Fejezet

   1 1 |                történetet, megérdemli, hogy gyalog kényteleníttessék
   2 1 |        esztendejében arról volt hires, hogy benne négy konvencziós forintért
   3 1 |             négy forintot, illő tehát, hogy e tőkémnek hasznát vegyem;
   4 1 |                 nak is; de az is igaz, hogy még a legszegényebb fiu
   5 1 |                fiu sem azért járt ide, hogy a hónap végén megmázsáltassa
   6 1 |             hanem bizonyos volt benne, hogy itt soha sem kap annyit
   7 1 |              soha sem kap annyit enni, hogy még egy kis tudomány is
   8 1 |               ugy belemerült a vitába, hogy a négy forintos ebédből
   9 1 |             kérlelhetlen bebizonyiták, hogy ez vagy amaz hányszor ült
  10 1 |             itt legelőször tapasztalá, hogy van olyan tér, melyen pártfogás,
  11 1 |           valamit okvetlen kell tudni, hogy az a néhány jó pajtás, kinek
  12 1 |              idáig annyi előnye sincs, hogy egy szabót egy ruhafoszlány
  13 1 |         méltatják annyi udvariasságra, hogy: mivel szolgálhatnék? hanem
  14 1 |       harangszó csak arra emlékezteti, hogy előre lefizetett négy forintért
  15 1 |           Bartalnak, egy Szerencsinek, hogy nevük ez országban ismeretes
  16 1 |             országban ismeretes leend.~Hogy is ne jövendölhették volna
  17 1 |            haladás most már kitalálta, hogy jogelvek helyett fölrakják
  18 1 |            jámbor legénynek; és szent, hogy ezután az is maradt ám a
  19 1 |             hangosat nevetett, várván, hogy valamelyik czifra zekés
  20 1 |            kérdeznek ám a czenzurán, s hogy akkor ilyen táltott szájjal
  21 1 |                 azt gondolja, barátom, hogy én ingyen tanitom meg magát
  22 1 |          mindaddig, mig azt nem tudja, hogy az alispán, hivatali jogának
  23 1 |             néha alaposan gyanakodván, hogy a jurátus sohasem volt az
  24 1 |               a kérdett, azt gondolva, hogy ha már kérdik, bizonyosan
  25 1 |                látta a két kárvallott, hogy akár egész hónapig szivesen
  26 1 |            ázik meg ugy a ruha, mint a hogy itten megkallódik a fiatalember
  27 1 |            villára veszi a bankjegyet, hogy lecsurgassa róla a levet;
  28 1 |        korcsmáros kutyája, azt vélvén, hogy valami neki szánt falat
  29 1 |         pártbeli keres magának embert, hogy azzal ellenkezőleg megvitassa
  30 1 |                azt a jogelvet vitatta, hogy a ki oka az oknak, oka az
  31 1 |         korcsmáros, ki oka volt annak, hogy az idegen az asztalra tegye
  32 1 |              bankjegyet, oka annak is, hogy a szél a levesbe vágta,
  33 1 |          mellett bajos volna állitani, hogy a négy forintos nyomoruságba
  34 2 |            vett észre a vén költögető, hogy a ki baloldalon feküdt,
  35 2 |                már akkora nyilas volt, hogy azon egyszerre kidült minden
  36 2 |                 mi méltán gyanittatja, hogy Vendel gazda nem csak azt
  37 2 |               megtartja emlékezetében, hogy melyik ifiur mikorra rendelte
  38 2 |             órában azzal döbbenti meg, hogy az ifiur halálos beteg s
  39 2 |         orvosság, és nem áll érte jót, hogy a szabót magát orvosság
  40 2 |        egyetlenegy sem panaszkodhatik, hogy valami alkalmatlan legyet,
  41 2 |               messziről megsugja neki, hogy ezt az ifiurak szivesebben
  42 2 |        egyetlenegy példa sem akadt rá, hogy vagy a nagy házat, vagy
  43 2 |               valamit, amit addig néz, hogy szinte megszólamlik bele.~
  44 2 |             talán még azt is megállná, hogy ráüljenek, mint a trombitáslóra;
  45 2 |                ő meg aprózta a lépést, hogy tovább lássák; mert, hej
  46 2 |               gyerek ez a Sándor urfi, hogy még a hazugságát is szivesen
  47 2 |              csak mondaná a szép szót. Hogy kikupállott a kezem alatt, -
  48 2 |            girbegurba kövön, elhiszem, hogy sem a szemét, sem az eszét
  49 2 |                  Már most ki hiszi el, hogy ez éppen ugy megfordul a
  50 2 |                lábbelit, s midőn ugy a hogy kivakarta az utczai ragadványból,
  51 2 |       küldözget; hanem csak azt lesse, hogy én dobassam ki magamat érette:
  52 2 |           boldoguljon vele mindenik, a hogy tud.~Fölébred a nemes fiatalság,
  53 2 |          maholnap elhagyja a fővárost, hogy még egyszer visszajöjjön;
  54 2 |      visszajöjjön; de már akkor azért, hogy másodmagával menjen vissza.
