1-500 | 501-741
Fejezet
1 1 | fölmenni Rév-Komáromba, s ott a nemes megye levéltárából
2 1 | levéltárából kikérje a pört, s a mit én itt most érthető
3 1 | alatt mindenki megláthat, s mely Urunknak 1846-ik esztendejében
4 1 | lát, kinek ép szeme van, s az öreg harangot is hiába
5 1 | a fiatalság diplomáért, s minthogy azt sem adták ingyen,
6 1 | a négy forintos ebédre, s egy hónap alatt vált belőle
7 1 | végén megmázsáltassa magát, s az eredménynyel dicsekedjék;
8 1 | fiatalemberek itt gyültek össze, s néha késő estig itt hordták
9 1 | száját, gyomrába látnak, s megtudják, mennyi bölcsességet
10 1 | evett tíz esztendő alatt; s ha egyetlenegy sületlenséget
11 1 | egyetlenegy sületlenséget mondott, s azt még ügyetlenebbül védelmezi,
12 1 | a hallgatóság megszökik, s a fiatalember a hazának
13 1 | pályát törhessenek maguknak, s az ő itéletük szent volt,
14 1 | életbe, a magyar alkotmányba, s ott magának akkora helyet
15 1 | mennyin értelmisége megfért, - s a jó pajtások vitáiban megköszörülvén
16 1 | róla a mindenféle szeglet, s mint a mártott gyertyának
17 1 | között legvásottabb volt, s még a tudománynyal is ugy
18 1 | mondja a kövér képü, s hirtelen kibökte a másik
19 1 | kérdeznek ám a czenzurán, s hogy akkor ilyen táltott
20 1 | a tilosban megkergetik, s ijedtében az árkon átugortában
21 1 | mulattatván őt e jelenet, s tányérján gőzölögni hagyta
22 1 | falatozta föl a husdarabot, s az előbb megszomoritott
23 1 | helyreállitva az egyensuly, s igy lőn megemlitve a furfangos
24 1 | hatalmas kedve kerekedett, s nehogy az ujonczok valami
25 1 | legénység órákig elhuzakodott, s a magyar magán- és a természeti
26 1 | együtt már a levesnél ül, s előmutatván egy tiz forintos
27 1 | szellő fölkapja a bankjegyet s a leveses tálba röpiti.
28 1 | lenyelte a bankót, megszökött, s ön aligha lesz ügyvéd.~Hosszan
29 1 | volt az alperesek véleménye s ők a kárt annak szánták,
30 1 | a szél a levesbe vágta, s azután végre megette a kutya,
31 1 | a legapróbb részletekig, s a régieken kivül minden
32 1 | napon berohan a kövér képü, s a mire az egész fiatalság
33 1 | a Kardos-család pörének, s ez az, mit én olvasóimnak
34 1 | hosszabban, mint a kövér képü, s elmondom azt is, a mit az
35 2 | közt négy ember megfért, s a bubánatnak maradt legkevesebb
36 2 | közől négyet összefogva, s a legközelebbi ajtón benyitván,
37 2 | bizvást megfogadhatott volna, s nem hazudná az időt hol
38 2 | feküdt, jobbra fordult, s a ki jobboldalon horkolt,
39 2 | rótt egyet a nyeldeklőjén, s az most már akkora nyilas
40 2 | legelőször szólt Európa népeihez, s azt mondaná nekik: Ébredjetek;
41 2 | mikorra rendelte a szabóinast, s ugyanazt a kitüzött órában
42 2 | hogy az ifiur halálos beteg s két hétig nem jöhet közelébe
43 2 | irományokat hord szét, s az ifiurak helyett akként
44 2 | ifiurak szivesebben kidobnák, s ha valaha rá merték bizni
45 2 | melyben négy jurátus lakik, s még kaland is annyi, a mennyi
46 2 | csizmadiáknak, fogadásból ül annyit, s ha nem szégyenlené, mezitláb
47 2 | még egészen uj példány, s erre is volt az öreg Vendelnek
48 2 | a meghurczolt lábbelit, s midőn ugy a hogy kivakarta
49 2 | összefüzte aztán a többivel, s a nagy szobában elosztotta,
50 2 | Megdöbbent a fiatalember, s talán föl sem meri törni
51 2 | kap kend öt-hat levelet, s egyre sem hoz kend választ.
