Fejezet

 1 3 |    bátorkodott?~- A tituláját nem mondom, hogy meg nem érdemlette
 2 3 |    Bedobtam, uram!~~Igaz lelkemre mondom, nem érek rá itt azzal időzni:
 3 4 |    fölébred a diákkinok elől. Nem mondom, hogy hiusága nem lenne
 4 4 |   ellenkezésem daczára, azért azt mondom most, hogy a róka maga sem
 5 7 |        volna a hideg.~- Istenemre mondom, én nem érteni a tekintetes
 6 9 |        Vendelem, munka közben nem mondom, hogy le nem nyelek.~- Mondtam
 7 9 |       fejü parasztnak szavát, azt mondom: ne érje! A vén nőtelent
 8 10|           szolgálni, magam is azt mondom, - az ügyvédség kövér jövedelmü
 9 11|       türhető hosszu lenne.~- Nem mondom, kedves lányom, hogy az
10 11|            ha a fal is elpusztul, mondom, a jókor érkezett példázgatás
11 12|         de saját tapasztalatomból mondom, én, a "nem haragos", sőt
12 12|           én lányom eladó, ha nem mondom is, - de én nemcsak kiabálom
13 13|      tiporja a földet.~- De ha én mondom, hogy kegyedet és családját
14 13|   kelendővé nem lett.~- Ismételve mondom, nem tudom önt megczáfolni,
15 13|          kegyelmébe; határozottan mondom: nem! Kegyed ösmeri a szavaknak
16 13|         vagyok, kedves rokon, nem mondom, hogy nagy czim, de nagy
17 14|             Éppen az ellenkezőjét mondom annak, mit kend mondott.~-
18 14|        értette kend, - azt meg én mondom, - jegyzi meg az ügyvéd, -
19 15|   gyümölcsöt enni, és én előre is mondom, hogy nagy pusztitást viszek
20 15|         előttem közönyös dolog.~- Mondom, étvágya megromlott - orvossággal
21 18|        égre, s önkénytelen is azt mondom: Istenem, én leány vagyok. -
22 19|  oskolából csapták ki, - lelkemre mondom, nem tudnék mondani; sőt
23 21|        szivem, lelkem érzi, s azt mondom a tekintetes urnak, ön kedves
24 23|   ríkatott meg anyám.~- Ha én nem mondom és Sipos ur nem mondja,
25 23|     tulajdonitok. Végül pedig azt mondom, hogy éppen a kisasszony
26 23|           győzék meg, ezt hálával mondom ki; de kérdem önt, ha az
27 24|          megcselekedtem, azért is mondom, hogy ha a gyapjunak föllebb
28 24|          Az emberiség becsületére mondom: nem!~ ~
29 27|      meglehet, kicsinyli, mert én mondom, az ön vetélytársának fia,
30 29|   keressen; mert akkor, istenemre mondom, bebizonyitom önnek, hogy
31 31| megértenék egymást; de ha már azt mondom is, hogy a magyar nem akar
32 31|          megnől, meg is döfödi, - mondom e nélkül az általános fogalom