  55 2 |               azt rendesen elbujtatta, hogy a többinek vizslaszeme ki
  56 2 |           melyben oly boldog hir volt, hogy ha pénzért kellene megvenni,
  57 2 |            ifiuram, ezt a vén huszárt, hogy hát meg lehetne-e ezt is
  58 2 |             érezvén olyan boldogságot, hogy most egy akós hordóból szeretne
  59 2 |                   szégyenli még ma is, hogy tegnap a gazdáját nem ültették
  60 2 |               a bankó, ha nálam van?~- Hogy ne volna, ifiuram, - kaczag
  61 2 |              vétetni a hallgatósággal, hogy ő méltóságos urnak fia,
  62 2 |            utasitásul adván Vendelnek, hogy valamennyit ügyesen és az
  63 2 |               jutott gyanusitani őket, hogy e levelekre feleljenek;
  64 2 |              midőn észrevette az urfi, hogy a hallgatóságot oly kevéssé
  65 2 |         fölemlitésével lepte meg őket, hogy Sándor vérvörösre pirult
  66 2 |            kimondá.~- Éppen az a baja, hogy most az egyszer igazat mondott.~-
  67 2 |                közbe Vendel.~- Azt is, hogy tizszer irt ön neki? Kérdi
  68 2 |        elhoztam a leveleket is mind, a hogy átadta, egy darab sem hiányzik
  69 2 |               alig találta meg a szót, hogy megkérdezhesse:~- Hisz ekképp
  70 2 |                tehát majd megkeressük, hogy annak a bizonyos kisasszonynak
  71 2 |        Mátyásmadarat bizott volna rám, hogy viseljem gondját, - ha nem
  72 2 |               a madár eleven volna; de hogy én az urfinak egyszerre
  73 2 |              szét; s oka legyek annak, hogy az öt közöl csak egyik is
  74 3 |              ki még álmában sem hitte, hogy valaha még az ügyvédet is
  75 3 |           kevéssé lehetetlen, mint az, hogy Párisban valaki kolbászvágógépet
  76 3 |                mely annyira tökéletes, hogy véletlen a föltaláló maga
  77 3 |               ugy fölvitte az uristen, hogy méltóságos urak is örömest
  78 3 |              abban néha akkora bankót, hogy szegény ember köhögve meri
  79 3 |              oly sebesen szaladt vele, hogy már maga is örömest megállt
  80 3 |         legelején megemlékezett arról, hogy az angolok még máig is bánják,
  81 3 |            angolok még máig is bánják, hogy országukból kipusztitották
  82 3 |                sem riasztották vissza, hogy saját kezén is forgott elég
  83 3 |                már ő ugy gondolkodott, hogy a perpatvar miatt meg nem
  84 3 |       megzavarta. Nem rosszul gyanítá, hogy a nemzetes kisasszony egy
  85 3 |          jobban el mert volna menni, s hogy a bab a fazék oldalához
  86 3 |               vette észre Kardos uram, hogy ez csinos kis összeg, melynek
  87 3 |            semmit sem csodálkozhatunk, hogy most már a nagyságos anyák
  88 3 |                eredménye ennek az lőn, hogy a nemzetes kisasszonyokra
  89 3 |             azt is kezdé hányni-vetni, hogy itt az egyszeregynek lesz
  90 3 |            nagyságos kisasszony szent, hogy borzas marad egész nap,
  91 3 |               azt is nagyon állitotta, hogy ez a szobaleányféle nép,
  92 3 |           kellett még gondolni azt is, hogy a nagyságos kisasszony a
  93 3 |            szükség, ha azt nem akarja, hogy a keserves gondok megnyergeljék.
  94 3 |            akkora volt a jobb oldalon, hogy szerzeményétől maga is megdöbbent.
  95 3 |               a keszeget tüske nélkül, hogy a szegény ember legalább
  96 3 |             sugja Kardos István urnak, hogy ha tizenöt esztendőt elengedne
  97 3 |             magát, ha valaki meglátná, hogy élete párját megöleli és
  98 3 |                mindenki kap keze után, hogy valaminek reményében, mint
  99 3 |               józanná teszi az embert, hogy mindjárt észreveszi, mikor
 100 3 |           gondolt! Most jutott eszébe, hogy az uj házasok egymást "kedves
 101 3 |             megtudják, - valljátok be, hogy ti önzők vagytok és a hol
 102 3 |                 Erre ti azt mondjátok, hogy az én eszem ment el, - enyém,
 103 3 |      becsületes nevét, s ekként kisül, hogy husz esztendős korában lett
 104 3 |              el a hálót, - mert tudta, hogy a ki csíkot akar fogni,
 105 3 |             halált is, azt is mondják, hogy a vőlegény már nem gyerek,
 106 3 |             még annyira nyilt szivüek, hogy néha a maguk erszényének
 107 3 |         bevallják, s a vőlegény látja, hogy ő csak kármentő, leendő
 108 3 |              darabban oly méregdrágán, hogy egyszer, még midőn a nemzetes
 109 3 |           magzatjára, s ha azt akarom, hogy kesztyüben egyék, biz azt
 110 3 |             gondolta az öreg teins ur, hogy az ötven év már nem is jő
 111 3 |           nekik a középszerű nem kell. Hogy még bizonyosabb legyen,
 112 3 |              ám!~Ez volt az első eset, hogy a felesége nem volt utjában
 113 3 |               meg kedves feleségednek, hogy ha engem fiának akar fogadni...~-
 114 3 |               barátom, legalább tudná, hogy belőled már vált ember;
 115 3 |               a szoba közepén, várván, hogy ha álmodta a dolgot, majd
 116 3 |            órának ütése figyelmeztető, hogy felöltözötten áll a szobában,
