Fejezet

 501 11|              és inasáért, hanem azért, hogy jókor gyöngédséghez és munkához
 502 11|         szoktatta, és megértette vele, hogy a lány nem arra való, hogy,
 503 11|             hogy a lány nem arra való, hogy, mint a virágot, cserépbe
 504 11|               azt a nehéz mesterséget, hogy lánygyermekeik előtt sikeresen
 505 11|         neveiket a létező üres helyre, hogy nyomukat csak ugy lehet
 506 11|                mert jól tudta az anya, hogy a vásznat is ugy fehérítik,
 507 11|              vásznat is ugy fehérítik, hogy egyszer megöntözik, aztán
 508 11|              nem is a mostani bölcsek, hogy a nő bánatában és örömében
 509 11|                védelemre van szüksége, hogy az anya oly gonddal és szakadatlan
 510 11|             ágyu, - megkülönböztetvén, hogy az ágyu előtt elvérzik az
 511 11|                megindulását, de tudta, hogy e könyűk nem oly sósak,
 512 11|           anyai szivre kapá gyermekét, hogy a nagy szeretetben oszoljék
 513 11|           hölgyet arra, mire a férfit, hogy vagyonát most már elverheti,
 514 11|               annak veszedelme nélkül, hogy a tékozló kiskoruságával
 515 11|       kiröppenő madár, s az anya érzi, hogy a szárnyak nem ejtik el
 516 11|        másiknak szánandó rabsága, - és hogy az ember a leghatalmasabb,
 517 11|          hajadonnak; mert kezdi látni, hogy az élet szerencséje kétesebb
 518 11|             kétesebb a tavaszi napnál, hogy az ember a változandóságnak
 519 11|               vigasztalásnak is kevés, hogy az erőst csak a vihar döntheti
 520 11|             leányt, mikor azt mutatta, hogy nem látja, a leánynak arczán
 521 11|         jutalmat is, - és boldog vagy, hogy ezt vigaszul ezen sorban
 522 11|            megforditva kell elmondani, hogy teremtett az isten jót és
 523 12|            levelét, toldalékul azt is, hogy e szigoru embernek szereteteért
 524 12|            lássuk meg együtt, föltéve, hogy beereszt a házba.~- Alig
 525 12|        beereszt a házba.~- Alig várom, hogy megláthassam.~- Milyennek
 526 12|               lesz és én nagyon félek, hogy keményebb lesz, mint az
 527 12|           tagadom.~- No, lássa, öcsém, hogy tudom, - teszi utána az
 528 12|          melyek csak azt bizonyítanák, hogy minél inkább alkudoznak
 529 12|               Talán méltóztatik tudni, hogy a többség Newtont megátkozta,
 530 12|     változatban annyira összekeresték, hogy az éjszaka elérte őket,
 531 12|                  Bocsássanak meg önök, hogy kárvallott utasok bekopogatnak
 532 12|            leányom mindent elkövetnek, hogy házam türhető kényelmet
 533 12|             mérnök, - de az is szokás, hogy az ilyen mentséget nem vesszük
 534 12|           fiatalember annyira őszinte, hogy még az eredendő bűnt is
 535 12|          meghajtá magát főnöke felé.~- Hogy elpirult, Sipos barátom, -
 536 12|              féljen, nem ugy értettem, hogy valaha ki fogjuk tömetni,
 537 12|              ki be akarja bizonyitani, hogy el nem szédül, menjen föl
 538 12|                nem ugy vagyok alkotva, hogy hajlékonyságom szerint ostornyélnek
 539 12|               különbségét, meggyőzött, hogy az érett ész kiegyenliti
 540 12|                érdeme a fiatal kornak, hogy méltó megsüvegelni; s ha
 541 12|         szerént nem cselekedtem, jele, hogy födetlen fővel voltam.~-
 542 12|             szivemből kérem, higye el, hogy vallomás, minek értékét
 543 12|     szomszédaim legjobban tudják; mert hogy ön is ösmerjen valamennyire,
 544 12|   kézmozdulattal oly ügyesen jeleznek, hogy a nézők a szinpadi csalódásban
 545 12|                csalódásban azt hiszik, hogy nem a szindarabot, hanem
 546 12|                körül találkozni látva, hogy a mérnök, elhagyva ridegségét,
 547 12|        alakjaimat oly élénken ösmerem, hogy a "szigoru" mérnöknek kézadásában
 548 12|              állapotokkal törődni, és, hogy ugy mondjam, - vesződni,
 549 12|            akképp van példának szánva, hogy mindenki ezen kaptára alakitsa
 550 12|             haladni a nagy országuton, hogy annak hosszában a nagyravágyók
 551 12|       gyaloguton, józanon meggondolva, hogy a hintó mellett futkosót
 552 12|              boldogság feledteté vele, hogy még ma néhányat lépnie is
 553 12|          oszták föl a kerek asztalnál, hogy az ifju hölgy a pesti vendégek
 554 12|               talál lenni, - tekintse, hogy mi kárvallott emberek vagyunk,
 555 12|              az embereket.~- Gyanitom, hogy eltávoztom után még szó
 556 12|              addig dicsér mindenkinek, hogy majd valaki mégis nem hiába
