Fejezet

1001 22|              falusiakkal megéreztetve, hogy városban a kapu nappal nyitva
1002 22|             vissza. Kárpótlásul nézte, hogy valami felöltőfélét nem
1003 22|             hatalmas kezek után nyult, hogy a megelőzésből ne maradjon
1004 22|      összeköttetését, és utasitá őket, hogy vegyék hasznát az ő összeköttetéseinek,
1005 22|         jótállok, - nem is kételkedem, hogy vállvetve mindenben czélt
1006 22|       szerepeket, győzzük meg egymást, hogy méltányosak akarunk lenni,
1007 22|    alakithatnám. Azt talán mondhatnám, hogy bizonyos állásbeli helyzete
1008 22|              ennélfogva merem mondani, hogy ha én férjem nevének alárendeltem
1009 22|        önmagukat. Hozzáteszem még azt, hogy előttem becsesebb a szavazat,
1010 22|               vagyont arra használnám, hogy alkalmunk legyen a résztvevő
1011 22|                kimondjuk, és reméljük, hogy ő is mond nekünk valamit,
1012 22|                azt a szégyent rajtunk, hogy ebédre máshova menjenek,
1013 22|              értésére adván a férjnek, hogy a véleménymondás eddig terjed.~
1014 22|             ujabb kérdésre kijelenték, hogy szavazásra jöttek.~Az elnök
1015 22|                szavazunk, kijelentvén, hogy a mi véleményünk szerént
1016 22|              Sipos e szerént tudhatta, hogy kié leszen a többség; hanem
1017 22|       főnökéről, ki megfogadtatá vele, hogy az első itélet kétségbe
1018 22|                 és jelentvén a jegyző, hogy az itélet készen van, Sipos
1019 22|            kiről két rokon azt vallja, hogy valamennyi közt legtöbb
1020 22|               biztos itéletet mondani, hogy az öt családtag közöl melyiknek
1021 22|               és elég példa tanusitja, hogy a feleségnek több esze van,
1022 22|         czélzást vél.) Ismétlem tehát, hogy igaztalanok lennének a rokonok
1023 23|                az emberek figyelmének, hogy azok szavait mérlegeljék,
1024 23|             alatt be kell bizonyitnia, hogy több esze van, mint a családban
1025 23|            nagy városban is ugy élünk, hogy mindenkinek idegenek vagyunk.
1026 23|       bennünket, időnk nem marad arra, hogy utczán jártunkban láttassuk
1027 23|          szerencsétlen órában elhitte, hogy eszével ki fog négy férfin,
1028 23|              meggondolatlan és önhitt, hogy a biró előtt vagy nem tudom
1029 23|               ácsorognak a kiváncsiak, hogy a hiu leányt megláthassák.
1030 23|                  Anyám! fáj szivemnek, hogy először merek neked ellenmondani, -
1031 23|          szived megbocsátja lányodnak, hogy védelmezi magát. Nem vagyok
1032 23|        elfogult, eszem többször monda, hogy az embereknek joguk van
1033 23|             buzditani. Atyám beszélte, hogy a történetirás az igazság
1034 23|             mit gondoljanak mást, mint hogy én azt az előnyt óhajtom
1035 23|    környezetben meg is biráltatott, és hogy hasonfeleivel versenyre
1036 23|             anyám, és szivemben érzem, hogy igazam van.~Kardosné nem
1037 23|  cselekedetéért ugy merné szóba hozni, hogy a miatt önnek bánata legyen.
1038 23|              itéletet föllebbeztem, és hogy jól is cselekedtem, bizonyitja
1039 23|              legyen szabad kimondanom, hogy az általam elért előny,
1040 23|                Végül pedig azt mondom, hogy éppen a kisasszony az, kit
1041 23|                ugy akartam védelmezni, hogy ne csak mint felemet, hanem
1042 23|             szobába ment, Sipos látta, hogy a leány egészen megnyugtatva
1043 23|               nincs, azért elhatározá, hogy a végmegnyugtatásig el nem
1044 23|            kötelezettség háramlék rám, hogy a bizalmat csak addig tarthatom
1045 23|           hevét némileg sokallá, félt, hogy az ifju megbántódott.~-
1046 23|                az ifju megbántódott.~- Hogy helyzetemet megitélhesse
1047 23|                kisasszony, fölemlitem, hogy én nem volnék most itt,
1048 23|            elárasztott, neki köszönöm, hogy pályámra nem a kis ajtón,
1049 23|            neki köszönhetem, és tudom, hogy mi a hála! Bizalmas óráinkban
1050 23|          menekült, és kinyilatkoztatá, hogy ha gyermeke, rokona nincs,
1051 23|                példánya. Megfogadtatá, hogy a nehézségek el nem csüggesztenek,
1052 23|              reményt annyira védhetem, hogy a biró végképp el nem lökheti.