 117 3 |                cseng az utolsó mondat, hogy a levél okosan lesz megirva.~
 118 3 |          rejtekében őszintén óhajtaná, hogy lányának ilyen higgadt eszü
 119 3 |                 ugy volt az legjobban, hogy a mit a vőlegény mondott
 120 3 |               az egészhez való, mint a hogy a tengeri csövének néha
 121 3 |             legutolsó ajánlólevele az, hogy higgadt, okos ember, - és
 122 3 |              tudtul adják az embernek, hogy a pörben az itélet készen
 123 3 |        elárulandja az öreg teins urat, hogy ő mégsem egészen oly komoly,
 124 3 |       juratéria eddig hinni találta, - hogy az öreg teins ur ötven évig
 125 3 |   ötvenegyedikben őt is kikergetnék, - hogy ő sem kivétel a természet
 126 3 |          huszárnak mondta oly sokszor, hogy az asszony csak vászoncseléd, -
 127 3 |       elöljáróban is megbosszankodván, hogy a vén agyafurt miért éppen
 128 3 |             megy nyárnak, télnek, csak hogy mi rajtunk látszik meg a
 129 3 |           Kardos ur, kend olyan friss, hogy olvasva elmenne kend harmincz
 130 3 |      teremtette ám az isten az embert, hogy végig fusson a világon;
 131 3 |         csöndesebben és körültekintve, hogy meg ne hallják, - jobban,
 132 3 |              rá Kardos ur, - vénségére hogy tud kend ilyen nagy szamár
 133 3 |     ügyetlenséget.~- Csak azt akartam, hogy a tekintetes ur maga szavával
 134 3 |               maga szavával is mondja, hogy nem vagyok én már házasulandó
 135 3 |             Mondja Vendel olyanképpen, hogy ezt Kardos ur czélzásnak
 136 3 |            aztán azt is akartam tudni, hogy álmodom-e én ezt a dolgot?~-
 137 3 |           Vendelnek.~- Ne mondja kend, hogy nem bizom kendben, ezt a
 138 3 |           valamennyi szép vékony volt, hogy a kisasszonynak drága szép
 139 3 |                irják az ilyen levelet, hogy minden ember meglássa.~-
 140 3 |               csodálkozva az ügyvéd, - hogy ekkorát kiáltott kend?~-
 141 3 |                A tituláját nem mondom, hogy meg nem érdemlette tekintetes
 142 3 |              az ezredes urunk mondott: hogy soha se kéressen meg az
 143 3 |                járhat a tekintetes ur, hogy az egykori legénye nevetve
 144 3 |           elhiszi-e a tisztelt olvasó, hogy ilyenképpen is megtörténhessék
 145 3 |       indokolásul annyit mégis mondok, hogy a Kardos-féle emberek ugyan
 146 3 |        megfontolta a dolgot, s látván, hogy a tekintetes kisasszonyoknál
 147 3 |               is gondolt; mert érezte, hogy az idő betette előtte azt
 148 4 |               bocsánatban teremte meg, hogy a gyarló emberiség bajaiban
 149 4 |                 divatárusné nyaggatta, hogy ugy megörült a fölébredésnek,
 150 4 |           képzelvén magát, eszébe jut, hogy a leckét nem tudja, és éppen
 151 4 |            diákkinok elől. Nem mondom, hogy hiusága nem lenne megsebezve, -
 152 4 |              utóbb az vigasztalta meg, hogy Vendelként a hadnagy is
 153 4 |             megörült a fölfedezésének, hogy akár elajándékozza, akár
 154 4 |         fel-fellobbant benne a hiuság, hogy a Kardos-családnak egyik
 155 4 |             jól esett néki a gondolat, hogy egyet a többi közöl olyan
 156 4 |                közöl olyan urrá tehet, hogy a többiről előbb lekopik
 157 4 |             Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó ember, - gondolja
 158 4 |      elvállalni a zugprókátori czimet, hogy csak akkor van perem, ha
 159 4 |            atyámfiától, nem hallottam, hogy valaha tanácsot kértek;
 160 4 |               ugy beleterelné a sárba, hogy rutabbul járna, mint a csornai
 161 4 |        melyeket elől-hátul fölvarrtak, hogy a közönség előtt meghurczolják
 162 4 |               megteszi a számitó anya, hogy e fiut nekem kölcsön adja
 163 4 |                  azt találtam mondani, hogy az egyik s bizvást elmaradhatna,
 164 4 |                 Valaki megsugta nekik, hogy nekem köszönhetik a pörnek
 165 4 |               levélben adták tudtomra, hogy nem tartanak atyafinak.
 166 4 |             jut eszébe, elég az hozzá, hogy biz azt magyarul meg nem
 167 4 |               atyámfia, azt sem bánom, hogy nem nemes ember; de furcsa
 168 4 |           mesterségüknél fogva tudják, hogy az az ugy nevezett semmi,
 169 4 |           emberekből, mint a dióbelet, hogy előbb a héját agyon kell
 170 4 |             négyest el nem bolonditja, hogy hagyjon magából kivonatni.
 171 4 |              valakit, azt is hihetnem, hogy ez orditozó, ha most nem
 172 4 |               álltak.~Öcsém!~Megirtad, hogy már fölszabadultál, és követed
 173 4 |     mesterségnél is annyival rosszabb, hogy az orvos mindennapi kenyerét
 174 4 |              kenyerét kérvén, kivánja, hogy leljen ki a hideg; de legalább
 175 4 |              van annyi becsület benne, hogy meg akar gyógyitani, csak
 176 4 |              de az ügyvéd azt kivánja, hogy az emberek csalják meg egymást,
 177 4 |                 azért azt mondom most, hogy a róka maga sem tehet róla,
 178 4 |              róka maga sem tehet róla, hogy rókává lett, és szénát nem
 179 4 |       megszégyenlené, ha eszébe jutna, hogy fegyverét reá irányozza.