 557 12|              mert ránk akarna vitázni, hogy mi önt nagyon könnyünek
 558 12|           szólva, magam is azt hiszem, hogy nyomnék valamit: de, kisasszony,
 559 12|             kisasszony, azt is hiszem, hogy nálamnál nehezebbek is vannak,
 560 12|             önről már annyit elhittem, hogy az, a mit ezután nem csak
 561 12|                is óhajtok, megkivánja, hogy önnek figyelmes hallgatója
 562 12|           lassankint ugy jelentkezett, hogy a szenvedést észre lehetett
 563 12|      alkalmilag határozottan megmondá, hogy vendégeit el nem ereszti, -
 564 12|              is el akarta előre hinni, hogy reggelre semmi baja sem
 565 12|                az udvarias záradékkal, hogy igy ha meg ugy és amugy
 566 12|           ügyvéd fájdalmában is örült, hogy ily olcsón bejuthatott a
 567 12|         eresztik, megfogadtatják vele, hogy néhány napig el nem megy,
 568 12|          sárföldi birtokos.~Milyen jó, hogy a vezetéknévnek kezdő betüjét
 569 12|            mérnök mindjárt észrevenné, hogy zabba mentek a lovak.~Esteli
 570 12|                a kinn maradt Sipost.~- Hogy neki is legyen egy keserves
 571 12|               élő bizonyitványom vagy, hogy nem csak eladni akarok;
 572 12|           azért jött a somogyi gyöpre, hogy azt nézze meg, a kit én
 573 12|      összetekintenek, mindenik érezte, hogy e meglátással a másiknak
 574 12|       egybefoglalta a két egyéniséget, hogy akármelyik is gondolhatná:
 575 12|               lehetetlen nem gondolni, hogy egy gondolat összekapcsolt
 576 12|               legfőbb, mindenik tudta, hogy a másik reá gondolt: igen
 577 12|               saját zajától ijedt meg, hogy az arczba szökött, s a két
 578 12|           meglátni, - s azt nem tudja, hogy a másikét mégis meglátta
 579 12|             meritek, - de az bizonyos, hogy a mely dolgot még álmunkban
 580 13|           helyesnek találván, remélte, hogy két napi nyugalom fölszabaditja
 581 13|             két nappal, nem gyanitván, hogy négy nappal nem csak megvigasztalta;
 582 13|              kezére szorultak, tudják, hogy az ilyen alkalommal mutatkozó
 583 13|               kötelezi a szenvedőt, és hogy soha könnyebben nem rokonul
 584 13|           kedves törődés még azzal is, hogy a vánkosokon is volna valami
 585 13|               után határozottan tudja, hogy eddigi pályáján nem volt
 586 13|              oly bánatosan van mondva, hogy én csak a vétkemet tudnám
 587 13|           bocsáthatja meg.~- Sajnálom, hogy ezt magyarázat nélkül nem
 588 13|          gondolat sebességével átérzi, hogy mire leveszi szemeit, arczában
 589 13|            életsora zaklatottabb, mint hogy azt az ön korában egészen
 590 13|             lehessen. Észrevehette ön, hogy én az ő kegyencze vagyok,
 591 13|            hálából kérem önt, engedje, hogy az ön kezét egy érintésre
 592 13|   balmagyarázatot kizár, - s én tudom, hogy ő rögtön meggyógyul lelki
 593 13|               sértettem meg önt azzal, hogy tulbizalmasságból folytonosan
 594 13|               hölgyekkel megigértetem, hogy előtte nem lesz e jelenetről
 595 13|              szeressen is bennünket.~- Hogy ne szeretnélek, - kedves
 596 13|          ellenére is eljöttem Pestről, hogy egyszer megizleljem, milyen
 597 13|                tehet arról a női sziv, hogy a hol szeretni kell, elvekért
 598 13|               mindent akartak mondani, hogy a szenvedőt boldogitani
 599 13|            lehetett; de a lány érezte, hogy máskor, midőn az öröm igy
 600 13|               és igy akarák meggyőzni, hogy ők nem számitanak, nem okoskodnak.
 601 13|              maradt azon pontra nézve, hogy a mérnököt megrohanni nem
 602 13|            egyedül volt, meggyőződött, hogy a mérnök nem fog ellágyulni,
 603 13|           ellágyulni, mint az irósvaj, hogy azt kedve szerénti alakba
 604 13|                az eddigi eredménynyel, hogy a gyengébb rész a legelső
 605 13|            szándéka volt az ügyvédnek, hogy ösmeretlen magának védelmére
 606 13|     alkonyatkor megvallá az ügyvédnek, hogy lelki élvezete megfizethetlen;
 607 13|              fejtegetve, meggyőződött, hogy eddigi nézetei és elvei
 608 13|       beszéljünk hát másról, bánom is, hogy meggondolatlan fölemlitem.~-
 609 13|             földet.~- De ha én mondom, hogy kegyedet és családját véghetlen
 610 13|               unalom válta föl, látja, hogy a vén kóróhoz nem akarnak
 611 13|                szeretne valakit azért, hogy őt viszont szeresse, még
 612 13|               szeresse, még pedig ugy, hogy ez ne legyen szinlelés.
 613 13|           önzésfélét, és meggyőződött, hogy most már alkusznak vele.