1053 23|          lökheti. Megfogadtam igen is, hogy az akadályoknál a mesterre
1054 23|                egy férfi, ugy meggyőz, hogy véleményemet magam is hibásnak
1055 23|              kisasszony.~- Óhajtja ön, hogy én megnyerjem az örökséget?~-
1056 23|             szivemből.~- Azt hiszi ön, hogy boldogabb leszek az örökséggel?~-
1057 23|                  és engem az ösztönöz, hogy a megboldogult ön helyett
1058 23|                leány, - meggondolta-e, hogy az ön által óhajtott eredmény
1059 23|         változatos rendben szedik elő, hogy szavaim tanuságot tegyenek
1060 23|        bizonyosan várhatom. Akarja ön, hogy rokonaimnak az a diadal
1061 23|               az a diadal is kijusson, hogy kinevessenek?~- Nem akarom.~-
1062 23|            Meggondolta tehát előbb is, hogy én ki nem kérdeztethetem
1063 23|              ön engem megnyugtathatna, hogy az ön tudtával soha sem
1064 23|             rokon is hozzám közeledni, hogy engem kikémleljen.~- Magam
1065 23|           akarnék önnek alkalmat adni, hogy figyelmére méltatlan legyek;
1066 23|             ifjunak hangja gyanittatá, hogy mindjárt többet is mond.~-
1067 23|          jóságától csak azt kérvén ki, hogy rokonai közöl akárkit is
1068 23|           aludjék el azon gondolattal, hogy lánya még egyedül az övé.~ ~
1069 24|       versfaragóktól abban különbözik, hogy e mondásáért nem követel
1070 24|            foglalkozott. Tapasztaltuk, hogy hosszu uton sok eszébe jut
1071 24|                   Öcsém! azt látom én, hogy egy esztendő alatt minden
1072 24|       megcselekedtem, azért is mondom, hogy ha a gyapjunak föllebb mehet
1073 24|             irjuk meg a méltóságosnak, hogy az egynegyedről egyharmadra
1074 24|               olyan kérdéseket ad föl, hogy a hideg is kiráz.~- Ha te
1075 24|           elmenni. Kételkedik a bátya, hogy öcscsét feltüzelje.~- Debiz
1076 24|        elmegyek, - mondja nagy hangon, hogy a kocsis megfordult, meg
1077 24|                 és bizonyságom leszel, hogy bemegyek.~- Majd akkor elhiszem.~
1078 24|                megvan az a gyengesége, hogy a tagadás ellenében a Dunának
1079 24|                és a csirát keltegette, hogy a testvér utóbb nem várta
1080 24|              és be akarta bizonyitani, hogy bizonyitékok nélkül a reménybeli
1081 24|                 Sipos lehetőnek tárta, hogy a mérnöknével találkozván,
1082 24|             maradt bennük annyi épség, hogy a műveltségnek sugara fölmelegiti
1083 24|              ugy ösmerendik meg ők is, hogy a tudás becsülésre méltó,
1084 24|                Nem rosszul okoskodott, hogy a mely lép őt megfogta,
1085 24|             azért lett volna szüksége, hogy az atyafiakat találkoztassa, -
1086 24|                ügyvédileg annyit tett, hogy onnét vissza nem léphetett,
1087 24|               a leány is belátta, - de hogy több ne történhessék, azt
1088 24|           nélkül.~Sipos jól kiszámitá, hogy az időnyerés alatt a kardossfalviakban
1089 24|          lobbot vet a nyereségvágy, és hogy ezt a méltóságos asszony
1090 24|             tartja, és nem lehetetlen, hogy a véletlen csapás ellen
1091 24|               csalómadarakat szerzett, hogy az ügyvédet hálóba csalhassa;
1092 24|               ha azt vitatta volna is, hogy két ilyen jámbor ember térden
1093 24|              ám az a másik Kardoss, ne hogy összetévesszen a tekintetes
1094 24|                 ugy-e tekintetes uram, hogy én a multkor egy szót se
1095 24|           urral oly megelőzőleg bánni, hogy akkor se panaszkodhassék
