Fejezet

 1 3 |     olcsóbbért kapta volna.~Hátrább! véli a tapasztalt ügyvéd, maradjunk
 2 3 |    álmodhatott volna kend valamit, - véli Kardos ur, elöljáróban is
 3 3 |             elmondhatom a magamét, - véli Vendel, - annál nagyobbat
 4 5 |             belőlem.~- S melyik kort véli nagyságod legalkalmasabbnak
 5 7 |          összeköttetéseinél fogva, - véli a megszólitó, - itt a példa
 6 11|              látszó dolgot könnyünek véli, - az elmélkedő anya annyit
 7 12|       fáradságot.~- Valóban ilyen, - véli az ügyvéd is, - a diónak
 8 12|                Igy szokás mondani, - véli a mérnök, - de az is szokás,
 9 12|                vesződni, fölöslegnek véli. Sajnálnám, ha könyvem több
10 14|            ki az emberből; tehát azt véli legtöbb, hadd aludjék, ne
11 14|   benyelhetem a szót; mert hátha azt véli a tekintetes ur, hogy jobb
12 15|             uj lépet kell kirakni! - Véli az urhölgy, és jegyet küld
13 15|         adagokban is megtalálhatónak véli a boldogságot.~- Lelkem
14 15| megerőltettem magamat.~- Kár volt, - véli az ügyvéd, - a meghivó jegyre
15 16|             legénynek tart ön engem! Véli a mérnök lelkét baja fölé
16 19|              jobb lenne egy magának, véli borzasztó testvéri indulattal.~-
17 19|        Bölcsen volt mondva, rokon, - véli az idősebb rokon, - mi diákos
18 22|            hátra van két szavazat... Véli a biró.~- Azok a szavazatok
19 25|             férj.~- Majd meglátom, - véli a nő, - az ügyvéd fiatalember,
20 26|            fiát, ha azt czélszerünek véli. E vakmerőség mélyen sérté
21 29|       Komáromig.~- Az az ő dolguk, - véli a junior, - könnyebben keresik,