 614 13|                ő maga, ügyvéd rokonom, hogy én a koncz után kapva szivemre
 615 13|               nem adnék alkalmat arra, hogy magamtól megundorodjam.~-
 616 13|           megundorodjam.~- Lehetetlen, hogy ön, kedves gazdám, föltétlen
 617 13|              ki megmutatja, bár későn, hogy valakit önzéstelen akar
 618 13|            kupecz, ki előre kiszámitá, hogy vagyonán megvesz egy vén
 619 13|               nagyobb kincse, mint az, hogy lelke nem oly dib-dáb ruhafoszlány,
 620 13|            tudom önt megczáfolni, sőt, hogy igazat mondjak, bármennyire
 621 13|              mondjak, bármennyire fáj, hogy legkedvesebb barátom az
 622 13|                árt sem sokallom azért, hogy egy olyan embert láttam,
 623 13|           boldog, a másik pedig örült, hogy e nagyra becsülendő ember
 624 13|                csak azért kapaszkodik, hogy a lányok közöl a ténsasszonyok
 625 13|                szolgált, azt is tudta, hogy leánya van, ki tán hasonlitani
 626 13|                be kellett bizonyitani, hogy boldogtalanságuknak oka
 627 13|             férjnek nem jutott eszébe, hogy nejének leánykorában azt
 628 13|             leánykorában azt füllenté, hogy kenyéren és vizen ellaknék
 629 13|       mindkettőt, és elhitették velük, hogy a másik nem szereti és meg
 630 13|      kisasszony; mert egyik sem tudta, hogy mennyit kell elfeledni abból,
 631 13|       elmondani, ha már elkerülhetlen, hogy két fiatal sziv rajongásában
 632 13|             esküdözte menyasszonyának, hogy olyan hű követője leszen,
 633 13|  szórakozásképpen eltávozott hazulról, hogy néhány perczet barátainak
 634 13|             annyi alkalmat gondolt ki, hogy egy rabszolga is megsokallta
 635 13|              magyarázni a szent irást, hogy az árnyék meg a burgonya
 636 13|              el kellett volna feledni, hogy valaha nőtelen ember volt,
 637 13|             föl a mámorból. Elfeledte, hogy a férfi azért tanulta volna
 638 13|                volna ki a sok iskolát, hogy nejét minden kisszerü tárgyban
 639 13|                a nők örömest elhiszik, hogy mi többet tudunk, és meg
 640 13|      szóváltásban tudtukra nem adnánk, hogy ők e tárgyból terczit kaptak;
 641 13|                Végre a férj elfeledte, hogy a házasság olyan egyezség,
 642 13|            kihez le kell ereszkednünk, hogy fölemelkedhessek a mi helyezetünk
 643 13|               helyezetünk megértéséig; hogy később bizalmuk legyen tetteinkhez,
 644 13|           kivül akaratlan észrevegyék, hogy mi a gyöngébbnek támaszaiul
 645 13|                mindkét fél észrevette, hogy nem a szeretetben volt a
 646 13|      méltányolni, ha meg tudta itélni, hogy mennyire érdem.~- Ön is
 647 13|               hölgy előtt, most érzem, hogy a vita helyett mily jól
 648 13|                   Abban az értelemben, hogy egy kis hazudsággal hizelegjem
 649 13|                 mert nem attól félnék, hogy, egykor ismét erre tévedve,
 650 13|             tőlem; hanem szégyenleném, hogy egyszer már itt voltam.~
 651 13|                  és hirtelen azt érzé, hogy e fiatalember, ha nem füllent,
 652 13|             szavakról bizonyosan tudá, hogy hozzá intéztetek, és ha
 653 13|         vigasztalónál több volt tudni, hogy személyével először is olyan
 654 13|              kapva kapott az alkalmon, hogy valami, a személyüktől távolabb
 655 13|              utóbb megálltak, érezvén, hogy a nyiladozó bizalomnak hosszabb
 656 13|               természetesnek találják, hogy még sokszor meglássák egymást.~-
 657 13|             annál magyarázóbb volt az, hogy már jó negyed órája álldogálnak
 658 13|              csak most jutott eszükbe, hogy itthon vannak. Hol voltak
 659 13|                Az ügyvéd nem remélvén, hogy rokonát ezuttal megtörhesse,
 660 13|         megtörhesse, haza kivánkozott, hogy további terveit otthon főzögesse.
 661 13|           hölgyeket boldogitá a tudat, hogy kedves rokonuk körükben
 662 13|            hirtelen eloltá gyertyáját; hogy gondolatainak korlátja ne
 663 13|               bejelenté rendeltetését, hogy a férfinak párjául rendelte
 664 13|                  megengedi-e ön nekem, hogy egykor e kis leány az én
 665 13|              kedves rokon, nem mondom, hogy nagy czim, de nagy kötelesség
 666 13|             nem fontolgatom; és tudva, hogy azok őt környékünkben tiszteletreméltóvá
 667 13|           lennénk. Bácsi, engedje meg, hogy a mi szeretetünknek ne legyen
 668 13|          egykor,... ha atyám kimondja, hogy önt szereti ...~- De, ugy
 669 13|                ugy fogom önt szeretni, hogy apámnak emlékét tiszteletlenséggel
 670 13|               meglátta, nem tagadhatá, hogy őt megértette. Némi elszánással
 671 13|              hallotta; de tapasztalta, hogy amint az ostoba halat meg
 672 13|     egyetlenegy emberben bebizonyodik, hogy milyennek kellene lennünk,
 673 13|                kérdeznénk, megvallaná, hogy e néhány napot el nem feledi,
 674 13|                kivéve, mindenik hitte, hogy e napok szavaira felelni
 675 14|            dobbanásai oly zaklatottak, hogy nem tud kikelni saját mélájából.
