Fejezet

 1 3 |      harmadik szobába, ott nem hall bennünket senki.~- Itt bizony nem
 2 6 |      vállalkozzunk, hogy okos ember bennünket szamárnak tartson. Nem maradt
 3 6 |             hogy a sors összehozott bennünket.~Meghajtá magát a fiatalember,
 4 12|          egy gondolat összekapcsolt bennünket, s mint a föltett kérdésre:
 5 13|       kedves vendégünk szeressen is bennünket.~- Hogy ne szeretnélek, -
 6 14|          felekre, ezek keresnek föl bennünket, és mi nem pusztán ügyvédeik,
 7 18|           ügyelni fogok.~- Meg akar bennünket nevettetni? - kérdi Jolán.~-
 8 19|         kedves rokon, - itt hagyott bennünket ebben a czudar világban.~-
 9 19|           Már megint tekintetesuraz bennünket?~- Ezer bocsánat, hogy kicsuszott
10 21|    hagyomány éppen jókor rántana ki bennünket a sárból.~- Ekképp a tekintetes
11 21|          elhinni: kiegyszeregyeznek bennünket, ha mindazt el nem tanuljuk,
12 23|              Napi teendőnk elfoglal bennünket, időnk nem marad arra, hogy
13 25|           voltak, és igy össze akar bennünket vesziteni, s a zavarosban
14 27|            kellene összeforrasztani bennünket. Kedves hugocskám! Mindketten
15 28|        kivétel nélkül be is léphet. Bennünket a társadalmi fogalmak védenének
16 28|           életnek gondja aggasztott bennünket. Rokon nem jött tanácsadónak,
17 28| tudományunkból, s a szükség elkerül bennünket. A mindennapi fogalom szegényeknek
18 28|        fogalom szegényeknek tarthat bennünket ma is, - de nem vagyunk
19 29|           kedves férjem, kinevetnek bennünket.~- Megérdemlém azért, a
20 31|            magyaroknak is teremtett bennünket, és mert az emberiség fogalma
21 31|        beosztva függetlenné tehetne bennünket, mily tekinteteknek rendeljük