Fejezet

 1 3 |               a magam részét.~- Szépen vagyunk, - okoskodik Kardos István, -
 2 6 |    visszautasitani, mert hiába, inkább vagyunk az életben gorombák, neveletlenek,
 3 9 |              ereszkedett szóba.~- Hogy vagyunk, öreg?~- Mint a megszárnyazott
 4 10|             szabad tudnom?~- Kardossék vagyunk, a szomszéd megyéből.~-
 5 10|                 és magunk is Kardossok vagyunk, nota bene: két ss betüvel, -
 6 10|              igaz, hogy mi magunk urai vagyunk, - szántunk, vetünk, s ha
 7 12|             hogy mi kárvallott emberek vagyunk, és e jó fiu engem sajnál,
 8 13|           mérnök lépteit hallá.~- Azok vagyunk! Felelének a nők, és kezeik
 9 13|      teljesitjük, tiszteletreméltók is vagyunk!~- Elválaszták őket? - Kérdi
10 13|            meglássák egymást.~- Itthon vagyunk! - Mondják a fiatalok egyszerre,
11 14|             pedig csuszó-mászó állatok vagyunk, s az emberiség között azon
12 14|              nélkülözhetetlen barátaik vagyunk.~- Legyen meg az ön akarata
13 15|         valamennyien friss egészségben vagyunk, az orvosságnak semmi hire,
14 15|        osztalékát. Mi, nők, toldalékai vagyunk a férfi életének, és ha
15 17| megakadályozhatták volna.~- Elhagyatva vagyunk! Mondja a nő könyekre fakadva.~-
16 17|                lakban maradt.~- Ketten vagyunk, - kezdé a mérnökné,...
17 17|      elvégeztük; de cselekedni gyöngék vagyunk.~- Most már nem engedek,
18 18|             megczáfolás; de ha már itt vagyunk a földön, rendeltetésünkre
19 19|          mondja az öregebb, - atyafiak vagyunk, - mondja nagy markával
20 21|               van biztositéka. Jó uton vagyunk, tekintetes ügyvéd ur, a
21 23|              hogy mindenkinek idegenek vagyunk. Napi teendőnk elfoglal
22 27|         hugocskám! Mindketten fiatalok vagyunk, ránk a tavasz napja süt,
23 28|               és e fogalom alatt védve vagyunk.~Méltóságod fia tegnapelőtt
24 28|              bennünket ma is, - de nem vagyunk szükölködők; mert tanulmányunk