 180 4 |              magad választod a pályát, hogy osztalékért nézd a siránkozó
 181 4 |               hivatalosan megesküszöl, hogy a feleket védelmezed, akár
 182 4 |              pörvesztő, - és ne mondd, hogy bátyád volt valaha~Kardos
 183 4 |                mi egykor csiklandozta, hogy a legkétségbeesettebb ügyeket
 184 4 |              de bensejében nem tagadá, hogy néhányat a lánczhuzófával
 185 4 |         rimánkodni saját rokona előtt, hogy álljon be örökösének, nem
 186 4 |            neki az őszinte gorombaság, hogy ha beszélni tudna a sziv,
 187 4 |            kiáltástól, mely követelte, hogy Kardos uram üljön kocsira,
 188 4 |           rokon bizalmába, és föltéve, hogy utóda van, azt válassza
 189 4 |                 Megérzé a gyöngeséget, hogy az ember válogathat kesztyűt,
 190 4 |           átkószálja a mindennapot; de hogy holta után maradjon utána
 191 4 |           küzdelem végitélet nélkül, s hogy mégis hasznát vegye prókátorságának,
 192 4 |        prókátorságának, eszébe jutott, hogy mindenik félnek be kell
 193 4 |            belépő Vendeltől megtudván, hogy méltóságos sógorasszonyához
 194 5 |     érdekeltséget, mi azt gyaníttatja, hogy nem czél nélkül játszik,
 195 5 |               meg, kedveért megvallom, hogy a méltóságos asszony a kártyát
 196 5 |               ki előre szeretné tudni, hogy a szentistváni bucsun elkel-e
 197 5 |              szükségesnek megemliteni, hogy a méltóságos asszonyt gondolta
 198 5 |           vissza; de azt is mondhatom, hogy ha a kártya megbosszantaná, (
 199 5 |               ő méltóságát a sodrából, hogy egész önkénytelen azt is
 200 5 |              önkénytelen azt is várta, hogy, mint a kártyában, utána
 201 5 |     türhetetlenkedel, fiam. - feleded, hogy a whistben ötvenkét kártya
 202 5 |             gyermekem, - és ne feledd, hogy anyád kezében vannak az
 203 5 |                föl kártyáit, megvárva, hogy fia szó nélkül várja be
 204 5 |                nem vette észre rajtam, hogy bátyám körül egy év óta
 205 5 |          legalább társaim azt mondják, hogy a kezdet ilyen, s ha anyám
 206 5 |                 elméd fogékony, félek, hogy már negyedmagaddal csakugyan
 207 5 |             bizonyitani, kedves anyám, hogy még ő is kifogott rajtam,
 208 5 |              gyanittatna. Fiának inte, hogy eltávozhatik, kártyáit rendbeszedte,
 209 5 |                Be kell zárni az ajtót, hogy ki ne lophassanak.~- Majd
 210 5 |            óráját is megnézé, s tudva, hogy a többi vendéget egy órával
 211 5 |          meghallgatom, nem kételkedem, hogy kevés megróni valóm leend;
 212 5 |              visszatérve a bekezdésre, hogy én is előbbre segéljem a
 213 5 |                mondva: megelégszik ön, hogy e megdicsért kezet éppen
 214 5 |          alkalommal észrevétetem vele, hogy a hiuság adóját a nő még
 215 5 |           józanná lett a házaséletben, hogy a másik Kardosnak talán
 216 5 |            csak azt merem még kérdeni, hogy husz esztendő előtt is ilyen
 217 5 |               mellékesen megérintheté, hogy a férjuram-féle Kardos csak
 218 5 |                mert hiába, régi dolog, hogy minden embernek szivéhez
 219 5 |                fogta meg a szerencsét, hogy méltóságos főnökének naponkint
 220 5 |         megjutalmazva azon öntudatban, hogy a versenyt egy férfi mellett
 221 5 |             pedig hálásan megösmerjük, hogy családunk nevét a köznapi
 222 5 |           készen egy szerény mécscsel, hogy legalább elfogyását lássák.~-
 223 5 |          egyetlen fiamat ugy neveltem, hogy emelkedésünket félbe ne
 224 5 |              kifeledtem a számitásból, hogy a ki az illatosabb légbe
 225 5 |                 ugy intézve a kérdést, hogy mind a tíz ujja közé markolhassa
 226 5 |          belépő cselédnek parancsolja, hogy a kártyákat vesse a kandallóba.~
 227 5 |              sem érdemelnek figyelmet, hogy mint a kardalnokok neveit
 228 5 |            megteszek annyi barátságot, hogy megemlitem, mennyire emberségtudók,
 229 5 |        kitüntetés, ébren is attól fél, hogy csak álmában hallja; azért
 230 5 |             fekete kutyával; mert fél, hogy e nélkül őt magát sem hiszik
 231 5 |              mi a czéhbeli bemondónak, hogy minden czéhbeli ösmeri,
 232 5 |               öreg, - nagyon szeretem, hogy nem inditványoztam neki
 233 5 |           elengedhetlen kötelességünk, hogy mi azt elhomályosodni ne
 234 5 |            magasan jár, s azt óhajtja, hogy a törzsnek legyen már sudara
 235 5 |          kivánja az én édes feleségem, hogy én járjak a toronyba, s
 236 5 |            rajta a bevallott fáradság, hogy egy harmadik hihetőleg székkel
 237 5 |    sógorasszonyomat, midőn nem akarja, hogy legelső unokája már megint
 238 5 |             öreg, - nagyon szép dolog, hogy mi is érjünk föl olyan magasra,
 239 5 |             nem szoktam, azt gondolom, hogy ha még a madzagot sem tudták
 240 5 |               olyan hosszura nyujtani, hogy vége ne lenne, majd ugy
 241 5 |                elfogyasztjuk a szuszt, hogy fiunknak nem jut. Engem
 242 5 |                hiányzik; de ne feledd, hogy ha nem győződünk meg arról,
 243 5 |               nem győződünk meg arról, hogy az emelkedésnek és terjeszkedésnek
 244 5 |               annyira nyulik tésztánk, hogy elszakad.~- Hát, ha én is
 245 5 |                az ünnepélyes arczczal, hogy kimondja neki azt, mit a
 246 5 |                ki találnám vakkantani, hogy előbb tudtam, mint nőm,
