Fejezet

 1 1 |           hogy még a legszegényebb fiu sem azért járt ide, hogy
 2 1 |          egy házsártos, kövér képü fiu, kiből csak ugy dagadt ki
 3 2 |          volna megbizást, a vásott fiu még egy czimezetlen levelet
 4 4 |       mennyit üthetett, most már a fiu következik, az én kedves
 5 5 |       Kedves anyám! - szólal meg a fiu, - jóllaktam már a bácsi
 6 5 |        kedves anyám. - Czélozgat a fiu.~- Te már az első osztásnál
 7 5 |         nélkül várja be a végét.~A fiu az osztás idejére még koczkáztatott
 8 5 |          Nem tagadom, - válaszol a fiu, - bátyámnak Vendeljét nem
 9 6 |    megtanulni?~- Akarok. - Felel a fiu, megdöbbenve a váratlan
10 11|        korát, melyhez hasonlóban a fiu nagykoruvá lesz. A köztörvény
11 12|         vagyok, tudom mennyit ér a fiu, - s uram, az ész minden
12 12|           emberek vagyunk, és e jó fiu engem sajnál, azért a legokosabb
13 14|          kocsin még szivesebben.~- Fiu! - mondja az ügyvéd Siposhoz
14 14|      hatalma leszen ez ügyben, s a fiu felé néhány lépéssel közelebb
15 14|           sem a leányt. - mondja a fiu meghatottan.~- Jól megértett:
16 15|          komolyan kérdőre vette. A fiu a komoly kérdések által
17 15|           kedves sógorasszony, - a fiu vállalkozzék a munkára.~-
18 15|            következményét, akkor a fiu hihetőleg boldog lesz.~-
19 23|        Jolán kisasszony! - kérdi a fiu kalapját fölemelve.~- Semmi
20 26|           az apára föl nem fért. A fiu anyja parancsát várta, de
21 26|       valósitani fogom, - szaval a fiu gyámatyai fontoskodással,
22 26|       gyöngitvén a rokoni jogot.~A fiu erre elvörösödött, és egészen
23 26|            szólt, magát leküzdve a fiu,... a szó segitsen önön, -
24 26|         föl a józanabb ész, vagy a fiu találja ki, hogy jelenlétével
25 26| megmagyarázom.~- Anyám, - mondja a fiu még fuldokolva, - sohasem
26 26|            megbirálni nem tudja.~A fiu meglehetős élénk emlékezőtehetséggel
27 26|             Midőn odáig ért, hol a fiu gondoskodási beavatkozásról
28 26|      deklamáczió azonnal lefőzi.~A fiu elment a nehéz munkára;
29 27|          egy kézszoritásra vár."~A fiu a levelet félig a leánynak,
30 27|           e nélkül elunná magát. A fiu kikapta az utasitást, hogy
31 27|        Amint parancsolja, anyám.~A fiu távozta után az anya elolvasá
32 27|          Rögtön megyek, - mondja a fiu, anyjának fájós fejét megcsókolva
33 30|            önt, kedves férjem.~- A fiu felnőtt kamasz, - nincsen