52 2 | hosszu árjegyzékem van, s én elfelejtem azt bekérni;
53 2 | e levelekre feleljenek; s midőn észrevette az urfi,
54 2 | czimezetlen levelet huzott elő, s hangosan olyan névnek fölemlitésével
55 2 | olyan nagyon! Veti hozzá, s kiment az ajtón.~A két fiatalember
56 2 | volna ki, oly fehér lett, s alig találta meg a szót,
57 2 | májat, tüdőt, vagy lépet, - s ha hitelben nem adtak volna,
58 2 | még ugy is loptam volna, s a madár eleven volna; de
59 2 | négy-öt levelét hordjam szét; s oka legyek annak, hogy az
60 3 | bölcsességére valának bizva, s az egykori szegény fiunak
61 3 | fölkapott a szerencse szekerére, s az oly sebesen szaladt vele,
62 3 | neki tanult mestersége, s mint azt a forintszámra
63 3 | jobban el mert volna menni, s hogy a bab a fazék oldalához
64 3 | már otthon hozzászokott, - s ekképp elért egy pár selyemruhához
65 3 | tehát a szerencse szekere, s ha a tőke meglesz, megállitja
66 3 | tekintetes kisasszonyék házánál, s elkészitvén jegyzékét azon
67 3 | azt ő ingyen is megkapta; s ha véletlen megbotlott,
68 3 | beleszólása.~Kérdezősködött, s első feleletre két szobával
69 3 | tekintetes kisasszonynál, - s a két szobának ragasztékaképpen
70 3 | véleményét aranynyal mérlegelték, s a társaskörök kapva-kaptak
71 3 | eredetiséggel társalgó derék uron, s ha több esze nincs, a világ
72 3 | elővette az egyszeregyet, s a végső összeg akkora volt
73 3 | csak egy erős csontja, s a gazdag ez egyre is bosszankodik,
74 3 | van táblázva az életre, s naponkint érezteti uzsoráját,
75 3 | az arczra egy barázdát, s a szakállnak egy-egy szálát,
76 3 | az idő is fölszaporodott, s valami azt sugja Kardos
77 3 | kisebb helyen is megférni, s az embernek nem kellene
78 3 | urnak becsületes nevét, s ekként kisül, hogy husz
79 3 | tartozik odább czipelni, s e szerzeményt sem elajándékozni,
80 3 | lehet.~De a szándék megvolt, s e szándéktól Kardos István
81 3 | erszényének apályát is bevallják, s a vőlegény látja, hogy ő
82 3 | konziliáriusné asszonyom magzatjára, s ha azt akarom, hogy kesztyüben
83 3 | először is az jutott eszébe, s e tekintetben ők elvitázhatlan
84 3 | a legszebb leány Pesten? s a kérdésre Sándor mindjárt
85 3 | választottját megnevezvén, s ugyanazt vallván a többi
86 3 | engedelmes szolgája volt, s nem váratta magát:~- Szavamat
87 3 | betette utána az ajtót, s néhány perczig megáll a
88 3 | a bölcsek könyvébe irni, s az ilyen szanaszét-beszéd
89 3 | tüdejét levegővel az apa, s meglátszék arczán a benső
90 3 | táplált eszme megérett, s környezetére gondolván,
91 3 | de végtére is megérik, - s neki ezt most be kell vallani
92 3 | fazekat előre megálmodott, s talán az álommagyarázat
93 3 | uram, mint a jó huszár, s ha megindul, nem retirál
94 3 | lőn, elmondván a titkot s az üvegtörés közbejöttével
95 3 | Vendel kézbe vette a levelet, s a négy szögletes bizományon
96 3 | a küldetést gyanithatá, s nem kiváncsiskodván a név
97 3 | utját, - erősíti Vendel, s hozzáteszi: - tűzbe dobjam
98 3 | figyelve.~- Tegnap este, s ugyanakkor választ is hoztam
99 3 | hirtelen megint nagyot lépnek, s a hibát helyrehozzák, -
100 3 | bölcsen megfontolta a dolgot, s látván, hogy a tekintetes
101 4 | kapuja, ha bűnét megbánja, s a jó utra visszatér. - Az
102 4 | csak bolondságra képes, s alig tart tovább a baj,
103 4 | közvetlen beavatkozását kérvén, s a mit ilyenkor mondtak neki,
104 4 | őszintébb volt a gyónásnál, s a tekintélyes ügyvéd kebelében
105 4 | levéltárak vasas zárai alatt. S e keresett, félt, megirigylett
106 4 | fejszének ez lőn nyele, s megörült a fölfedezésének,
107 4 | altatták el kicsiny korában, s azalatt valami varju kilopta
108 4 | súgó után tesznek mindent, s élénk esze az a jó súgó,
109 4 | nevüket két ss-el irják, s minthogy én, - tudniillik
110 4 | találtam mondani, hogy az egyik s bizvást elmaradhatna, ki
111 4 | akarnak elperelni tőlük, s mikor a család meg akarván
112 4 | Ezért pörbe fogták őket, s ha én tudtukon kivül közbe
113 4 | Fekete kutya", lökje oda s ez áldott hazában ne jusson
114 4 | de hátra volt az ötödik, s arról is kelle gondolkozni.~
115 4 | már megint Kardos volt, s a mi több, ez is megelégedett
116 4 | ez is megelégedett egy s betüvel, mire talán befolyása
117 4 | név végén egy helyett több s betüt irunk, annál nagyobb
118 4 | ostobaság, mennél több az s!~- Lőrincz bátyám már rég
119 4 | törvénykönyv, a konyha felől kerül, s három, négy mázsa pecsenyével
120 4 | élne a növények magjával, s a vadász is megszégyenlené,