 247 5 |            értelemben majdnem kimondá, hogy a bácsi a sógorasszony nélkül
 248 5 |             négy szem közt megmondani, hogy ezt a kalitkába való madarat
 249 5 |                 s éppen az az érdekes, hogy önnek kell megtudni.~- Kiváncsi
 250 5 |               az említetten kis robot, hogy a háziasszonyt minél több
 251 5 |            Erről is észrevehetik önök, hogy azok már régi méltóságosak
 252 5 |           szokott hivni a háziasszony, hogy mint az eczetágyon a friss
 253 5 |                közöl ki merte találni, hogy a háziur papucs alatt van.~-
 254 5 |              kellene érvényt szerezni, hogy meg mert volna házasodni;
 255 5 |          asszony elhalaványult, tudva, hogy néha még a legokosabb férfi
 256 5 |                 azt is kell gondolnia, hogy egyszer-kétszer kosarat
 257 5 |               az ügyvéd elvörösödött), hogy neje félteni fogja, szeszélyeivel
 258 5 |               sógoromnak szavát birom, hogy ha már éppen házasodni kiván,
 259 5 |             szavak azt is jelenthetek, hogy hasonló dolog már készülőben
 260 5 |      viszontszolgálatot, megjegyezvén, hogy ő nem is vette másnak. Elmult
 261 5 |             utóizzel, - elég idejében, hogy el ne késsem, és hogy ki
 262 5 |        idejében, hogy el ne késsem, és hogy ki ne nevessenek; de mégis
 263 5 |              mégis némileg későn arra, hogy nagyon engedelmes férj váljék
 264 5 |               figyelmezteté vendégeit, hogy a mai napon nem véletlenségből
 265 5 |              köszöntést bezáró szavai, hogy a bácsi a még hátralevő
 266 6 |               vált a számlálás, tudva, hogy a fele még hátra van. Lassan
 267 6 |            megvédé; de már tapasztalá, hogy a negyven esztendős koráig
 268 6 |           végett.~Azt hitte mindeddig, hogy ez anyagi kényelmének természetes
 269 6 |           gyanitá, de világosan tudja, hogy az életben az ötven év a
 270 6 |         személyében tovább czipelni, - hogy a tekintély jó kész tőkének,
 271 6 |                egykedvüséggel mondaná, hogy valahonnét - elkéstem; hát
 272 6 |               a ki rég lesi a perczet, hogy ezt elejbém kiáltsa, mint
 273 6 |                 melyek csak arravalók, hogy néhány silány butordarabot
 274 6 |            nincsen erszényében a pénz, hogy mindjárt első szóra visszafizeti.~
 275 6 |                 s haza érvén megörült, hogy méltóságos bátyja előtt
 276 6 |           majdnem imádkozott örömében, hogy a hol esze fölé kerekedett
 277 6 |            csak magáról vett mértéket, hogy a koros ember, ha elveszti
 278 6 |               az ügyvéd, - és föltéve, hogy ennyi ember ezen pillanatban
 279 6 |               lehet igaza, és föltéve, hogy éppen a felpörösöknek van
 280 6 |             Amint tekintetes ur monda, hogy a felpörösöknek világos
 281 6 |          Valamennyinek megmagyaráznám, hogy nincsen igazuk, aztán megmenekedném
 282 6 |               elkeveri; s elhiheti ön, hogy az ilyen az ügyes kereskedő.~-
 283 6 |              önállóságot, - szerencse, hogy orvos nem lett; mert ha
 284 6 |      tiszteletet megadhatjuk a nélkül, hogy függetlenségünkből elengednénk
 285 6 |              illeti csak a kitüntetés, hogy nagy betüvel irjuk.~- De
 286 6 |               mint arra vállalkozzunk, hogy okos ember bennünket szamárnak
 287 6 |           alkalmasabban a jónak magva, hogy gyökeret verjen benne. A
 288 6 |              nyilatkozata oly őszinte, hogy száz esetben kilenczvenkilenczszer
 289 6 |                megéreti vele a csodát, hogy saját alárendeltjét, egy
 290 6 |                   nem fogjuk megbánni, hogy a sors összehozott bennünket.~
 291 6 |           figyelemmel bocsánatot kért, hogy az öreggel nagyon is szabadosan
 292 6 |               neki gyónta meg az öreg, hogy ilyen emberrel még nem találkozott.
 293 6 |               kapitány mellett a rend, hogy a legénység talán visszájáról
 294 6 |              pedig egyre azt beszélte, hogy tüz kellene a pipájába,
 295 6 |         hajszolta az ellenség ágyuját, hogy a pattantyus kezéből elkapta
 296 6 |       fazekasoknál láttam a jó példát, hogy ha a sárcsomóból nem kerül
 297 6 |               Sugja meg kend a fiunak, hogy ezt a másikat megbecsülje;
 298 6 |         hiábavalót; mert észrevehette, hogy ez apróra váltja egyszerre,
 299 6 |                uram, - néha ugy ordít, hogy csodálom, ha a házi ur eddig
 300 6 |           lefolyta alatt meggyőződött, hogy kedves öcscséből sohasem
 301 7 |            illette meg a becsületadás, hogy az ujdonsült ügyvédet a
 302 7 |           Vendelnek jó előre megmondá, hogy estére otthon marad, miből
 303 7 |               cseléd bizonyosan tudta, hogy az eddigi szokás ismételve
 304 7 |                a fiatalokat utasitani, hogy estére otthon maradjanak.~
 305 7 |            lehetetlen észre nem venni, hogy e háznál dologtevő napra
 306 7 |               veszett össze valakivel, hogy nekem is lenne már pöröm?~-
 307 7 |                a három olyan ellenség, hogy egy kézzel is birok velük;
 308 7 |              megmaradt, arra is kevés, hogy a mindennapi káromkodást
 309 7 |               ugy is annak köszönheti, hogy keresztüluszott a vizsgán.~
 310 7 |                vizsgán.~Tudta az urfi, hogy ez lesz az utolsó est, a
 311 7 |          véljük mi, - ő meg azt hiszi, hogy egy kis gorombasággal.~Ez
 312 7 |              zörgölődés nélkül kiment, hogy ujra meggyujtsa a gyertyát.
