Fejezet

 1 1 |        Nagy-Kállóig kergeti; az édes tata pedig árpakenyérre
 2 2 |    hinni, bűnöm ugyan van elég, édes urfi, de már ilyennel nem
 3 3 |         kedves gyermekem"-nek, "édes fiam"-nak, őt több év óta
 4 4 |     narancshéjat, babérlevelet, édes gyökeret, kékitőt, bécsi
 5 5 |        kezet fognak.~- Haladsz, édes fiam, igen haladsz, - gunyolódik
 6 5 |       csak azt ne kivánja az én édes feleségem, hogy én járjak
 7 7 |    valamit.~- Pörre tett szert, édes Vendelem?~- Az én pörömnek
 8 7 |         Itt a kezem foglalónak, édes Vendelem - elég-e ennyi?~-
 9 7 |    inkább szoritsunk hát kezet, édes Vendelem, ugy is talán ma
10 7 |    éjszakák terhe megviselte, s édes álom nyomta le pilláit késő
11 7 |  folytatására, hangosan mondja: Édes Vendelem, gyujtsa meg azt
12 8 |       megmarkolni. Ezt mondanák édes feleségem, s minthogy eleven
13 8 |      vászonhoz böki ujjait; - s édes feleségem, ha mindig hallgat,
14 9 |      iszsza?~- Egy-egy cseppet, édes Vendelem, munka közben nem
15 15|        A fiatalember a szeretet édes szavaival igyekvék ébren
16 16|       Olyankor találta mondani, édes Vendelem, mikor az árvák
17 24|  mondott a kisasszony szóval?~- Édes Vendelem, a tekintetes ur
18 26| professzor.~- Mérsékelje magát, édes fiam, - a dicsérettel igen
19 26|        Aztán továbbá...~- Elég, édes fiam, ... e leány kifogott
20 27|       láttam?~- Vagy két mázsát édes öregem, hanem azért ezt
21 27|      ura előtt állt.~- Küldték, édes Vendelem? Kérdi az ügyvéd
22 30|         honolt, a napi munkának édes ize fűszerezé meg magános