 676 14|           akarja feledni; de már érzi, hogy ezt hasztalan kisértené
 677 14|                fiatalember elgondolta, hogy a néhány nap rövid idő,
 678 14|                a néhány nap rövid idő, hogy önértékét az ügyvédi oklevélen
 679 14|                kivül ugy bemutathassa, hogy a komoly nyilatkozatnak
 680 14|          bizonyossága határoz, - érzi, hogy az ügyvédi oklevél a tanodák
 681 14|           feléje fordulván, azt vélte, hogy mondott valamit, és kérdi
 682 14|                titka, s ön tapasztalá, hogy a kedvező válaszok a mérnök
 683 14|                de meg kell fontolnunk, hogy mi kelendő pénz vagyunk-e
 684 14|           vagyunk-e előttük, a nélkül, hogy a súly miatt fontra kellene
 685 14|            világ önmagától, s elhiszi, hogy irigylendőbb egy erdőben
 686 14|        kapufának kiállni az utcza elé, hogy a borjuk dörgölőzködjenek
 687 14|               vagy legalább csitítani, hogy szünjék a kín, midőn oldalukat
 688 14|           könyökig vájna a hatalomban, hogy ez ifjunak és a mérnök lányának
 689 14|               pedig oly messzire esik, hogy még jó módjával izenni sem
 690 14|                Vendel szóval is monda, hogy megjövetele után ismételve
 691 14|        tudakozódtak, s meghagyák neki, hogy amint megérkezik, értesitse
 692 14|               válik, ha meggyőződtünk, hogy az igazság szólamlott meg
 693 14|           bennünk.~Majdnem elhatározá, hogy néhány napra elmegy Pestről,
 694 14|              érdemének, elég az hozzá, hogy megvolt, mindenki e kitünő
 695 14|      fáradsággal kitalálta, sőt tudta, hogy a méltóságos asszony családi
 696 14|                ki arra van kiszemelve, hogy szorgalmának és eszének
 697 14|           dorgálta meg a gyöngeségért, hogy ilyenről még töprenkedni
 698 14|            mérnök által, ki jól tudja, hogy őszinte szeretetet a világban
 699 14|         találhat ki. Bezárta az ajtót, hogy ne zavarhassa senki, arcza
 700 14|               senki sem haboznék azon, hogy melyiket különböztetné meg;
 701 14|          különböztetné meg; de tudjuk, hogy ő a konczért nem fogja megtagadni
 702 14|             megmásitatlan elhatározta, hogy végrendelete a lehető legrövidebb
 703 14|                közöl kettő azt vallja, hogy valamennyi között annak
 704 14|               nem feledi, s tudva azt, hogy ő sem a mérnökkel, sem s
 705 14|              kapzsiakat ugy meggyötri, hogy az örökség keserves bére
 706 14|             szenvedésnek. Természetes, hogy ezen vitának lefolyása alatt
 707 14|             előre is bizonyosan tudja, hogy a két testvérnek és a méltóságos
 708 14|           kerülni; tehát nem vádolhat, hogy szeretetét pénzzel akarom
 709 14|    megházasodom. Ön akkor nem gyanitá, hogy a sárföldi birtokos én vagyok,
 710 14|              de azt még kevésbé tudta, hogy ezen nyilatkozata előtt
 711 14|            védelmezni és erős a hitem, hogy még ön sem marasztana el.
 712 14|             irva, kétségtelen előttem, hogy az ön családi életéből egyszerüen
 713 14|         körülmények kerülhetnének elő, hogy önt magamnak meghóditsam.
 714 14|                Jól esik, ha mondhatom, hogy önt és családját kimondhatatlan
 715 14|             által érhetem el, - melyet hogy ön megérthessen, tudomásul
 716 14|             tudomásul ezennel megirom, hogy méltóságos rokonunknak neje
 717 14|               neje hálót vetett nekem, hogy vagyonommal gyarló magzatának
 718 14|       szavazatáért; de nem kételkedem, hogy e közben saját kezeivel
 719 14|               érem el valódi czélomat, hogy önt, ki egy lépést sem áldoz
 720 14|     figyelmeztettem:~1-ör. Ne feledje, hogy végrendeletem szerént az,
 721 14|                 a kinek tetszik.~2-or. Hogy nem én adom az illetőnek
 722 14|           rokonok szavazata, és tudva, hogy ön egy jó szót se mond az
 723 14|               állt alkuba az istennel, hogy ugyan hosszu idők során
 724 14|           számából kitelik az az öröm, hogy a leányt méltó párja mellett
 725 14|               sorsának, ne engedje ön, hogy a napi gondok megríkassák
 726 14|                az igazságot kimondani, hogy szeretetem nem csereportéka,
 727 14|          alábbvaló nálamnál.~- Tudtam, hogy felel rá kend valamit, -
 728 14|          Vendel, - azért gondoskodtam, hogy holtom után ne legyen kend
 729 14|            tekintetes ur is elhihette, hogy igaz szivből mondám, - okoskodik
 730 14|              azt véli a tekintetes ur, hogy jobb szeretném, ha kinyujtóztatva
 731 14|               de már nem tehetek róla, hogy még azt a lovat is megsajnálnám,
 732 14|              vállalkoznék; de, furcsa, hogy az életnek utolsó korszakában
 733 14|           rászomjaztok és beösmeritek, hogy a hiuság rongyainál, a fitogtatás
 734 14|              lélek, mely bebizonyitja, hogy a jóra is teremtettünk,
 735 14|       inditványom lesz.~- Ön elfeledi, hogy tárgyaink összehalmozódtak,
 736 14|              feleimmel tudatni fogjuk, hogy egyesültünk, a ki másképpen
 737 14|               helyesen gondola Kardos, hogy Siposnak oka van a tartózkodásra,
 738 14|               Kardos nem azt gondolná, hogy e két fiatal érzelemben
 739 14|         nyugalomra dőlt nagy székében.~Hogy egykor más tervei voltak,
 740 14|              egykor más tervei voltak, hogy a méltóságos asszony kegyét
 741 14|         legfőbb jutalomnak tartotta, s hogy mostani tervei végképp elütöttek
 742 14|             tudja, sőt nem lehetetlen, hogy terveinek megváltozásáról
 743 14|                ő méltósága: tudja meg, hogy kártyáiba láttak.~Nagy lélegzetet
 744 15|    viszonválaszaikban tudósiták őt is, hogy választottja irányában éppen
 745 15|               mert az anya észrevette, hogy az ügyvéd az urfira haragszik
 746 15|         ügyesen oda csavarta a dolgot, hogy bátyja napszámost akart
 747 15|          magyarázatban eléggé kifejté, hogy e szó némely esetben nem
 748 15|                friss ujdonságot hozza, hogy Kardos ügyvéd ur Pestmegye
 749 15|            után, olyan furcsát érzett, hogy utána az orvosságot is bevenné.
 750 15|               kényelemből kimozditani, hogy az aranymadarat megfogja.