1096 24|          voltunk, azt hittük fölmenet, hogy a zsákot örökre bekötjük;
1097 24|                jókor lesz azt mondani, hogy hiába beszéltem.~- Az egyik
1098 24|      engedhetek sem ma, sem holnap, és hogy ő más véleményre térjen,
1099 24|                a multkor jól értettem, hogy a tekintetes ur Kardos Jolán
1100 24|                én búcsut az oskolától, hogy én még valaha visszamenjek,
1101 24|               mondanám, megérdemelném, hogy az ablakon vettessen ki
1102 24|             nem voltam megbizva; hanem hogy önnek se legyen panasza,
1103 24|            figyelmemet az a körülmény, hogy a Kardos-ügyben még alku
1104 24|                legyen szabad mondanom, hogy a nem feleletet érthető
1105 24|                átadá azon utasitással, hogy az irás- vagy szóbeli feleletet
1106 24|            mert mindjárt azt kérdezte, hogy mit tudok?~- Elhiheti a
1107 24|              Elhiheti a tekintetes ur, hogy a lányát akárki bizvást
1108 24|               tekintetes ur tudja már, hogy mit tesz, ha nem felelek.~-
1109 25|              kérő megerősiti az anyát, hogy leánya szeretetre méltó,
1110 25|               én örömem, mikor hallom, hogy vége a dolognak.~E jelenet
1111 25|              ámbár azt ugy sem hiszik, hogy én ez örökségre bizonyosan
1112 25|                  Az nemünk gyöngesége, hogy félünk, - s én nem vágytam
1113 25|            apánk én is, sokszor monda, hogy az oknak higyjünk csak,
1114 25|             itt a méltóságos rokonnak, hogy a határidő előtt találkozni
1115 25|          kivánja. Ajánlja a levelében, hogy Székes-Fehérvárott találkozhatnának
1116 25|                elintézte látogatásait, hogy ez alkalommal, ugy véletlen,
1117 25|              ügyvédke apró féreg arra, hogy a hatalmas emberekkel szembeszálljon.~
1118 25|             mert másokkal is tudatják, hogy bennem megirigyleni való
1119 25|             most mindjárt megtudhatja, hogy én milyen gyönge legény
1120 25|           tudom, - előre is kitalálom, hogy méltóságod a Kardos-féle
1121 25|        Ellenségeim megakadályozhatnák, hogy egy vagy két pöröm nem az
1122 25|      szenvednék. Méltóságod tudja meg, hogy meghatalmaztatásomnál fogva
1123 25|       bizalmassággal, nagyon sajnálom, hogy e tárgyban szóltam, azt
1124 25|        érdekeltnek, ne fáradjon abban, hogy engem rendes nyomomból kitérithessen;
1125 25|          Megmondom, és nem kételkedem, hogy megkimélik önt rábeszéléseiktől.~-
1126 25|                 nem akarja méltóságod, hogy az öröm elragadjon.~- Ennek
1127 25|               a méltóságos asszonynak, hogy vannak emberek, kik a pénzt
1128 25|             most finomul tudtomra adá, hogy a kardosfalviak nála voltak,
1129 25|                viszonyokat ily mélyen, hogy tökéletesen méltóságod szerént
1130 25|           föltételezett. Röstellte is, hogy a fiatalembert tekintélyével
1131 25|             senki sem áll oly magasan, hogy egy értelmes embernek becsülését
1132 25|        fölkeresé Kardoss ő méltóságát, hogy figyelmeztesse, miszerint
1133 25|                mulva.~- Nem gondoltam, hogy önt érdekli e látogatás.~-
1134 26|                kiösmerni az embereket, hogy milyen fegyverrel lesz a
1135 26|            föltünőnek mondá, - tudtam, hogy az ilyen urfiak a szépet
1136 26|             megnyerni, és jelentse ki, hogy a rokonsági viszonyt fönn
1137 26|           röpüljön maga is egy kicsit, hogy majd a nagyvilágba már begyakorlottan
1138 26|               büntetésre méltó volnék, hogy ily későn jelentkezem; de
