1-500 | 501-942
Fejezet
1 1 | érthető magyarsággal megirok, és olvasható betükkel kinyomatok,
2 1 | csak fiatal ügyvédeknek és jurátusoknak osztogatták.
3 1 | jártam oda egy álló hónapig, és fizettem a négy forintot,
4 1 | állt meg a fiatalember, és saját értelmiségének jegyével
5 1 | gazdag nagybácsi, családfa és holmi hasonló, igen gyakran
6 1 | teheti, egyebet is gondol?~És az ilyen fiatal ember az
7 1 | mellett lesz utibiztos, és rovásra szedi, mikor az
8 1 | végre jámbor legénynek; és szent, hogy ezután az is
9 1 | fiatalember van rendesen, és három nap alatt valamennyi
10 1 | elbökve előle a rostélyost és a szót is, - azt gondolja,
11 1 | mit csinál az alispán? és uramöcsém Szerencsi uram
12 1 | itt egy törvényszünetig, és járjon be szorgalmasan az
13 1 | elhuzakodott, s a magyar magán- és a természeti jog minden
14 1 | vállalkoznak a fiuk felpörösi és alpörösi ügyvédnek, mindenik
15 1 | nem bökte volna a villára, és nem ette volna meg a kutya,
16 2 | fiatalember, ugyanannyi ágy és szekrény, középen nagy asztal,
17 2 | leány, kalandok, adósság és néha egy kis bánat.~Boldog
18 2 | orvos, meg az orvosság, és nem áll érte jót, hogy a
19 2 | katonára komiszkenyeret sütnek, és egyetlenegy példa sem akadt
20 2 | apja pedig méltóságos ur, és bizony nem ingyen cselekszem
21 2 | hogy valamennyit ügyesen és az utólagos jutalmazás reményében
22 2 | élvezé, a másikat a fájdalom és szégyen foga el, pedig elhibázták
23 2 | áthurkolt levélcsomagot hoz, és egy jegyzéket.~- Itt az
24 3 | kipusztitották a farkast, és mi tőlünk akarnak venni
25 3 | lágy bankjegyekre esett, és csakhogy meg nem szólamlott
26 3 | megajándékozták egy-egy mosolylyal, és olyan biztató-szót is találtak
27 3 | inditá Kardos István ur, és örömére legyen mondva, hü
28 3 | volna.~Növekedett a vagyon és a becsület, szava készpénz
29 3 | tenyerét, megkiván valamit, és azt megveszi: mindjárt meg
30 3 | az ezer tüskéjü keszeget, és fölsóhajt, miért nem teremtette
31 3 | adósságcsináló kevesel, és ha adnák, kamatra is kölcsön
32 3 | fogakkal; elvitázni, elhazudni és elkönyörögni sem lehet, -
33 3 | a nagyságos menyasszony és szobaleánya, meg a sok alsószoknya
34 3 | tekintetes kisasszonyt is és mily jól esnék a számtartó
35 3 | hogy élete párját megöleli és megcsókolja; holott most
36 3 | urambátyámnak, saját jurátusai és kliensei "öreg teins ur"-
37 3 | tudjátok! Csaljatok meg valakit és ne rettegjetek, - kövessetek
38 3 | rettegjetek, - kövessetek el bünt és ne szégyeneljétek, ha megtudják, -
39 3 | be, hogy ti önzők vagytok és a hol megsült, örömest elvágjátok!
40 3 | Kisértsétek meg ezt, ti, hősök! - És ha már ezekre nem vállalkoztok,
41 3 | legyetek ötvenéves agglegények, és midőn eszetekbe jut a házasság,
42 3 | hisz mindjárt eszére tér, és bizonyosan okosan is fog
43 3 | szándékom elhatározott, és ha te...~- Én bizony hozzád
44 3 | utjában a derék férjnek, és most sem bánná, ha az volna
45 3 | bánná, ha az volna itt, és megfelelne a váratlan kérőnek:
46 3 | felöltözötten áll a szobában, és mind igaz, a mit hallott,
47 3 | hogy higgadt, okos ember, - és Kardos urnak sokat elengednének
48 3 | tudja, hisz egy faluban és ugyanazon egy esztendőben
49 3 | mondja Vendel csöndesebben és körültekintve, hogy meg
50 3 | maroknyi eszemmel fölérem, - és azt is mondhatom a tekintetes
51 4 | essék; de midőn a bűnösnek és tolvajnak marad menedéke
52 4 | hogy a leckét nem tudja, és éppen jókor fölébred a diákkinok
53 4 | végig gondolt atyafiságán, és tünődött: melyiket ültesse
54 4 | Rajzónját kezébe vette, és valami maradék papirra ekképp
55 4 | asszonyt összeveszitek, és mikor agyonczimezték egymást,
56 4 | elakadt az utczai sárban, és ápril hóban is fejszékkel
57 4 | ápril hóban is fejszékkel és kapákkal tudták nagy nehezen
58 4 | pörnek megszüntét, szolgabiró és esküdt tanuságával irott
59 4 | kisvárosi füszerkereskedő, és a "Fekete kutya" czim alatt
60 4 | állatnak, vagy oroszlán és valami efféle nemesebb vadnak
61 4 | prókátorkeresmény"-en káprit és héringet adjanak-vegyenek.