121 4 | előkapom a lánczhuzófát, s addig ütlek, mig nevedet,
122 4 | melyen a szerencse kisérte, s a mi egykor csiklandozta,
123 4 | mindketten megvénültek, s a mérnök az igazságkutatásban
124 4 | kitüntetésben még konokabbá lőn; s ha egy udvarias szó nem
125 4 | készen álltak a védvek, s mint a füszeres, ha borsot,
126 4 | küzdelem végitélet nélkül, s hogy mégis hasznát vegye
127 4 | befejezvén mára a tárgyalást, s a véletlent is segédül fogadván,
128 5 | csak a kártyával osztá meg, s nehogy a vakszerencse kifogjon
129 5 | garasos és krajczáros sziv? s egy megviselt kártyacsomóval
130 5 | makkhetessel került össze, s a játék csonka maradt. A
131 5 | megbüntetni az ügyetlen filkót, s az uj elosztást nagyobb
132 5 | szándékozott végig játszani, s ha volt is némi izgalma,
133 5 | nagyobb kedvvel folytatá, s a második osztásnak alig
134 5 | közelről lehet csak megösmerni s az egyes példányok minták
135 5 | whistben ötvenkét kártya van, s a második osztásnál neked
136 5 | még koczkáztatott valamit, s azt mondja:~- Anyám! nem
137 5 | mondják, hogy a kezdet ilyen, s ha anyám parancsolja, megtanulom
138 5 | mint a bácsi szobájában, s maholnap a havi pénzzel
139 5 | bácsinak valóságos meghittje, s azon partie-ban, mit mi
140 5 | már a legelején elakadt, s a vörös filkó mellé a vörös
141 5 | kártyáit rendbeszedte, s udvarias mosolyt erőltetvén
142 5 | volt a divatos illemnek, s ettől csak a családi viszony
143 5 | az ármányos kártyákról, s magas kegyét a legőszintébben
144 5 | közben óráját is megnézé, s tudva, hogy a többi vendéget
145 5 | körén kivül eső dolgok mind, s egy nőtlen embernek nem
146 5 | ha ügyetlenkedni fogok, - s ekkor a hölgynek kezét megcsókolván,
147 5 | egy Kardosnak nyujtám?~- S ezen a néven nekem némi
148 5 | igen gyakran megcsókolni.~S ennek nagyobb igazságáért
149 5 | évet el lehetne feledni, s mint tizenhat éves lányt,
150 5 | egyénnel megosztani az életet, s a jövendőnek kapujához két
151 5 | az engedelmesség erényét, s ha nekem nincsen kulcsom
152 5 | ügyvédnek bókot mondhatott, s igy lépet vethetett neki;
153 5 | szivéhez találkozik kulcs, s néha a szilárd férfi is
154 5 | farkast bárányhussal, - s az ember leggyakrabban saját
155 5 | megroppantotta a derekát, s e hüséges szolgálatáért
156 5 | én már erőmben megfogyok, s áldozni többé képes nem
157 5 | megdicsért fehér kezeknek, s még ő csókolgatta őket össze-vissza.~
158 5 | magában a méltóságos asszony, s a belépő cselédnek parancsolja,
159 5 | szabadabb hullámzást engedvén, s eszébe jutván unokaöcscse,
160 5 | fölindulásában azt mind elengedte, s magát azzal kecsegtette,
161 5 | szájtáltók szokás megemliteni, s még annyira sem érdemelnek
162 5 | az nagyon gyönyörködik, s e kis robotot nagyon megkivánja.
163 5 | méltóságos asszonyhoz utalá, s e tekintetben csak annyi
164 5 | a vendégektől elszakadt, s egy ablakmélyedésben következő
165 5 | vele, mikor nem kell, - s az én inditványom sántává-bénává
166 5 | hölgygyel való párbeszédre, s a hiuság még saját név-
167 5 | finom esze magasan jár, s azt óhajtja, hogy a törzsnek
168 5 | hogy én járjak a toronyba, s én huzkodjam fölfelé a fa
169 5 | vállalkoztam. Végzi be az öreg, s a vallomás után ugy meglátszék
170 5 | akaratu ember törhet, - s én csak becsülni tudom sógorasszonyomat,
171 5 | nagyravágyó nő részére utalá, s ez értelemben majdnem kimondá,
172 5 | vendégeket fölriasztá székeikről, s az ügyvéd sietett karját
173 5 | hisz megtudja nem sokára, - s éppen az az érdekes, hogy
174 5 | vendégeinek helyet mutatva, s a mi az előzmények után
175 5 | szokás is törvénynyé válik, s ekképp a Verbőczy-idézet
176 5 | udvarlókat is fogad el, s a férj a családi béke vagy
177 5 | Ez önnél untig megvan; s minthogy idáig meg nem házasodott,
178 5 | kémlelé kínlódó sógorát, s minthogy az ügyvéden kivül
179 5 | engedelmes férj váljék belőlem.~- S melyik kort véli nagyságod
180 5 | fogva komikummá fajult, s az ügyvéd legkevésbé örült
181 6 | következő ötöt is utánmondá, s itt már unalmassá vált a
182 6 | a győztes elől kitértek, s a pályának nem maradt nehézsége,
183 6 | megszünt őt ösztönözni, s az is jó volt, ha az irodából
184 6 | mernek még megházasodni, - s toldalékul a hátralevő esztendőkről
185 6 | rettenetesen kijózanodott, s haza érvén megörült, hogy
186 6 | marad ideje gondolkozásra, s ha pénzen kell is valami
187 6 | embernél az ész áll őrt s a vén prókátor majdnem imádkozott
188 6 | Egymagában dünnyögött, s mint a kinálatlan falatot,
