Fejezet
1 2 | fiatalember ijedten ugrott föl, mintha magát nagy Napóleont hallanák,
2 2 | Vendelt megmosolyogtatja, mintha eszébe jutna a maga nyalkasága,
3 2 | tegnapi fénye, is megvan, mintha nem is gyalog járna. Ha
4 2 | legutolsó; de torkig sár, mintha egész nap a kátyuban agarászott
5 2 | még azt is ugy tünődve, mintha az ilyenre még a hasábfa
6 2 | mégis olyan, mint a remonda, mintha még most is nyakán volna
7 2 | jó helyen van-e?~- Annyi, mintha már föl is váltottam volna,
8 2 | kevéssé érdekli ez ügylet, mintha csak lámpabélre adott volna
9 2 | nézze meg az urfi maga.~Mintha nem is a gyolcsinget, hanem
10 3 | mondva, hü maradt hozzá, mintha szegődött cselédje lett
11 3 | aratórészt, megjelölve fehérre, mintha már az birói foglalás alá
12 3 | össze-vissza fésüli a haját, mintha ő maga sohasem nyult volna
13 3 | bomba nem szól akkorát, mintha ez megszólamlik, akár először
14 3 | utolját már ugy kiáltotta, mintha meggyuladt volna kezében
15 3 | nagyon könnyü megösmerni, nem mintha hazudni nem tudnának, de
16 4 | alig tart tovább a baj, mintha hosszu orrú csizmája miatt
17 5 | illett saját neje mellé, mintha a Kardos ügyvéd által elszámlált
18 5 | nyugalommal volt mondva, mintha valami komoly szerződésnek
19 8 | olyan komolyan beszélsz, mintha czéhbeli mesterember volnál
20 10| mint ösmerősöket, éppen mintha boltjában fogadná őket,
21 11| hallgatja a következendőket, mintha nem neki, hanem másnak mondaná,
22 12| vendéghivónak állsz elő, mintha saját portékádat akarnád
23 13| töredelmesség ül az ön arczán, mintha föloldozást kérne.~- Kedves
24 13| leggyöngédebb gondoskodásomra, éppen mintha lányom volnál.~- Bácsi!
25 17| szavakat a megelőzötteknek, mintha magát akarná a vágásba kergetni.~-
26 18| mely önt is fárasztja; mintha csak apám helyett akarna
27 20| nem mert kezdeményezni, mintha az a gyanu támadhatna, hogy
28 20| halkabban, mint egyébkor, mintha meg akarná fontolni a kimondandó
29 23| fiunak ajkára tévé kezét, mintha erről hallgatnia kellene,
30 26| kinos vallomásnak tárta, mintha ezt szégyenlené a lány,
31 31| is éppen olyan czélszerü, mintha ezüstből volna. Azt is minek
|