1139 26|        megkerülés; de most itt vagyok, hogy önöket szivből üdvözöljem.~-
1140 26|                Örülök; mert azt vélem, hogy önt a rokonszeretet vezérelte
1141 26|               előre bocsánatot kérvén, hogy néha távoznia kell a növendékek
1142 26|      természettant?~- Atyám azt monda, hogy az mérnököknek, gyógyszerészeknek
1143 26|               kétségtelen bizonyitják, hogy az anyag nem vesz el a világban,
1144 26|                ezt szégyenlené a lány, hogy ő most ily megalázva él,
1145 26|        mérnökné jobban érté leányát, s hogy a vendég rokona ne lássa
1146 26|      rendelkezhetik, ... azt tanultuk, hogy az isten szabad akaratot
1147 26|              távolról is gyanithatnám, hogy ön mit akar, - odáig, bocsásson
1148 26|             annak okát. Jolán elmondá, hogy ki volt a vendég, valamint
1149 26|    számitgatását oda látván irányozva, hogy e széplelkü leányt játékul
1150 26|          mintának lelke olyan hófehér, hogy e megtiszteltetésre is kiválasztható.~
1151 26|               Ajkára vette már a szót, hogy idő előtt sürgeti a szavazást,
1152 26|             hiszi ön, - kérdi Jolán, - hogy e fiatalember folytatja
1153 26|              megmondhatom mindenkinek, hogy ön menyasszonyom.~- Nem
1154 26|     kivánságába.~- De kérnem kell önt, hogy ha ez ember még egyszer
1155 26|                jó barátjának megmondá, hogy vőlegény, és meghatalmazá
1156 26|        vőlegény, és meghatalmazá őket, hogy ezt bárkinek elmondhatják.~
1157 26|    elmondhatják.~Sipos arra számitott, hogy a hir megszaladja a várost,
1158 26|       elbeszélik egymásnak az emberek, hogy a főváros legszebb hölgye
1159 26|                 vagy a fiu találja ki, hogy jelenlétével alkalmatlan,
1160 26|                   utasitja az anyja, - hogy rohan a szobákon keresztül. -
1161 26|         megemészti, mire ő azt mondja, hogy: Ő sem lesz kivétel.~- Nos,
1162 26|        rendelkezhetik, - azt tanultuk, hogy az Isten szabad akaratot
1163 26|        kifogott magán, - és jól monda, hogy professzor; hanem én átlátok
1164 26|               kitüntetésen - irja meg, hogy a pörbeli viszony egy nagy
1165 27|        megváltott lélek önhöz repülne.~Hogy megkönnyebbitsem önnek a
1166 27|                ha nem ir, annyit tesz, hogy ön békére nyujtja kezét
1167 27|              fiu kikapta az utasitást, hogy győzedelmének jövendőjét
1168 27|               annak is kell alamizsna, hogy a későbbi csalódásért ne
1169 27|                és átforditá a levelet, hogy a másik oldalra is irhasson
1170 27|          akarom a cselédekkel tudatni, hogy ez emberek hozzánk tartoznak, -
1171 27|        fölküldé Vendelt a mérnöknéhez, hogy előfordulható esetben őt
1172 27|                lesz annyi emberséggel, hogy e levélkét a kisasszonynak
1173 27|                  Ha az urfi megengedi, hogy a tekintetes asszonynak
1174 27|               e levelet.~- Kópé, maga, hogy gyanakszik, ingerkedik az
1175 27|             ösmerem a levélnek iróját, hogy őszüljön meg mindjárt, ha
1176 27|             megmondani, a mit gondolt, hogy e levélről Siposnak nem
1177 27|              is. Remegve várta anyját, hogy annak tanácsa támasza legyen,
1178 27|             még gyanitania sem szabad, hogy e levél érkezett; szorongásom
1179 27|               szorongásom tolmácsolja, hogy a férfiak ez ügyet keményebben
1180 27|                Kitekintett az ablakon, hogy anyjának közeledését messziről
1181 27|            levelet nyomott a markomba, hogy a kisasszonynak adjam át.~-
1182 27|            vissza, - hanem kialkudtam, hogy a tekintetes asszonynak