189 6 | fonnyadót ügyesen elkeveri; s elhiheti ön, hogy az ilyen
190 6 | azt orvosságkép rendeli, - s bármely nagy bankót adnának,
191 6 | az érzelem tisztaságáról s a kölcsönös méltánylás mind
192 6 | tüz kellene a pipájába, s addig hajszolta az ellenség
193 7 | juratéria ajtaja előtt várja, s az eddigi "ifiuram" helyett "
194 7 | mint kartársait üdvözlé, s néhány óranegyedet bizalmas
195 7 | ez estére is elkészült, s a meghivásokat tisztelettel
196 7 | eddigi szokás ismételve lesz s neki kellett a fiatalokat
197 7 | lépcsőzeten megcsörrent a kard, s Vendel fölegyenesedve üléséből,
198 7 | a turóban markolászott, s mindenik azt hiszi, a másik
199 7 | ökörhajtó paraszt volna, s nem viselné vállán az angyalbőrt,
200 7 | ügyvédnek az irodaajtót, s e tisztelet után ment a
201 7 | jövendőnek zárját fogja kinyitni, s a pályának kezdetén elkomolyodott;
202 7 | hegedüli el a bucsuztatót, s egy kis bormámorban fullad
203 7 | éjszakák terhe megviselte, s édes álom nyomta le pilláit
204 7 | meg a kilincs mozdulását, s amint a gyertya az ajtónyilásba
205 7 | az ajtó körül ólálkodott, s a másodszor benyitó Vendel
206 7 | nyiló ajtón kifelé fujva, s ekkor a gyertyahozó szó
207 7 | mindig cselekvésre zaklatja, s az unalmat be nem ereszti
208 7 | mint az ember kedélyében, s a bánatos ügyvéd szivében
209 7 | negyedrét ivet vett elő, s a szigoru erkölcsbirónak,
210 7 | mondjon, amint illik, - s ő is akképp hangolá lelkét,
211 7 | harmincz esztendeig tartott, s az ellenkezőről ugy megfeledkeztem,
212 7 | lettem volna, kedves öcsém, - s a munka nem hagyott volna
213 7 | boldogságot meg kell venni, s a hová én pénzzel mentem
214 7 | ha szivesen itt marad; s ha nyomtalan pusztulok el,
215 7 | igy nem éltem hiában, s én megvigasztalódom, mert
216 7 | pályánk nehéz, de vigasztaló, s ha más országban ezer meg
217 7 | igazságtalanságnak látszik, s én a mai napra szántam ön
218 7 | évesnél idősebb pörök is, s a külföld és az értetlenség
219 7 | vándorlásban tölté néha fél életét, s a rémület perczeiben okleveleit
220 7 | czim!~Ilyen pályára lép ön, s ha önnek szabad irányt adnom
221 7 | felek hatalmasan földeritik, s ön nagy bánatára előre tudja,
222 7 | estének benyomásait ismételje, s a mit Vendelnek és Kardos
223 8 | igy biztosan megmarad, s ha meglelik, egy látására
224 8 | késnek el az eddigi nyomtól, s észre sem veszed, hogy anyád
225 8 | hogy anyád mellé magasulsz; s minthogy isten egy pár rózsát
226 8 | kéz ki is nyujtózkodik, s éppen e gondolatnál akarok
227 8 | mértéket vesz önmagáról, s a ki megszokta a tanodák
228 8 | észreveszi saját előnyeit, s mikor nem is gondolja, észrevette,
229 8 | sugarának langymelegével, s mikor az kinyilt kelyhével
230 8 | tapasztalatlanság hátrányait, s mely oly kényelmesen rendezi
231 8 | szórta ki a tegnap magasztalt s ma már elhervadt virágokat? -
232 8 | annyiszor mondák hölgyszemeknek, s a kik elhitték, sokszor
233 8 | vállalkozásodban hosszan időznél vele, s végre is rabjává szegődnél
234 8 | elmondva: keresd föl tetteit, - s ha azok egy nyomon járnak
235 8 | szigoruak saját neme irányában, s talán a másik oldalról is
236 8 | nők iránti lovagiassága, s e régi példa jelenben is
237 8 | meg az én gondolatimat, s az élet tegyen téged oly
238 8 | hogy tájékozhasd magad, s akkor elértem czélomat,
239 8 | következőkből kialakul az egész s ha különcznek találjuk is,
240 8 | hagyja megrozsdásodni az észt s ha nem munkálkodnék az ember,
241 8 | többször eszébe jutna a halál s idő előtt agyonbusulná magát.~-
242 8 | vetettek maguknak, feleségem, s minthogy a szerencse engem
243 8 | beszédet, apja mellé állt, s a mily magas volt már, ülő
244 8 | csomóban együtt négy darab van; s ekkor kénytelen elhinni,
245 8 | adja ki uraságom a részt, s én nem csak nem fogadtam
246 8 | aranyak nem lőnek vádlóim, s a közbirtokosságnak érdemes
247 8 | részüket vették; hanem kapták, s ha valahol az országuton
248 8 | és mi a meghálálni való, s minthogy ösmerik egyenességedet...~-
249 8 | mondanák édes feleségem, s minthogy eleven szentek
250 8 | kedvenczet maga elé állitva, s mint a képirónak legszebb
251 8 | koszorú és korona együtt, s a hogy az arczon a szeretet
252 8 | ok is legyen parancsolod, s a hol valamely dolog eszedhez
253 8 | eszedhez is beszól, vitasd meg, s ha meg nem érted, kérdezd
254 8 | mond, csupa ösztönszerüség. S ha ellenmondanak, mindjárt
255 8 | vászonhoz böki ujjait; - s édes feleségem, ha mindig
256 8 | véleményről számot adott, s a női gyöngeségek ellenében