 313 7 |              másik határozottan látta, hogy az urfi Vendelt bosszantani
 314 7 |      bolondulni, azt meg ugy is hitte, hogy Vendelnek is van olyan kártyája,
 315 7 |           gyümölcse került.~- Mondtam, hogy a czimet a vargalegény is
 316 7 |          Uramöcsémet nem kényszeritem, hogy szállásomon kényelmét korlátozva
 317 7 |     elkényeztették. Ez magyarázza meg, hogy az ügyvéd az utóbbi hónapokban
 318 7 |            súlyát, - tudta már azt is, hogy kifelé megyen az életből,
 319 7 |              hangolni; mert elképzelé, hogy az ilyen haragos böcsületességü
 320 7 |            kétségen kivül azon hitben, hogy az öreg ur a megválás előtt
 321 7 |              is akképp hangolá lelkét, hogy az eddigi figyelmet hálásan
 322 7 |                is azt véltem egyelőre, hogy kicseréltek; de, kedves
 323 7 |               emberre a rud, és látom, hogy sorsom kereke aláfordul.
 324 7 |       ellenkezőről ugy megfeledkeztem, hogy a legelső meddő évnek kezdete
 325 7 |          mindent, ezuttal csak annyit, hogy a fösvénynek nem sok vigasztalódása,
 326 7 |                annyi aranyat gyüjtött, hogy földülvén kocsija, éppen
 327 7 |               lelkem, mert azt hittem, hogy a boldogságot meg kell venni,
 328 7 |      pillanatban, csak azt igérje meg, hogy miattam másnak hátránya
 329 7 |           másnak hátránya nem lesz, és hogy ha idővel észreveszi, hogy
 330 7 |             hogy ha idővel észreveszi, hogy nálamnál különb emberre
 331 7 |               maradunk, és biztositom, hogy másnak ön miatt hátránya
 332 7 |               embereknél hagyá el ugy, hogy elveszvén a csaták zajában,
 333 7 |               nyilvános levéltárakban, hogy a "birtokban levő" megvédhetné
 334 7 |           alapot adott a törvénykezés, hogy a magyar nemes a nem érdemlett,
 335 7 |             nagy bánatára előre tudja, hogy felének igazságot nem szolgáltathat,
 336 7 |          egyéni meggyőződésében tudja, hogy saját felének van igaza.
 337 7 |           barátunk a szabadba vágyott, hogy ez estének benyomásait ismételje,
 338 8 |               is jókor lesz megtudnod, hogy az ember igavonó állat,
 339 8 |            szabva a teher, és hagyján, hogy azt czipelni kell; de jaj
 340 8 |              sorok, és bizonyitsák be, hogy apád a véletlenről sem feledkezett
 341 8 |           nyomtól, s észre sem veszed, hogy anyád mellé magasulsz; s
 342 8 |               ellenében gyenge báb, és hogy egyenkint össze nem zuzzák;
 343 8 |         fegyverről; még kevésbé tudja, hogy a férfiak találták ki azt
 344 8 |         találták ki azt a mesterséget, hogy a nyelv el tudja palástolni
 345 8 |        kényelmesen rendezi el hálóját, hogy a mi a kétségbeesett nőt
 346 8 |         elhitték, sokszor könnyezének, hogy ne hasonlitsanak a csillagokhoz,
 347 8 |            mégis volt annyi bátorsága, hogy éjnek éjszakáján, tán a
 348 8 |               hitelt ad, és azt hiszi, hogy lábainál az erőnek büszkesége
 349 8 |          lelketlenség, mely azt várja, hogy a másiknak gyarlósága a
 350 8 |           levele lekivánkozott ágáról, hogy a szellőnek szárnyán a magasba
 351 8 |       szegődnél az erős hatalomnak; de hogy megbirálhasd, - ne kövesd
 352 8 |               megmondá tanitványainak, hogy az oroszlán szerfölött erős,
 353 8 |               lehet; mert az is példa, hogy az ember az ölyv által üldözött
 354 8 |             tegyen téged oly bölcscsé, hogy tájékozhasd magad, s akkor
 355 8 |          mérnök többesben, észrevevén, hogy a "kis lány" is belopódzott
 356 8 |             valaki nem akarja elhinni, hogy a kétszerkettő négy, két-két
 357 8 |             tapintatának bebizonyitom, hogy a két csomóban együtt négy
 358 8 |          közbirtokosoknak kieszközlöm, hogy a határukhoz eső részen
 359 8 |         hazugságképpen sem mondhatják, hogy részüket vették; hanem kapták,
 360 8 |              vett kalappal.~- Ne hidd, hogy az emberek meg ne tudnák
 361 8 |               Most jó izüt nevetnének, hogy az a nagy egyenesség mégis
 362 8 |            helyezé a kellő nézőpontra, hogy hatását el ne téveszsze.~
 363 8 |          koszorú és korona együtt, s a hogy az arczon a szeretet sugarai
 364 8 |                az apa. Mig azt hittem, hogy tudatlan gyermek vagy, megvártam
 365 8 |        korodban már megilleti a lányt, hogy maga is mondjon valamit,
 366 8 |                 ha észrevennék rajtad, hogy a mit szád mond, csupa ösztönszerüség.
