Fejezet

 1 2 |     eszébe sem jutott gyanusitani őket, hogy e levelekre feleljenek;
 2 2 |          fölemlitésével lepte meg őket, hogy Sándor vérvörösre
 3 4 |     meszelték. Ezért pörbe fogták őket, s ha én tudtukon kivül
 4 4 |    versenytársainál.~Sorba veszem őket! mondja, befejezvén mára
 5 5 |     kezeknek, s még ő csókolgatta őket össze-vissza.~Ostoba kártya!
 6 5 |           asszony derülten fogadá őket, az ügyvéd azalatt a melléktermékbe
 7 6 |     beszél.~- Szemmel tartsa kend őket, - és nekem minden hallott
 8 8 |         nagyon is földiekké tette őket.~Hittek a nők olyan vállalkozóknak
 9 8 | találkozunk, nem vagyok kénytelen őket köszönteni a magam pénzén
10 10|          mintha boltjában fogadná őket, igen megelőzőleg köszöntötte.
11 10|      korcsmáros az ajtóig kisérte őket, onnét visszafordulván,
12 10|      szégyenlette volna elfeledni őket. Ők e nyavalyából kigyógyiták,
13 12| szigoruság zárkózottabbakká teszi őket, tárgyai lesznek a közönség
14 12|           mi legnagyobb jutalmuk, őket az emberek jobb óráikban
15 12|            hogy az éjszaka elérte őket, végre valami dülőuton a
16 12|           közelsége megvigasztalá őket; mert a kocsi is megbetegedvén
17 13|  hallgatásnak föltétele biztositá őket a zivatartól, azért az egykor
18 13|         is vagyunk!~- Elválaszták őket? - Kérdi az ifju hölgy kiváncsisággal.~-
19 14|       amint megérkezik, értesitse őket.~Mint az iskolás diák a
20 15|           mely egykor fölébreszti őket.~- Még rokonának szükségét
21 19|           végrendeletről értesiti őket. Már azért is kibékültek
22 19|         korbácscsal is rászoritom őket; de a boltból ki nem mernék
23 20|        Negyed nap mulva fölkeresé őket.~Himzésnél találta Jolánt,
24 22|         az uradalmakból.~Biztatta őket a nagyságos asszony, örült
25 22|       összeköttetését, és utasitá őket, hogy vegyék hasznát az
26 22|       kedves rokonaim, - biztatja őket a méltóságos asszony, -
27 23|          fog rajtuk, agyonbeszéli őket, és kicsikarhatja tőlük
28 24|          egy hosszu pörbe zavarta őket, s a boldogtalanok az évi
29 24|           bámulása pedig biztatta őket.~Az ész táplálékot kiván, -
30 24|          nélkül.~- Otthon találta őket?~- Igen is!~- Kapott választ
31 25|             Kedvem volna megvetni őket.~- Tegye azt, asszonyom, -
32 25|             Tehát nem veti meg ön őket? Mondja házsártosan a férj.~-
33 25|           vonalak között mozgatta őket, sem véleményt, sem birálatot
34 26|     természettanból is ön oktatja őket?~- Az az én szakmám volt
35 26|         vőlegény, és meghatalmazá őket, hogy ezt bárkinek elmondhatják.~
36 27|  bünhödnek, saját vétkük veri meg őket.~- Igy nyugtat ön meg engem?~-
37 29|           engedelmesebbekké tette őket, részben le hagytak alkudni.~-
38 29|       befejezéshez hozta közelebb őket, kardossfalvi Kardoss senior
39 30|         ön most semmit, - fogadja őket rokonszeretettel, legyen
40 31|         járók azonnal észrevegyék őket, és utánuk kérdezkedjenek,