257 8 | megnyerni, nem egyszerre, s a pillanat hevében; hanem
258 8 | nélkül, nőnek és embernek, s a mérnök biztos szemmel
259 8 | esztendeje nem irtunk egymásnak, s azon idő alatt mindketten
260 8 | vagyok, párom nem akadt rám, s a nap, mely délutánra süt
261 8 | levélnek tiszta felét levágta, s eközben fennszóval mondja,
262 8 | félivet csavar össze levélnek, s alig ir rá husz sort, a
263 8 | Maga elé simitá a papirt s megirta rá a választ:~Ügyvéd
264 8 | valaha Somogymegyébe vetődik, s meglátja a rendezett uradalmak
265 8 | fának lombos ágai lesznek, s ha az ut mellé ültetem le,
266 8 | lelkében télen-nyáron fázott, s egy kis meleget annak idejében
267 8 | délutánra fordul napja s most már megijed a nagy
268 8 | megijed a nagy árnyéktól, s nem bánná, ha szomszédjában
269 8 | van az erszénye aranynyal, s e becses terhet nagylelkün
270 8 | dörmögést ingyen senki sem tűri, s az agg közelében még csak
271 8 | nem bolonditott el a pénz, s e világkormányzó mammonért
272 8 | akarok önnel találkozni, s ha van még önnek ideje az
273 8 | közönséges kaptára szabták, s hasonmását az utczán mozgó
274 8 | gonosz közt választhat, s e kettős utnak különbsége
275 8 | hogy az egyiket elhagyni, s a másikon haladni erény.~
276 8 | levelet. Lelke megnyugodott, s bement neje szobájába, leányát
277 8 | szép gyermek nézésében, s azt gondola: még ez a szép
278 9 | megszárnyazott daru, röpülni nem tud, s unalmában várja, hogy agyonüti
279 9 | ment ki, mint a teins ur, s mint az oltoványágat, olyan
280 9 | mint én és az öreg ur, - s ha nekem nem hisz a teins
281 9 | és önkéntelen ment utána, s ébren és álmában nem szabadulhatott
282 9 | indokolatlan ösztönének, s mint kik a végzet után előitéletekkel
283 9 | mérnök pedig hátbavágja, s egyszerre megszünt a fuldoklás.~
284 9 | könyörögni szégyenel, - s ime, a miért a méltóságos
285 9 | őszinteséggel korholja le, s elutasitja; mert családját
286 9 | fölkiáltójel egyenesen áll, s ha eldülne, csak azért változtatná
287 10| emberek a tavaszi vásárra, s a körül eső négy megyéből
288 10| hatan is összetódulának, s a ki későn jött, előkéré
289 10| uraknak, hogy ha az egy s mellett nem fér meg két
290 10| füszeresnek, hogy nyitva a szoba, s a kijelölt szoba előtt várta
291 10| lenni, midőn nem tagadták, s egy kis várakozás után egymással
292 10| ösmerősök nem marasztottak; s ha beesteledik, az utczai
293 10| az a másik Kardos, ki egy s bötüvel is megelégszik:
294 10| tetszett az egyenes ut, s ime a másik két Kardoss
295 10| miatta árkolták el az utat, s azt kapanyéllel is meg akarják
296 10| itt nem volt könyörület, s egyik mindig az asztalt
297 10| a három keserves atyafi, s a gazdának utmutatása szerént
298 10| két ss betüvel, - az egy s betüs Kardosok nem atyánkfiai.~-
299 10| atyafiságra; de mióta az egyik s betüt elhagytam, kedves
300 10| vagyunk, - szántunk, vetünk, s ha kenyerünk nincs, van
301 10| lesz, - igenli a másik, - s az ér legtöbbet, hogy nem
302 10| nyavalyából kigyógyiták, s minthogy nem szokás az embereket
303 10| Szeretett volna szabadulni, s egy érkező vendégnek helyét
304 10| fogadá el az ajánlatot, s ekkor az ügyvéd a korcsmáros
305 10| sok gyönyörüségünk telik, s mindkettő férjhez megyen
306 10| nekik, mondja az ügyvéd, s kivévén tárczáját, két nagy
307 10| nagy bankjegyet vőn ki, s a füszeresnek adá; mindeniknek
308 10| meggyüremlik a két bankjegy, s a kereskedő megijedve a
309 10| tárczájába, - csak tegye vissza, s nevemben kivánjon szerencsét
310 10| valának a történteknek, s utolján még el is halaványultak,
311 11| mérhetlenségig vágytok emelkedni, s a bizonytalan utra rohantok
312 11| sorsot, vessen elétek gátot, s megbotolván, talán meglátjátok,
313 11| titok; mert beszélni tud, s mig a virágnak illatát elhozza
314 11| elhozza hozzám a szellő, s az illat után meglelem a
315 11| jó barátnak igazmondása, s minő kevés ember tudja a
316 11| saját lelkünkben adja meg, s ha a ránk mért és jól teljesített
317 11| valamennyinél nagyobb, - s ez elmegyen a lugasok árnyába
318 11| hogy fél és elpirul, - s ez a néhány csöpp vér, milyen
319 11| szeretet szavát kimondja, s azt, kit a honpolgárok fejükön
320 11| bemutatni a "maga levében", - s az eddig bemutatottak után
321 11| maga is ellisztesedik, - s ha valahol kaptának használható
322 11| vonalozójával, - kertje, konyhája s a varróasztal mellett elvégzé
323 11| férjének eszéhez támaszkodott, s a hasznos tudnivalókban
324 11| a tükörrel is szóba áll, s a maga cziczomáját rendezgeti.