62 4 | emlegetéséből gyűjté vagyonát, és még sirjában is megfordulna,
63 4 | megérdemlette máskor kétszeresen, és ha ideje marad rá, négyszeresen
64 4 | mondja magának az ügyvéd és levélcsomagaiból kihuz egy
65 4 | hogy már fölszabadultál, és követed azt a mesterséget,
66 4 | emberek csalják meg egymást, és a csalót is éppen oly készséggel
67 4 | róla, hogy rókává lett, és szénát nem ehetik, étvágya
68 4 | választást, lenne galamb, és élne a növények magjával,
69 4 | kincsre, pénzért hazudsz, és a mi több, hivatalosan megesküszöl,
70 4 | távolabb megyek tőled én, és kérlek, hajlékomba ne lépj;
71 4 | szóm hozzád, pörvesztő, - és ne mondd, hogy bátyád volt
72 4 | menté ki egészen a multat, és ámbár önmagát nem itélné
73 4 | mellett kikaczagják az embert, és közköltségen épitenek számára
74 4 | épitenek számára házat.~És mégis nyugtalan lett mellében
75 4 | Kardos uram üljön kocsira, és koldulja vissza magát az
76 4 | ötödik számu rokon bizalmába, és föltéve, hogy utóda van,
77 4 | maradjon utána valami nyom, és a hála ballagva is elsétáljon
78 4 | füszeres a "fekete kutyá"-hoz, és végre a stoikus goromba
79 5 | bucsun elkel-e sok garasos és krajczáros sziv? s egy megviselt
80 5 | makkhetes korán jelentkezett, és ki lőn lökve a vörös hetessel.
81 5 | gondatlanabban löké el, és haragos vörösre szinesedett
82 5 | lazsírozni, gyermekem, - és ne feledd, hogy anyád kezében
83 5 | másik pedig valami ispáné, és az irodába jövő parasztokkal
84 5 | jószántából eljőni, elhivatom, és késő éjfélig rabom lesz.~-
85 5 | meg az ügyvéd kötekedve, - és csak azt merem még kérdeni,
86 5 | jól esett szájaízének, és ha étlapról lehetne megrendelni,
87 5 | kedves hugomasszony, - hiába és haszon nélkül nem jártatám
88 5 | ha önt megnyugtathatom, és némi jogot ad gondjait megosztanom,
89 5 | megtakaritott vagyont, elővette, és csöndesen lepörögni engedé
90 5 | is fölvállalta a munkát és álmában a fiut már saját
91 5 | ettől ő megrészegedett most, és ha e pillanatban még egy
92 5 | urak, hölgyek, katonák, nép és szájtáltók szokás megemliteni,
93 5 | sokaság kiváncsi diákokból és mesterlegényekből is kikerül.
94 5 | szalagos czifráju betükkel és a fölrajzolt fekete kutyával;
95 5 | a hiuság még saját név- és vérrokona ellenében sem
96 5 | faszopókás embert megszólitá, és nem hibázta el: Kardost
97 5 | csinálta a sárkányt, erős és hosszu madzagja legyen ám.~-
98 5 | arról, hogy az emelkedésnek és terjeszkedésnek is vannak
99 5 | madarat, melyet most fogott, és ha a társalgások szavai
100 5 | nagylelkü volt, ebéddel és szóval is tartá vendégeit,
101 5 | bámulat jutott osztályrészül, és az említetten kis robot,
102 5 | alkalomnál bemondván egy czimet, és aztán alkalmazkodának az
103 5 | alkalmazkodni a háziasszonyhoz, és ellenvetéseikkel adtak munkát
104 5 | Határozottan azt mondja a férjnek: És a te hatalmad alatt lesz
105 5 | hatalmad alatt lesz a te nőd és attól származó gyermekeid; -
106 5 | pazarol, hatalomra kap, és a mi legrosszabb, udvarlókat
107 5 | idejében, hogy el ne késsem, és hogy ki ne nevessenek; de
108 5 | volt oly zajos a társalgás, és mindenki óhajtá, bár minél
109 5 | vendégsereget; hanem kedves és szeretett sógorának ötvenedik
110 6 | fokozott lelkesedéssel és nagyobb elszántsággal tört
111 6 | éveink számán vettük meg; és ha megalkudhatnánk: még
112 6 | gyakrabban érintkezett, és szemébe tünt az a fiatalember,
113 6 | just?~- Nagy-Váradon.~- És mit gondoltunk Nagy-Váradon,
114 6 | hagyja helyben az ügyvéd, - és föltéve, hogy ennyi ember
115 6 | csak felének lehet igaza, és föltéve, hogy éppen a felpörösöknek
116 6 | függetlenségünkből elengednénk valamit - és midőn azt tesszük, igaztalanságot
117 6 | egyszerüen a meggyőződés szilárd és mocsoktalan érzelmével nyert.
