Fejezet

 1 8 |         embert.~- Szabad? kérdi a mérnökné a félig nyitott ajtón át
 2 11|          csak parancsolni akar. A mérnökné sohasem tévesztette el a
 3 11|          gladiátort a küzdelem. A mérnökné korán megérté, hogy az életnek
 4 11|    életnek kiszabott napszámát.~A mérnökné alkalmas órában rátalált
 5 11|           a szent hála fejében.~A mérnökné finomul észrevette ilyenkor
 6 11|      életerőt kapja.~Ilyen volt a mérnökné, s az ilyen asszonyokról
 7 12|    beszélgetőkben. Mint mondám, a mérnökné leányával tanuja volt a
 8 12|           ez a valódi szeretet. A mérnökné és lánya látván a két közeledőt
 9 12|     Kedves férjem, - szólal meg a mérnökné, - ne feledd, lányod közeledben
10 13|   gondosan meg lőnek választva, a mérnökné utóbb az orvost is elhivatá,
11 13|        tárgya legyen?~- Én Kardos mérnökné vagyok, kedves rokon, nem
12 16|           itt-ott néhány szóban a mérnökné előtt a felelősséget kezdé
13 17|    hölgyeim, kész szolgájuknak?~A mérnökné kézszoritással felelt a
14 17| társalgási időt.~Alkonyat előtt a mérnökné a kis kertbe vezeté vendégét.
15 17|         Ketten vagyunk, - kezdé a mérnökné,... hallgassa meg kegyed
16 17|         Kedves lányom, - mondja a mérnökné nagy sóhajtással, - megkeserít
17 17|              Istenem!... sóhajt a mérnökné másodszor is, - mindig félve
18 17|      Parisban sem leltek. Felel a mérnökné egy könyűt hagyván lefolyni
19 17|              Jó gyermek! Mondja a mérnökné a fiura nézve, ki a szobába
20 17|      Minek mondjuk önt? - Kérdi a mérnökné csöndes boldogsággal, -
21 20|            Kielégitő ... Mondja a mérnökné meggyőződésteljes vidámsággal.~-
22 23|                      Küzdelmek.~A mérnökné csak akkor tudta meg az
23 25|           hisz, mikor nem igaz. A mérnökné csak boldog lehetett, midőn
24 26|     utmutatás nélkül megtalálta a mérnökné szállását.~- Én Kardos Caesár
25 26|           várt vendég, - mondja a mérnökné tisztelettel, de azért nagyon
26 26|  tárgyakat, elálmosodom rajtuk.~A mérnökné helylyel kinálta meg őt,
27 26|     hagyja a fogatot ácsorogni.~A mérnökné jobban érté leányát, s hogy
28 26|           ajtónak megnyilásakor a mérnökné belépett; - most bucsuzom;
29 27|        Tizenegy óra már! Mondja a mérnökné a szavaknak mindennapi értelme
30 30|         napon szó sem lehetett. A mérnökné közönséges, mindennapi nyugalommal