,
 3 3 |         életben a becsület máznak mégis jó, - legyetek ötvenéves
 4 3 |     valami; de indokolásul annyit mégis mondok, hogy a Kardos-féle
 5 4 |        nem nemes ember; de furcsa mégis, a mit a magyar nemes ember
 6 4 |        épitenek számára házat.~És mégis nyugtalan lett mellében
 7 4 |          végitélet nélkül, s hogy mégis hasznát vegye prókátorságának,
 8 5 |         hogy ki ne nevessenek; de mégis némileg későn arra, hogy
 9 6 |           ügyet hirtelenebben, de mégis szégyen nélkül. Ellenfele
10 6 |       kemény igazmondásáért.~Hej! mégis hatalmas fegyver az egyenes
11 7 |          az a, bár legdrágább, de mégis ingyen kinálkozó szeretet,
12 7 |        megvédhetné magát; vagy ha mégis kétes maradt a kérdés, az
13 7 |     éledezem, - az öreg Kardosnak mégis lesz folytatása.~Sipos barátunk
14 8 |  kicsavarja, de a szerény ibolyát mégis élni hagyja; hanem az a
15 8 |    silányabbak a tolvajnál, kinek mégis volt annyi bátorsága, hogy
16 8 |  ragadozónak körmeitől, de otthon mégis kalitba zárta.~Eszed toldja
17 8 |          ezt. Pedig lásd, öregem, mégis éppen azt a részt eszközölted
18 8 |         hogy az a nagy egyenesség mégis meggörbül, ha jó helyen
19 8 |          ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét ezerei
20 9 |          ha szemközt áll is vele, mégis megmondja, hiányzik-e egy
21 11|         babérát, dicsőségét, - és mégis kételkedik, hogy mindez
22 12|       pedig, ez a lassan menő, de mégis egykor megérkező biró is
23 12|     mindenkinek, hogy majd valaki mégis nem hiába hallgatja meg.~-
24 12| kárhoztatta.~- A jó szándék tehát mégis megvolt, - fontolgatja a
25 12|         nem tudja, hogy a másikét mégis meglátta már.~Menjetek,
26 13|        embert sokféle büntetésre, mégis mindig legnagyobb büntetés
27 13| mindketten élénken, kedélylyel és mégis választékosan, - mi a különben
28 13|          ne sértsem.~- Makacs, és mégis jó gyermek, - mondja az
29 14|     mondjuk. Higye el ön, egyszer mégis megundorodik a világ önmagától,
30 14|       volt az ut, honn a zajos és mégis üres város várakozott rájuk
31 14|            Az ügyvéd nevetett, és mégis a legfontosabb teendővel
32 14|         idők során tul, valamikor mégis jutalma legyen az anyagi
33 14|          Aztán ugy ébren álmodva, mégis jobb lenne a tuzok, - se
34 15|         neki irgalomfalatot, mely mégis tengődtetné; hanem összemegyen,
35 16|      kövérrel nem találkozott, és mégis nagyon hitte, hogy a hét
36 18|      merem mondani, ráadás,... és mégis, - önnek - magányos óráimban
37 19|           öcs; mert az az örökség mégis jobb lenne egy magának,
38 23|       gondolt a pörös tárgyra; de mégis nagy érdekkel hallgatta
39 25|       mert magamért választott.~- Mégis ugy félsz a zaklatástól.~-
40 25|      vőlegénye vagyok; s az alkut mégis lehetetlenné tettem.~- Barátom! ...
41 25|     szájának vallomása szerént.~- Mégis elejtette az alkut az atyafiakkal,
42 26|        utána az urfi szelesen, de mégis csellel, - az ön sorsát
43 31|        hogy leszünk? ez indulatok mégis nagyobb osztalékot kivánnak,
44 31|       igér: hanem a szint és mázt mégis szeretné; mert az a közbecsülés
45 31|         tisztes foglalkozás, - és mégis kisebb tért választanak,