1183 27|   megmutathassam; mert jobb azt tudni, hogy a levelet csak ugy ablakon
1184 27|           volna.~- Tudja a kisasszony, hogy eljött?~- Ha azóta keresett,
1185 27|                   mert én nem mondtam, hogy hazajövök.~- Ruhámat, Vendel, -
1186 27|           legkinosabb napom.~- Tudtam, hogy az a vásott gyerek rosszabb
1187 27|          fogalmazványokat, felöltözék, hogy mérnökékhez menjen.~Jolán
1188 27|       ügyeskedés a csapdát is kitette, hogy a nem felelés, tehát a könnyebb
1189 27|                levelet?~- Ments isten, hogy őt is megkeseritsük, anyám,
1190 27|               a sorokat ujra elolvasá, hogy minden szónak értelmét az
1191 27|                 vagy elteszi...~- Fél, hogy e szánandó embert anyjáért
1192 28|          ijedtünk meg; mert föltettük, hogy mások az illedelmi kötelességet
1193 28|               nem gerjesztett bennünk, hogy a vendég más lehessen. Az
1194 28|            élénkült, s oda növekedett, hogy első találkozásra a legrajongóbb
1195 28|              és példából bizonyitá be, hogy még a nők is tőkésitettek
1196 28|               előnyt, figyelmeztetett, hogy vegyük ennek hasznát, nyissunk
1197 28|          könnyen megkábitanak.~Hiszem, hogy méltóságodnak fia levelének
1198 28|            értse meg méltóságod abból, hogy az általam adható szavazatért
1199 28|            hitnél többre: tudatom van, hogy a nagy világban a sziv ritkán
1200 28|           rokonérzelmeire, ne engedje, hogy én játéktárgy legyek fia
1201 28|                elmarad és meggyőződöm, hogy méltóságod nem engedi kigúnyoltatni
1202 28|               és valamit gyanithatott, hogy oly nagy büszkeséggel vitte
1203 28|               s a bevezetés megmutatá, hogy a házi kormánytól eredt
1204 28|               ma; férfiésszel belátta, hogy a férfiengedelmesség csak
1205 28|             Csalogatta a jobb érzelem, hogy erélylyel vessen gátot a
1206 28|         levélben megirá a mérnöknének, hogy támadástól, minek ő nem
1207 29|               odahaza megegyeztünk,... hogy!~Nem engedett a diplomatanő,
1208 29|                alkudni.~- Szerencsénk, hogy magam mentem, - mondja férjének, -
1209 29|                   köszönné meg inkább, hogy a jövendőnek kényelméről
1210 29|                megjövendölöm én önnek, hogy lakolni fog azon fájdalomért,
1211 29|               vétkemet is?~- Fájdalom, hogy erre gyáva vagyok, és az
1212 29|                 mert a szégyen öl meg, hogy nevem gyöngédtelenségbe
1213 29|              még állát is megsimogatá, hogy e néhány kellemetlen órára
1214 29|         alkalommal megmondaná az öreg, hogy beteg, teste fáradt, nem
1215 29|          bevágta a legegyenesebb utat, hogy diadalra juttassam, - ezért
1216 29|        vezérelje önt vissza.~- Hiszem, hogy velem lesz; mert a gondviselés
1217 29|                gondviselés megmutatta, hogy nélkülözheti az ügyvédet
1218 29|            kiszórni való pénzük lehet, hogy nem sajnálják a gőzhajóbért
1219 29|              két hétig drágábban méri, hogy kikerüljön a költség.~-
1220 29|          különböző tárgyakról beszélt, hogy az utnak unalmát megröviditse.~
1221 29|              urát, - s a szolga monda, hogy Kardoss ő méltóságának cselédje.~-
1222 29|                ne kisértse, asszonyom, hogy számomra szerepet keressen;
1223 29|            mondom, bebizonyitom önnek, hogy akaratom férfié lesz, s
1224 29|             vesébe látna, megleshetné, hogy a perczeket is megszámitja,
1225 29|            elnök meghagyá a jegyzőnek, hogy az eljáráshoz tartozó iratot
