Fejezet

 1 3 |  édesapját, meg azt a becsületes ifju legényt, kit a kisasszony
 2 6 |    Mondja tisztes nyugalommal az ifju.~- Tehát főbiró, alispán,
 3 7 |     másodpercz alatt belépett az ifju, a kedvencz, kétségen kivül
 4 7 |          a sirba? Egy becsületes ifju száz családnak sorsát mentheti
 5 7 |         urnak akarata, - szól az ifju, - az aztán ugy is a szerencse
 6 12|         kerek asztalnál, hogy az ifju hölgy a pesti vendégek közé
 7 13|        Tréfál ujra a fölvidámult ifju.~- Én még nem csalódtam
 8 13|     Elválaszták őket? - Kérdi az ifju hölgy kiváncsisággal.~-
 9 13| jelenlétében meghajtván magát az ifju hölgy előtt, most érzem,
10 14|    kisértené meg. Birálatában az ifju hölgy nem hasonlitott az
11 14|      másik lényért is gondolt az ifju segéd.~Sipos némi kérdezkedés
12 16|    lelkem oly könnyü, mint mikor ifju koromban a hegytetőn álltam.~-
13 20|         mondja majd nem sugva az ifju, - legyen ön az én ügyvédem
14 22|        föllebbezést elfogadá, az ifju ügyvédnek okokkal való fejtegetését
15 23|   némileg sokallá, félt, hogy az ifju megbántódott.~- Hogy helyzetemet
16 23|          Meghallgatom! mondja az ifju ünnepélyesen.~- Visszavonulhatunk
17 26|      Semmi egyéb, bizonykolja az ifju, ... én nem avatkozom a
18 26|        nálánál magasabban áll.~A ifju Kardoss anyját otthon találta;
19 28|         az? - kérdi megijedve az ifju.~- Nagyságos urfi, ez olyan
20 29|       Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét bucsuzóra
21 30|          egy férfival, a ki mint ifju szeretetre méltó, mint ügyvéd
22 30|      viszontlátás boldogságát az ifju keblén pihente ki.~- Ma