Fejezet
1 3 | helyen is megférni, s az embernek nem kellene még elszégyenleni
2 3 | melyekben tudtul adják az embernek, hogy a pörben az itélet
3 5 | dolgok mind, s egy nőtlen embernek nem szabad ily unalmas tárgyak
4 5 | régi dolog, hogy minden embernek szivéhez találkozik kulcs,
5 5 | állitja amaz, - mert amint az embernek eszébe jut a házasság, azt
6 6 | csizmástul, mit a felnőtt embernek rossz néven sem lehet venni,
7 6 | fogadtam föl?~- Mondhatom, embernek formálták, a kinek kezei
8 7 | ilyen haragos böcsületességü embernek szeretete nem olyan áruczikk,
9 8 | czivódás nélkül, nőnek és embernek, s a mérnök biztos szemmel
10 8 | zivataros időben egyetlen embernek lőn a hosszu sorban nyomra
11 8 | pedig utolsó szálkáig az embernek hasznára válik.~Tudtam,
12 10| gorombábbik Kardoss, - ha az embernek nincs miből magáéból megélni,
13 11| fejedelemnek, nagy urnak, nemes embernek, iparosnak és koldusnak, -
14 11| hordóig. A középosztálybeli embernek szűk házkörében is nagy
15 12| toldalékul azt is, hogy e szigoru embernek szereteteért rimánkodni
16 12| Látta már ön mását e vasfejű embernek?~- Nem láttam, - válaszol
17 12| kezében, aláfelé kemény embernek is megjárom, s e fiatalember
18 12| Sajnálnám, ha könyvem több ilyen embernek kezébe kerülne, ezek számára
19 13| ember, - a magamféle szegény embernek lehet-e nagyobb kincse,
20 13| leszek, és egy becsületes embernek értelmességére szorultok,
21 14| fészkelhetett a csüggedés; mert az embernek segitséget nyujtott az ügyvéd,
22 17| gondoltam arra, hogy e bölcs embernek nejévé mertem lenni.~- S
23 18| gyengeségek és erények, az egyes embernek vádlói és dicsérői nem mutatják
24 20| Sipost határozottan éles eszü embernek ösmerte a lány, s ime a
25 23| reménység nélkül.~- Mint embernek semmi közöm a reménység
26 24| hosszu uton sok eszébe jut az embernek, az ébren álmodás kellemes
27 24| Majd akkor elhiszem.~Sok embernek megvan az a gyengesége,
28 25| magasan, hogy egy értelmes embernek becsülését ne óhajtaná.~
29 26| föltételt szigorubbá tette ez embernek megjelenése, - a végrendelet
30 27| levélből a gyomrukba lát.~A vén embernek szót fogadott a föllázitott
31 30| Itt sincs aggodalom!~Az embernek egész élet van szánva, hogy
32 31| magasztosabb fogalom csupán embernek lenni!~Szép volna ez a dolog,
|