 751 15|              lepte meg, és elhatározá, hogy sógorasszonyával őszinte
 752 15|                   nem vitatjuk, - csak hogy az ügyvéd ezt is megorrolá,
 753 15|          panaszképpen akartam mondani, hogy felénk sem tekint, miatta
 754 15|                 és én előre is mondom, hogy nagy pusztitást viszek végbe
 755 15|                azt sem merem állitani, hogy tagja lett volna-e; mert
 756 15|         részesülnek a nagy gyönyörben, hogy jutalékukat egy nőre is
 757 15|               Indiák termékenységéhez, hogy munka nélkül is buján termel, -
 758 15|                termel, - mi megvárjuk, hogy olykor meleg eső és harmat
 759 15|            olvasót, ha föltenném róla, hogy nem érti meg az ügyeskedő
 760 15|             már terjesztgeti szárnyát, hogy a lépre szálljon.~Szivében
 761 15|          helyet ösmerem, de mondhatom, hogy több boldogabb embert találtam
 762 15|                Elrontotta az étvágyát, hogy ilyen hasonszenvi adagokban
 763 15|          mindenkinek merem tanácsolni, hogy ne kivánkozzék az első emelet
 764 15|                nem merjük azt mondani, hogy mi lettünk nagyobbak, hanem
 765 15|             utat szántam.~- Biztos ön, hogy boldoggá teendi?~- Tekintély
 766 15|             meghajol, - nem is kétlem, hogy unokaöcsém ilyen gondos
 767 15|            Magamért egy csöppet sem, - hogy családom nevét ilyen, vagy
 768 15|             hány napi böjtöt fogadott, hogy ily karthauzi lemondást
 769 15|            kedélyességgel.~- Ne higye, hogy beteg vagyok, kedves sógornőm, -
 770 15|              őszinteséget, - én tudom, hogy ön vagyonának egy részét
 771 15|          fiának szánt; mert azt hiszi, hogy igy teheti őt boldoggá.~-
 772 15|                mert én meg azt hiszem, hogy boldogtalanná teszi a fiut
 773 15|                tartózkodom megmondani, hogy ön idegen segély nélkül
 774 15|            fogok merülni: de én tudom, hogy ön támaszom leend.~- Sógornőm,
 775 15|          munkától?... nem veszi észre, hogy a fölötte állók a fáradságot
 776 15|         végrendeletem majd megmutatja, hogy mennyit ehettem volna meg.~-
 777 15|         megfogván az ügyvédnek karját, hogy a rátekintésre kényszeritse.~-
 778 15|               szóval annyit mondhatok, hogy fiáért ne reméljen semmit, -
 779 15|                   reménylem, megmondá: hogy Aesopus szamarának állitott,
 780 15|              hordok, - most tudja meg, hogy nem az ő számára.~A méltóságos
 781 15|           Akkor magam bizonyitanám be, hogy valamelyest hasonlitok Aesopus
 782 15|     megérdemlettem e megaláztatást,... hogy egy gyönge órában fiamat
 783 15|           hittem, példa lesz a fiunak, hogy mily alacsonyból fogna magától
 784 15|                rá lehetett volna irni, hogy Kardos István helyett erszénye.~-
 785 15|       elégedjék meg azzal a szereppel, hogy tolja vagy huzza.~~A ludméreg
 786 15|               bántalom ugy megrohanta, hogy a teremnek ellenkező oldalán
 787 15|            midőn az inas utána futott, hogy kezébe adja, bámulva nézett
 788 15|              bámulva nézett az inasra, hogy miért nyujtja neki a kalapot.
 789 15|               pedig azt sem tudta már, hogy ez ő rá várakozik. A bérkocsis
 790 15|              intéséből rögtön gyanitá, hogy pártfogójának állapota egy
 791 15|            utasitá tehát a bérkocsist, hogy a nevesebb orvosok után
 792 15|       fölidézni, - kezét is megragadá, hogy a gyöngéd érzés villanyával
 793 15|               dörzsölé, folyton kérve, hogy szóljon néhány szót, s az
 794 15|           szenvedőt, kézjellel mutatá, hogy az öreg ügyvédnek hihetőleg
 795 15|                a külsőre rá volt irva, hogy halála után azonnal elküldendő
 796 16|               apa kereste az alkalmat, hogy az anyával beszélhessen
 797 16|              apák- és anyáktól hallám, hogy a gyöngéd házasfelek közt
 798 16|                készül.~Arról beszélni, hogy a legféltettebb kincset
 799 16|          nyugtalankodni és reményleni, hogy innét vagy onnét, ma holnap,
 800 16|           előbb, mint későn, megjön-e, hogy a szülők aggodalmáért a
 801 16|          hajadonnak utját kijelölte, s hogy a kaput nem lehet zárva
 802 16|            nyujthat.~Annyit beszéltek, hogy a beszélgetést befejezhették
 803 16|       gyöngéden figyelmezteté az apát, hogy az anyagi jövendőjük egy
 804 16|            felelni. Grófom megengedte, hogy egy kinálkozó nagy munkát
 805 16|            bőven megmagyarázá nejének, hogy müve, mint szakában remekmű,
 806 16|               ez okból ugy intézkedék, hogy a nyár végen munkához lásson
 807 16|                mérnök gyanitani kezdé, hogy a nagy igyekezetből elengedhetett
 808 16|                határozottan kijelenté, hogy a munkát egyelőre félben
 809 16|              egykori erélyt idézé föl, hogy a bajt mintegy megvesse.