 367 8 |                 nem jut eszedbe félni, hogy lépés közben elesik, nem
 368 8 |             közben elesik, nem félted, hogy a tűvel a vászonhoz böki
 369 8 |              mikor a nő még azt hitte, hogy a hatalmon is osztozkodni
 370 8 |                emelt szót: észrevette, hogy a férj a nőt szeretettel,
 371 8 |        pillanat hevében; hanem lassan, hogy ne ütközetnek zajában semmisüljön
 372 8 |               gyüjteléke nem biztatta, hogy az anyagi gondokra megemlékeznie
 373 8 |           jegyével. Nem emlékezett rá, hogy pesti emberrel dolga volna,
 374 8 |       mindketten annyira megvénültünk, hogy egymást meglátva, tökéletes
 375 8 |            óráimban szivem melegét nem hogy nem fokozza, de még a meglevőt
 376 8 |             azért visszagondolva arra, hogy a spártai erkölcsök nem
 377 8 |          mintapéldányok, ön sem hiszi, hogy az ügyvéd eleven ördög;
 378 8 |          ügyeimet annyira rendezhetem, hogy feleim kára nélkül kihuzhatom
 379 8 |             kedves rokon, és irja meg, hogy szeretettel fogadja rokonát,~
 380 8 |             eközben fennszóval mondja, hogy akárki is meghallhatá:~-
 381 8 |           hátul még maradt annyi hely, hogy a b...i pusztának fölosztását
 382 8 |       küldeménye értelmesen megmondja, hogy harmincz esztendő alatt
 383 8 |               fasorait, jó lesz tudni, hogy az az egypár százezer sudaras
 384 8 |                egyszeri cselekedetből, hogy leültettem. E fának lombos
 385 8 |                hasznára válik.~Tudtam, hogy ön bünhődni fog; mint maga
 386 8 |           szomszédjában állana valaki, hogy annak árnyékától ne látná
 387 8 |            maradozik meg, ki sajnálja, hogy a lábán levő csizmát majd
 388 8 |         elhiszem, - azt is észrevette, hogy a pecsenyeszagra éhesek
 389 8 |     jelentkeznek; én megmutatom önnek, hogy olyan ember is van, ki e
 390 8 |              ág, melynek semmi érdeme, hogy a szerencsének köpenye megakadván
 391 8 |         milliókért; tehát kétségtelen, hogy épsége milliókat ér. Ön
 392 8 |               mellett. Ön maga az oka, hogy ilyen leczkét kap, mért
 393 8 |                mért volt oly ügyetlen, hogy nekem oly nagy darab irópapirt
 394 8 |                óhajtom; de csak azért, hogy rendeltetésemmel megférő
 395 8 |           elmélkedésre, győződjék meg, hogy vannak olyanok is, kik az
 396 8 |              pénzhajhászok azt hiszik, hogy pénzért legbizonyosabban
 397 8 |      különbsége szülte azon eredményt, hogy az egyiket elhagyni, s a
 398 8 |            vesztegetheti meg szivemet, hogy miatta az önérdek utjára
 399 9 |               hozta a hetivásárról, és hogy kinek kezén fordult meg,
 400 9 |                de nevezetes jó oldala, hogy az egész gazember is félig
 401 9 |               ment; mert hire terjedt, hogy ugy keresztül lát az emberen,
 402 9 |              keresztül lát az emberen, hogy ha szemközt áll is vele,
 403 9 |              ebből könnyen képzelhető, hogy a kétes erkölcsüek és hájfejüek
 404 9 |               azon hatalomra vergődni, hogy a vendégek pénzét egyik
 405 9 |               természetesebb, mint az: hogy a környékben a mérnök házát
 406 9 |              is álmodva a tiszteletre, hogy a mérnök szóba álljon velük,
 407 9 |           álljon velük, kipletykázták, hogy a mérnök zsugori, fösvény,
 408 9 |              is meg hagyja keményedni, hogy a háznépe a rágást megunva,
 409 9 |         Vendellel ereszkedett szóba.~- Hogy vagyunk, öreg?~- Mint a
 410 9 |                tud, s unalmában várja, hogy agyonüti valaki, hogy vége
 411 9 |           várja, hogy agyonüti valaki, hogy vége legyen a komédiának.~-
 412 9 |               munka közben nem mondom, hogy le nem nyelek.~- Mondtam
 413 9 |               nyelek.~- Mondtam ugy-e, hogy fekete lével él, - különben
 414 9 |                   különben lehetetlen, hogy az ilyen fiatalember el
 415 9 |               dajka kutvizen táplálta, hogy egy-egy jó szagu levelet
 416 9 |                markomba? ugy elviszem, hogy a kulcslyukon át is kézbe
 417 9 |                 azt meg szintén tudom, hogy ezen a szobaajtón sok olyan
 418 9 |          elplántálta az öreg teins ur, hogy száz pokrócz is elfért rajta.~-
 419 9 |                a csillagokat jó előre, hogy tudja, merre és kivel kell
 420 9 |            Vendel bácsi, nagyon félek, hogy véletlenben bujdosó csillag
 421 9 |              vékony és vastag könyvet, hogy lámpása is legyen hozzá;
 422 9 |             kérdezze meg az öreg urat, hogy némely feleséges embert
 423 9 |                  Mit mondjak hát neki, hogy elhigye?~- Én nem tanitom
 424 9 |           mondtam volna a teins urnak, hogy csak azoknak fogja pártjukat.~-
 425 9 |            törvénykép mutatta ki neki, hogy más nyomon nem mehet.~Ő,
 426 9 |            haladt és ment ő is, várva, hogy a végzet a kellő nyomra
 427 9 |                nyomatékul gyanittatja, hogy szerzeményét ez árnyékvilágban
 428 9 |              szava engedékenység, csak hogy könyörögni szégyenel, -
 429 9 |                   azután azt is látta, hogy a birvágy az ő erszénye
 430 9 |               megrémült az emberektől, hogy szeretett volna "rablót,
 431 9 |       függőleges irányát a vizirányba, hogy ő rajta üssön egy nagyot;
 432 9 |             orra vérét ugy elállitani, hogy egész dézsa vizet öntenek
 433 9 |         nyakába; de köztudomásu dolog, hogy használ. Az ügyvéd Kardost