118 6 | kikergette volna más is, ő is, - és a századik megéreti vele
119 6 | Engedelmeskedem, uram, és biztositom, becsületesebb
120 6 | tekintetes ur kötelesség és hálából egyszerre.~- Emberül
121 6 | Szemmel tartsa kend őket, - és nekem minden hallott szót
122 7 | menni; megszünvén a főnök és volt jurátusai között a
123 7 | Vendelem, ugy is talán ma és holnap látjuk legutoljára
124 7 | boldogságra? erre önerőnk és a szerencse felel!~A legelső,
125 7 | Jutalmul nem igér aranyat és kincset, - vagy igen; az
126 7 | be a pályát, az özvegyek és árvák sorsát emlegeti, -
127 7 | a csalódás, elkeseredés és nyereségvágy nem firkálta
128 7 | be a boszut, a megvetést és a vérszopást.~- Özvegyek
129 7 | a vérszopást.~- Özvegyek és árvák! - ismétli a tünődő
130 7 | első benyomás uralma alatt, és ez érzelem következtében
131 7 | hangosan mondja: Igen! özvegyek és árvák! Ez legyen a jelszó!~
132 7 | délutánt, az utóbbi napok és éjszakák terhe megviselte,
133 7 | ajtó körül tartózkodott, és utczagyerkőczhöz méltó pimaszsággal
134 7 | Vendel is léghuzamnak vélte, és zörgölődés nélkül kiment,
135 7 | neszét is meghallá Vendel, és a gyertyalángon is észrevehető
136 7 | fiuk közül ismerte Vendelt és nem akarván kitérni a beszéd
137 7 | dölyffel, egyuttal az alig és óvatosan nyiló ajtón kifelé
138 7 | aranyhalmazt összegyűjteni és hasznát nem venni, csak
139 7 | türhetvén a hetvenkedést és fölkelvén a vita folytatására,
140 7 | a kilincsre tévé kezét és az ajtó mellől mondja öcscsének:~-
141 7 | az öreg dolgozószobájába, és egy óráig hányta-vetette
142 7 | kifelé megyen az életből, és csak arra a langymeleg szeretetre
143 7 | pénzérdekért osztogatnak és jó reménység fejében. Az
144 7 | ennek hiánya jutott eszébe, és ha a családi örömet készpénzért
145 7 | a nyilt térre koldusnak, és orditva kérne azon malasztból,
146 7 | szivét; de még vérzett a seb, és gondolkozók, mivel lehetne
147 7 | megszokottakká teszi az embereket, és az elválás, mint más, még
148 7 | mondja az öreg kezet nyujtva és a kerevetre maga mellé ültetve
149 7 | rájár az emberre a rud, és látom, hogy sorsom kereke
150 7 | hányszor ajtómon kopogatnak, és én nem röstellem kimondani:
151 7 | elvégződöm, egy elkiáltott és elhangzott szóként; de ügyvéd
152 7 | az alkalmatos embert, - és minden józanságom mellett
153 7 | másnak hátránya nem lesz, és hogy ha idővel észreveszi,
154 7 | tehát mi együtt maradunk, és biztositom, hogy másnak
155 7 | idősebb pörök is, s a külföld és az értetlenség megrágalmazza
156 7 | törvényhozásunkat, biráinkat és velük az ügyvédet, ki a
157 7 | bizonyitékot, mint a jó hiszemet és a birtoklást.~Az elhányódott
158 7 | mulva kikeltek a rejtekből, és olyan kezekre kerültek,
159 7 | melyekben fegyverré váltak, és a bonyolult rokoni viszonyok
160 7 | a megsárgult okmánynál, és azon kételybe került, hol
161 7 | gazságból; hisz század folyt le, és a kik bizonyithatnának,
162 7 | belül tárta megvédendőnek; és a pörorvoslatok több nemével
163 7 | alapján addig kutatni magán és nyilvános levéltárakban,
164 7 | magyar nemes a nem érdemlett, és saját hibája nélkül bekövetkezhetett
165 7 | megóva, sőt a rokonszeretet és nemtelen boszu elhárítva
166 7 | előtt kincs volt az idő; és a jogelvek fölséges tanával,
167 7 | az ügyvédi karba lépett, és a melyen tanitványommá szegődik,
168 7 | szenvedélylyel, - ön fiatal még és elszomorodik, és a veszettnek
169 7 | fiatal még és elszomorodik, és a veszettnek látszó ügyhöz
170 7 | oskolám, kedves öcsém, - és itt kezdődik a tér, melyre
171 7 | az ötezer prókátor közöl, és jutalmát a sorsüldözöttek
172 7 | örömkönyüiben, méltányosságában és a közvélemény megtisztelésében
173 7 | ismételje, s a mit Vendelnek és Kardos urnak szentül megigért,
174 8 | átmegyünk a budai oldalra, Fehér és Veszprém megyén keresztül
175 8 | távcsövek, földabroszok és mérnöki szerelvények között.~
176 8 | ki van rá szabva a teher, és hagyján, hogy azt czipelni
177 8 | ez emberekről, megmondám, és mig én e földön maradhatok,
178 8 | helyett utasitsanak e sorok, és bizonyitsák be, hogy apád