 810 16|         emlegeté, és vonásai elárulák, hogy egy idegen előtt bizonyosan
 811 16|              férjét aggodalmasan őrzé, hogy fölkelni ne engedje. Az
 812 16|                mérnökkel észrevétette, hogy az orvos utasitásai szerént
 813 16|            készakarva lehunyá szemeit, hogy szinlett nyugalma nejét
 814 16|            gyöngédeden foga meg kezét, hogy a vérnek lüktetéséből kitalálja
 815 16|            isten ellen, midőn remélte, hogy gyermekük még az ő életében
 816 16|          szeretteit.~Most fontolá meg, hogy a hét kövér esztendő hét
 817 16|                 és mégis nagyon hitte, hogy a hét sovány nem fog kimaradni.
 818 16|             mások először vallják meg, hogy kincseik az ártatlanok bánatából
 819 16|       halmozódott össze, és gyanítják, hogy a büntetés a gyermekeken
 820 16|             azt merte sugni önmagának, hogy ha az apák büne megostorozza
 821 16|            tart kezében, és rég várja, hogy férjének átnyujthassa.~Az
 822 16|                ő gyönge, és bánja meg, hogy idáig fölemelt fővel jött
 823 16|                jónak látta megvallani, hogy az ügyvéd szintén megvallá
 824 16|           szintén megvallá kilétét, és hogy ők szeretetét viszonozni
 825 16|              elmondva, - megbocsátasz, hogy az őszinteséget visszautasitani
 826 16|       reménységedért.~- Igy megigéred, hogy a szavazatok eredményét
 827 16|             olyan gyanusaknak találta, hogy éjszakára nem mert eltávozni.~
 828 16|               levitázni, bizonyitgatá, hogy a betegséggel is szemközt
 829 16|               ujjával inte a betegnek, hogy csöndesen maradjon.~- Engedelmeskedem
 830 16|           orvos az ütérre tévé ujjait, hogy tanulmányait igazolja, és
 831 16|       elvégződött; de nem állhatá meg, hogy fönnszóval ne mondja:~-
 832 16|         megbüntetni, és ugy irányozni, hogy családjukban a valódi értelmesség
 833 16|             kifejtik, s ugy számitott, hogy fél év alatt a dolog azon
 834 16|              anya most már elhatározá, hogy bevonul valami mezővárosba, -
 835 16|          késett tudósitani őt, kérvén, hogy viszonyaik szerént jó tanácsát
 836 16| Legszükségesebb tárgyait összecsomózá, hogy utnak induljon.~- Hova megyen,
 837 16|              leereszté szárnyát.~- Jó, hogy kérdi, kedves Vendelem, -
 838 16|               Vendelem, - tudja-e még, hogy adósa vagyok?~- Gyufa ára
 839 16|                megyek egy hosszu utra, hogy ez adósságomat kezdjem lerovogatni.~-
 840 16|                volt, és én megmutatom, hogy én sem hallottam hiába.~ ~
 841 17|               nyujtanak, s rám fogják, hogy elfáradtam. - Nem, ezért
 842 17|              elvezeté a vendégszobába, hogy kényelmét az első órában
 843 17|            rendezkedett az ebéd iránt, hogy a váratlan vendég a gondosságban
 844 17|               észrevegye.~Jolán tudta, hogy anyja irt Siposnak. A bácsival
 845 17|           akarjuk is például állitani, hogy a nagy ijedtség a fiatalt
 846 17|         koczkáztatunk semmit, mondván, hogy az apának meghalálozása
 847 17|               szokatlan uton megigéri, hogy tétovázni nem fog, és az
 848 17|      tájékozást ujra kellett kezdenie, hogy e leánynyal szemben az ő
 849 17|            csak arra kérem, higyje el, hogy veszteségét megbirálhatom;
 850 17|            bátorságom megmondani neki, hogy gondját kitaláltam; mert
 851 17|               akkor kimondanám előtte, hogy engem a jövendőnek fáradalmaival
 852 17|             vél. Anyám annyira szeret, hogy e birálatot kimondani nem
 853 17|              és nyilvánitom, elárulom, hogy az anyának leánya fölötti
 854 17|               a sok szóhoz folyamodni, hogy megösmerjenek azok, kik
 855 17|         melyekről egyelőre azt véltem, hogy tudásuk lelki gyönyörüség.
 856 17|           véleményem van, kétségtelen, hogy apám világösmerő ember is
 857 17|       tudhattam akkor azt, a mit most, hogy együtt apám és oktatóm vala.
 858 17|           főleg én, s anyám tusakodik, hogy e gondból szabad-e valamit
 859 17|           elfogultság nélkül láthatja, hogy anyám bánatának tárgya főleg
 860 17|                 én biztatni nem merem, hogy meg ne lepjem, tehát önhöz
 861 17|              az ügyvéd, mérnök, orvos, hogy e bemenetijegy-félével bizton
 862 17|                egyszer megáldák azért, hogy harmadik személyben az ellenkezőket,
 863 17|               jókor visszatartózkodék, hogy az ügyvédet ne jelentse
 864 17|             vendégét. Jolán eltalálta, hogy az anya a hosszu utról jött
 865 17|               az hallgat; de fölteszi, hogy a gyónó az ő vigasztalását
 866 17|            nyugdíjam világosan mondja, hogy ahhoz szorgalmamnak kell
 867 17|               ön számba nem vett, - és hogy rávezessem önt, kérdezze
 868 17|        rávezessem önt, kérdezze tőlem, hogy én miből élek?~- Ön ügyvéd, -
 869 17|        megkeserít anyád, ha megmondja, hogy az ilyen diszmű nem az árvának
 870 17|           mindig félve gondoltam arra, hogy e bölcs embernek nejévé
 871 17|               lenni.~- S azt hiszi ön, hogy leányát nem ékesitette föl
 872 17|              ur, - s ez az én bánatom, hogy e leány többet tud, mint
 873 17|               hullott.~- Mondám ugy-e, hogy e kendő letörli az ön könyűjét,...