325 11| férfiszem kószált el utána: s ha már annyinak tetszett:
326 11| rettenetesen szokott orditani, s ekképp a nő akarva, nem
327 11| a gyermek elcsöndesedik, s az anyát megjutalmazza türelme
328 11| törekvésében saját eszmeköre tágul, s ez önképzés nem ritkán a
329 11| fátyolon át sem mutathat meg, s e tudatban az eszméknek
330 11| házkörében is nagy gond fér meg, s ennek fele abból kerül ki,
331 11| héten csak egy vasárnap van, s utána hat közönséges nap
332 11| mérnök ur konyháján főzünk, s itt nem az a gond, hogy
333 11| mi kerül legkönnyebben? s azért mai napig sem feledem
334 11| neki, hanem másnak mondaná, s ő csak "diligencziából"2
335 11| milyen vevője találkozik, s mi válik belőle? A mely
336 11| majdnem ifiasszonynyá lett, s a mit az apja házánál a "
337 11| hallunk: mit főzünk ma? s ha a kis lány e semminek
338 11| sikeresen példázgattak, s az elmondott szó előbb érvén
339 11| vezérelni szándékozott, s engedvén elegendő szórakozást
340 11| koronkint edzeni kivánta, s egy kis lelki nyomtatékot
341 11| kiteszik a napra megszáradni, s ha a meleg sugarak kiszítták
342 11| vagyonát most már elverheti, s ha valakinek kidobálni való
343 11| hölgy ekkor kiröppenő madár, s az anya érzi, hogy a szárnyak
344 11| gyermeket a nagy világba, s az olvasmányoknak engedé
345 11| összefüződött lelkével - s az elmélkedés nem gátolhatta
346 11| szivem melegéből ragadta ki, s én nem mernék a tükörbe
347 11| Ilyen volt a mérnökné, s az ilyen asszonyokról monda
348 12| közvetítésre szóba sem akar állni, s ha a kijelölt vonalnak saját
349 12| halálos gyötrelmekben küzd, - s a mi legnagyobb jutalmuk,
350 12| akarta, a mérnök rokonra, s e társalgásban következő
351 12| Fultont megszamarazta, s egy még hiresebb többség
352 12| fölvilágositást, - mondja az ügyvéd, - s a készen álló kocsiba lépett.~
353 12| kényteleníttettek bemenni, s az öreg ur Siposra és botjára
354 12| a lelki izgalmat elűzte, s a mérnök ur ajtaján minden
355 12| vendégszeretetéhez utasitott, - s midőn az asztalnál ülők
356 12| mentséget nem vesszük be, s az utas ember maga sem tudja,
357 12| egyébiránt is önök ketten vannak, s e fiatal urért étvágy dolgában
358 12| a vasat is kifényesiti, s az eldugott aranyt is megfogja
359 12| tudom mennyit ér a fiu, - s uram, az ész minden pályán
360 12| kemény embernek is megjárom, s e fiatalember szigoru önállóságával
361 12| ész kiegyenliti a kort, s a jellemszilárdság olyan
362 12| hogy méltó megsüvegelni; s ha ez utóbbit betü szerént
363 12| figyelemmel hajtja végre, s a szereplők e kézmozdulattal
364 12| közelebb hozá a két férfit, s a néhány pillanatig tartó
365 12| szeretetünk osztozni nem akar, s a mi belőle ránk nézve is
366 12| közt meghozta a bizalmat, s a társalgás élénk, kedélyes
367 12| eszme, emberek és család, s a mérnök bőbeszédű lőn,
368 12| eleje minden szépet megigér, s mikor a befejezésre legkiváncsibb
369 12| összekapcsolt bennünket, s mint a föltett kérdésre:
370 12| hozta más világrészből? s a tünődő embert hosszu elmélkedésre
371 12| hogy az arczba szökött, s a két fiatal majdnem lehunyta
372 12| akarja a pirt meglátni, - s azt nem tudja, hogy a másikét
373 13| erővel zaklatta az ügyvédet, s az elutazásra gondolni sem
374 13| utóbb az orvost is elhivatá, s az alkalmazott szereket
375 13| fejezek ki a megteendőt, s a vett engedély után történt
376 13| magasztosságáról ma van csak fogalma, s éppen azért e pillanatban
377 13| lábfájdalomban kerestek s a leány legközelebb állván
378 13| szavainak értelmét kitalálta, s maga is mélyen megilletődött,
379 13| főnökének keze után nyult, s azt megszoritva, el sem
380 13| balmagyarázatot kizár, - s én tudom, hogy ő rögtön
381 13| midőn gondolatomat kilesi, s életemben legelőször érezteti
382 13| lesz e jelenetről szó, - s megmondom, mit kell a megtiszteltetés
383 13| valami, a mit nem értek, s ez engem idáig már nagyon
384 13| szenvedőt boldogitani tudják s a lány egészen közelébe
385 13| hiszek önnek.~Kiszaladt s szó, megfogni többé nem
386 13| eleresztvén az ügyvéd kezét, s az ablak alatt látva a mérnök
387 13| idősebbek a kisasszonynál, s azon kivül ő férfi, kit
388 13| ösmeretlen magának védelmére kel, s vagy az okoskodás vagy a
389 13| részvéttel lépett vendégéhez, s majdnem az egész délutánt
390 13| igazak és helyesek voltak, s a vendégnek szeretettel
391 13| nekem szeretett barátom, s a mit önről tudtam, azt
392 13| annyi szent kötelesség van, s az agglegény csak önmaga
393 13| pénzért mindenki bemehet, s oda ülhet, a hova neki tetszik.