179 8 | csak nézők, kandiak is, és a meglátott virág után némely
180 8 | férfi ellenében gyenge báb, és hogy egyenkint össze nem
181 8 | arczotokra ihlett a teremtő, és a férfierő, midőn e pirt
182 8 | pirt le akarná tépni, előre és ösztönszerüleg megdöbben
183 8 | bámultatást, kitüntetést szomjaz, és titkos gondolatában nem
184 8 | bevágyik a történet lapjaira, és ha tőle függne, vastagabban
185 8 | csak egyszer botolhatik és egyetlenegyszer sem támaszkodhatik
186 8 | még fájdalmat sem okoz, és társai előtt kaczagva sorolja
187 8 | mosolyogj ilyen gyarlóságra, és utasitsd a hizelgőt a legközelebbi
188 8 | hadd tépjen egy csomót, és a másik napnak lehunytával
189 8 | hasonlitsanak a csillagokhoz, és csalódás okozta bánatukban
190 8 | csillagtalan sötétségben, és eltulajdonitván a másét,
191 8 | hangos szónak is hitelt ad, és azt hiszi, hogy lábainál
192 8 | hol a nő természetes esze és ösztönével megvédi magát:
193 8 | szolgája a találékony észnek, és mert nem a közönséges nyomon
194 8 | erős, hussal táplálkozik, és nagy körmei vannak.~Már
195 8 | elértem czélomat, melyért ezt és hasonló számos jegyzetet
196 8 | jegyzeteiből is tudunk; ezekből és a következőkből kialakul
197 8 | gondolkodni.~- A szerencsések és a gazemberek már az én koromban
198 8 | folytatnom kell a munkát miattad és gyermekemért, érted-e feleség?~-
199 8 | belopódzott már az anyja után, és nem háborgatva a beszédet,
200 8 | összeszámlálván, szemeinek és tapintatának bebizonyitom,
201 8 | tudnák különböztetni, mikor és mi a meghálálni való, s
202 8 | megbecsüli a maga faját is, és ha idáig a türelemnek példájaként
203 8 | megbocsáthatod a nő szeretetének és az anya aggodalmának.~-
204 8 | fölött a gazdag fonat koszorú és korona együtt, s a hogy
205 8 | nyugalmat, mely tartózkodás és szorongás nélkül mondatja
206 8 | maga is mondjon valamit, és nagyon szégyenleném, ha
207 8 | czéhbeli mesterember volnál és inast szabaditanál.~- Ilyenfélét
208 8 | járni, kezeivel munkálkodni és enni, - nem jut eszedbe
209 8 | czivódás nélkül, nőnek és embernek, s a mérnök biztos
210 8 | ur levele volt, váratlan és hozzá kelletlen, mint az,
211 8 | levelével, kedves rokon, és irja meg, hogy szeretettel
212 8 | nyolczadrétbe, ráirom a választ, és a takaró is kerül belőle.
213 8 | uj sarjadék verődik fel, és folytatás következik a végtelenségig,
214 8 | veszek nyakamba nyügöt, - nőm és leányomat nem kényszeritem,
215 8 | örömem nőmben, kinek hű társa és gondviselője voltam, van
216 8 | megitélné, mert egy gazdag és időske rokonnak kinálkozó
217 8 | de kincshalmazt gyüjteni és annak rabja éppen ugy nem
218 8 | örömnek, miről az oktalanok és pénzhajhászok azt hiszik,
219 8 | akaratra teremtetett, a jó és gonosz közt választhat,
220 9 | ki hozta a hetivásárról, és hogy kinek kezén fordult
221 9 | kinek kezén fordult meg, és hol tartják most ládafenékre
222 9 | hogy a kétes erkölcsüek és hájfejüek kerülték, mint
223 9 | messziről rákiáltott a diákra, és valami bakafántos kérdést
224 9 | mérnök zsugori, fösvény, és elpörli házától a vendéget;
225 9 | előre, hogy tudja, merre és kivel kell elmenni odáig.~-
226 9 | a teins ur a sok vékony és vastag könyvet, hogy lámpása
227 9 | nyakára penészedik, mint én és az öreg ur, - s ha nekem
228 9 | de előtte nem volt uj, és önkéntelen ment utána, s
229 9 | önkéntelen ment utána, s ébren és álmában nem szabadulhatott
230 9 | előitéletekkel járnak, haladt és ment ő is, várva, hogy a
231 9 | ügyvéd megdöbbenésétől, és talán a gutaütéstől is féltik.
232 9 | erszényü ügyvéd tisztán és olvashatón megirt levelében
233 9 | szegődteti.~Az a sok felpörös és alpörös nem engedett időt
234 9 | az emberiséget összefogná és nyakig vasba verné.~Ha a
235 9 | év óta sem görbült meg, és gazdag rokonát szánandónak
236 9 | a rokonsági hasonlatot, és hosszabb tünődés után kitalálta,
237 10| böngésszen ki a sok közöl, és egy éjszakára bekéredzkedjék
238 10| hogy néhány védenczével és ösmerősével találkozzék,
239 10| nyakukba vették a várost, és a vendéglőket sorra járták.