 874 17|                nagy városokba sietnek, hogy ott megvegyék. Nem volna
 875 17|      gyermeknek, nem tudnám elmondani, hogy most pénzért kell eladni
 876 17|       összecsomózá az iratot, fölkelt, hogy eléjük siessen.~- Szivemre
 877 17|               tanácsolt az anyának, és hogy az nem vonakodik a tanácscsal
 878 17|                kimondani, de gondolta, hogy legkevesebb elnevezés lenne,
 879 18|     megfeledkezett, vagy nem is hitte, hogy leányának neve a végrendeletben
 880 18|         mulhatlan föl fog szólittatni, hogy a részére szóló szavazatokat
 881 18|           szavazatomat, meghatalmazom, hogy e szavazatot adja rokonaink
 882 18|                előtt ki merem mondani, hogy elfogadom. Meg van ön elégedve?~-
 883 18|            okmányt.~- Nem sajnálja ön, hogy ez ugy engem megszomorit?~-
 884 18|                enyeleg a lány, - vagy, hogy reménységünk egyenlő legyen,
 885 18|                és készülének a kertbe, hogy a kellemes évszaknak utórészét
 886 18|               ezt oly komolyan mondja, hogy apám gondja jut eszembe.
 887 18|              megmondani. Ön jól tudja, hogy a nevet mi teszi ösmertté, -
 888 18|               és végződik, - hiszi ön, hogy egy férfinak reménysége
 889 18|            reménysége nem számitás? és hogy e számitás megfér a négy
 890 18|          éreztek.~- De nem következik, hogy sohasem érzik, - azért van
 891 18|                el, arczom bizonyitaná, hogy érzem is.~- Fönnhangon fogom
 892 18|                 és bizvást mondhatják, hogy ösmerik az emberi testet.
 893 18|   gyengeségeinkért, melyeket, az igaz, hogy zabolázni sem tudunk; de
 894 18|                tudunk; de okait sem, s hogy többet ne mondjak: ezredek
 895 18|               Gyermekem! régen mondám, hogy okért mindent, ok nélkül
 896 18|        találtuk, csak azt bizonyitjuk, hogy eszünk gyarló mely ezredekig
 897 18|              mely ezredekig nem hitte, hogy a föld forog a nap körül,
 898 18|                azon általános érzelme, hogy ellentmond, s bár szavait
 899 18|              oktalanságában nem tudja, hogy a nagy viztömeg e só nélkül
 900 18|                a fejtegetés között, és hogy el ne ragadjon az indulat,
 901 18|               az indulat, jegyezd meg, hogy a legrövidebb szó leghatalmasabb,
 902 18|           Jolán, - hanem megengedi ön, hogy tudatommal büszkébb lettem.
 903 18|          büszkébb lettem. Nem óhajtom, hogy rólam beszéljenek, a hizelgéstől
 904 18|          Bánatomat sem tagadom: látom, hogy a nő a világban meg merem
 905 18|               fejezethez egyebet, mint hogy az ügyvéd vallomásával hátrább
 906 18|                 mert kétkedni kezdett, hogy e magasztos lélekhez odajárulhat-e?~ ~
 907 19|               fél nap alatt elhitette, hogy ő okosabb.~- Nekem mindenesetre
 908 19|                te még nem találtad ki, hogy mi testvérek egyenlően is
 909 19|         magyarázaton, - hisz tudom én, hogy neked több eszed van, mint
 910 19|                 és azt is kicsinálták, hogy elmennek a legközelebbi
 911 19|             kereskedelmi viszonyokból, hogy a kereskedő jobbadán hitelből
 912 19|               még szerencsének tartja, hogy megalázzák magukat, kivált
 913 19|               is elhitték a testvérek, hogy a kézszoritásért a füszeres
 914 19|                a tót, mikor azt monda, hogy ha király lenne, szénakazalon
 915 19|        átellenben levő boltból nézték, hogy a garasos vendégeket milyen
 916 19|                jó egészséget, kikérte, hogy máskor is legyen szerencséje,
 917 19|                 és hat torok kiabálta, hogy mivel szolgálhatnak?~- Betekintettünk,
 918 19|             Mondja a fiatalabb atyafi, hogy a nagy készségre mondjon
 919 19|          jobbját, s meglöké testvérét, hogy az meg fogódzék a másik
 920 19|       mentegetölődzik a fűszeres, - és hogy a czukor és kávé helyett
 921 19|           valamit, - nyájasan kérdi: - hogy s mint szolgál az egészség?~-
 922 19|                kevert a rizskása közé, hogy nehezebb legyen, - ennyi
 923 19|             oldalára, - azt is tudják, hogy Jamaica micsoda országban
 924 19|            bennünket?~- Ezer bocsánat, hogy kicsuszott a számon ...