394 13| megőrzém függetlenségemet, s ha a világ nem nevetne is
395 13| kitárnám előtte karjaimat.~- S ez lenne?~- Keressen korához
396 13| találhat, házasodjék meg, - s én összeölelem azt, ki megmutatja,
397 13| boldogitani. Ez az én föltételem, s akkor gyalog is elébe megyek
398 13| egy tapasztalatlan leányt, s ezek hárman bolondjai lesznek
399 13| látva, méltán gyanakodhatik, s ha saját lelki nyugalmát
400 13| élet terheivel megküzdeni, s ő a pályának nem a kecsegtető
401 13| kecsegtető részét választá, s nem az aranyhegy felé indult,
402 13| Ábrándos tehát nem volt, s e tekintetben nők körül
403 13| körülmények szerént választott, s a hölgyek érdekkel hallgatták
404 13| találta, minőnek képzelte, - s ez csak örömére szolgált,
405 13| folytonosan beszélgetve, s a mindenféle között azt
406 13| szakácsné elsózta az ételt, s a férj e miatt megszólamlott,
407 13| rabszolga is megsokallta volna, s e miatt a férj a kétségbeesésig
408 13| között az éjfél még nem késő, s egyszer-másszor e feledékenységben
409 13| szava is sugott a sziveknek, s a pörös felek karon fogva
410 13| osztályombeli fiatalemberrel, s mielőtt hizelegni akarnék
411 13| szavaknak világos értelmét, s én nem akarnék a legelső
412 13| adott az indulásra hazafelé, s a hajadonnak néhány másodpercznyi
413 13| meghatározott dijért vesszük meg, s a kihirdetett darabot az
414 13| lehet elbujni a világ elöl, s az életben találkozni kell
415 13| hangulatot és eszmemenetet, s az ajtó előtt ugy érkeztek
416 13| számvetéshez, a tudomány szabályai s a napnak rendszeréhez, -
417 13| csak tükörből ismerjük, s éppen akkor nem látjuk,
418 13| megfeledkeznénk az ő nézeteiről, s a mit neki életében meg
419 13| borivó a vizivót nem érti, s a kincses zsákon üldögélő
420 13| gyanithatólag, keserü volt, s akármelyiket kérdeznénk,
421 13| néhány napot el nem feledi, s a mérnököt kivéve, mindenik
422 14| önvallomásai megszólaltak, s a szivnek dobbanásai oly
423 14| igénytelensége zaklatta meg, s ámbár nem akarja feledni;
424 14| tanodák folyamát fejezé be, - s utána az életoskola következék,
425 14| monda: Itt meg vagyok fogva, s lelkem e leánytól megszabadulni
426 14| másik más léleknek a titka, s ön tapasztalá, hogy a kedvező
427 14| csuszó-mászó állatok vagyunk, s az emberiség között azon
428 14| Majmolunk nagyurat, divatot, s közben elvásunk, mint a
429 14| megundorodik a világ önmagától, s elhiszi, hogy irigylendőbb
430 14| bennük a szerelem gyötrelme, s e lármás vendéget mindenik
431 14| mélázás erőt vett rajtuk, s tudhatjuk tapasztalásunkból,
432 14| melyet előbb rajzolgatánk, s ha az éber álom a szerelem
433 14| hatalma leszen ez ügyben, s a fiu felé néhány lépéssel
434 14| boldogitásnak ösztöne kapta meg, s ha lehetne, könyökig vájna
435 14| is ilyen gyermeke volna, s milyen büszke lenne rá.
436 14| ismételve tudakozódtak, s meghagyák neki, hogy amint
437 14| szinlelni kellett volna, s ez a komédia terhére volt.