240 10| nevü ur a vendégek közt, és meghagyta nekem, hogy ha
241 10| csukva hagyta a könyvet, és már meg akarta mondani a
242 10| szoba készen van, - tágas és világos szoba, három ágyas,
243 10| észrevette a két Kardosst, és mint ösmerősöket, éppen
244 10| választ, mint némi bólintást, és a füszeres nem akarván bennsülni,
245 10| közelükbe a korcsmáros, és nyájasan mondja:~- Ha nem
246 10| levakartatom csizmámról a sarat, és nem kiabál utánam, hogy
247 10| Kardos István ügyvéd urhoz, és a tisztelt urak beszédéből
248 10| vezetni. A pinczéreknek pénzt és egyebet is igértek a vendégek,
249 10| vendégeket vezeté be a gazda, és Kardos urnak a fölső helyet
250 10| nem marad egy talyigájuk, és igy hosszu tervelés után
251 10| fehér gyantát, sárga földet és az enyvet.~- Előre is köszönöm,
252 10| mondja a füszeres, - és tiz százalékkal mindent
253 10| rokonai vannak közelében, és azt is elgondolta, hogy
254 10| ha uraságod tudni akarja, és magunk is Kardossok vagyunk,
255 10| miből magáéból megélni, és kénytelen másnak pénzért
256 10| meghangoztatá a kevély atyafi, és gyönyörködék a hatásban,
257 10| két kövér vadréczét lőtt, és gyönyörüségében hol a füszeresre
258 10| hosszán idegen terhet czipelt, és váratlan két csomótól megmenekülhet.
259 10| e két ág közelébe esett, és szégyenlette volna elfeledni
260 10| goromba czélzást észrevette, és a pesti rokont már nem is
261 10| megmondá a korcsmáros ur, - és igy tudom, hogy ön egyik
262 10| fekete czukrot krajczáronkint és minden vargainasnak megbillenti
263 10| teszi hozzá az ügyvéd, és a közeledő korcsmároshoz
264 11| fájdalom, nyelve hazudni tud.~És még sem ez a megoldhatlan
265 11| adja meg, s ha a ránk mért és jól teljesített kötelességnek
266 11| ostobák kétségbeesését, és meghallgatja az öntudatot,
267 11| volt okvetlen a férfi is, és csak férfi volt a vihar,
268 11| tetőpontjáról mért száll le, és mért engedi el lába szolgálatát,
269 11| nevét a hősök könyvébe irták és a dicsőség koszoruját homlokára
270 11| minden védelme, hogy fél és elpirul, - s ez a néhány
271 11| előtte babérát, dicsőségét, - és mégis kételkedik, hogy mindez
272 11| fa helyett egy ember áll, és bár elkeresztelték fejedelemnek,
273 11| nemes embernek, iparosnak és koldusnak, - felségnek,
274 11| tekintetesnek, nemzetesnek és kendnek, csak a zavar lőn
275 11| csak a zavar lőn nagyobb, és elrejtettebb az ember.~Hogy
276 11| asszony férjének észjárását és gondolatkörét fölösmervén,
277 11| kiragadja ábrándjaiból, és millió szükségével találékonyságra
278 11| anyát megjutalmazza türelme és találékonyságáért, melynek
279 11| nőnek lelkét oly józanná és szilárddá képezi, mint a
280 11| e tudatban az eszméknek és példáknak özönét horda föl,
281 11| egy nehezékig elmondanék, és ha hozzávaló éléstáram volna,
282 11| elhitte ezt a kis lány, és mióta ezt hallotta, még
283 11| hátranéz: jön-e utána az inas, és hozza-e a nagykendőt? sőt
284 11| az inasra van az esze; és ilyenkor olyant botlik,
285 11| anyjának, kinja önmagának, és hasztalan bánkódik, hogy
286 11| bánkódik, hogy az életnek és önmagának adósa maradt a
287 11| maradt a bolondsággal.~Ilyen és ennyi elmondani való került
288 11| de ne öregapja szakácsa- és inasáért, hanem azért, hogy
289 11| hogy jókor gyöngédséghez és munkához szoktatta, és megértette
290 11| gyöngédséghez és munkához szoktatta, és megértette vele, hogy a
291 11| angol utazók, éles késsel és oly mélyen vagdalják föl
292 11| világ felé, hova a józanok és szerencsések ugy mennek,
293 11| gyarlók, szerencsétlenek és ostobák pedig mint robotosok,
294 11| bölcsek, hogy a nő bánatában és örömében is sirni szokott, -
295 11| szándékot is megtalálta és gyanitá: mennyi védelemre
296 11| hogy az anya oly gonddal és szakadatlan figyelemmel
297 11| előtt elvérzik az ember és elnémul, mig a szeretet
298 11| mig a szeretet uj erőt ad, és a hol az áradó női sziv
299 11| könyüjében van a felelet megadás és a szent hála fejében.~A
300 11| szenvedélyek történetét, - a való és valószinüséget megérintő
301 11| másiknak szánandó rabsága, - és hogy az ember a leghatalmasabb,
302 11| változandóságnak labdája, és még vigasztalásnak is kevés,
303 11| is megnevezi: a hitegetőt és könnyen hivőt, - együtt
304 11| történet érdekgerjesztő és szerintem nagyon tanulságos.~-
305 11| isten teremtett rosszat és jót, keserüt és édest, balkezet
306 11| rosszat és jót, keserüt és édest, balkezet de jobbot
307 11| de jobbot is, ellenséget és jó barátot, büntetést, de
308 11| büntetést, de jutalmat is, - és boldog vagy, hogy ezt vigaszul
309 11| sorban mondhatom el neked, - és ha csakugyan bölcsebb lettél,
310 11| hogy teremtett az isten jót és rosszat, jobb kezet, de
311 11| fájdalmán eszed élesedett, és e fegyver megvédi a másikat,
312 12| urig, ide értvén annak régi és ujabb levelét, toldalékul
313 12| héja szerfölött kemény lesz és én nagyon félek, hogy keményebb
314 12| lélekháborodás nélkül: mert ügyesen és tetszetőleg volt kitalálva,
315 12| rokonomat égig magasztalja, és ezt ön teendi is, előre
316 12| ilyen szigoru, kérlelhetlen és mindig nagyon józan embereknek,
317 12| saját tetteiket birálják, és hibáikat kérlelhetlen megitélik,
318 12| de közelségükben a gazság és méltatlanság halálos gyötrelmekben
319 12| ha megmutatnák a karót és nyársat, melyre elevenen
320 12| akadnak ilyen példányok is; és okvetlen vannak irigyeik
321 12| bemenni, s az öreg ur Siposra és botjára támaszkodva ballagott
322 12| földültünk itt a faluvégén, és kemény fájdalmam e tisztes
323 12| Sipos, pesti ügyvéd, - és együtt egy kis vendégszeretetért
324 12| őszinte szivességgel, - nőm és leányom mindent elkövetnek,
325 12| arczáról lebeszélt a fájdalom és a nyugalomnak vágya.~- Miattunk
326 12| megemlékezett a feldült kocsiról, és a mérnök engedelmével egy
327 12| Együtt maradt a két Kardos, és az ügyvéd fájdalmainak daczára
328 12| minden pályán készpénz.~- És a készpénznek lesz szolgája...