 925 19|                s elegendő, ha belátom, hogy az elhunyt rokon okossággal
 926 19|              gondolkoztunk, - örülünk, hogy a mi kedves rokonunk is
 927 19|               a familiák törekedjenek, hogy tagjaik disztingváltassanak
 928 19|            latinságra, és mohón várta, hogy a föllengős atyafi olyant
 929 19|       föllengős atyafi olyant mondjon, hogy ő is rámondhassa azt a két
 930 19|             dicsekedést gyanitva; mert hogy ez a két dominus ingyen
 931 19|            Olyasminek, csak azt tudom, hogy abban is volt valami latus-féle.~-
 932 19|             még egyet, - tudja, rokon, hogy a jó szónak mindig akad
 933 19|              én tudom a kereskedésből, hogy a társat szigorun választják
 934 20|          meggyőzte az anyát lányostól, hogy jó tanácsa egy tapintatos
 935 20|          mintha az a gyanu támadhatna, hogy közremunkálását tulbecsüli,
 936 20|              köszönettől, - azt hiszi, hogy az utolsó szónál már el
 937 20|                önt méltán meglephette, hogy magamról mertem szólni.~-
 938 20|               nő önkénytelen is hiszi, hogy a hazudságot vakmerőbben
 939 20|             szó, mit ezerszer ismétel, hogy el ne feledhesse, - az első
 940 20|            elégedetlen, mig nem tudja, hogy meglátták, és feléje is
 941 20|      visszafordult, ki azt gyanitatja, hogy a mellette levőket nem látja,
 942 20|               élő vagy, és én óhajtom, hogy élő maradj,~Jolán fölébredt, -
 943 20|              után feledkezék, - tudja, hogy ha egyet lép, vele megy
 944 20|        szeretet csókjai tudatták vele, hogy ő nagy boldogsága anyjának.~
 945 20|              arcza árulkodva pirul el, hogy ránézett egy másik, s annak
 946 20|         virágnak megtiltani nem lehet,~Hogy ne nyiljék, ha jő a szép
 947 20|          sóhajt fel a lány, ne engedd, hogy enhiuságom csaljon meg, -
 948 20|               csaljon meg, - te tudod, hogy védelmedre méltó vagyok!~
 949 20|                 mi azt eredményezheti, hogy elidegeniti magától védenczeit,
 950 20|   békülékenyebb volt, kezdé nem bánni, hogy ajkán az áruló szó kiszaladt,
 951 20|              világban, ha kételkednék, hogy a leány Kardos mérnöknek
 952 20|               szép gyermek méltó arra, hogy lelkének diadalával nyujthassa
 953 20|              pontosaknak kell lennünk, hogy össze ne zavarodjunk.~-
 954 20|              szemeit a himzésről, ugy, hogy elől a gazdag fürtök két
 955 20|             értem az ön szorgalmát, és hogy miért kedves e munka.~-
 956 20|              Jelölje meg a kisasszony, hogy el ne tévessze az igazit.~-
 957 20|              meri bizni.~- Most bánom, hogy ügyvéd lettem, - mondja
 958 20|                keretre hajolva maradt, hogy meg ne lássa Sipos a könyűt,
 959 20|                levő kendőhöz menekült, hogy azzal száritsa föl.~Ugyanaz
 960 20|          helyzet miatt egészen feledé, hogy kegyeletes tárgyhoz nyult.~
 961 20|           tárgyhoz nyult.~Sipos látta, hogy a leány nem tudja, mit emelt
 962 20|                   az mondja meg önnek, hogy imádkozom önért.~ ~
 963 21|             ajtaját, előre gyanithatá, hogy falusi ember áll kint, tehát
 964 21|          között értésére adjuk másnak, hogy érünk valamit.~- Bölcsen
 965 21|              Mentségül azt mondhatnám, hogy a nemzet nagyobb késsel
 966 21|         faragott az ősi kiváltságokon, hogy többnek jusson a jóból.
 967 21|          nyerné.~- Legalább óhajtanám, hogy a megboldogultra valamennyien
 968 21|                már azt nem cselekszem, hogy pénzért vegyek hazudságot.~-
 969 21|               engem, ki merné mondani, hogy én haldoklóm, pedig esztendőn
 970 21|               ur, - okoskodik Sipos, - hogy a heringet sóval, a nyers
 971 21|            mégsem meri nagyon elhinni, hogy igazán ugy van, - a hajdu
 972 21|            nélkül is bizonyosan tudja, hogy huszonöt. Ilyen a tudás,
 973 21|               senki sem merte mondani, hogy a hajdunál különb ember
 974 21|                 sőt szemeimmel láttam, hogy a földet is megkóstolta,
 975 21|              enged az örök igazságnak, hogy csak a mi mozog, az él. -
 976 21|        mennyországban is, és jótállok, hogy amint fönn meglát, ijedtében
 977 21|            emberi ész csudálatosságán, hogy én e kurta városban fél
 978 21|                ákombákomból megtudják, hogy nekem két mázsa szalámira
 979 21|                szép az, tekintetes ur, hogy én elmehetek ki a gyöpre,
 980 21|                nem duzzog, nem mondja, hogy bolondnak tartom, hogy egy
 981 21|                 hogy bolondnak tartom, hogy egy dologért annyiszor zaklatom, -
 982 21|                becsüli, az azt akarja, hogy legelni járjunk, mint a
 983 21|               szállitmányaim. Ebben is hogy megfordult a világ. Ha valakinek
 984 21|           leszel a gazda. Most kisült, hogy a legokosabbat kell otthon
 985 21|             valamennyiért, kiszámitja, hogy sorvetővel csak fél annyi
 986 21|         bizonyitja, ki ne örvendeznék, hogy az emberiség a teremtőnek
 987 21|                világosan megjegyeztem, hogy harmincz évvel ezelőtt egyik
 988 21|               csikarta ki az emberből, hogy csak olyan gyarló, mint
 989 21|               főbe vereti magát azért, hogy neki is szabadjon emelni
 990 21|        végrendeletének azon szavaival, hogy vagyonát annak hagyja, kiről
 991 21|                közöl kettő azt mondja, hogy öt között annak van legtöbb
 992 21|            legtöbb esze. Azt akarta-e, hogy hárman összebeszéljünk,
 993 21|               világ nevetve mondhassa, hogy ime, a tizenkilenczedik
 994 21|              akarhatta a megboldogult, hogy becsüljük meg önmagunkat,
 995 21|                méltóztassék kitalálni, hogy a szavazatra számithatnak-e?~
 996 21|              igent.~- Nem.~- Sajnálom, hogy szolgálatukra nem lehettem
 997 21|             csak azt teszem még hozzá, hogy még egy szavazatról rendelkezhetnem
 998 22|              asszony elkészité tervét, hogy az atyafiakat ujjára szedje.~
 999 22|                meg a kardossfalviakat, hogy tanácskozás végett helyet
1000 22|          eszének megbocsájták, látván, hogy csak az előszobában vannak,