 434 9 |              nem hagyván neki kételyt, hogy sok ember sokat megtesz
 435 9 |                nem tudják, nem hiszik, hogy megéhezett e gazdag ügyvéd,
 436 9 |         tartalma oly őszintén goromba, hogy ha dió volna, fejszével
 437 9 |                tünődés után kitalálta, hogy ha harmincz év előtt ilyen
 438 9 |             átment az irodába, tudván, hogy Sipos egyedül van.~- Ha
 439 9 |        egészből?~- Annyiból nem tréfa, hogy e kis hazugsággal bemehetünk
 440 9 |             indulunk.~Ebből láthatjuk, hogy az ügyvédet nem riasztotta
 441 10|           előkéré a vendégek névsorát, hogy ösmerőst böngésszen ki a
 442 10|               a vásári két első napot, hogy néhány védenczével és ösmerősével
 443 10|               meghagyá a vendéglősnek, hogy ha Kardos nevü ur vetődnék
 444 10|         utasitsa hozzá; mert ő reméli, hogy a tavaszi vásárra valamelyik
 445 10|             vendéglős nagyon sajnálta, hogy nem szolgálhat szobával,
 446 10|                jó tanácsképpen mondja, hogy a névsorban akadnak talán
 447 10|           szomszéd megyéből.~- Örülök, hogy van szerencsém, - mondja
 448 10|              közt, és meghagyta nekem, hogy ha ilyen nevü szállna ide,
 449 10|               a nevét, - nem atyafi!~- Hogy is lenne atyafi! Toldja
 450 10|          mondani a tekintetes uraknak, hogy ha az egy s mellett nem
 451 10|               nem akarván gyanittatni, hogy nekik még nincsen szállásuk.~-
 452 10|              korcsmáros a füszeresnek, hogy nyitva a szoba, s a kijelölt
 453 10|           kéredzünk.~- Látod, mondtam, hogy előre rendeljünk szobát;
 454 10|             szobát; de te azt mondtad, hogy a korcsmáros saját szobájából
 455 10|          tagadás benne, két órája már, hogy térdig érő sárban csavargunk;
 456 10|           sarat, és nem kiabál utánam, hogy atyámfia; de ez a borsos
 457 10|               legalább lakjuk le nála, hogy ingyenben ne maradjon, -
 458 10|             olyan bárdolatlanság volt, hogy nem csak a papok; de a korcsmárosok,
 459 10|             Kardoss gondosan őrködött, hogy a mellékutra ne tévedjen;
 460 10|                szigorun megparancsolá, hogy az a szobabeli vendégeké,
 461 10|        pörükről beszéltek, állitották, hogy ujabb erőlködés nyomán az
 462 10|       szelidebbik, kegyesen megigérte, hogy az uradalmak számára nála
 463 10|                ügyvéd hamar kitalálta, hogy rokonai vannak közelében,
 464 10|       közelében, és azt is elgondolta, hogy a korcsmáros szerkesztette
 465 10|            tekintetben.~- Már az igaz, hogy mi magunk urai vagyunk, -
 466 10|            másik, - s az ér legtöbbet, hogy nem osztozkodik velünk semmi
 467 10|       embereket pörbe idéztetni azért, hogy barátságunkat elfogadják;
 468 10|               A füszeresen meglátszék, hogy a goromba czélzást észrevette,
 469 10|         korcsmáros ur, - és igy tudom, hogy ön egyik unokahugomat vette
 470 10|               mert igen bölcsen tudja, hogy jobb ma egy veréb, mint
 471 10|                kereste a külön helyet, hogy ugyanazon bankjegyeket adja
 472 10|             ijedtek-e meg, vagy attól, hogy a korcsmáros is érti a diák
 473 11|    állhatatlanságot, jutott-e eszedbe, hogy a hol egy nő ingatag volt,
 474 11|           erkölcsöddel, ha elfeledted, hogy a nőnek botlásához még az
 475 11|            engedi el lába szolgálatát, hogy térden álljon meg saját
 476 11|             vállaikon emeltek magasra, hogy megmutassák azt a férfit,
 477 11|       hölgygyel, kinek minden védelme, hogy fél és elpirul, - s ez a
 478 11|               ki, a nőnek oly hatalma, hogy a hős hódolatul leteszi
 479 11|                   és mégis kételkedik, hogy mindez összevéve a mértékben
 480 11|      fölvergődhessék azon szinvonalra, hogy a nő a szeretet szavát kimondja,
 481 11|        emelének, ugy megkülönböztesse, hogy karjába fűződjék.~A földnek
 482 11|              és elrejtettebb az ember.~Hogy hiában ne irtam légyen e
 483 11|               okosan engedelmeskedett, hogy példa lehet olyan bolond
 484 11|             oly önállóságra vergődött, hogy ösmerősei nem merték volna
 485 11|              nem merték volna ráfogni, hogy a mit mond, sugó után mondja.~
 486 11|            leánykorához oly közel van, hogy nem tudja feledni, hány
 487 11|                mérnökné korán megérté, hogy az életnek olyan árnyoldalai
 488 11|            példáknak özönét horda föl, hogy a bizonytalan uton a gyermek
 489 11|              lányát, - nem az a nehéz, hogy ötven közöl hirtelenében
 490 11|              kitaláljak valamit; hanem hogy eszembe jusson, hogy egy
 491 11|             hanem hogy eszembe jusson, hogy egy héten csak egy vasárnap
 492 11|           főzünk, s itt nem az a gond, hogy mi lenne jobb; hanem mi
 493 11|        Gyermekeim! jól meggondoljátok, hogy az én erszényemnek nem kell
 494 11|                kénytelen is megérezte, hogy hasonló tagadhatatlan hiuságokat
 495 11|      magzatjának jókor a fejébe verte, hogy nem valami olcsó portéka;
 496 11|                ilyenkor olyant botlik, hogy a nagyságos asszonyt is
 497 11|        édesanyjának azt a jó tanácsot, hogy az öregapjának szakács főzött,
 498 11|                 és hasztalan bánkódik, hogy az életnek és önmagának
 499 11|          annyit tud kinyujtani belőle, hogy ha tál számra elosztanák,
 500 11|             Nem mondom, kedves lányom, hogy az anya lányát nagyon olcsóra