329 12| öntudatosan igen egyszerü és szigoru ember vagyok, a
330 12| tanuja volt a beszélgetésnek, és az eredmény mindkettőt kellemesen
331 12| önmagunknak jut, csak salakos, és az osztályozásnak fokozatai
332 12| valódi szeretet. A mérnökné és lánya látván a két közeledőt
333 12| elhagyva ridegségét, bizalomra és némileg már melegségre is
334 12| melegségre is képes, a férj és apához közeledének, és annak
335 12| férj és apához közeledének, és annak lelki boldogságát
336 12| kézadásában fölvidulást és közeledést látok, - mit
337 12| lelki állapotokkal törődni, és, hogy ugy mondjam, - vesződni,
338 12| fölüljek a hintó bakjára, és én is kapjak egy tányért -
339 12| származott egyszerüségemet és boldogságomat a mérnök urhoz
340 12| lőn minden, eszme, emberek és család, s a mérnök bőbeszédű
341 12| csillapult, talán a szórakozás és a boldogság feledteté vele,
342 12| kárvallott emberek vagyunk, és e jó fiu engem sajnál, azért
343 12| sajnál, azért a legokosabb és legszebb szó nem jut eszébe.~-
344 12| engem boldogitani akar, és, mint az imádságos könyvet,
345 12| nálamnál nehezebbek is vannak, és az én mértékem kénytelen
346 12| figyelemre méltót hall tőlem, és ily fiatalon kevés férfit
347 12| megszakasztható volt a kinálással, és nehogy a hölgy kénytelenittessék
348 12| többiek is szóhoz jutának, és a házi asszony nem ok nélkül
349 12| is gondolt e körülményre, és most alkalmilag határozottan
350 12| záradékkal, hogy igy ha meg ugy és amugy ha alkalmatlan, utjukban
351 12| fél is mindenre felelt, és a kölcsönösség elkerülhetlen
352 12| honnét kiutasitását várta, és ime, belekapaszkodnak, nem
353 12| többé nem lehetett tagadni és a nyughelyen kivül jó szivvel
354 12| jutott eszébe a megházasodás, és a kérdésre adott felelet
355 12| lányod közeledben áll, és te vendéghivónak állsz elő,
356 12| méltán nyitom föl a számat, és tudom, ki előtt beszélek,
357 12| kandiság, mit a kaczér nő és hiu férfi meglevő lelki
358 12| cselekvények, mult, jelen és jövőn villámsebességgel
359 12| összepillantás perczében, és e lüktető csöpp nem tudá
360 12| álom a folytatást meghozza, és a jövendőnek tükrébe hagy
361 12| hagy nézni: megmutat jót és rosszat, - de hátha reggel
362 13| volna.~A kik betegek voltak, és helyzetüknél fogva idegeneknek
363 13| hálára kötelezi a szenvedőt, és hogy soha könnyebben nem
364 13| a sziv, mint a szenvedés és részvétnek találkozásában.