438 14| alatt huzódott át lelkén, s már résen állt az önvédelemre
439 14| fehérvári vásárt el nem feledi, s tudva azt, hogy ő sem a
440 14| hogy ő sem a mérnökkel, sem s méltóságos urral ki nem
441 14| előveszi nagy ügyességét, s a mérnököt kivéve mindeniket
442 14| két testvért megharagitja, s azok mérgükben inkább a
443 14| küzdelem eltart évekig, s a kapzsiakat ugy meggyötri,
444 14| leányt árulni nem lehet, s ha lehetne is, ön nem árulná.
445 14| levelet gondosan összehajtá, s iróasztalába helyezé. Más,
446 14| utolsó órájával foglalkozék, s a halál nem ijeszté meg.
447 14| maradna a további ballagásban, s mint a nagy adósságnak kamatai,
448 14| véleményét elmondá az öregnek, s az nem talált kifogást.~
449 14| tárgyaink összehalmozódtak, s nekem minden perczet használnom
450 14| Legyen meg az ön akarata s fogadja forró hálámat, egyébbel
451 14| dolgaimból?~- A legfontosabb, s ön ezt előttem nem titkolja, -
452 14| után a reményé a többi s én ebben is boldog vagyok,
453 14| igazságot szolgáltatott, s mint valami szerencsésen
454 14| legfőbb jutalomnak tartotta, s hogy mostani tervei végképp
455 15| Sipossal való egyesüléséről s a legrövidebb idő alatt
456 15| napszámost akart belőle gyurni, s akkor Siposnak kellett volna
457 15| szóra fektetvén a sulyt s a magyarázatban eléggé kifejté,
458 15| megérintek a lehetőség határait, s amint megdülleszkedék a
459 15| aranymadarat valaki megrezzenté, s nem akar az odanyujtott
460 15| felöltözött, bérkocsit rendelt, s a kijelölt időben bejelenteté
461 15| Az inas kitárta az ajtót, s ő szilárd lépésekkel ment
462 15| ügyvéd ezt is megorrolá, s minthogy máskor az igy odanyujtott
463 15| kézcsókolás előtt kalapját elejté, s ekképp megmenekült a kézcsókolástól.~-
464 15| egynémely teendője után, s az éber hölgy nagy fenékkeritéssel
465 15| igen találólag monda, - s az ember lelke nem hasonlit
466 15| mint a kallózatlan posztó s nem merjük azt mondani,
467 15| sógornőnek, a világ igy itél, s az ügyvéd készségesen meghajol, -
468 15| emeletbe kivánkoznak.~- S ön nem örülne annak, ha
469 15| mindketten mást hiszünk, s ha eltértünk egymástól:
470 15| osztálybelinek van teendője s a ki a magáét meg nem találja,
471 15| kényszeritse.~- Arczom nem hazudik, s ha eléggé ki nem fejezi
472 15| fia helyett magának tárta, s az ügyvéd őszinteségét eltalálta,
473 15| fővel ment le a lépcsőn, s midőn az inas utána futott,
474 15| hogy szóljon néhány szót, s az ápolt nagy erőlködéssel
475 15| Elkényeztetett vén gyermek vagyok s egy gyönge asszonynak bántalma
476 15| visszaesett öntudatlanságába, s a legelőször megjelenő orvos
477 15| végrendeletet is fölbonták, s a rokonokkal hiteles másolatban
478 16| az anyával beszélhessen s a tárgy miatt ügyesen el
479 16| hajadonnak utját kijelölte, s hogy a kaput nem lehet zárva
480 16| egy-egy toldalék még akad, s az anya az előzmények után
481 16| munkát a napokban megkezdem s bevégeztével akkora összeget
482 16| szorgalommal intézé munkáját, s a napnak hosszát a szabad
483 16| a mérnök nem tágitott, s egyik szeles napon a vizi
484 16| élesen fujt a sik téren, s a mérnök gyanitani kezdé,
485 16| egyensulyozni a nyavalyát, s az orvos határozottan kijelenté,
486 16| szakmaszerü hűhójának képzelé, s ha láza elmult, az egykori
487 16| erőlködések elgyöngiték, s a baj uj rohammal támadá
488 16| betegnek makacskodásai miatt, s itt-ott néhány szóban a
489 16| befészkelé magát szivébe, s férjét aggodalmasan őrzé,
490 16| rimánkodó kérésére sem adá meg, s e szigoruság a mérnökkel
491 16| heves lüktetésnek nem hitt, s egy-egy könyű csöppent a
492 16| kiröppenni szárnyai alól, s egy becsületes férj mellett
493 16| nyavalya erősebb lenne, s e birkózásban ő lenne gyöngébb,
494 16| minden kérdésben kielégité, s a jó emberek hitével azt
495 16| nejének bánatos arczát keresé, s ime, a nő egy levelet tart
496 16| gazdag eszméinek özönével, s a derültségben az anya megbocsátható
497 16| dologban nem méltó vitázni, s ha csakugyan rám szavaznának,
498 16| mondja a férj meghatottan, - s az az értelem, mely egy
499 16| nagy erővel rohanta meg, s az alkonyat után érkező
500 16| lehet állitani a lélekerőt, s majdnem elragadta az indulat,
1-500 | 501-741 |