Fejezet

 1 2 |           megmosolyogtatja, mintha eszébe jutna a maga nyalkasága,
 2 2 |    fővárosban; de a hallgatóságnak eszébe sem jutott gyanusitani őket,
 3 3 |        gondolt, a tekintetesek még eszébe jutának, mint az uj szolgabirónak
 4 3 |          szemeit a kövér számokon, eszébe jutottak azok a számok is,
 5 3 |      bolondot gondolt! Most jutott eszébe, hogy az uj házasok egymást "
 6 3 |  agglegénynek először is az jutott eszébe, s e tekintetben ők elvitázhatlan
 7 4 |           diáknak képzelvén magát, eszébe jut, hogy a leckét nem tudja,
 8 4 |            hirtelen a neve sem jut eszébe, elég az hozzá, hogy biz
 9 4 |       vadász is megszégyenlené, ha eszébe jutna, hogy fegyverét reá
10 4 |      megérdemlene.~Miért is jutott eszébe az ötödik atyafi? Évtizedek
11 4 |     hasznát vegye prókátorságának, eszébe jutott, hogy mindenik félnek
12 5 |   szabadabb hullámzást engedvén, s eszébe jutván unokaöcscse, ki vásottnak
13 5 |             mert amint az embernek eszébe jut a házasság, azt is kell
14 7 |   emberiség adója most már gyakran eszébe jutott, - nincs meg az a
15 7 |      fejlik, - ennek hiánya jutott eszébe, és ha a családi örömet
16 8 |          ember, unalmában többször eszébe jutna a halál s idő előtt
17 12|            és legszebb szó nem jut eszébe.~- Én nem vagyok követelő, -
18 12|     keserves bánatja, későn jutott eszébe a megházasodás, és a kérdésre
19 13|          mert a férjnek nem jutott eszébe, hogy nejének leánykorában
20 16|         lehetett; de a sok tünődés eszébe juttatá Sipost, kinek tanácsára
21 24| Tapasztaltuk, hogy hosszu uton sok eszébe jut az embernek, az ébren