365 13| nőknek véghetetlen gyöngéd és a legapróbb részletig kiterjedő
366 13| őt magát, hol a vánkost és takarót.~A hölgyeknek közeledése
367 13| a végrehajtás könnyüded és kiméletes kézjárással.~Megvesztegette
368 13| embert mindenki elhagyja, és pártjától elszakad, az ember
369 13| öntudat vádat nem emel. Idő és körülmények tanuságot tesznek
370 13| akarván vele tudatni részvétét és szeretetét.~E magyarázatlan
371 13| elfeledvén a szigoru férjet és apát; mert nem tehet arról
372 13| magát. A férjnek távolléte, és a megigért hallgatásnak
373 13| megszánt, most szenvedő és szeretetért sóvárgó rokont
374 13| bácsit összeölelgették, és igy akarák meggyőzni, hogy
375 13| a nők szeretni tudnak és sirni, és ha most a könyűket
376 13| szeretni tudnak és sirni, és ha most a könyűket nem volnának
377 13| vagyunk! Felelének a nők, és kezeik ujra meg ujra találkozának
378 13| körébe eső minden tárgyról, és alkonyatkor megvallá az
379 13| meggyőződött, hogy eddigi nézetei és elvei igazak és helyesek
380 13| nézetei és elvei igazak és helyesek voltak, s a vendégnek
381 13| forgatná meg a tárgyat, és közösen az igazságot gyönyörüen
382 13| én mondom, hogy kegyedet és családját véghetlen szereti.~-
383 13| észrevett valami önzésfélét, és meggyőződött, hogy most
384 13| kijózanitotta, el is keseritette, és éppen azért még nagyobb
385 13| Nem tagadom, nekem irt, és rokoni szeretetről emlékezett. -
386 13| engesztelhetlen itélőbiró, és nem adnék alkalmat arra,
387 13| bolond apát, egy gyarló anyát és egy tapasztalatlan leányt,
388 13| mindig, az vagyok most, és maradok örökkön örökké,
389 13| kitárta a földnek szépségeit és a szórakozni vágyó nem hiába
390 13| ki őt kármentőnek tartja, és az ő karjába csak azért
391 13| hazugság.~Mindenütt volt és sehova sem emlékezett vissza.
392 13| hiuság, kedélyt ügyetlenség és szeretetreméltóságot követelés
393 13| pörös felek?~- Fiatalok és szépek.~- Nem szerették
394 13| füllenté, hogy kenyéren és vizen ellaknék a világ végén
395 13| tanácscsal tartották mindkettőt, és elhitették velük, hogy a
396 13| hogy a másik nem szereti és meg akar szabadulni tőle.
397 13| elfeledni abból, mit a férfi és a lány menyegző előtt szokott
398 13| végre a kis szeszély és jószág az engedelmességre
399 13| egykori szavai hazudságok, és több efféle olyan, min az
400 13| feledékenységben a hajnal vetette haza, és csak a siránkozó asszonynak
401 13| hogy mi többet tudunk, és meg is tanulnák tőlünk,
402 13| bizalmuk legyen tetteinkhez, és a szereteten kivül akaratlan
403 13| viszonyból eredő jogokat és kötelességeket, mindkét
404 13| lenni, ki egy szép lelkü és deli hölgynek valami hazudság-félét
405 13| másodpercznyi ideje maradt hirtelen és ujra átgondolni a mondottakat.
406 13| esze lehetett a tájékozó, - és hirtelen azt érzé, hogy
407 13| boldogságnak pillanatai vannak, és a szivnek egyetlen dobbanásában
408 13| egyetlen dobbanásában kelnek és tünnek; de jelentkezésük
409 13| hogy hozzá intéztetek, és ha már nem lehet elbujni
410 13| mindketten élénken, kedélylyel és mégis választékosan, - mi
411 13| zavara meg a hangulatot és eszmemenetet, s az ajtó
412 13| álldogálnak az ajtó előtt, és még csak most jutott eszükbe,
413 13| kedves rokonuk körükben van, és az időre bizták a többit,
414 13| emlékezet minden szavát ismétlé és az ellenmondás nem tudott
415 13| értelmes, egyszerü, szép és nagyon óvatos leány mellett
416 13| koczkájára gondolván, aggály és félelem foga el a tapasztalatlant,
417 13| számai föl vannak már irva és a remény olyan vágyakat
418 13| szendergés karolta föl, és átvetette az éjnek kedves
419 13| a hallgatás szükségéről, és a nőket is szigoruan kéré,
420 13| én bucsut veszek önöktől, és nem tudom megmondani, miképpen
421 13| azokat nem fontolgatom; és tudva, hogy azok őt környékünkben
422 13| tartom; de engedelmes vagyok és leszek éltében és holta
423 13| vagyok és leszek éltében és holta után; ez az én feleletem.~
424 13| szeretetére?~- Szeretetemre és leggyöngédebb gondoskodásomra,
425 13| meg ne sértsem.~- Makacs, és mégis jó gyermek, - mondja
426 13| nem tudom mi alakban és mi körülmények között; de
427 13| mikor már én nem leszek, és egy becsületes embernek
428 13| hamis tanunak, érdekembernek és köpönyegforgatónak. Nem
429 13| erkölcsi igazságszolgáltatás, és egyetlenegy emberben bebizonyodik,
430 14| szerencsekereső a szülők szemeiben, - és az egyénnek vonzalma puszta
431 14| föl merné irni szándékát és a véletlenre bizná a kedvező
432 14| hagyják ügyük fejlődését, és elszántan türnek.~Majdnem
433 14| vélte, hogy mondott valamit, és kérdi Sándort:~- Mondott
434 14| Agyunk megtelik a tudásnak és tapasztalásnak ezer nemével;
435 14| hazudozunk ugyanazon mammonért és a befolyásért. Majmolunk
436 14| borotva a köszörülésben, és ha véletlen egy természetes
437 14| hatalomban, hogy ez ifjunak és a mérnök lányának két marokkal
438 14| volt az ut, honn a zajos és mégis üres város várakozott
439 14| a szakmai dolog terhével és unalmas egyféleségével.