1226 29|         jelenlevőknek, tudatván velük, hogy az előzmények után a befejezéshez
1227 29|                elolvasá, ki-ki felelt, hogy itt van személyesen, kivéve
1228 29|           asszony, - férjéhez hajolva, hogy a levelet olvashassa.~-
1229 29|               ügyvéd bizonyosan tudja, hogy puszta rábeszélésért a fél
1230 29|             önnek fia volt oly kegyes, hogy gyöngédséggelteljes levelét
1231 29|             magát, asszonyom, - látja, hogy már a magam lábán járok.~-
1232 30|               önnek, - és előre kérem, hogy határozatommal ellenkezni
1233 30|       kivánságát, - akarja méltóságod, hogy fia független ember legyen
1234 30|               junior indult is feléje, hogy valamit mondjon neki. Sipos
1235 30|        embernek egész élet van szánva, hogy közelebb érjen lelke nemességével
1236 30|                még arra nem gondoltam, hogy az ilyennek miként kell
1237 30|             kardossfalviak megfogadák, hogy ostoba pörvágyukról lemondanak,
1238 31|     emberiségbe annyira beleszerettek, hogy annak eszméjéért nemzetiségüket
1239 31|               de ha már azt mondom is, hogy a magyar nem akar németnek
1240 31|       francziává lenni? Én azt hiszem, hogy nem, s ha nem, - a kozmopolitizmust
1241 31|                 mely annyit jelentene, hogy minden teremtménynek ura,
1242 31|                teremtménynek ura, csak hogy a lelki beteg nem látja
1243 31|              lelki beteg nem látja be.~Hogy az emberiség saját boldogságától
1244 31|                annak valóságos oka az, hogy az egyszerűségnek magasztosságát
1245 31|           kirívó szineket szednek föl, hogy az utczán járók azonnal
1246 31|              egy kicsit öklelnének is, hogy a mellettük elmenők jobban
1247 31|        észrevegyék.~Nem lehet tagadni, hogy az érdemgyűjtés nehezebb,
1248 31|             arra szeretném ösztönözni, hogy törekedjenek az egyszerüség
1249 31|               el nem adja, azon kivül, hogy becsületesebben szolgál
1250 31|             tán akkor majd megérdemli, hogy alkuba álljunk. De hát az
1251 31|              fiui- és rokonszeretettel hogy leszünk? ez indulatok mégis
1252 31|              próféta, ki azt hirdetné, hogy minek a trombita, fuvola,
1253 31|             birja.~Hát a tudományokkal hogy leszünk? A régiségbuvár,
1254 31|             busuljanak a kozmopoliták, hogy a nyelv küzdelmekre ad okot,
1255 31|              mennyire lehet, és tudva, hogy a jóból mindig kevesebb
1256 31|               adják, törekedjünk arra, hogy a jó, tiszta és független
1257 31|      szaporodjék.~Önbizalmat keltsünk, hogy az emberek lelki kincsüket
1258 31|           éppen azért irtam e regényt, hogy ez irányban én is hathassak
1259 31|            Éppen azt sajnálhatjuk meg, hogy az emberiség kaucsuktermészetet
1260 31|           semmi szükség sem volt arra, hogy olyan gyengeségeket hordjak
1261 31|             gyengeségeket hordjak föl, hogy fanyelü késsel akarja kenyerét
1262 31|           volna. Azt is minek mondjam, hogy szőr derékalj helyett csak
1263 31|               akartam azt bizonyitani, hogy ez ember eleven szent volt.
1264 31|           illetőleg csak annyit mondok hogy vannak már apák, kik gyermekeikből
1265 31|      fiatalember annyira nem mond meg, hogy éppen az ellenkezőjét mondja,
1266 31|             mondja, mert azt is igéri, hogy a kisasszonyért átfurja
1267 31|             grófnévé lehet, mint arra, hogy a leendő férjnek segitő
1268 31|                erejével megösmertetni, hogy a balsorsot kikerülhesse,