440 14| valódi érzelem férkőzött, és a szó, ez a csavarható valami,
441 14| simaságát, hajlékonyabb lesz, és a palástolás ügyességét
442 14| rokonának lelki képességét, és kevés fáradsággal kitalálta,
443 14| összeköttetése volt a tényező, és a ravasz asszony megszerezte
444 14| illetőt kitünteti hasonfelei és a tömeg között.~És ő most
445 14| hasonfelei és a tömeg között.~És ő most ez asszonykéz által
446 14| kiszemelve, hogy szorgalmának és eszének gyümölcsét e diszitvény
447 14| kellene! - Mondja hévvel és fönnhangon, - majd találok
448 14| találok én nektek mulatságot, és megkinozlak még holtom után
449 14| mátkaságra vállalkozék, és azt a nagyon okos levelet
450 14| az olvasónak véleménye, és senki sem haboznék azon,
451 14| czivakodjanak.~Az ügyvéd nevetett, és mégis a legfontosabb teendővel
452 14| legfontosabb teendővel vesződött, - és megmásitatlan elhatározta,
453 14| különös eszmét kitalálta, és a részletekről következőképpen
454 14| a pört; de ügyetlenségük és szenvedhetlen dölyfük meg
455 14| tudja, hogy a két testvérnek és a méltóságos asszonynak
456 14| összeszerkeszté, ujra letisztázta és a szükséges tanukat meghiván,
457 14| kellékeket megadta az okiratnak és lepecsételve a pestmegyei
458 14| vagyok mást boldogitani és megházasodom. Ön akkor nem
459 14| belopództam; e bűnt röviden és hosszan tudnám védelmezni
460 14| hosszan tudnám védelmezni és erős a hitem, hogy még ön
461 14| az ön hajlékában élveztem és most, e sorokat irva, kétségtelen
462 14| öntudatos egyszerüségben kereste és föl is találta.~Végrendeletemet
463 14| melylyel e levelet irom most, és ezen pillanatban még nem
464 14| ha mondhatom, hogy önt és családját kimondhatatlan
465 14| kapzsisága megfenyitést érdemel és azt csak végrendeletem által
466 14| megaranyozhassa. Föltámadt önérzetem és megvetéssel gondolok azon
467 14| büntetését, hadd bünhődjék és alázza, meg magát rokonaink
468 14| kezeivel összekuszálja a dolgot és megutáltatja magát. Igy
469 14| alázatosan fogják fölkeresni és megösmerésükkel önt a világ
470 14| adja a rokonok szavazata, és tudva, hogy ön egy jó szót
471 14| túlélendi apját, ki neki és anyjának szerény nyugdíjon
472 14| megszorul, ha a szegénység és szükség rémét e leány felé
473 14| megríkassák e jó gyermeket, és orczáján a könyek véssenek
474 14| könyek véssenek barázdát. - És kinek kegyelmet nem adott
475 14| áldja meg utolsó óráját, és az én szeretetem hadd maradjon
476 14| mértéke nem mutat gyöngeséget, és önben az igaz biró kénytelen
477 14| keres.~Legyen ön boldog, és ne zárja ki szivéből emlékezetemet.
478 14| szaporodnék föl a hanyagság és mulasztásnak ezer toldaléka.~
479 14| egészséget a tekintetes urnak, - és azt gondoltam, használt
480 14| Ezzel megfordult Vendel, és katonás léptekkel hagyá
481 14| Kardos István boldog volt és nevetett, életének utolsó
482 14| müvészileg van köszörülve, és csillámával tündöklőn ragyog;
483 14| reménységért hazudni, csalni és gyalázkodni nem szeret.~
484 14| idő, midőn rászomjaztok és beösmeritek, hogy a hiuság
485 14| a jóra is teremtettünk, és csak az ad vigasztalást.~
486 14| karjánál gyöngéden megfogva, és maga mellé huzva a segédet, -
487 14| Önt beavatám az ügyekbe, és igy akármi véletlen érne,
488 14| megment a zaklatástól, és - mi tagadás benne - önnel
489 14| ismétlődik olyan, mit velem és sok ügyvéd társammal hasonlóan
490 14| keresnek föl bennünket, és mi nem pusztán ügyvédeik,
491 14| e kitüntetést.~- Ó igen, és ezt mindjárt megkisértjük,
492 14| továbbá bármely önhitt és szeles fiatalember is őrizkedik
493 14| tartózkodásra, habár hálából is és a kérdés határozottan gyöngédtelenség
494 15| viseltetnek, mint ő maga. Ügyvédek és birák szerencsét kivántak
495 15| szerencsét kivántak mindkettőnek és magyarázat nélkül is ugy
496 15| ügyvéd az urfira haragszik és gondosan kerüli az alkalmat,
497 15| elégedett meg a fél uton és fiát komolyan kérdőre vette.
498 15| a legnagyobb betegségben és legfontosabb ügyben is,
499 15| napon a végrendelet kellemes és önelégült mosolyt idézett
500 15| kirakni! - Véli az urhölgy, és jegyet küld az ügyvéd után,
1-500 | 501-942 |